Békésmegyei közlöny, 1920 (47. évfolyam) január-december • 2-104. szám

1920-02-05 / 11. szám

Cenzúrát: C. Turicu seful cenz. Békéscsaba, 1920 február 5 Csütörtök Í

vaftérnsp I.— K csütörtök 80 fill. XLV1I. évfolyam, 11 szám & i te ípl i Ú i SgÍM érre — Félévre — — Negyedévre — Egy hónapra — — 64-— korona — 32- - korona — IS.— korona — ••— korona Megjelenik hetenként kétszer: Csütörtökön és vasárnap reggel POLITIKAI LAP Szerkeiztőség és kiadóhivatal : •. kerület, Ferenc Jóssef-téi (Busapiac) 20. az Megyei teleion : 7. szám. A hirdetési dijak helyben, mindenkit készpénzzel fizetendők. — A „Nyilt-téí rovatban egy sor közlési dija : 3-— K. Kéziratok nem adatnak viasza. Kironat a 21. és 25. sz. rendeletekből. 1 Mindazok, kik nyilvános helyeken, pályaudvarokon, vonatokban, u cákon Kíb. ha i>eni id ro ez aKarait^l valódi, vagy kép zelt hirtket hirdetnek, terj<i*z'nt:-k, megvi;ai. nak, mely hiruk hadinüveieietre, csepatok elhelyezi"re ói azok n o doLtair^, vaiütr iat katonai baiAsáyoft intézk* dí'eeire f8 álUilfib.-in véve a román hi dsertg ükeivel ktpcso at« ban levfí eseményekre vonatkoznak. 2 E.-en böncseit-feuiAnyek f-só ÉA UÍOÍRŐ fórumon a hndbiróa^g által etjj ívig n rj dö fogbaml éa 2C00 ieiigterjedő pénzbírsággal lesznek bcLnterv^. Midöa fenti cselekmények avégből kövein tnt k el, hoay ezfcltal a kémtcp-d.-.st, vayy áru ást e ősegim^k, a hfdiálbpot büntet tőrvényei, — melyek írv^nyben vannak, leMDes &lfealma?va. Hóiban, tábornok. „Isten elhagyott bennünket". A potsdami helyőrség templomának szószékén ejtette ki száján ezt a mondatot Ludendorff tábornok, a német háborús haderő igazi lelke. A tábornok oizonyára nehezen és csak hosszas megíonto'ás után mondotta, hogy az Isten elhagyta a németeket. A háború folyamán hányszor, de hányszor röpítette szét a német császár: ,Isten velünk van és velünk is fog maradni !" Távirataiban. beszédeiben, felköszöntőiben és megszóiitásaiban minduntalan visszatért az ellentmondást nem tűrő, szinte parancsszámba menő mondat — Gott ist mit uns . . . Mily nem szívesen helyezkedhetett hát most Ludendorff szembe legfelső urával; ő a csontig-velőig katona, ki hallgatni, lenyelni, engedelmeskedni megtanult, kényszerítve érezte magát az ellenmondásra: nem feliég, Isten nem maradt velünk, Isten elhagyott bennünket ! Azonban ez az ellentmondás csak látszólagos, mert amint beszéde további torán nyiltan célzást is tett rá: elhagyta az Isten a német népet, mert az elhagyta a császárját. Lám, mig császárhű volt, a német birodalom soha nem álmodott nagyságot ért el, hatalmas, gazdag volt, de ma mikor a német nép a forradalom karjaiba vetette magát, elűzte császárját, összetörte a hadseregét, hátat fordított neki az Isten. Nincs élelmezése, nincs fűtőanyaga, nincs jó pénze, adóssága a felhőt verdesi, legszebb provinciáit letépték róla és alá kellett írnia egy megalázó békét, a hajdan kevély nemzettel idegenek packáznak s még mindig nem ért a lejtő végére. „Gott hat uns verlassen!" Csakhogy a németek, az ok és okozatot hangyaszorgalommal kutató emberek, nem 36. sz. rendelet. Mi, az erdélyi csapatok parancsnoksága a katonai törvénykönyv 32. és 57. szakasza értelmében elrendeljük : 1. A bélyepezetlen koronáknak a Tiszán való csempészet áthozatala tilos. 2. A belyegezetlen koronák átvitele csík azoknak engedtetik meg, akiknek erre a katonai zóna parancsnokságtól engedélye van, amely engedélyben felsorolandó az összeg, ami csupán Budapestnek engedélyezett gabona és élelmiszerek megfizetésére lehet fordítani. Az engedély az átkelési ponton láttamozandó és csak egy átkelésre érvényes. 3. Az ellenszegülőktél, akik lebélyegezetlen koronát csempésznek a katonai zóna területére, az összegeket elkobozzák és az illetők 1 hótól 1 évig terjedő elzárással büntettetnem. A vétkesek feletti itélkezes az illetékes hadbíró elé tartozik. 4. Abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy a vétkesek azonkívül, hogy a katonai zóna területére bélyegezetlen koronákkal utaztak, még abban a tényben is vétkesek, kogy e pénzeket propaganda céljaira, vagy más céllal hozták át, arra törekedve, hogy az állam biztonságát veszélyeztessék : az összeg elkobzása mellett hadbíróság elé állíttatnak. Ez a rendelet a közlés után három nappal lép életbe. 1920 január 2. Az erdélyi csapatok parancsnoka : Mardarescu tábornok. hajlandók Ludendorff eine állítását tűrni, hogy az Isten 1918 október havában hagyta el őket, hanem az érvek egész halmazát vonultatják fel arra, hogy már sokkai-sokkal előbb. Meg is monljákjpontosan: 1914 julius 30-án, mert akkor a hadüzenet napján vetették el mindazokat a csirákat, amelyekből a mostani terebélyes szerencsétlenségek nőttek ki. Hogy most nincsen élelmiszer, ennek az az oka, hogy millió és millió ember éveken ái nem termelt más?, mint embert gyilkoló szerszámokat. Nincs jó pénz? A bankjegy milliárdokat a háború fiadzotta. Megnő'.t az uzsora? Nagy az erkölcstelenség ? A háború és csak a háború virágoztatta fel mindezeket. Mert az államadósságok szédítő felduzzasztását a háború kezdte, az embereket a munkáról a háború szoktatta le, a szolidaritást, az erkölcsi érzést a háború tompitoíta le. Nyilvánvaló ennélfogva, hogy a jó Isten csak addig volt a néppel, mig békében dolgozott. Es ma, hogy szeiie romokat látunk az nem a mát, hanem a tegnapot jellemzi. Ha egy leégett háznál építőmunkások jelennek meg, ki lenne oly oktondi azt állítani, hogy ők voltak a gyujtogatói ! Magától értetődik, a romokat el kell fuvarozni és ez alatt az idő alatt, valamint az épitési idő alatt a leégett házban nem lehet oly kényelmesen lakni — mint ezelőtt. A német nép azt mondja: az Isten 1914 julius 30 án hagyott el bennünket és 1918 október 30-án tért vissza hozzánk, felnyitotta elvakított szemeinket. „Got ist mit uns !" — kiáltják és írják ma újra Ludendorffnak a németek, tele magabizalommal, acélos akarattal, uj, szent hittel és nagynagy erős lutheri szívóssággal. Magyarország határai az entente terve szerint. Gróf Teleki Pál nyilatkozata a békeszerződés tervezetének intézkedéseiről. A párisi „Excelsiov" tudósítója előtt gróf Teleki Pál a kiváló földrajztudós és a magyar békedelegáció főmegbizottja a következőképpen nyilatkozott — A mi számunkra tulajdonképpen az egész szerződés sérelmes Az én szakmám elsősorban a határok kérdése, ebben a tekintetben véleményem a következő: Nemcsak magyar hazafias, de geog.afus szempontból is, ha nem magyar, hanem hottentotta geográfus volnék, akkor is az volna a véleményem hogy Magyarország számára csak egyetlen egy határ lehetséges és ez : a Kárpátok vonal* Nem szólva a többi sérelemről, itt más határ józan megfontolással megvonni nem lehrt. Mihelyt más határt állapit n:cg a békeszerződés, oktalanságot csini! és a mur.kája nem járhat állandó eredménnyel. Még •

