Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-12-11 / 98. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 98-ik szám. Csütörtök, december 11. BEKESHEGT KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefonszám: 7. Szerkesztőségi Ferenc József-tér 20. sz. a. ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: Egész évre 12'— korona, fálévre 6'— korona, negyedévre 3'— korona. Előfizetni bármikor lehet, negyedéven belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laplulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: relefonszám: 7. Ferenc József-tér, 20. sz. a. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILT-TÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az a régi világ. ' Békéscsaba, december 10. Az a régi világ a maga eredetiségében is sokkal bölcsebb alapon volt felépítve, mint a mai tudományosan kieszelt nevelési rendszer. Mutatja ezt az egyensúly nélküli emberek nagy ; tömege és a szilárd jellem módnél- j küli hanyatlása. Pedig az úttörő irány az akarat megszilárdítása és életerős egyének képzése volt. Hogy lehet az, hogy annyi fontolgató tanulmány után j is^annak épen az ellenkezője jött létre ? Erre a válasz igen egyszerű : eb- j ben is ugy, mint fejlődésünket közelről érintő sok más dologban, nem a saját józan eszük, hanem a külföldi tetszősnek látszó gondolatficomitás ut- J jain haladtunk. Nem a velünk született józan észnél kopogtattunk, hanem türtük azt, hogy az emlékezőképességben kitornászott emlék, a világos Ítélőképesség hátrányára saját majmolási ösztönüket valósítsák meg. . j Ez a rendszer megmételyezte és átalakította egész társadalmi felfogásunkat. Ma már nem a fejlődő életnek nevelünk ellentálló, edzett és előretörő harcosokat, hanem a megalkuvásnak, kishitüségnek és zsarnoki önkénynek gyártunk vakon engedelmeskedő eszközöket. Az akaratot nem a fegyelmezett erőnek, hanem a betegesen nevelt ösztönnek és szenvedélynek szolgálatába állítottuk. Nem csoda hát, ha a mind több lelki erőt igénylő életre a fiatalság elkészítve nincsen. Küzdeni, kitartani meg éppen nem tud. És ha helytelenül kirajzolt életelveivel összeütközésbe jön, letörik és elpusztul. íme százados küzdelmeink értékes és szívós anyagát a helytelen nevelési rendszer milyen siralmas védőszervvé alakította át. Ebben a túlhajtott, de egyensúly nélküli embereket nevelő rendszerben látjuk fejlődésünk legnagyobb veszedelmét. Hiszen balsors elég gyakran sújtotta ezt a nemzetet, de nemzeti szellemének erejével a bajokat mindig ki tudta heverni. Ma azonban felelevenülő képessége alapvető tulajdonságaiban van megtámadva. Ha ennek a súlyos szervi bajnak lélektani okait kutatjuk, ugy azt nagyjában és egészében két jellegzetes alaphibára vezethetjük vissza. Az egyik a családi kereten belül — különösen az anyák részéről — kifejlett ama ferde fe fogás, mely abban a gondolatban csúcsosodott ki: hadd élvezze a növendék gyermekkorát, ugy is ki tudja, mit hoz neki az élet. Ez az alapjában jószívűségből eredő szülői sugallat több tehetséget juttatott ferde útra és hantolt el örökre, mint a nemzet életén átviharzott legsúlyosabb katasztrófák. Melegházi növényeket termelt, melyek a hovatovább nehezebbé váló élet viszonylataiba fegyelmezetlen igényeikkel és fejletlen védőszerveikkei egészségesen belekapcsolódni nem tudtak és igy a társadalmi é et megerősödését bizonytalan és változékony életfolyásukkal elősegíteni képtelenekké váltak. A másik jellegzetes hiba a nevelést vezetők felületes gondolatmenete volt, mely csak az értelem kiképzésében kereste a fejlődés biztositékát. Azt hitték és hirdették hogy az alkotás főtényezője az értelem, de megfeledkeztek a jellemről, rteg a harmóniáról. Pedig bármilyen nagyeszű és tudományosan képzett ember legyen valaki, ha harmóniát teremteni nem tud alkotásra képtelen. Mert az anyag egybegyűjtése ugyan az értelem segélyével történik, de azt élő és hasznos szervvé csak a működésben megnyilvánuló harmónia varázsolja át. Mivel a harmónia nem egyébb, mint az alkatrészek behatásának egyensúlya és ezért van az, hogy aki egyensúlyban nincsen, az egészségesen fejlődő társadalmi szervezetet létrehozni képtelen. Vagyis : társadalmi alkotásnak igaz apostolai csak azok lehetnek, kiknek értelmi és erkölcsi világa egyensúlyban van. Fő szerveik pedig : az éles megfigyelő képesség, emberösmeret és jóindulat. Az