Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-06-12 / 122. szám

EGIES SZÁM ARA 800 KOROM Békéscsaba, 1924 junius 12 Csütörtök 51-ik évfolyam, 122-ik szám BEKESME6YEI EQZLOHT Politikai napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 05.000 korona. Egy hónapra 18000 korona. Példányonként 800 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyöli János Felelős szerkesztő J P.-Horváth Rezső. Az aranyparitásos fizetés sem elég a megélhetésre A köztisztviselők az aranyparitás 80 százalékát kérték és a tiszt­viselői kar ma is ragaszkodik a kívánságához. A legutóbbi eszme­csere során elhangzott a KANSz vezetősége részéről, hogy ma már a teljes aranyparitásos fizetés sem jelentené a megélhetésnek azt a nívóját, mint a háború előtt, mert ma a megélhetés aranykoronában számítva is átlag 50 százalékkal drágább, mint a békében. A köz­tisztviselők fizetésrendezése tekin­tetében tisztázatlan még a dél­utáni munkaidőért járó ellenérték kérdése is. A kormány tudva­levően tervbe vette, hogy a köz­hivatalokban bevezeti a délutáni munkaidőt. Ezzel az intézkedéssel a köztisztviselők minden mellék­keresetüktől elesnének. A köztiszt­viselők ezért most .azt kérik a kormánytól, hogy a délutáni munkaidőért vagy adjon meg­felelő ellenértéket, vagy pedig ne vezesse be a munkaidő meghosz­szabbitását. Azt is kérték leg­utóbb, hogy a kedvezményes ellá­táson kivül eső többi kedvez­ményt tartsák fenn a jövőben is. A fizetésrendezést végrehajtó ren­deletnek megjelenése előtt a KANSz még felkeresi a pénzügy­minisztert, Bethlent és Bud mi­nisztert. 7f népszövetség ma tárgyalja a magyar kérdést Genf, jun. 11. Ma délutón kez­dődik a népszövetség ülése. A tárgysorozaton elsősorban Ausztria és Magyarország pénzügyi szaná­lásának folytatása szerepel. A népszövetségnek ezenfelül dönteni kell a leszerelés kérdésében, főleg abban a kérdésben, vájjon a saint-germaini és trianoni béke­szerződések egyes cikkelyei alkal­maztassanak-e, amelyek a tanács­nak jogot adnak Ausztria, Ma­gyarország és Bulgária leszerelé­sének felülvizsgálatára. A népszö­vetségen ezúttal Benes cseh kül­ügyminiszter elnököl. Kabtógyithosság Budapesten Budapest, jun. 11. A Verbőci­ucca 1. számú házban borzalmas rablógyilkosságot fedeztek fet. A házban lakó Pollák Ignác házmes­ter már napok óta nem jelentkezett. A házbelieknek feltűnt, hogy a la­kásából nagy büz árad ki. Laka­tost hivattak és felnyittatták a la­kást, mikor beléptek, ott találták a házmestert meggyilkolva. A lakás szét volt dúlva és a szekrények feltörve. A főkapitányságról rend­őri bizottság szállt ki a hely­színre, hogy megejtse a vizsgá­latot. A gyilkosságot minden való­színűség szerint dulakodás előzte meg és a rablás csak később történt. A csabai Köröscsatorna vize és a románok Látogatás a Poirée-duszasstónál — Veszedelem, amely állandóan fenyeget bennünket Keletről! Talán legnagyobb fogyatékos­sága egyébként életerőtől duzzadó városunk fejlődési lehetőségeinek, hogy nincs rendes folyóvize. Szinte érthetetlen, hogy 200 évvel ezelőtt a városalapítók erre nem gon­doltak. A mostani csatornát csak később ásták; ez Veszelytől ki indulva egészen Sikonyig haladt és Békéscsaba alján vonult el A Körös jelenlegi medre mester­séges és jóval későbbi keletű. A régi Körös az alföldi terep hatá­rozatlan rétegeződését követve na­gyon is veszélyesen kanyargott. Ennek