Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-06-08 / 120. szám

EGYES SZil ARA 800 KORONA Békéscsaba, 1924 junius 8 Vasárnap 51-ik évfolyam, 120-ik szám BEKÉSMEGTEI KÖZLÖNY Poíifiküi napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 55.000 korona. Egy hónapra 18000 korona. Példányonként 800 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő: P-Horváth Rezső. Vájjon szociáldemokrata-e Békéscsaba ? Nemrégiben a keresztényszocialisták gyűlést tartottak Békéscsabán, amely ép olyan kudarccal végződött, mint a megelőző. Az előzőn az októberi forradalom vezetőjét éljenezte egy kis csoport, az utóbbin a szociáldemokraták mellett rendeztek ovációt. Akkor is, most is, nem egy szájból hallottuk az elkeseredett megjegyzést : vörös ez a fészek, szociálista ez a város. És bizon Békéscsabának a fővárosban, de az országban is eiősen „destruktív" hire van. A kérdés olyan, amelyen nekünk, csabai polgároknak érdemes elgondolkozni. Az állítás — vagy mondjuk : vád — megalapozottságát valószínűvé teszi mindenekelőtt az, hogy Békéscsabának szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselője van, aki valóban imponálóan fölényes győzelmet aratott a választáson. Olyan győzelmet, amilyenre minden „gyanakvás" mellett is senki sem számított. S vájjon mik lehetnek ennek az okai vagy titkos rugói ? Hogy Békéscsabán — a gyáripar és vállalkozások rohamos növekedésével, az ipari munkásság és kereskedelmi alkalmazottak rapid gyarapodásával erős szociáldemokrata szervezetek alakultak, azon józan és a fejlődést okosan szemlélő polgárember nem lepődhetik meg. Ez ma világfolyamat s annak azután igazán mélyreható történeti/ politikai, kulturális és főleg szociális okai vannak, hogy a magyar szociálisták miben és miért különböznek az angol elvtársaktól, akik ma a világ legelső imperiumának kormányát józanul és bölcsen igazgatják vagy a német szociálistáktól, akiknek zöme egy defenzív jellegű, de kifelé nacionálista jellegű tömböt alkot. De hiszen az ipari munkásság Csabán a választópolgárságnak csak egy kisebbségi töredéke. Honnét mégis az a számbeli fölény, amely a választáson legutóbb megnyilvánult? Az okokat kétfélekép csoportosíthatjuk : általánosak és speciálisan csabaiak. Általános ok mindenekelőtt az elkeseredés, amely a nagy szociális nyomorúság, a munkának aláértékelése, a kereseti — persze nem a konjunkturális, de a valóban munka által való kereset — lehetőségeinek nehézsége folytán a szegényebb néprétegeket elfogja és lelkületüket egyre inkább a végletek felé kergeti. Amellett a földmunkásokra ellenállhatatlanul hatott a földreformmal (földosztással) a népszónoki hordókról űzött demagógia, a kisiparosokra és kiskereskedőkre az a sok korlátozás, vexatura és nem a támogatás, de a teljes közöny, sőt nem egyszer gáncsvetés, mely a kormányzati rendszer részéről megnyilvánult. Ilyen körülmények között a kormány gazdasági és társadalmi politikájával kifejezetten szembenálló jelöltre szavazni — volt a motivum s ilyennek csak a szociáldemokrata jelölt kínálkozott. Eltekintve attól, hogy a liberális polgárság egy része is, a nagy elvi ellentéttől függetlenül, bármilyen furcsa is, egyedül a szociáldemokrata jelöltben látta a liberális ellenhatást. De még mindig nem érthető, miért szavaztak több száz holdas gazdák is, akiknek pedig az éra kedvezett, szociáldemokrata jelöltre ? Itt van azután a speciálisan csabai ok. Hogy azért szavaztak szociálistára, mert akkor már ott volt a „többség", gyenge érv. Ez taktikailag bizonyára kedvező, de olyan döntő befolyást nem gyakorolhat. Hanem igenis ennek magyarázata messze nyúlik vissza, történelmi fejlődésü és a magyarázatát ott lelhetjük valahol a tudós Szeberényi papnak a parasztkérdésről irott könyvében vagy Fábry Károlynak Csaba és a csabai nép múltjáról gyűjtött érdekes tallózásai között. Az a tömegérzés, ami három évtizeddel ezelőtt Csabán a nagyarányú parasztforrongáshoz vezetett, elhalványodva és talán öntudatlanul ma is megvan. Ugyanennek a tömegindulatnak volt kifejezője az az Áchim L. András-korszak, amikor