Békésmegyei közlöny, 1920 (47. évfolyam) január-december • 2-104. szám

1920-04-08 / 29. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba I&20 április 8 milyen méreteket vettt e mozgalom, de annyi bizonyos, hogy a hamu alatt nagy tüzek lappanganak s hogy Romániának Erdélyben a magyar kérdésen kivül egy igen nehezen megoldható szász kérdése is támadt / A szászok ezzel} a román kormány zattal ami most folyik, soha megelégedve nem lesznek de neiji is lehetnek, mert annak két intézkedésé a fczászok vitális életérdekeit gyökerében támadja meg Az egyik ilyen intézkedés a birtokreform, a másik az erdők kezelésére megállapított uj rendelkezés. A feltámadás örömünnepe. Lélekemelő gyönyörű ünnepély folyt le kedden délelőtt a Főtéren, az Isten szabad ege alatt. Ezrekre menő közönség sie tett örömét és hódolatát kifejezni a nemzeti hadsereg előtt, akiben a testvért, a megmentőt a felsmbaditót ünnepelte. Örömmámort sugárzó szemek tekint gettek már a kora reggeli órákban szelte a Főtéren. Az első igazi ünneplés, amikor nem figyelnek kaján idegen arcok amikor egészen magunk vagy unit magyarok, testvérek, csoda e ha ilyen alkalomra, kivetkezve gyarlóságunkból, átszellemülten zz igazi emberi arcunkkal, a szabadjára engedett ujjongásunkkal gyűltünk össze ? Mert jaj ! százszor jajt ha bánatunkat keseiüsé günket kell a hívatlanok előtt magunkba rejteni de pokoli kínszenvedés, rettenetesen barbár cselekedett az. örömünket, az egyet' len igsz életmegnyilvánulást, amely zihál bennünk, páncélba gyömöszölve a saját énünkbe kell beszorítani. Ma yégre levet hettük ezt a páncélt, amely napok óta foj togat, ma megmutathattuk, hogy mennyire magyarok vagyunk Magyarok a hitben, magyarok a ragaszkodásban és magyarok az igaz, őszinte szeretetben. Ma szivünkre szoríthattuk végré testvéreinket hogy e proceszussa! meg az emlékét is elfelejtsük e hosszú, nagyon hosszú kálváriának. . ^tár kilerrc órakor beláthatatlan em beroszlopok helyezkedtek el a Főtér körül E körzeten belül a testületek, az iskolák küldöttségei helyezkedtek el Tíz óra előtt érkezett a katonaság a Főtérre A katona ság előtt a Iovasbandérium lovagolt A 'katonaság 'a városháza előtt felállított ol tárral Szemben helyezkedett el Aztán felcsendült a Szózat A vasutas dalárda kezdte, de néhány pillanat alatt ezernyi megtisz tult lélek imádsága gyanánt szállt szállt az ének, hogy utat találjon az Isten szivéhez Alig hangzott el az énék Korén Pál evangelikus lelkész lépett az emelvényre Magas szárnyalású imájában az egész nemzet keservét, rííindaiyiyiunk elkeseredését tolmácsolta a Mindenhatónak Utána, Koppányi Oyula református lelkész imádkozott. Hatalmas, szárnyaló hangján messzire hatfgzott az ige: Hogy igen, lesz mert lenni kell, egy szebb, egy jobb jövőnek is, mert bár nagyon sok volt a bününk, nagyon sokat bűnhődtünk is érte. Azután a tábori lelkész miséje követ kezett Az áhítatos csenben, a magukba szállt lelkek buzgó imája kisérte végig a misét Majd a gyönyörű, diszmagyarba öl tözött polgármester lépett az emelvényre. Ugy tudtuk, ugy vártuk hogy mit fog mondani. Hisz minden magyar embernek egyforma örömet okozott a megváltás. Es az ajkáról dörgött a szó: nA rettenetes belső dúlás után jött egy szomszédos nép, — államnak nem nevezhetem —- mert hiányzik benne minden erkölcsi erő, min den erkölcsi támasz, amely állammá teszi az államot. Jött ez a nép és a keselyű körmeit vágta belé a halottnak hitt ország testébe ,. ." A sok ezer ember ugv van! kiáltása szakította meg a polgármester