aztán az volt a következ­ménye, hogy a folyó medre eliszaposodott, a korlátok * közé nem szorított folyam elpocsolyá­sodott s a három körösmenti hely­séget a romlott viz bűzhödt leve­gője ülte meg. A járványok ter­mészetesen egymást érték, de az árvizek is. Mindez végre az ötve­nes években arra indította a hely­tartóságot, hogy a halaszthatat­lanul sürgős vizszabályozást végre­hajtsa. Ebből a célból Gyula­varsóndtól majdnem egészen egyenes irányban Békésig medret ástak és a Körös vizét ebben a megszükitett és nagyobb esésű folyóágyba vezették. A régi me­der igy, a már előbb megépített csabai csatornával holt ág lett. Ennek csak ép a felesleges viz, no meg azok a belvizek jutottak, amelyeket a délkeleti jóval maga­sabban fekvő terepről, Nagyszél irányából a Csohos, csatorna visz bele a jelenleg Előcsatornának nevezett holt ágba. Az Élővizcsatornának, amely tehát Gyulavarsánd felett kiindulva Gyulát, Békéscsabát és Békést át­szeli, vízzel való táplálása igy is az időjárás és vízviszonyok sze­szélyeinek volt kitéve. Olvadás vagy esőzés idején áradások ál­lottak be, aszálykor pedig viz nél­kül maradt ez a holt ág. A viz­eiosztás szabályozására már ré­gebben alakult Hidraulikai Egylet; ebből fejlődött a mostani Armen­tesitő Társulat, melyet az érdekelt birtokosság tart fenn. A társulat építette meg a 90-es években azt a Poirée-rendszeiü duzzasztó mü­vet, amely a kétségkívül elsőran­gúan fontos problémát volt hivatva megoldani s amely ennek a fel­adatának — a rendelkezésre álló anyagi teherbírása mellett — tel­jes mértékben eleget is tett, mind­addig, amig közbe nem lépett — Trianon s itt is egészen uj hely­zetet teremtett. Látogatás a Poirée­duzzasztó mii veknél Gyula városából alig tiz percnyi kocsikázás után jutott ki a Poirée­müvekhez az a csabai társaság, amely az Ármentesitő Társulat szives meghívása folytán közelről akart megismerkedni ezzel a ránk nézve annyira fontos berendezés­sel. Hiszen valljuk be, a belvizek­től molesztált gazdáktól a körös­parti lakosokig, a műkedvelő ha­lászoktól a strandfürdő közönsé­géig elég gyakran, nem ép a leg­barátságosabb kifejezésekkel illet­jük a társaságot s amint ezekből a sorokból ki fog tűnni, egészen méltatlanul. A műszaki kiránduló csoportot, amelyben a MÁV osztálvmérnök­ség részéről ott voltak Senger és Gábor főmérnök, Békéscsaba vá­ros részéről Baukó főmérnök és Nigrinyi villanytelepi igazgató, to­vábbá Illés főmérnök, Bálint épí­tészmérnök és a Békésmegyei Közlöny tudósítója, dr. Jancsovics Emil, az Ármentesitő Társulat al­elnöke és Trautwein Gyula, a tár­sulat igazgatófőmérnöke, továbbá Kienitz Vilmos szakaszmérnök és Uhrin vizmester tájékoztatták és kalauzolták. A duzzasztó tulajdonképen vas­keretek közé foglalt fésű rendszer, amelynek fogai erős foggerendák s ezek szorosan egymás mellé zárulnak. Ez az erős fésű fogazat felfogja a víztömeget, azt felgyü­lemlői, ugy hogy a viz színét az eredetinél mintegy 3 méterrel ma­gasabbra emeli. így aztán a Kö­rösnek még alacsony vízállása mellett is a felduzzasztott vizet a Körös medréből átemeli egy ösz­szekötő úgynevezett tápcsatornába, ahonnét azután vascsöveken ke­resztül az Elővizcsetornába kerül. Itt már azután a szakaszonkint elhelyezett zsilipek feladata, hogy mind Gyula, mind Csaba és Békés kellő mennyiségű és lassan foly­dogáló vízzel elláttassék. A duzzasztó