Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-03-15 / 52. szám

EGYES SZÁM ARA 500 KOllOW Békéscsaba, 1924 március 15 Szombat 51-ik évfolyam, 52-ik szám BEKESMEGYEI I0ZL0RT Politikai napilap Előfizetési dlias: : Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 28.000 korona. Egy hónapra 10000 korona. Példányonként 500 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Szerkesztőség és József-tér Telefonszám: 7 kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. JTlárcius Idusa — fagyos hidegben bár — ránk­köszöntött és Március Tizenötö­dikének hagyományos magyar ünnepe — örömmel látjuk — a mai lelki dermedtségben sem ha­gyott alább. A negyvennyolcadiki magyar március tulajdonképen egy távo­labbi s amellett különálló kicsen­dülése a nagy francia forradalom­nak. A feudális igazságtalanságok­ból sanyargatott francia nép bor­zalmas megmozdulással adta ak­kor tanújelét félelmetes erejének és több mint félszáz esztendő kellett hozzá, mig a demokráciá­nak kipattant gondolata : a sza­badság, egyenlőség és testvériség eszméje, annyi vér és borzalom után, az egész világon diadalmas­kodhatott. Vér és borzalom jelölik az európai demokrácia indulásá­nak első lépéseit, mégis ez az ut vezetett ahhoz az uj állami és gaz­dasági berendezkedéshez, amelyre egy kiélt és embertelenségekbe kényszerült világnézet után egye­dül lehetett épiteni. De a magyar Március mentes a vértől. A magyar Márciusnak Európa már megérlelte az átala­kulást s az ifjúság rajongása mo­solygó mámorban hozta az érett gyümölcsöt. Ami pár hónappal utána következett, az vérbe borít­hatta az országot, letarolhatta ezt a rajongó fiatalságot, de az idők fakasztotta és megérlelt gondola­tot elnyomni többé nem tudta. A többi nemzetek akkori nagy forradalmai valóban forrongások voltak, fellázadás az elnyomó osztályok ellen s azért kellett sza­badságharcban folytalódniok. A mi márciusunkban a nemzeti eszme és a demokratikus gondolat szer­vesen forrnak egybe. Aki az egyi­ket vallotta, akár gróf volt, akár jobbágy, küzdött a másikért is s aki a társadalmi fejlődést megta­gadta, megtagadta ezt a nemzetet is. Bécsi lakáj maradt az ilyen a magyar ember előtt, pedig csak a kiváltságait féltette. Talán ekkor vált végletesen és elválaszthatat­lanul elemévé a magyar jellemnek a demokrácia- És Március Idusá­nak magyar ünneplésében ezt a demokratikus gondolatot nem is szabad, de nem is lehet elhall­gatni. Tovább fog esni a frank. Budapest, március 14. London­ból jelentik: A frank emelkedé­séről jövő hirek angol körökben hideg talajra találtak. Egyes hirek szerint csak szünet állott be a frank ellen folyó akcióban, kijelenti, hogy a franciák az angol és amerikai támogatást csak bizonyos ellen­szolgáltatások megigérésével kap­ták meg. Ezek egyike az, hogy Franciaország megyáltoztatja ed­digi Ruhr-politikáját. Angliában még számolnak a frank lecsúszá­sával. A békéscsabai iparosok és kereskedők és a kényszerkölcsön Az iparosok memorandumot küldenek a pénzügy­miniszterhez, a kereskedők pedig a nemzetgyűléshez és a pénzügyminiszterhez (A Közlöny eredeti tudósítása.) Megírtuk, hogy Békéscsaba város iparostársadalma vasárnap dél­után nagyszabású gyűlést tartott az Ipartestület helyiségében. A gyűlésen, amely mindvégig izgatott hangulatban folyt le, végül elfo­gadtak egy határozati javaslatot, amelyben kimondották, hogy tilta­kozó memorandumot intéznek a pénzügyminisztériumhoz a kény­szerkölcsön miatt, mivel azt az iparosokkal szemben a legtöbb esetben nagyon aránytalanul és méltánytalanul állapították meg, illetve rótták ki. A naggyülés a memorandum elkészítésével az Ipartestület elöljáróságát bizta meg, amely kijelentette, hogy a feliratot egy csütörtök délután tartandó előljárósági ülésen fogja bemutatni. Az előljárósági ülést szokat­lanul nagy érdeklődés mellett tar­tották meg csütörtökön délután Timár Endre elnök vezetésével. Horváth jegyző mindenekelőtt a folyó ügyekről számolt be. Fel­olvasta az Ipartestület mult évi működését tartalmazó jelentéseket, amelyek a pénzügyek állaootát is részletesen ismertették. Ezek­nek elfogavása után az ülés az ipartestületi szolgának a bál körüli fáradozásaiért 50 ezer koronát, a szegény iskolás gyermekek felru­házására pedig 100 ezer koronát szavaztak meg. Timár Endre elnök meleg sza­vakkal mondott ezután köszö­netet a bál rendezőinek a bál várakozáson felüli sikere miatt. Horváth jegyző ezután felolvasta azt a memorandumot, amelv az elöljáróság a kényszerkölcsön ügyében a pénzügyminiszterhez való benyújtás céljából megszer­kesztett. A memorandum kiemeli, hogy más társadalmi rétegekkel szemben a kényszerkölcsön az iparosságot aránytalanul sújtja és ezért a békéscsabai iparosság azt kivánja, hogy