Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-07-27 / 59. szám

2 Békéscsaba, 1913 julius 27 nem is csekély számmal. Ezek az akták kész novellatémák, csak irói készség kell a felhasználásukhoz. Kies László főszolgabíró ismervén a levéltárak rendkívül fontos hivatását, a napokban olyan értelmű rendelkezést küldött az elöljárósághoz, hogy gondos­kodjék a levéltár rendezéséről. Nagy munka lesz az. Abba a khaszba, amely a régi iratok között a padláson uralko­dik : bizonyára nehéz lesz harmóniát önteni. Sok idő kell, talán egy év is, arra, hogy a rendezés munkája befeje­zést nyerjen. Ennek azonban meg kell történni. A város vezetősége már eddig is tisztában volt azzal, hogy a levéltárra szükség van, de nem tett semmiféle intézkedést. A maradi szellem, maradias gondolkozás féit minden újítástól. Most már azonban, a főszolgabíró rendelke­zése után, tenni kell valamelyes intéz­kedést és remélhetőleg nemsokára kez­detét is fogja venni a levéltárrendezés nagy munkája. Hasvizsgálati szabályrendeletek Sürgeti a földmivelésügyi miniszter. A földmivelésügyi miniszter még régen, 1908-ban készített egy husvizs­gálati mintaszabályrendeletet ós felhívta Magyarország összes városait és köz­ségeit, hogy meglevő szabályrendeletei­ket aszerint alakítsák át, vagy annak alapján alkossák meg az ujat. A bék's­megyei községeket annak idején küiön is felhívta erre az alispán. A. mi köz­ségeink legnagyobb részben eleget is tettek a felhívásnak és megalkották a husvizsgálati szabályrendeletet. Vannak azonban minálunk is olyan községek, amelyek ezt nem cselekedték meg. Pe­dig a husvizsgálat nagyon fontos, ez a földmivelésügyi miniszter mintaszabály­rendelete olyan fontos ós modern in­tézkedéseket tartalmaz, hogy azoknak egy szabályrendeletből S3 kellene hiá­nyozniok. Ez intézkedések szigorú be­tfrtása esetén nem fenyegeti a köz­egészségügyet semmi veszedelem. Ve­szedelmek pedig mindig támadnak, mi­helyt a husvizsgálatot hanyagul végzik. Gondoljunk csak a pozsonyi tömeges lépfenemérgezósre, amelynek olyan sok áldozata volt. A husvizsgálatot ott is hanyagul végezték, lépfenés marha húsát közfogyasztásra engedték és mindjárt megtörténtek a szerencsétlen­ségek. Az uj husvizsgálati szabályren­delet főként az ilyen kataszírófális ese­tek meggátlását célozza. Mivel igen sok város ós község nem készítette még el az uj husvizsgálati szabályrendeletet, a földmivelésügyi mi. niszter körrendeletet intézett a várme­gyék alispánjaihoz. Ilyen rendeletet ka­pott Ambrus Sándor, a mi vár­megyénk alispánja is. A sürgető rende­let közérdekű voltánál fogva szüksé­gesnek tartjuk leközölni. A rendelet a következő : „Hozzám érkezett jelentésekből ar­ról értesültem, hogy a husvizsgálat tár­gyában kiadott 548Ö0—1908 sz. rendelet 3, 10., 50. és 115. §-siban előirt hus­vizsgálati szabályrendeletet, az 1911. évi 44400. sz. itteni körrendeletben foglalt elveknek megfelelően számos község és város még mindig nem alkotta meg. Minthogy a fentidézett és immár közel 5 év óta éleibe léptetett husvizsgálati rendelet egységes végrehajtásának biz­tosítása érdekében feltétlenül szüksé­gesnek mulatkozik, hogy a községek és városok az ezen rendeiet intentióinak megfelelő husvizsgálati szabályrendele­tekkel rendelkezzenek, ennélfogva fel­hívom alispán urat, haladéktalanul in­tézkedjék aziránt, hogy a vármegye te­rületén levő azon községekben ós ren­dezett tanácsú városokban, ahol az em­iitett szabályrendeleteket a fenthivatko­zott 44400—1911. sz. itteni körrendelet­ben foglalt elveknek megfelelően még mindig nem alkottattak meg, az erre irányuló munkálatok legkésőbb folyó évi november hó l-ig befejeztessenek. