Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-04-20 / 81. szám

Békéscsaba 1924 április 20 BEKESMEGYEL KÖZLÖNY 9 csinálták, mikor bajban voltam, most nehéz volna visszacsinálni. — Csak okos légy öreg és ne bizalmaskodjál senkivel. * • * Fél esztendő mult el a beszélgetés után. A táborparancsnokság a postai szolgálat ügyében valami parancsot adott ki, amiből az következett, hogy Ficza bácsi (lévén látszólag rangban idősebb) felettese lett volna Gálfinak. — Remélem, ezt nem vállalod ?— mondta neki a parancs átolvasása után. — ? — Csak kereste az arcán a tréfálkozás mosolygását, de hiába. Olyan öntudatos komolyság öntötte el azt a fagyos arcot, hogy megfázott tőle. Mikor pedig elmosolyodott végre, jobb lett volna azt nem is látni, mert a szenvedő vergődés látásának kéjes öröme kiabált le a görcsösen rángatózó, orrcimpák és ajkak vonaglásából. Es a szemek, a szemek 1 Bennök az a fürkésző tekintet, amely az arc, a test minden mozdulatából az áldozat lelkének halálos vergődését lesi, hogy el ne veszítsen belőle semmit, hogy.a tetőfokát érhesse el a szenvedés látásának öröme . . . De Ficza bácsi nem sokáig hagyta örülni Gálfit. Tudta, hogy fordulóponthoz jutott az ő fogolyélete. Bűnösségének tudata, meg a látszat megmentésének kötelessége — talán életének legkínosabb dilemmája elé állították és egy pillanatnyi megfontolás után arra határozta magát, hogy megpróbálja az utóbbit. — A parancsot teljesítem, te pedig engedelmeskedni fogsz! Gálfit most már elöntötte a méreg és emelt hangon vágta vissza: — Ezt nem teheted; tiltakozik ellene a tiszti önérzetem. Megtiltom! — Mi jogon ? — kérdi Ficza bácsi, de valami félelem remegteti a fojtott hangját. — Azt te tudod legjobban, kimélj meg tőle, hogy meg is mondjam. — Talán én vagyok a főhadnagy, vagy mi ? Erre felugrott a helyéről Gálfi és magából kikelve ordította : — Szakaszvezető 1 Habt Acht 1 Takarodjék ki! Az egész szoba megdermedve bámult arra és Ficza bácsi lehajtott fővel, a megszégyenült ember bíborpiros színével az arcán kisietett a szobából. * * * Ficza bácsi rettenetesen megviselt lelkiállapotban jutott ki a legénységi táborba, a Ferenczy önkéntes kis szobájába. Ott csak arra kérte a fiukat, hogy hagyjanak neki békét és lefeküdt egy ágyra. Jó másfél óra múlva felállt, elköszönt a viszontlátásra és ment, talán maga sem tudta hová. Fásult lelkiállapotából csak akkor tért magához, mikor ezrede egyetlen ottlevő tisztjének ajtaján kopogott és a kihallatszó harsány herein 1 kiáltásra benyitott. Mindent, mindent elmondott és tanúnak hivta az ezredéből ott levő három katonát és egy önkéntest, hogy fizetését pontosan öt részre osztotta, mióta ott van s egy ötödrészt megtartva magának, a többit a bajtársainak adta. Az öreg százados végighallgatta a jelentést, aztán azt mondta: — Menj vissza fiam oda, ahol eddig voltál és csináld tovább, ahogy eddig csináltad. Jól van. Otthon pedig majd megvédelek én, ha kell esetleg védelem 1 Megnyugodva ment haza Ficza bácsi és otthon mindenki olyan barátsággal fogadta, mint azelőtt . . . Csak Gálfi nem. O az asztalnál ült és irt. Meg sem látta a hazatérő Ficza bácsit, csak irta tovább a maga jelentését az önmagáról megfeledkezett szakaszvezetőről, aki csalja a muszkákat, tiszti fizetést huz és nem átall szembehelyezkedni egy igazi hadnaggyal. * * * A parancsnokság a becsületügyi választmánynak adta ki a feljelentést és lefolyt a tárgyalás a maga formaságai között. A teljes beismerésben levő Ficza bácsin kivül kihallgatták ezredének rangidős (egyben egyetlen) tisztjét is és a parancsnokság a jelentések tudomásul vételével, otthon leendő további elbírálásig, hagyott mindent az eddigi formájában, csupán Gálfit helyezte más lakásba. De az ördög nem alszik és ez az ember most már az orosz parancsnokságnak tett jelentést, mert neki lelki szükséglet volt, hogy elégtételt kapjon, hogy igaza legyen. Ficza bácsi azonban megelőzte az eljárást és az oroszoknál is önként jelentkezett, kérve a legénységi táborba leendő kiköltöztetését. * * * Kint a legénységi tábor egyik földibarakjában, az altiszti kis szobában vidám beszélgetés folyt egy alacsony, kerek asztalnál. Hárman ültek körülötte alacsony, háromlábú székeken és ki kalapált, ki szegezett, ki varrt — ahogy a szükség hozta magával — cipész mesterséget folytattak. A legélénkebb egy kerek arcú, egészséges szakaszvezető volt: Ficza bácsi. Megtanulta a mesterséget; a lelke is felszabadult a leleplezéstől való örökös félelemtől és nagyon jól keresett, nagyon jól élt. Pénzt is gyűjtögetett, de az akkori szokás szerint kölcsön adta itthoni átutalásra. Es az édes anyjától gyakran kapott lapokat, amelyekben beszámolt, hogy ez, vagy az pénzt küldött neki Szibériában kapott kölcsön megtérítése fejében. Egyszer kint voltam nála látogatóban és épen az elismervényeket számlálták össze Ferenczy vei. A nyugtázott tételek között Gálfi felesége is szerepelt vagy négy izben, kisebbnagyobb összeggel. Ficza bácsi érezte, hogy valami magyarázattal tartozik, hát megszólalt csendesen : — Tudja lelkem, hogy a fizetés nem elég és az a szerencsétlen ember dolgozni nem tud, hiszen a jobb keze nyomorék, aztán jó embere se igen van, adtam neki, miért ne adtam volna ? Csak egymásra néztünk Ferenczyvei és neki épen azt kellett leolvasni az én tekintetemből, amit én az övében láttam: egészen bizonyos, hogy Ficza bácsi csakugyan odaadta az uj télikabátját a Ferenciek templomában a szegény koldusasszonynak. Dr. Banner Benedek. BOSKÓ LAJ CIPÉSZ ANDRÁSSY-UT 6. 0 s Készít elsőrendű anyagból a legnagyobb igényeknek is megfelelő cipőt. Raktáron tart férf- és gyermekcipőket a legolcsóbb árban Üzlet áthelyezés í •V e <9 raktárát a Kocziszky-féle házból ideiglenesen Andrássy-út 15. szám alá (Dr. Wallfisch Ferenc orvos házába) helyezte át, ahol Wj0ST a legszebb kivitelű Andrássy-út divatöltönyök, raglánok, fiuöltönyök legnagyobb választékban jutányos áron beszerezhetők