uban az esetben is, ha feltesszük, hogy .c. magyar nemzet teljesen kivész initen cs *lök ~ vr'psk, amelyek ezeket a tetaltieke* iő'ür

1: el < ' rj.-ik verni, Magyarország többi rJizrit princípiumok sze• rint fe'csztj^k mc^u

h I>"*~tt,ci az osztozkodás: a Kárpálok közé erő te ület önkí.iyes fe!Jara= bolása, állandó zavarok kit*? > a lenne -- E^el azt akn-om mondani, hogy amik -r azt állitor hogy a b!!;~ rr.:' !és intézkedései abszurdumok ís tarlóin nem állhatnak meg, nem Vardot cső etek és ierr 5't akarom mon dani, hogy !U irredenta lesz, cr-ik egy tényt konstatálok Tekintet nélkül arra, hopv a kér déses területen most magvarok vcp" más nemze tek lakiak ez a terület a k egységes szuverenitás h'zén maradhat meg tartósan, Mihelj i több szuverénitás osztozik rajta, kikerüihetetlenné válik, hogy ezek a szuverénitások összevesszenek mert a terület megosztása 1 a következménnyel fog járni, hogy minden nép, amelyik rajta él, elégedetlenné válik Ez egy szer pozitívum. Eii. mondhatom Magyarország eddigi határairól. — Másik momentum az a határ, amelyet a békeszerződésben most csináltak Ha lehetséges volna is, hogy Magyarországon más határokat állapítsanak meg mint az eddigiek, akkor ez a határ volna valamennyi között a lehetséges legutolsó és legrosszabb, ami még elképzelhető. Ha dijat tűzött volna ki az entente arra hogv ki tudja a legrosszabb és leglehetetlenebb hata* rokat megvonni : ez volna az a hat^r, ezt a ha« tárt az a díjnyertes u.iember rajzolt* be a magyar térképbe Meit a békeszerződésben tervezett határnak, kivéve a Dunát és ar. Ipolyt, — ahol csak annak az árán tudtak természetes határt faragni valahol, hogy négyszázhetvenezer egy tömegben élő magyart minden igaz ok és jog nélkUl Csehországhoz csaptak, — nincsen sehol természetes vonala Azuj hat*, rok minden más helyen teljesen sik vidéken vonulnak el, ahol nincs semmiféle természetes akadálv, ami gátjául szolgálhatna egy a határon át való közlekedésnek ugy hogy ez még határ közlekedési, állategészségügyi és pénzügyőri szempontból is őrültség meú eá a határt kép telenség megóvni. Rengeteg fináncot és határőrt kellene taiianunk, ami olyan óriási költséggel jáina, hogy már [nem is fizetődne ki és