öntudatosan és nyiltan két, Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. nagy elkeseredett párt harcolt ebben a községben : a parasztpárt és az uripárt. Es tessék csak egy röpke pillantást vetni a mai képviselőtestületre : vájjon nem hasonló, nagyon mély gyökerű — mondjuk enyhén — osztály ellenszenv jut akárhányszor kifejezésre ? Ennek a hivjuk — uriellenszenvnek megnyilatkozásai voltak azok a bizonyos elképesztő szavazatok a szociáldemokrata jelöltre és nem valami politikai elv nyilvánulásai a magántulajdont tagadó szocializmus mellett vagyonos gazdák részéről. (Arról, hogy ez a város, a paraszttól a lateineren át a zsidóig amerikai tempójú fejlődésénél és múltjánál fogva színtiszta demokrata, arról egy más alkalommal. Itt bizony nincs dzsentri és a — legtöbbször ujkeletü — rangoknak se nagy a becsülete.) Már most bennünket, a polgári tőke érdekében a polgári rendet védelmező csabaiakat az érdekel, miként lehetne ezeket a föntebb felsorolt okokat megszüntetni és a városunkban kétségkívül jelentős erőre kapó szociáldemokráciát nem letörni (ami ma már igazán hiábavaló és csak reakciót szülne), de ellensúlyozni ? Legkevésbé hivatalos irányítással vagy hatósági intézkedésekkel. De ép oly kevéssé olyasfajta propagandával, mint a keresztényszocialistáké, akiknek legalább is a mi városunkban semmi talajuk nincsen, mert hiszen aszociáldemokratafalankszot nem tudják megtörni s legfeljebb a kispolgárság egy elenyésző töredékét szólamaikkal vagy éppen a szocialisták vagy a jobbszélsők berkeibe terelik. A speciálisan csabai okot, az osztályellenszenvet, amely történeti fejlődésü, csak a fejlődés szüntetheti meg. Az az imponálóan gyors, kulturális haladás, amely a törzsökös lakosságnak mindig nagyobb és nagyobb rétegét hatja át és városunkban a tehetős és kihasználatlan őserejénél fogva bizonyára tehetséges uj intelligenciát kitermelte. Tessék csak körülnézni azokra a szép, uj sziklakőházakra s azoknak neki gazdagodott és művelődött lakóira, mintha büszkén díszelegne rajtuk az angol polgár mondása: my house is my castle. Ezekből ugyan nem akad szociáldemoktata érzelmű, de szocialista szavazó sem. Ami azonban a többi okokat illeti: azok nem csabaiak, azokat csak országos szempontból lehet tekinteni. A szocializmusnak legjobb, de egyedüli ellenszere is, az okos szociális haladás. Minden józan polgári tőke átlátja ezt és a saját jól felfogott érdekében át is kell látnia. Több törődést a szegény és dolgozó néppel a kormányzat és a tőke érdekképviseletek részéről. Gazdasági szabadság, ezzel munkaalkalmak teremtésejóléti intézmények, munkásvédelem, a terhek arányosítása, leegyszerűsített és előzékeny bürokrácia, ezekkel lehet az amúgy is levegőben foszforeszkáló szocialista agitációt ellensúlyozni. Bármennyire is elismerjük egy tönkrement országban a kormány súlyos helyzetét, sajnálattal kell' megállapítanunk, hogy ebben az irányban édes-kevés, vagy éppen az ellenkezője történik. Lásd legutóbb a vámtarifának, ennek a kétségtelenül nagy szociális horderejű reformnak automatikus törvényhozási letárgyalását. Mi azután ennek a következ ménye? Az, hogy az elkeseredés és nyomorúság folyományaképen magából a polgárság köréből egyre több olyan hang hallatszik, amelyik ugyan egy bitang emlékű kommün nyomán dühösen szidja a szocialistákat, de kijelentéseiben cseppet sem áll távol a szocialista eszménykörtől. Következménye, hogy a tények egyszerű regisztrálása egyre több izgató anyagot hordoz magában s az aggódó polgári tőke megdöbbenve kap a fejéhez. Következménye, hogy a nagytömeg egyre inkább a két véglet felé terelődik, aszerint, arnint az egyik mindenért a zsidókat szidja, a másik mindenért a kormányt okolja. S a kormánynak jó volna észbe venni, hogy a szólamokból való kijózanodás után egyre kevesebben szidják a zsidókat. Csaba politikai struktúrájáról való elmefuttatás végül idevezet, minthogy ma minden politikai kérdés legvégül a gazdasági harc kényes, de meglevő problémájához juttat. A kormány elnöke imponálóan okos, józan és ravasz politikus.