télen a fagy miatt nincs felállítva, de hiszen ilyenkor nincs is rá szükség. A tavaszi olvadással azonban munkába lép. Természetesen ha a Körösön a hegyekről árvizek haladnak, ak­kor a duzzasztót le kell szerelni, a fogakat kiszedni, a szerkezetet lefektetni (ez 5—7 órai munka) nehogy a lejövő áradatot a szer­kezet megduzzassza, úgyannyira, hogy a viz szinte a gátakat is meghaladja. Ezért az Ármentesitő mindenkor pontos jelentéseket kapott a viz emelkedéséről Gura­honcról és Kisjenőről, ugy hogy ha áradat közeledett, volt idejük a duzzasztót leszerelni. Ekkor jött azonban Trianon. 100 takarékkorona mai árfo­lyama 133 papirkorona. Zürichben a magyar koronát 61-el jegyezték. 20 koronás arany ——380000 papirkorona. Telefonai&m : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdette díjszabás szerint. A románok ránk zúdítják az árvizeket A trianoni békével Gyulavar­sánd és Nagypél a román impe­riumhoz kerültek. A románok nem­csak, hogy minden kapcsolatot megtagadtak a vizszabályozás kérdésében, de amellett még meg­kérdezésünk vagy értesítésünk nélkül teljesen megbontották a víz­szabályozásnak általunk kiépített rendszerét. Mindenekelőtt azt csi­nálták, hogy Gyulavarsánd előtt az általunk elhelyezett fenékgátat felszedték. Ezt mi azért építettük, hogy ez a gát magas vízálláskor tárolva a vizet átemelje a Nagyrét felől jövő úgynevezett Csohos csa­tornába, ahonnét aztán a mi Élő­vizcsatornánkba jutott. Igy a Körös áradásának már Gyulavar­sánd előtt elejét vettük, ók azon­ban nemcsak ezt a gátat szedték fel, de a Csohost egészen elzárták a Köröstől. Aminek az a követ­kezménye, hogy ha a magas te­repről lefolyó belvizektől a Csohos megdagad, nem talál utat a Kö­rösbe, hanem az összes belvizek a mi csatornánkba kerülnek s ott áradást is idézhetnek elő, vagyis olvadáskor vagy esőzéskor, ami­kor amúgy is tele vagyunk vizzel, még az egész áradást nyakunkba zúdítják. Viszont ha aszály van, a Csohosba nem jut viz, hiszen azt elzárták s igy a mi csator­nánkba se kerül friss viz, hanem csak pocsolya marad, melegágya mindenféle baktériumoknak és fertőző betegségeknek. Ugy, hogy ha a románokat nem sikerül diplo­máciai uton észretériteni, a legjobb kilátásaink vannak arra, hogy a mult évszázad nagy járványai megismétlődnek. De amellett megakadályozzák a Gyula melletti duzzasztó ész­szerű működését is. Ugyanis ki­sebb gondjuk is nagyobb annál, hogy nekünk jelentéseket küldje­nek a viz állásáról. Tavasszal történt, hogy a duzzasztó fel volt szerelve, a Körös szintje és visel­kedése normális volt. Egyszerre csak éjjel a vizmester hatalmas robajra ébred. Valami felhősza­kadás folytán hirtelen áradat jött a hegyekből s az amúgy is meg­dagadt víztömeg a duzzasztótól még mintegy három méterrel fel­emelve, átmászott a duzzasztó­szerkezeten. Csak magának és családtagjainak élete veszélyezte­tésével tudta a vizmester az utolsó pillanatban a duzzasztó szerkeze­tet leszerelni s ezzel valóban nagy bajnak elejét venni. Mit várhatunk még ezután Ebből most már láthatjuk, hogy nem az Ármentesitő Társulatot kell okolni azért, ha éppen szá­razság idején csepp friss vizet se találunk a döglött kutyáktól és macskáktól poshadó Körös csa­tornánkban, viszont áradatkor pe­dig ez a , pocsolya is elöntéssel fenyeget. Es a románoknak ez az embertelen mulatsága vagy lelki-

Next

/
Thumbnails
Contents