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy a fent emiitett érdekekre való tekintettel, a husvizsgálati szabályren­deletek megalkotásától még azon köz­ségekben és városokban sem vagyok hajlandó eltekinteni, ahol uj közvágó­híd építése, vagy meglevő közvágóhíd átalakítása már tervbe vétetett. Éhhez képest tehát ezek a községek ós r. t. városok is felhivandók, hogy abban az esetben, ha a közvágóhíd felállítására, vagy átalakítására irányuló építési mun­kálatok már folyrmatban vannak, vagy még ez évban folyamatba tétetnek, hus­vizsgálati szabályrendeleteiket ezen mun kálatok befejezése előtt és ezek folytán beálló uj viszonyok figyelembe vétele mellett mielőbb alkossák meg, mig azon esetben, ha a jelzett munkálatokat az említettnél későbbi időre vették tervbe ezen szabályrendeleteiket a jelenlegi helyviszonyoknak megfelelően, ugyan­csak a fentebb jelzett határidőre alkos­. sák meg, az ekként alkotott szabályren­; deleteknek a közvágóhíd felállítása ; vagy átalakítása folytán szükséges mó­: dositása és kiegészítése iránt pedig an­< nak idején az építési munkálatok fo­lyamatba tételekor külön intézkedjenek. Budapest, 1913 julius 3. A miniszter helyett: Ottlik Iván s. k. államtitkár. túrában való egyenlőtlenség valósággal természeti törvény, mert az egyéni ké­pességek külömbözősógén, a fejlődés és visszafejlődés váltógazdaságán alapszik­De van egy határ, amelyet minden rétegben el lehet érni: a felvilágoso­dottságnak egy olyan legalsóbb szintje, amelyre minden emberfiát, aki nem beteg és nem gyógyíthatatlanul dege­nerált, föl lehet emelni. A nép elméje ós lelke tele van ba­bonával. A babona a téves ismeretek­nek és helytelenül magyarázott érzé­seknek korcsszülöttje. A modern civi­lizáció legnagyobb eredményeit eddigelé is a babonák kiirtásában érte el. A he­lyes ismeretek terjesztése, a valóság­nak megfelelő természet- és világlátás népszerű alakban való tanítása volt az a fegyver, amellyel a népnevelés harcba szállott a tudatlanság szellemével. Sok vonatkozásban sikeres volt ez a harc már eddig is. De minden téren egész sora van még a fogalmaknak, amelyek a nép legjózanabb fiai előtt is még homályban állanak. Babonák, tartalmatlan ábrándok, hamis délibábok taríják béklyóban a nép szivét ós elméjét. Mindenkinek, akinek adatott, kötelessége, hogy min­den erejével, tudásával részt vegyen a nép tanításának, a nép felvilágosításá­nak nemzetmentő, nemzetfejlesztő nagy munkájában. Aki az ábrándok és babo­nák világából átvezeti a népet az élet­valóság talajára, aki megszabadítja a pusztán fonetikus értékű üres jelszavak rabságától, az a legnagyobb, legkorszak­alkotóbb munkát fogja elvégezni a nép, a nemzet, az állam ós kultura érdeké­ben. Mert lelket szabadított meg leráz­hatatlan bilincsektől, amelyektől azok a maguk erejéből talán sohasem szaba­dulhattak volna; mert megtisztította a nép fiainak a tudatlanság ködgomolyai által elhomályosított látókörét és ezzel szabaddá tette a népben rejlő józan Ítélőképességét. Ez a jelentősége ennek a jelszónak a népért — a néphez. Levéltárat Csabának! Elrendelte a főszolgabíró. Kiss László főszolgabíró nemcsak & szorosan vett hivatalos teendőit végzi. Figyelme kiterjed mindenre és igen sok fontos ügyben ő teszi meg a kezdemé­nyező lépést. Meleg szeretettel viselte­tik Csaba iránt ós minden igyekezetével azon van, hogy ezt várost modern vá­rossá tegye, városias intézményekkel lássa el, hogy ne kelljen neki szégyen­keznie a többi hasonló népességű váro­soktól. Mindenki tudja, hogy például az állomás és környékének rendbehozatala kizárólag neki köszönhető, a kövezósi program körül szintén sokat fáradozott, nemrégiben pedig megtette a kezdemé­nyező lépést a piacnak a főterekről való Ertem, értem, de . .. mondja csak kérem . . . egész