az iparosokra alkal­mazott kényszerkölcsön szorzó­számát lejebb szállítsák, a befize­tési határidőt jelentékenyen hosz­szabbitsák meg. Hosszabb vita után a memorandum szövegét változtatás nélkül fogadta el az ülés. Nagy vitát idézett fel ezután annak kérdése, hogy a memoran­dumot küldöttség vigye-e fel Buda­pestre — mint ahogy a március 7-ikei naggyülés tervezte — vagy pedig postán kütdjék be a pénz­ügyminisztériumba. Megállapí­tották, hogy 13—14 főnyi küldött­ség verbulálódott össze és mivel ezeknek útiköltsége és egyéb ki­adásai számos milliókat is meg­haladtak volna, az ülés ugy dön­tött, hogy takarékossági szem­pontból eláll a küldöttségezéstől és a memorandumot postán küldi fel Budapestre. A jegyző ezután bejelentette, hogy a 15-ik budapesti áruminta­vásárt május 31. és julius 10-ike között tartják meg. A vásáron ki­állítani szándékozók mielőbb, a vásárolni óhajtók pedig idejében jelentkezzenek majd a vásárigaz ­gatóságnál, ahol minden részletet küzölnek velük. Elhatározták, hogy a tanonc­vizsgákon befolyt 25 ezer koronát két hadiözvegy között osztják ki és pedig Biuko Istvánné és Varga Pálné között. Ezután elhatározták, hogy az Ipartestület évi rendes közgyűlését március 25-én délután 3 órakor tartják meg, határozatképtelenség esetén pedig 30-án. Majd meg­kezdték a tárgysorozat előkészí­tését, amelyből érdekességénél fogva megemlítjük, hogy az egész költségvetést buzaalapon állították össze, Több apró tárgy lepergése után az elnök az ülést bere­kesztette. * A Kereskedelmi Csarnok tegnap este tartott ülést Csillag Ignác, majd dr. Tardos Dezső elnöklete alatt. Az értekezlet foglalkozott a kényszerkölcsön ügyével. Sebestyén Lajos hosszabb be­seédben foglalkozott azzal a súlyos, főleg a kiskereskedőkre pedig egye­nesen katasztrofális helyzettel, melyet a kényszerkölcsön kivetése és behajtása teremtett. Anélkül, hogy érinteni akarná a mai társa­dalmi osztályok helyzetét, kény­telen megállapítani, hogy ha a kényszerLölcsön tervezett módja és mérve érvénvben marad, a kisebb kereskedők, ha egyáltalán eleget tudnak tenni, kénytelenek lesznek áruraktárukon túladni. Sebestyén felszólalása nyomán többen szólottak még a tárgyhoz, mindegyik hangoztatva, hogy a kereskedők nem akarják magukat az ország érdekében szükséges terhek alól kivonni, de tiltakoznak az olyan aránytalan és súlyos ki­vetés ellen, amely biztos anyagi tönkremenésüket jelentené. Ilyen értelemben határozati javas­latot fogadtak el, amely szerint tiltakozásukat kérelem alakjában a nemzetgyűléshez és a pénzügy­miniszterhez eljuttatják. 100 takarékkorona mai árfo­lyama 114 papírkorona. Zürichben a magyar koronát 84-al jegyezték. AB 1923-ban megnöve­kedett jövedelemnek utólag emelik fel as adóját Az 1923. évre kivetett vágyon­és jövedelemadó ellen igen sok felebbezés érkezett a pénzügyigaz­gatósághoz, mert a kivetést igen sokan tulmagasnak tartják. A sok felebbezést természetesen az tette indokolttá, hogy az 1923. évi jö­vedelem- és vagyonadót nem az 1923. évben elért vagy elérhető jövedelem után vetették ki, hanem az 1921. évi jövedelmet vették alapul és ennek a 20 szorosát kö­vetelték az adófizetőktől, már pe­dig igen sokan vannak, akiknek jövedelme 1921 óta lényegesen lecsökkent. Illetékes helyről szerzett értesü­lésünk szerint az adófelszólamlási bizottság minden felebbezést a leggondosabb vizsgálat alá vesz és minden jogos igényt honorálni fog. Az adófelszólamlási bizottsá­gok azonban nem csupán azért ülnek össze, hogy az adófizetők jogos igényeit figyelembe vegyék, de gondosan meg fogják vizsgálni azt is, hogy az állam érdekei nem szenvednek-e valahol csorbát. A mint lehetséges az, hogy egyesek jövedelme 1923-ban aránylag ki­sebb volt, mint 1921-ben, épen ugy lehetséges az is, hogy sokak­nak nem kevesbedett a jövedel­mük, hanem szaporodott. A pénzügyigazgatóság ilyen eset­ben az 1922. évre kivetett jöve­delem- és vagyonadót lényegesen fel fogja emelni. Egyes vállalato­kat fel is szólított a pénzügyigaz­gatóság, hogy az 1923. évi jöve­delmükről adjanak pontos beval­lást. A bevallások be is érkeztek és ezekből megállapítható, hogy egyik-másik vállalat jövedelem­vagyonadója az 1921. évi adó húszszorosában történt megállapí­tásával messze elmarad a válla­lat 1923. évi jövedelmétől. Lesz olyan vállalat is, amelynek az 1923. évi jövedelem- és vagyon­adóját az 1921. évi adó ötven­szeresére fogják felemelni. A pénz­ügyigazgatóság egyébként már ré­gen tudomására adta az adózók­nak, hogy akiknek az 1923. évi jövedelmük aránytalanul megnö­vekedett, adjanak be pótbevallást. Azok ellen pedig, akik felszólítás dacára sem adták be ezt a pót­bevallást, adóeltitko lás címén fog­nak eljárást indítani.

Next

/
Thumbnails
Contents