Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-03-06 / 44. szám

2 BEKÉSMEGYBÍ KÖZLÖKl Békéscsaba, 1924 március 6 késők, akik tulajdonképpen a szerencsi cukorgyár számára ter­melt répával fognak dolgozni. A békéscsabai munkások iránt azonban állandóan élénk érdek­lődés nyilvánul meg, ugy hogy nagyon valószínű, hogy a hiva­talos tavasz beálltáig még más szerződések is létrejönnek a nép­jóléti hivatalban. Sajnos, az ország testéről lekap­csolt hatalmas részek ma nem tudják munkával ellátni a békés­csabai magyarokat, mert az utód­államok idegen munkást — de különösen magyart — nem igen engednek át határaikon. Igy na­gyon sok itteni földmunkás nem tud majd nyárára elhelyezkedést találni, amely tény egyes csalá­dokra nézve nem kevesebbet jelen­tenek a katasztrófánál. A népjóléti hivatalban azoknak a munkásoknak számát, akiket esetleg nem tudnak majd elhe­lyezni, körülbelül nyolcszázra te­szik, azonban lehetséges, hogy ez a szám kisebb lesz és időközben mégis sokan találnak majd munka­alkalmat a Dunántul nagybirtokain. Köm ivessstrá/k Békéscsabán Bér differenciák miatt már két napja tart a sztrájk (A Közlöny eredeti tudósítása.) Kedd reggel óta kőmivessztrójk van Békéscsabán. Az építőmun­kások a korona értékének fokoza­tos csökkenésével előállott óriási mértékű drágulás miatt munka­bérükből megélni nem tudtak, miért is munkaadóikhoz fordultak, az óra- és napszómbéreknek mintegy tiz százalékos fölemelését kérve. A békéscsabai építőmunkások a bérüket buzaparitásban kapják. Egy-egy órabéres kőmives har­madfél kiló buza napi árának megfelelő pénzt kap óránként. A munkások kívánsága az volt, högy az órabért emeljék föl há­rom kiló búzára, mely kívánságu­kat az általános és folyton nö­vekvő drágasággal indokoltak meg. E tárgyalások még hétfőn dél­után megindultak a munkások és munkaadók között, azonban ered­ményre rem vezettek. A munka­adók ugyanis kijelentették, hogy abban az esetben, ha ők meg­adják munkásaiknak a béreme­lést, akkor a régebbi számitások alapjón, régi árakon vállalt mun­kákra alaposan ráfizetnek. A munkások erre kimondták a munka beszüntetését. Több épít­kezésnél el se kezdték kedden reggel a munkát, más helyeken pedig, ahol már dolgoztak, egy­szerűen letették a szerszámot és eltávoztak. Igy történt az állami polgári iskolánál is, amelyben nagymértékű javítási munkálatok folytak. Ezek a munkálatok most megszakadtak, a sztrájk befeje­zéséig. Értesüléseink szerint komoly és kemény bérharcra ve i kilátás, mert a munkások mereven ra­gaszkodnak e bérjavitáshoz. Az egyezkedő tárgyalások azért nem szakadtak meg és a küzdő felek megbízottai álandóan érintkezés­ben állanak egymással. Egy hónap alatt 60 százalékkal emel­kedtek a borárak A korona két hét előtti érték­csökkenése a borpiacon is érez­tette hatását s néhány napi inga­dozás és bizonytalanság után meg­szilárdult a borpiac s az árak 60 százalékkal emelkedtek. A terme­lők tartózkodnak az eladástól s további emelkedést várnak. Az Ausztriába való borkivitel még ma is sok nehézségbe ütkö­zik. A kereskedők különösen amiatt panaszkodnak, hogy a vám­kezelés és a minőségi vizsgálat komplikált, költséges és hossza­dalmas. Ha ugyanis a kereskedő egy vagon bort Ausztriába akar szállítani és például a vagonban hétféle bort visz ki, a pályaud­varon