a régi világ, az ő természetfürkésző józan eszével azért helyezkedett a rideg és szigorú nevelés álláspontjára, hogy a nemzet fenntartását, gyermekeinek boldogulását sikeresebben mozdíthassa elő. Ebben rejlett titka annak, hogy valahányszor balsors nehezedett a nemzetre, viszálykodásainak dacára, egészséges fentartási ösztöne vész idején egy táborba tudta terelni. A csabai mandátum sorsa. Kristóffy búosúlevele. Kombinációk. • Érdekes megfigyelni, hogy a csabai njandátum megüresedóse most nem okoz ' olyan izgalmat, mint például csak a közelmúltban is. Az emberek akkor szinte elveszitelték a fejüket. A pártvezérek szaladgáltak egyik tagtól a másikhoz, egyik jelölttől a másikig, pártközi konf renci«k ültek össze, az egyes társadalmi frakciók értekezleteket tartottak a vehemensebb kortestermészetek már öklökkel fenyegették az ellenpártiakat stb. stb. Most ilyesmit egyáltalában nem leh?t tapasztalni. Még a parasztpárti vezéremberek is közömbösek. — Essünk át előbb a megyei és kö?ségi választásokdn — szokták mondogatni — akkor aztán nekifekszünk a képviselőválasztásnak is. Ugy hissük azonban, hogy nem kell nagyon nekifeküdniök. A hátralevő rövid időre leghelyesebb volna a különféle pártoknak egy jelöltben megállapodniok. Erre, ugylátszik. mindegyik pártban meg van a hajtandóság. Ha pedig meg lesz a paktum, akkor nem lesz szükség a korteskedósre egyáltalában. És nagyon is üdvös volna, ha igy történnék és a. szeretet nagy ünnepét, karácsonyt nem rontanák meg polittkai páriszenvedelmek. Kristóffy tervei. A képviselővá'asztási mozgalomról irván, mindenekelőtt meg kell emlékeznünk a lemondott képviselő, Kristóffy József búcsúleveléről, amelyet a Népegylethez intézett és amely a Népegylet vasárnapi közgyűlésén kerüit felolvasásra. A terjedelmes levél érdekes kijelentéseket tartalmaz. Azt mondja Kristóffy, hogy ő nem azért vonul vissza mintha f radt voina, hanem mert nem látja alkalmasnak az időt az ő szereplésére. „Csak visszavonulok —mondja — mint az óvatos hadvezér, ellenségeim elől, de várom az alkalmat, hogy előjöhessek és megszervezzem az országos parasztpártot. Végül kijelenti Kris óffy, hogy megtartja a Népegylet elnökségét. E levélből nyilvánvaló, hogy Kristóffy nem vonult végleg vissza a közéleti szerepléstől. Még reméli, hogy eljön az ő feltámadása, az ő ideje. Lahet, eljön, de inkább hisszük azt, hogy hogy nem. A parasztpárt. A közgyűlés tudomásul vette Kristóffy levelét. Aztán a választással foglalkozott, Hosszas vita után egy 12 tagu végrehajtó-bizottságot küldött ki és felhatalmazta arra, hogy a képviselőválaszBiliéi Közlöny tárcája Előítélet. Irta: Z. M. Autó Félix, a fiatal mérnök, végtelenül boldognak érezte magát, hogy mindjárt a promoció után, ha szerény fizetéssel is, alkalmazást kapott egy nagyobb csatornázási vállalatnál, a Marosnak az erdélyi határon elterülő nagy völgyében. Ez a szikár, éles arcvonású, alig huszonöt éves, kissé rövidlátó teknikus nagy étvággyal lépett az életbe. E határozta, hogy vagyont szerez s minden energiája ennek az elhatározásnak a szolgálatában összpontosult. Halomra gyűltek agyában merész vállalatokról szóló tervek. O yanok, amelyek ha életképesnek bizonyulnak, milliókat hoznak a tervezőnek. Elég hűvösen, elég józanul mérlegelte, bírálta saját alkotását s legtöbb tervet, mint értéktelent el is dobott, hogy rögtön ujat koholjon. Özvegy édesanyja sürgetésére fóligeddig jegyben járt egy elvált aszonnya), ki meglehetős vagyon fölött ndelkezett, amiért megbocsátani lehett, hogy néhány évvel idősebb és gyon közönséges lélek. A fiatal mérnök, mint par excelence matematikus, tisztában volt azzal, ogy jövendőbelije pénze nélkül vayonszerzési tervei a végzetes bizonylanságba tolódnak el. Május havában rült a csatornázási vállalathoz ós elatározta, hogy még ugyancsak az eszmdőnek október hónapjában meghásasodik. Az animus lueri serkentette. A nyár derekán azonban véletlenül 3gy kedves regénybe botlott bele, olyan regénybe, mely feidöntessel fenyegette összes terveit s elsősorban a házassagot. A hegy olda'áról letekintő ódon, otromba bástya, falakkal környékezett várkastélyban egy gyönyörű, feketehajú, fiatal nő lakott. Ez a bájos teremtés a környék összes férfiainak fejét elforgatta igézetes szépségével és tegyük hozzá, kissé kacér modorával. Da tarsadatmi helyzete is a szokottnál élénkebb n