szavait. Aztán rátért a mi szomorú hely zetünkre, hogy egynehány hazátlan bitang miatt az egész város szivét a szégyen marja, mert rásütötték, az árulás bélyegét . Aztán felejthetetlen jelenet követke~eít, Fábry Magda, Kovács Mici, Thuty Böske és Rell Irén adták át Rátvay őrnagynak a zászlókat, magyar lánylelkük által lolmá' csolt gyönyörű szavak kíséretében, Rátvay s Í! őrnagy a következőket válaszolja a leányoknak : — Amilyen lélekkel nyújtották át a bizalom legszentebb zálogát. ?a Máriás zászlót, olyan lélekkel veszem át és olyan katonák kezébe adom, akik tudni fogják, hogy e szentségért élni vagy halni kell. — Olyan kezekbe adom és olyanok nevében köszönöm meg, akik nem nyugszanak addig amig szent hazánk meg tépett testén idegen nemzet katonája ta pos. Nem nyugszunk addig, mig Magyarország ezeréves múltjához egy uj másik ezer évet nem biztosítunk. — Áldott legyen minden kéz, amely munkájával támogat bennünket, legyen áldott minden honleány, aki a szent haza irínti lelkesedését lehelte ezekbe a zászlókba Mi kitartunk! Esküszünk ! Isten minket ugy segéljen 1 A közönség szűnni nem akaró lelkeedése kisérte az őrnagy utolsó szavait. Majd felvonult a katonaság, élükön a lovas bandériummal és mink lelkünkben egy szent meggyőződéssel tértünk haza, hogy epy élni akaró hitében, hazaszeretetében erős nemzetet a világ minden m?rtalóca sem képes legyűrni. Tanulságos karriére fabula felnőttek számára. Pontosabb jelenetekben futurista tónusban. I. A vasdromedár kirobogott a singubac ból. Szörnyű teste előbb csak fujt és prüszkölt, mint egy tüdőyéizes .pávián de később egyenleteseket nyögve okádta öb» lös torkán a gőzfellegeket. Vellás szeme pirosan opálozva ravaszul hunyoritgatott a szélrohamok következtében és sikitás Ió< gott a szögekről A hálófülkékben enyhe és jól eső fény csibolygott Este 9 óra lehetett Diszkrét és élénk társalgás szűrődött ki a kocsikból, beleveszve a kerekek ütemes dobo gásába A vonat kdftyhájában hősünk csinosi tóttá magát A table d'hotenál szép akart lenni Különös fortéllyal tudott mindig fel tünést kelteni, amivel a borravalók össze gét jelentékenyen szaporította. Ma magyar csikósnak öltözött hogy minél excentríkuw.bb legyen ezen a Páris felé robogó i.em zetközi expressen Most este fogja az uj jelmezt kipróbálni. Az utolsó hónapban, mint skót juhász kutya szolgált fel kitűnő sikerrel. Szerepelt már mint néger állatorvos, mint éjjeli mulatónak vak zongorása stb, de ettől a costume tői várt legtöbbet. A gondosan megnövesztett és kocsi kenőccsel fényesre pedrett díszbajuszt fű leire csavarva huncutul és magabizóan be lekacsintott a tükörbe. Meg volt magával elégedve. A lobogós ingujj és gatya a rámáscsizmával bizonyosan nem fogja a hatást eltéveszteni Vállára csavarta a karikást és megakart indulni az étterembe, de hirtelen megállt A legfontosabbat, ami az illúziót tökéletesen megadja, majd elfelej tette A kályha aíól óvatosan egy kis csomagot vett elő s'az abban levő omlékony darabokat zsebébe dugja, boldogan felnevetett : »most hamisíthatatlan csikósszagom lesz", mondá és benyitott a fényes étkező* kocsibá. Az asztalnál ülők érdeklődve vizsgál ták a furcsa alakot és a többi pincért mellőzve, nála rendelték a legtöbb vacso rát. Igyekeztek vele szó^a ereszkedni és mosolyogva hallgatták a francia nyelvnek tőrülmetszett és izes szegedies dialektusát, amit hősünk ez atkalomra gondosan betanult . Egy amerikai diplomata megkérdezte, hogy mi a neve és milyen nemzetiségű ? — Nevem Georges Hrabovszky és magyar vagyok — vágta ki büszkén. — Magyar, mi az ? Ahá az a nemzetiség, aki syereg alatt puhitja a hust. — Uram, Ön téved A magyar a világnak az első nemzetsége! 