Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-06-03 / 115. szám

EGYES SZASS AHA KOROXA Békéscsaba, 1924 junius 3 Kedd 51-ik évfolyam, 115-ik szám BEKESME&YEI I0ZL0NT Politikai napilap Elöflxatósi díjak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre áö.OOO-korona Egy hónapra 18000 korona. Példányonként 800 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő: P.-Horváth Rezső. Telefonnám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdette díjszabás szerint. Az igazság propagandája a hazugság propagandája ellen A Külügyi Társaság csabai ülése "Nagy és előkelő közönség tölítött*^ meg vasárnap a városháza nagytermét, hogy a Magyar Külügyi Társaság illusztris kiküldötteinek előadását meghallgassa. A propaganda ülést dr. Berthóty István polgármester nyitotta meg, aki m^leg szavakban köszöntötte a Társaság megjelent kiküldötteit, -elsősorban dr. Lukács Györgyöt, akit, mint volt békési főispánt, olyan régi és benső kötelékek fűznek városunkhoz. Az üdvözlés után dr. Lukács György állott fel szólásra- Megköszönve a szívélyes köszöntést, rátért előadásának tárgyára. A nagy világháború az emberi társadalom nagy egyetemes közösségét megbontotta. De a háború megszűnése óta egyre több törekvés mutatkozik, ennek a közösségnek a kiépítésére. Egyetlen nemzet, igy a magyar sem, vonhatja ki magát a nagy európai ikulturkapcsolatból. Mi ránk hárul •ma az az óriási és nem könnyű feladat, hogy immár mint szabad, független nemzet a népek nagy Itözösségébe belekapcsolódjunk. Ezután történeti visszapillantással mutatja ki, hogyan és miért -veszítette el a magyarság a külügyek iránt való érdeklődését, holott ennek az érdeklődésnek az ébrentartása ma elsőrangú feladat. A hazugság propagandájával szembe kell állítanunk az igazság propagandáját. Lehetetlen, hogy a hazugság időleges érvényesülésével szemben az igazságnak a történelem elégtételt ne szolgáltasson. Kell, hogy elkövetkezzék a békeszerződések revíziója. Azt mondják, hogy egyike voltunk a háború Ííözvetlen okozóinak. De ma már objektív helyen, az osztrák vizsgálóbizottság által napfényre hozott okmányok bizonyítják, hogy a magyar kormány a szerb konfliktus kitörésétől egész a hadüzenetig mindenkor ellene volt a háborúnak. A mi békés természetünknek egyik legdöntőbb bizonyítéka, hogy a háború alatt nálunk egyetlen ellenséges állampolgárnak a hajaszála sem görbült meg. Melyik állam tud még felmutatni a háború alatt ilyen humánus gondolkodásmódot? A békeszerződések elmaradhatatlan revízióját békés uton kell keresnünk. Ennek utja a Nemzetek Szövetségén át vezet. Azért kell népszerűsítenünk a Nemzetek Szövetségének gondolatát. A Szövetségnél munkánknak már első biztató eredményét is látjuk. A magyar javak elzálogolása felfüggesztetett s ennek folyamányakép megkapjuk a külföldi kölcsönt. Sokan ellenszenvvel vagy bizalmatlansággal viseltetnek a Népszövetséggel szemben. Ennek meg is volt az alapja, mert hiszen ez a szervezet eleinte nem volt egyéb, mint a győzők szövetkezése a legyőzöttek ellen. Da ma már átalakuláson megy keresztül. Ma ebben a szövetségben a legyőzöttek is helyet foglalnak. Igaz, ma is a főtanácsé a vezető szó, amely pedig a főhatalmakból áll. Ezután elsorolja azokat a csalódásokat, melyek bennünket a Népszövetség részéről értek. De az első vívmányunk már megvan és ez a külföldi kölcsön. Kitartó, lankadatlan munkával oda kell hatnunk, hogy a Nemzetek Szövetsége valóban az legyen, aminek lennie kell : szabad nemzetek szabad egyesülése. «• A nemzetközi kapcsolat politikai szerve a Nemzetek Szövetsége. A társadalmi szerv a Népszövetségi Ligák Uniója. Ebben az Unióban Magvarországot a Külügyi Társaság képviseli, amely résztvesz minden ülésen, hangot ad a magyar panaszoknak és a Liga utján igyekszik belátásra bírni a Nemzetek Szövetségét. A Külügyi Társaságnak ehhez a nagyfontosságú munkához szüksége van az egész magyar társadalom támogatására és mert a Társaság anyagi erői kicsinyek, a külföldi utak és a társaság lapjának kiadása pedig sok kéltséggel jár, anyagi támogatására is. Megköszönve a közönség szives érdeklődését, erre a támogatásra hívja fel őket. A közönség meleg tapsokkal honorálta a tartalmas, minden részletében érdekes és lendületes előadást. Ezután Eötteoényi Olivér dr. beszélt — az idő előrehaladottságáravaló tekintettel csak röviden — a nemzetiségi kisebbségek ügyéről. Ismertette a kérdés történelmi kialakulását, majd azt a változást, amelyet e^ben a tárgyban az 1919-es békeszerződések jelentenek s amelyeknek lényege, hogy a kisebbségek joga nem belpolitikai kérdés, hanem a nagyhatalmak által garantált elv. Végül Horváth Jenő tartott ugyancsak rövid előadást egy uj magyar diplomáciai nemzedék nevelésének fontosságáról és a békeszerződések revíziójáról. A két óra hosszat tartó, de minden részletében értékes és érdekes előadó ülés dr. Berthóty István polgármester zárószavaival ért véget. 