bizalmasan kérdem, kereshetek én valamit ennél az üzlet­nél ? Hehe! Maga ért engem. Nos ? — Nincs kizárva .. . Hehe! Ön már egyszer tett neki tisztességtelen aján­latot, vén kéjenc. Mi ? — Soha! — Tőle tudom.' — Az más. Tizenegykor Mágen ott volt a Her­mina-uti villában. Főbusznó kedvesen fogadta: — Milyen kár, hogy mindjárt el kell mennem, igazán sajnálom. — El. Férjemnek megígértem, hogy vele ebédelek és tudja — mondotta pajkos mosollyal — a férjnek semmit sem szoktunk megtagadni. Erre Mágen Zoltán habozás nélkül követte el a leghitványabb perfidiát. Igy szólott! — És ha kedves férje azt kivánná, hogy ma féltizenkettőkor ne szökjön meg Láma Adolf dr. úrral, azt is meg­tenné ? A kis szőke asszony megtántorodott, de nagy energiával leküzdött egy áju­lási rohamot. — Ki beszélt erről önnek ? — kér­dezte szikrázó szemmel. — Az ön drágalátós udvarlója Láma ur, azt is hozzá tette, hogy eszébe sincs eljönni. Főbusznó a legyezővel csapkodta az asztalt. — Nem jön el ? Azt jól teszi, mert ugy kipofoznám .. . — Ugyan kérem, érdemes ezért mérgelődni. És Mágen neki állt kizsákmányolni a helyzetet, vagy mint Pesten mondják : főzni a szép asszonyt. Több mint két elhelyezése és a Kossuth tér parkíro­zása ügyében is. Ezek szintén fontos kérdések és lényeges hatással vannak Csaba szépitésére. Ha a piac nem fog már a főtereken piszkítani és büzleni, ha a Kossuth-szobornak illő környezete lesz: akkor vesz fel Csaba külső képe igazán városias jelleget. Legutóbb ismét tett egy kezdő lé­pést Kiss László főszolgabíró. Csaba érdekében nagyon is kívánatos, hogy ez a lépés a kivánt eredménynyel jár­jon ós nemsokára szakszerűen rende­zett levéltárral legyeu gazdagabb es a város. Az idegen szinte csodálkozva is kér­dezheti, hogy ilyen nagy népes város még csak most kezd gondolkozni a le­véltárról? Hiszen sokkal kisebb váro­soknak már régen van levéltáruk, sőt egyik legféltettebb kincse a városoknak épen a levéltár, amelyben végtelenül fontos dokumentumok találhatók a vá­ros múltjából. Ez a csabai levóltác hol van? Nagyszerű helyen, a padláson. Ott van a rengeteg sok értékes irat fel­halmozva rendetlen nagy összevissza­ságban, tapos rajtuk könyörtelenül min­denki, aki csak ott jár ós bizony nem egyszer megesett, különösen ezelőtt, hogy 100 éves, rendkívül értékes jegy­zőkönyveket használtak tűzgyújtónak. Csak nemrég is megtörtónt, hogy az egyik tisztviselő, akinek dolga volt a padláson, összetaposva, porral, sárral bepiszkítva egy értékes régi könyvet talált. Ez az állapot tovább már fenn nem maradhat. Szégyenére válik a nagy, a gazdag Csabának, hogy nincsen levél­tára és ahhoz értő, szakképzett levél­tárosa. Rendezett levéltár birtokábrn nem lenne Csaba múltja olyan homá­lyos, feltárulna minden előttünk, látnánk a dokumentumokból, milyen volt a régi Csaba, milyenek voltak, hogy gondol­koztak az emberek, milyen volt az ak­kori közigazgatás, az iskoláztatás stb. A levéltár mindezeket feltárná előttünk és bizonyosan akadna irói vónáju fcm­ber is, aki az érdekesebb aktákból no­vellákat, elbeszéléseket, regényeket fa­ragna ós ezáltal a világgal is jobban megismertetné a régi Csabát. A debre­ceni főlevéltáros, K o n c z Ákos lap­szerkesztő például ellátja Debrecen múlt­jából vett tárcákkal az összes budapesti lapok tárcarovatát. Ugyanígy tesznek Kiss István Győr város, dr. C z o­b o r Alfréd Abaujtornamegye és L a­k o s Lajos Nagyvárad város főlevél­tárosai is. Bizonyára Csaba levéltárában fs akadnának érdekes akták, még pedig óra hosszáig tartott az elkeseredett küzdelem, miközben Mágen fűt-fát, eget, csillagot, közben kócsagos plörőzt és gyémánt ékszert igórt. Nem eredmény nélkül, a szép asszony felemelte fátyo­los szemét és nem