1 (Középeurópai zónaidő : 1913. Kr. u.) II. Irtózatos káromkodás, majd több popón hallatszott ki a fedezékből : — Kutya gazember bitangja! Ez már hallatlan ! Nem is hittem volna, hogy egy ember ilyen aljasságra képes legyen. Mindig panaszkodnak rád. hogy lopsz és csalsz, de ilyet megtenni. i. Észrevettem, hogy amióta nálam vagy pucér, a drága, kedvenc kutyám egészen lefogyott. Csupa csont és bőr lett Hát ma reggel mindenre rájöttem, hiába tagadod A moslékot, amit a kutyának kiadatok : eleszed előle. Miért tetted ezt gazember ? Hrabovszki Gyurka kutyamosó a fejét lekonyitva hallgat, mint szamár a kof. ferban, mire az előbbi pofonok kétszeresét kapja — Ha nem felelsz azonnal, kiköítetlek fényes nappal a lövészárok elé I — Kapitány ur alásan kérdem — szó • lalt meg végre Hrabovszky — ugye ez a kutya angol faj ? — Igen 1 Drága és nemes angol faj. — Hát azért akartam kiéheztetni, mert még a kutyát is utálom, hanem magyar! (Középeurópai zónaidő : 1916. Kr. o.) III. Kitört a forradalom! A katonák vég* hetetlen sora menekül idegen ország utján haza: Magyarországba El vannak szc gények keseredve, mert hallják, hogy ide gen zsebrákok szállják meg mint dögkeselyük az ezer sebből vérző hazát. A leghangosabb köztük Hrabovszki György manipulant őrmester ur, akit az élelmezési raktárakban tanúsított vitéz magatartásáért több izben kitüntettek. — Meglátjátok fiuk — fenyegetődzik, nem marad ez ennyiben ! Inkább meghalunk mindnyájan, de a területi integritáshoz ragaszkodunk! Ha kell puszta kézzel megyünk a pyáva rablóknak, de Magyarországot nem lógják szélhasogatni. Nem! Nem / Soha ! (Iíózépeurópai zónaidő: 1918. Kr. u) IV. (Színhely: Egy jóltáplált csabai ur ebédlőtetme, akol bankett van az ujjonnan megválasztott képviselő tiszteletére. A válasz tők kb. húszan eszik a potyapörköltit). Egy választó (súgja .a másiknak) .* Hallod e koma moje! In már megbántam, hogy rászavaztam a Gyúróra. Azt igérte, -hogy ha rá fogom szavazni, ákor tülem nyem rekrivalováty. De a megszabadító testvérek az ijjel is elszabagitották nekem áz tanyárul egy lovamat Ne de legalább eszem sokat. (Tányérjára vesz egy fél li bát, nem törődve az ünnepelt öldőklő pil • lantásaival) Hrabovszki: Kedvelt hiveim ! Mélyen meghatva köszönöm Nektek megtisztelő bizalmatokat, mely szerint En képviselem az oláh testvéreink által felszabadított Csabát a világ szivében — Bukarestben Es kevés embert ért az a szerencse, mint engem, hogy egyhangúlag választottak meg. Nem szavazott ugyan csak 20, ember, de tudom, hogy a többi ezrek csak a megilletődéstől és az emésztő boldogságtól fetrengve ..nem bírtak a szavazó urnákig sem elvánszorogni., Legyetek nyugodtak,, hogy kiváló és geniális képességemmel fogom városunk tiszta szláv lakosságának érdekeit képviselni. ígéreteket kaptam a kormánytól arra, hogy sót, cukrvt és petróleumot ingyen fogtok kapni és ezenkívül nyelveteket és romlatlanul megőrzött faji tulajdonságaitokat, amitől a magyarok barbár módra megfosztottak, szabadon használhatjátok. Emlékszünk még arra a gyászos időkre', amikor szegény tótokat deresre húzták azért, mert nem magyarul beszéltek és arra is emlékszünk, hogy a kizsákmányolóink az utolsó párnát is kihúzták fejünk alól ... Egy választó: Ez már nem igaz. . . . Hrabovszky: (nem veszi észre) de ott égett lelkünkben a hit meleg fénye, hogy eljön még az idő, mikor a rabláncokat le\