izgatta a fóifiakat. Az elegáns barna szépség ugyanis egy hercegi rangban áiló hadtestparancsnoknak volt a szeretője. Ugy b iszélték, hogy a h^rcfg nős ember a c-»ak nagyon ritkán látogató meg imádottját, kit a színpadról rabolt el. Ez a rablás, mint képzelhető, a rablónak nehéz pénzébe, egy egész vagyonba került. Közelebbi részleteket nem sikerült a közRiváncsiságnak rregtudni, mert ha a szép nő kacéran villogatta is tüzes fekete szemeit, mikor társalkodónőjével végig sétált a kis város poros u cáján, de egyébként senkivel sem érintkezett. A nevét is csak jó későn tudták meg : Yalkó Ernának hivták. Autó Félix ugy ismerkedett meg vele, hogy megigazította elromlott motoros csolnakját, mellyel a szép nő egyedül járt a Maroson. Néhány felejthetetlenül sz'p estét töltöttek együtt a kastélyba felvezető jegenyefasorban. Nem beszéltek szerelemről, de érezték, hogy lelkük minden lépéssel szorosabban kapcsolódik egymáshoz. Egész nap azon gondolkoztak, hogy mit fognak egymásnak mondani s este a századrészét sem mondták el. Mind a kettőt valami kü önös fajta szégyenérzés tette eliogulttá. — Öa engem — mondotta a szép Valkó Erna egy alkalommal idegesen — közönséges kokottnak tart, kitő tartózkodnia kell, n^ho y megrontsa jövőjét... — Esküszöm, hogy n«m ! — hangzott őszintén a fiatal mérnök ajkáról. — Istenem, mi^rt tagadja ? — kérdezte a szép leány szomorúan — hisz ott látom már napok óta lebegni ajkán a kérdést, hogy miként kerültem a herceghez? Jó, elfogom mondani önnek. A fiatal mérnök tiltakozott: — Nem, nem! Nem akarom, hogy előttem megalázkodjék . . . Erre semmi szükség! Az ón üzletemben igy is a legmagasabb helyen áll. D i Erna szenvedélyes hangon tovább fo ytatta : — Akarom, hogy megtudja, akarom ! Az ön szeméből annyi meleg rokonszenvet láttam fflém ontani, mint még senkiéből ... Jól esik önnek elpanaszolni az én kis közönséges tragédiámat, a szegény lányok mindennapi kálváriáját. Hallgasson ide ... A herceg nem első s/eretőm, hanem a harmadik . . . Igen, a harmadik ... Az első kettő nem volt elég gazdag . . . Nem tudtam abból, amit tőlük kaptam, családomat eltartani . .. Családom alatt, fájdalom, anyumat értem s akinek nem volt elég ereje lemondtni a kényelmes, uri életről . . . Ah, hogy gyű öltem érte eleinte!... Igaztalan voltam iránt i... N

jki volt igaza, neki! Ezt mondotta : „Ernácskám, én végtelen szerelmet ós nagy vagyont hoztam apádnak s ő utolsó garasig elköltötte vagyonomat, a legcédább módon . . . Nőkre költötte el ... az Isten nyugtassa. És ezer és ezer férfi teszi ugyanezt . . a te,apid még a jobbak közé tartozott . . . Ő legalább gyöngéd ós figyelmes volt . .. ; Nekünk, nőknek semmi okunk sincs j kimélni a férfiakat ... Az egyetlen > okos do'og, ha kizsákmányoljuk őket." ! Lehajtotta fejét és halkan folytatta : — Szegény jó anyám, oly szép volt I ós upy szeretett s ugy folytak könnyei, ! mikor ezeket elkeseredetten mondta, j És én égetően éreztem a szükségét annak, hogy visszaadjam neki azt, amit bo dogtalan édas apám elvett tőle . . . A pénzt! A pénzt! Ecórt tettem azt, amit tettem ós nem bántam meg! Most oly jó! esett ezt önnek elmondani, mint ahogy jól esik a bűnösnek a töredelmes vallomás. Nedves szeme sokáig nyugodott a fiatal mérnök megindult arcán... Aztán végig mentek a kastély mellett elterülő gyönyörű réten és a sz^p, barna leány, mintha restelte volna hirtelen elérzókenyülését, közömbös dolgokról igyekezett beszólni . . . E mondotta, hogy ez a kastély nem a hercegé, csak bérli egy külföldi mágnástól, kinek itt nagy vadászterülete van . . . Aztán szinte gyermekes vidámsággal mondotta: — Most p dig tegyünk ugy, ahogy a szerelmes párok hasonló körülmények között tesznek : keressünk nógyleveíü lóherét... A mérnök talált először . . . azaz azt hitte. — Itt van egy, tessék 1 Erna átvette ós mosolygott... Észrevette, hogy nem négyievelü . . . — Jól van, — mondotta — ezt eltesszük egy könyvbe . . . s akik valaha megtalálják benne, azt fogják hinni, hogy egy szentimentális szerelmes pír helyezte oda . . . Nem igaz ? — Meglehet — mondotta a fiatal mérnök nagy zavarral. Vacsora előtt Erna kihozott egy könyvet, Ipolyi Arnold Magyar Mitológiáját, s beletette a lókerót . . . Aztán visszaküldte a társalkodóaővela könyvet. — Ah ia;az — kezdette Erna egy hosszabb pauza után — holnaphoz köt hétre hazautazom anyámhoz. Megjagy-