minden undor nél­kül ezt mondta: — Elég, nem bánom, szöktessen meg ön! — Megszöktessem ? — Igen, miután úgyis minden be van pakkolva. — Mágen ur erősen szűkölt. — Bocsásson meg, hogy ebben a tekintetben nem állhatok rendelkezé­sére, de fájdalom, a ponyvagyár egy napig sem nélkülözheti tevékenységemet. Főbusznó vállát vonogatta. — Nohát én tudom nélkülözni . . . Beszéljünk ha ugy tetszik, másról. Az ajtó ebben a pillanatban meg nyilt és a küszöbön Főbusz Adolf hosszú, fekete alakja jelent meg. Ko­moran, mint a végrehajtó, lepett előre; csontos, hosszú ujjával távozást intett nejének. Ugy, ahogy az az összes szin padokon szokás: — Asszonyom, tessék lakosztályába vonulni. Főbusznó fölkelt és minden meg­indultság nélkül ennyit mondott: — Éppen jókor kezdett az ügy el­posványosodni. Távozott. Főbusz kivett egy papír­lapot a zsebéből és odaadta Mágennak. — Tessék elolvasni — mondotta szigorúan. Mágen gépiesen engedelmeskedett ós olvasta a következőket: „Öregem, minden külön értesítés helyett tudatom, hogy ma délben egyik barátom meg- , szöktet. Hogy melyik, az rád nézve, I ugy vélem, közömbös. Sőt rám nézve I is. Fő, hogy megszabaduljak tőled. Szervusz! Lotti". Főbusz ur megszólalt. Szava szára­zan, kimérten hangzott: — Lotti, mint tudni méltóztatik a feleségem. — Oh igen . . . A helyzet tehát világos: ön előtt egy fórfibecsületóben megcsúfolt ember áll, kinek joga van a csábitónak sze­gezni a kétségbeesés fegyverét. Revolvert vett elő. Mágen az asz­tal mögé kuporodott. — Főbusz ur, az istenért! — Keljen fel, barátom, még nem tartunk ott. Éa ezt az ügyet simán szeretném elintézni. — Simán ? Hogy tetszik ezt érteni. Főbusz ur kivette óráját és egy férfi szfinks nyugalmával mondotta : Most két óra, ha ön öt óráig nem effektuálja a szöktetóst, akkor élve eb­ből a villából nem távozik. Itt hirtelen páthoszba szökött a hangja: — Mert fő a becsület! — De Főbusz ur kérem, én itt csak másodsorba jöhetek szóba . . . Főbusz ur elutasító mozdulatot tett: — Pardon, ón nem bocsátkozhatom a pioritási kórdós taglalásába . . . — De engedje meg legalább, hogy a telefont használjam. — Kérem parancsoljon, ilyen cse­kélységeket soha — sem tudtam meg­tagadni feleségem barátaitól. Adjő ! Elment. Mágen rohant a telefon­hoz, hogy Láma dr. ral beszéljen. Két órai viharos telefonhajsza után Láma , dr. megjelent a villában. — No csakhogy itt van ! — kiál­I totta Mágen. — Mi történt? — kérdezte Láma. Mágen töviről-hegyire elmondott mindent, a revolvert erősen aláhúzta. — Kilenc milliméteres Browning . . . Érti? — Ertem, de mit tartozik mindez ón reám ? — kérdezte Láma. Mágen dühösködni kezdett. Micsoda beszéd ez ? Kinek másnak kötelessége őnagyságát megszöktetni, mint önnek? Nem ön van elsőhelyen bekebelezve ? Láma dr. húzódott, grimaszokat vágott, végre kinyögte: — Barátom, nem tehetem, nincs pénzem. — Kedves barátom — kezdte Mágen a szokott üzleti hangon — szegény va­gyok, de erre a célra szívesen bocsá­tok ezer koronát rendelkezésére. Láma dr. ingerülten vágott szavába. — Maga bolond 1 Mit kezdek ón ezer koronával ? A vasúti jegyek, a ho­telek, a borravalók, a kéj kirándulások, az automobilok . . . — Hát mennyi kell ? ? — Három ezer koronán alul be széini sem lehet. Az a minimum. El­végre ráfizetni nem akarok erre as üzletre. — Fogja ön ezt olcsóbban csinálni — Egy vassal' sem. Menjen, esi nálja maga. Még egy darabig alkudtak, végre is Mágen leolvasott az asztalra három ezer koronát. Éppen csakhogy eltette« pénzt a fiskális, mikor az ajtó megnyil ós Főbusz ur szikár alakja jelent meg Finom, előkelő mosoly játszott ajk) körül. Igy szólott: — Uraim, az ügy, amellyel önöké terheltem, tárgytalan. Nőm ezelőtt fél

Next

/
Thumbnails
Contents