minden borfajtából öt da­rab hét deciliteres mintát, össze­sen tehát 35 mintát vesznek a vám- és borászati szakértők és csupán napok múlva szolgáltatják ki az exporthoz szükséges bizo­nyítványt. A mult év őszén kezdeménye­zett mustbesürités nem járt a kí­vánt eredménnyel. Az Ausztriával kötött megállapodás értelmében ugyanis sűrített mustot nem sza­bad az exportálandó bor feljaví­tására használni és éppen ezért szükséges az ampeologiai intézet vizsgálata. Viszont a musthurka, a szőlőjam és a szőlőméz nem mutatkoztak kapós cikkeknek és legalább is nagy propagandára volna szükség, hogy a must be­süriíése népszerűvé váljon a sző­lősgazdák körében. Egyenlőséget, szabadságot és a testvéri munkás békét hirdet a Békésmegyei Közlöny. A román kormány meg akarja szüntetni a nagy­váradi és szatmári püspökségeket A bukaresti Dimineata a román kormánynak olyan tervéről ad hírt, amelyről minden magyar ember megdöbbenéssel vesz tudomást. Az említett forrás szerint a román kormány az erdélyi római kato­likus püspökségek számát redu­kálni akarja, mivel az a felfogása, hogy a szatmári és a nagyváradi püspökségek fölöslegesekké váltak. A román kormánynak az a terve, hogy a nagyváradi püspökséget a temesváriba, a szatmárit pedig a gyulafehérvári püspökségbe ol­vasztja be. A gyulafehérvári róm. katolikus egyházmegye élén tud­valevően Majláth Gusztáv gróf püspök áll, mig a temesvári püs­pökség élére Boromissza Tibor szatmári püspököt állítanák, akit ilyen módon vélnek kárpótolni a szaimári egyházmegye megszünte­téséért, bár az erdélyi magyar la­pok szerint nem hihető, hogy a bukaresti kormány mást helyezne a temesvári püspökség élére, mint Pacha Ágoston apostoli kormányzót. Az erdélyi püspökségek redu­kálásának kérdése nem olyan egy­szerű probléma, amely fölött puszta regisztrálással napirendre lehetne térni, hiszen ez a kérdés ősi ma­gyar jogokat érint és milliónyi magyarnak, csonka Magyarorszá­gon és a demarkációs vonalon tul élő katolikusnak érdekeibe vág. Mivel a kérdés megoldása csak a Szentszékkel kötendő konkor­dátum révén történhetik, a ma­gyar kormánynak sürgős köteles­sége, hogy közbelépjen a Vatikán­nál és megakadályozza a román kormány tervét. Asszonyra It ás férfi, mint jövendőmondó Aki már 37 év óta jár női ruhában — Békéscsaba érdekes vendége — A rendőrség hűvösre tette a jóst (A Közlöny eredeti tudósítása.) Kedden este érdekes, szinte eg­zotikus vendége volt a békétcsa­bai rendőrségnek. Olyan vendég, akit senki se hivott, senki se lá­tott szívesen és a végén mégis barátságosan tessékeltek be né­hány nepi tartózkodásra a— du­tyiba. Alacsonytermetü, széles alakú, sőt kissé lobusztus testű asszony volt ez a vendég. A nem nagyon nőies alakkal rendelkező, divatos­nak és elegánsnak épen nem mondható öltözetű hölgy erősen bokorugró szoknyát viselt, a nya­kát megkopott barna boa kigyózta körül, a feje tetején vedlett, kissé humoros diszitésü kalap pihent és a lábán kecses és nőies topán­kák helyett elnyűtt és viseltes, ke­féletlen és kivörösödött bakancsok disztelenkedtek. A kissé nőietlenül öltözött ven­dég az esti gyulai személyvonat­tal érkezett Békéscsabára. Járása és furcsasága annyira feltűnő volt, hogy az esti órák ellenére is né­hány kései járókelő utánafordult és fejetcsóvólva, alaposan meg­nézte. A