100 takarékkorona mai árfolyama 132 papirkorona. Zürichben a magyar koronát 65-el jegyezték. Véres msárnapeste a tanyán A férj megölte as asszonyt, aki elhagyta, aztán öngyilkos lett — Konyhakés és borotva — Egy hétgyermekes házaspár tragédiája Élesen szikrázó, tikkasztó napfényben mosolygó, zöldbebujt tanyaház, köröskörül pedig rengeteg dusölü, acélos buzakalásztenger. A nap függőlegesen tűző sugarai szemetkápráztatóan hullanak az egyhangúságában is csodaszép alföldi tájképre s a kaszapengés eleven muzsikája közé csicsergő madárdal robban. Köröskörül kacagva mosolygó természeti szépségek, a kis pirostetejü tanyaházban pedig a borzalmak borzalma leskelődik. Két barzalmasan véres, haláltusájában szörnyű arckifejezésekbe fagyott hulla fekszik benn a házban s mig künn a diadalmas élet tombol szikrákat villogtatva, benn a rémséges halál torz képei merednek az ablak felé... Vasárnap este ... Vasárnap este hét óra tájban a békéscsabai határban, a sertéshizlalda telepétől nem messzire, az Újkígyós felé vezető kisvasút közelében levő 1910. számú kereki tanyán, amely Murányi Mátyás tulajdona, vértfagylaló gyilkosság történt. Stefányik János 54 éves földmives, aki 7 gyermek atyja, konyhakéssel meggyilkolta tőle elváltán élő feleségét: Tószeczki H. Juditot, aki a szomszédos tanyaházban lakott. Amikor az asszony, akin a gyilkos férj három borzalmas szúrást ejtett, már megszűnt élni, a férfi egy élesre fent borotvával elvágta saját torkát, ugy, hogy csaknem leszelte a fejét a törzséről... A hátterénél fogva is érdekes és nem mindennapi bűntett részletei a következők: Stefányik János 26 évi házasságot élt a békéscsabai tanyákon feleségével, Tószeczki H. Judittal, mint egyszerű cselédember. Hol mint béres dolgozott, hol pedig mint hónapszámost alkalmazták vagy valamelyik tanyán, vagy egyik-másik uradalomban. Legutóbb az ujkigyósi Wenckheim uradalomba szerződött el munkafelügyelőnek s a nagy család valamennyi tagja — az anya kivételével — mind dologba járt a különböző gazdaságokba. Egyedül Stefányikné volt munka híján, ő azonban a testvérétől, Knyihár Jánostól bérelt kis darab földet haszonbérbe s azon gazdálkodott egyedül. Hogy a házastárs nem dolgozott együtt, annak alapos okai voltak, amelyek aztán végeredményben a rémes gyilkossághoz vezettek. Stefányikné kissé szájas természetű asszony volt, aki rendszerint ürügyeket keresett, hogy a férjével civakodhassék. Ha összezördültek — ami elég gyakran történt velük — napokig tartó szóharc volt közöttük és ez legtöb bször azzal ért véget, hogy a férj — türelmét veszítve —• alaposan eldöngette kedves oldalbordáját, Elmegy az asszony Legutóbb a húsvét előtti héten volt közöttük ilyenféle háborúskodás. Akkor Stefányikné bort akart vásárolni a húsvéti ünnepekre, de ezt a gazda nem engedte meg, mivel gyengén ment a kereset. Ezen a kérdésen megint összevesztek, megint civakodtak, mire Stefányik ingerültségében elment hazulról és bejött a városba, ahol néhány napra egyik ismerősénél telepedett meg. Az asszony aztán, mintha csak erre várt volna, a férje távollétében összeszedte minden holmiját. A közös holmikat megfelezte, az élelmiszert igazságosan két részre osztotta, aztán a holmival átköltözködött egy másik tanyára, amely Murányi Mátyás tulajdona. Ezen a tanyán, amely csak pár lépésnyire esik a Stefányikék lakta tanyától, még egy lakó lakik : a 70 év körüli Salamon András. Stefányik János, amikor néhány nap múlva hazakerült, nagy meglepetéssel látta, hogy az asszony, akivel 26 évet élt együtt, öregségére elhagyta. Eleinte dühtől tajtékozva beszélt az asszonyról, majd lassanként — u;>y látszott — megnyugodott és harag nélkül emlegette a hűtlen házastársat. Noha eleinte fünek-fának mesélte, hogy leszámol az asszonnyal, később elcsitultak lelkében a gonoszabb indulatok. Ugy látszott .. . Az utolsó este Legutóbb Stefányik János aratási szerződés után nézett és sikerült is neki az ujkigyósi uradalomban munkafolügyelői állást kapnia. A munkába nyomban be is állott, elment Újkígyósra, ahonnan csak vasárnaponként látogatott el haza, a kereki tanyákra, hogy a családját meglátogassa. Ilyenkor elment a feleségéhez is és mintha semmisem történt volna közöttük, csendesen elbeszélgettek egymással a kis tanyaház előtt. így történt vasárnap is. Stefányik hazalátogatott, fölkereste a feleségét, aztán, mig a gyerekeik a tanyaház előtti dus fűben és a dűlőúton hancúroztak és énekelgettek, ők megint beszélgettek egymással, egész napnyugtáig. A szomszédok emlékeznek rá, hogy a Stefányik-házaspár igen jó hangulatban üldögélt a ház előtt és gyerekeik éneklését csendesen és öreges hangon kísérgették . . . Stefányik Jánosban, mialatt a tanyaház előtt a feleségével éne-