gyulai utas az Andrássy-ut 61. számú házban levő Madarász­féle vendéglőbe tért be. A megtelt korcsmahelyiségben meglehetős föltűnést okozott a darabos asz­szonyszemély megjelenése, amit enyhített aztán az, hogy „őnagy­sága" sorra járta az asztalokat és mindenkinek megígérte, hogy jó pénzért megjósolja a jövendő­jét. Akadtak is néhányan, akik jósoltattak a kopott hölggyel, de egyszer csak baj támadt. Rendőr tévedett a terembe, aki kissé fi­gyelmesebben kezdte szemügyre venni a jóslót. A rendőrnek ismerősnek tetszett a nőszemély és egy darab ideig tartó megfigyelés után megbizo­nyosodott róla, hogy régi ismerős­sel van dolga. Igazolásra szólította föl a jövendőmondót, aki erre nyíltan és készségesen bevallotta, hogy — nem a ruha teszi az em­bert : a női külseje alatt férfitest található. Bevallotta, hogy Mócsy Istvánnak hivjók és jövendölések­kel próbált valamelyes jövedelem­hez jutni. Mócsy Istvánt ezután előállítot­ták a rendőrségre. Mócsy régi, nagyon régi ismerőse a rendőr­ségnek, sőt ez ország valamennyi rendőrségének is. Az ötven éves ember, aki Balassagyarmatról szár­mazik, jóformán soha, semmiféle foglalkozást nem űzött, kivéve a > < j GUMINITALPAS j ) FÉRFICIPÖ ( ) KÜLÖNLEGESSÉGEK ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( ) ( í PÉTER FI í ) CIPÖÁRUHÁZÁBAN ( ) _ _ ( jövendőmondóst, amellyel 13 éves kora óta, faiuról-falura, városról­városra járva foglalkozott. Ugyan­csak 13 éves kora óta állandóan női ruhában járt, ami — szerinte — azért volt szükséges, mert a női nemen levő jövendőmondókban az egyszerű paraszti népek sok­kal jobban megbíznak, mint a fér­fiban. A nőiruhás férfijós már máskor is volt Békéscsabán, hogy a jö­vendőmondással próbálkozzék, de mindannyiszor sikertelenül. A rend­őrség ugyanis sohasem engedé­lyezte a népbolonditó terveket és a népbutitó jóslási körutakat min­denkor eltiltotta. Más városokban vagy községekben nem voltak ennyire kulturát szem eiőtt tartók és megengedték Mócsynak nem­csak a jóslásokat, de a női ruha használatát is. Mócsy Istvánt, aki most boá­san, kalaposén és bakancsosan a rendőrségi fogda lakója, meg nem engedett jóslósért meg fogják bün­tetni, aztán valószínűen hazato­loncolják illetőségi helyére. HlllEM A kutya és a hála Esik az eső. A hideg, apró csep­pek koppanva hullanak, pocskolva, zuhognak a járdára és elfolynak, szétterülnek a megkopott téglán. Mintha cérnavékonyságuvá zsu­gorodott vizszálacskák függnének alá, ugy tűnik az eső folytonos­szakadatlan, örököshullása, amely­ben nem akad szünet. A vizek halk zenéléssel, muzsi­kás morajlással ereszkednek le­felé. Ritmusos, bánatos zene ez, mint a messze, elhagyott puszta végtelenségébe kiúszó áldott ha­rangszó és ugyanazt az érzést hivja életre az árválkodva, fáz­lódva élő szivben : a végtelen elha­gyatottságét, az egyedülvalóságét, a könyfakasztós magánosságét, a futni, menekülni, elrejtőzni akaráséi.. Esik, egyre esik. Hidegen, sután és kérlelhetetlenül. A jeges hideget árasztó vízsugarak konokul és fürgén tűznek lefelé és beleisszák vacogtató folyékony testüket a ruha, a bőr alá. És megvacog­tatják, összerezzentik, fagyosra zorditják a testünket. Kis kutya szorong egy döngő. öblösmély kapualjban. Apró, fehér­Eiiiall fáiiea ma utoljára az „Apollódban

Next

/
Thumbnails
Contents