Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-07-27 / 59. szám

2 Békéscsaba, 1913 julius 27 nem is csekély számmal. Ezek az akták kész novellatémák, csak irói készség kell a felhasználásukhoz. Kies László főszolgabíró ismervén a levéltárak rendkívül fontos hivatását, a napokban olyan értelmű rendelkezést küldött az elöljárósághoz, hogy gondoskodjék a levéltár rendezéséről. Nagy munka lesz az. Abba a khaszba, amely a régi iratok között a padláson uralkodik : bizonyára nehéz lesz harmóniát önteni. Sok idő kell, talán egy év is, arra, hogy a rendezés munkája befejezést nyerjen. Ennek azonban meg kell történni. A város vezetősége már eddig is tisztában volt azzal, hogy a levéltárra szükség van, de nem tett semmiféle intézkedést. A maradi szellem, maradias gondolkozás féit minden újítástól. Most már azonban, a főszolgabíró rendelkezése után, tenni kell valamelyes intézkedést és remélhetőleg nemsokára kezdetét is fogja venni a levéltárrendezés nagy munkája. Hasvizsgálati szabályrendeletek Sürgeti a földmivelésügyi miniszter. A földmivelésügyi miniszter még régen, 1908-ban készített egy husvizsgálati mintaszabályrendeletet ós felhívta Magyarország összes városait és községeit, hogy meglevő szabályrendeleteiket aszerint alakítsák át, vagy annak alapján alkossák meg az ujat. A bék'smegyei községeket annak idején küiön is felhívta erre az alispán. A. mi községeink legnagyobb részben eleget is tettek a felhívásnak és megalkották a husvizsgálati szabályrendeletet. Vannak azonban minálunk is olyan községek, amelyek ezt nem cselekedték meg. Pedig a husvizsgálat nagyon fontos, ez a földmivelésügyi miniszter mintaszabályrendelete olyan fontos ós modern intézkedéseket tartalmaz, hogy azoknak egy szabályrendeletből S3 kellene hiányozniok. Ez intézkedések szigorú betfrtása esetén nem fenyegeti a közegészségügyet semmi veszedelem. Veszedelmek pedig mindig támadnak, mihelyt a husvizsgálatot hanyagul végzik. Gondoljunk csak a pozsonyi tömeges lépfenemérgezósre, amelynek olyan sok áldozata volt. A husvizsgálatot ott is hanyagul végezték, lépfenés marha húsát közfogyasztásra engedték és mindjárt megtörténtek a szerencsétlenségek. Az uj husvizsgálati szabályrendelet főként az ilyen kataszírófális esetek meggátlását célozza. Mivel igen sok város ós község nem készítette még el az uj husvizsgálati szabályrendeletet, a földmivelésügyi mi. niszter körrendeletet intézett a vármegyék alispánjaihoz. Ilyen rendeletet kapott Ambrus Sándor, a mi vármegyénk alispánja is. A sürgető rendelet közérdekű voltánál fogva szükségesnek tartjuk leközölni. A rendelet a következő : „Hozzám érkezett jelentésekből arról értesültem, hogy a husvizsgálat tárgyában kiadott 548Ö0—1908 sz. rendelet 3, 10., 50. és 115. §-siban előirt husvizsgálati szabályrendeletet, az 1911. évi 44400. sz. itteni körrendeletben foglalt elveknek megfelelően számos község és város még mindig nem alkotta meg. Minthogy a fentidézett és immár közel 5 év óta éleibe léptetett husvizsgálati rendelet egységes végrehajtásának biztosítása érdekében feltétlenül szükségesnek mulatkozik, hogy a községek és városok az ezen rendeiet intentióinak megfelelő husvizsgálati szabályrendeletekkel rendelkezzenek, ennélfogva felhívom alispán urat, haladéktalanul intézkedjék aziránt, hogy a vármegye területén levő azon községekben ós rendezett tanácsú városokban, ahol az emiitett szabályrendeleteket a fenthivatkozott 44400—1911. sz. itteni körrendeletben foglalt elveknek megfelelően még mindig nem alkottattak meg, az erre irányuló munkálatok legkésőbb folyó évi november hó l-ig befejeztessenek. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy a fent emiitett érdekekre való tekintettel, a husvizsgálati szabályrendeletek megalkotásától még azon községekben és városokban sem vagyok hajlandó eltekinteni, ahol uj közvágóhíd építése, vagy meglevő közvágóhíd átalakítása már tervbe vétetett. Éhhez képest tehát ezek a községek ós r. t. városok is felhivandók, hogy abban az esetben, ha a közvágóhíd felállítására, vagy átalakítására irányuló építési munkálatok már folyrmatban vannak, vagy még ez évban folyamatba tétetnek, husvizsgálati szabályrendeleteiket ezen mun kálatok befejezése előtt és ezek folytán beálló uj viszonyok figyelembe vétele mellett mielőbb alkossák meg, mig azon esetben, ha a jelzett munkálatokat az említettnél későbbi időre vették tervbe ezen szabályrendeleteiket a jelenlegi helyviszonyoknak megfelelően, ugyancsak a fentebb jelzett határidőre alkos. sák meg, az ekként alkotott szabályren; deleteknek a közvágóhíd felállítása ; vagy átalakítása folytán szükséges mó: dositása és kiegészítése iránt pedig an< nak idején az építési munkálatok folyamatba tételekor külön intézkedjenek. Budapest, 1913 julius 3. A miniszter helyett: Ottlik Iván s. k. államtitkár. túrában való egyenlőtlenség valósággal természeti törvény, mert az egyéni képességek külömbözősógén, a fejlődés és visszafejlődés váltógazdaságán alapszikDe van egy határ, amelyet minden rétegben el lehet érni: a felvilágosodottságnak egy olyan legalsóbb szintje, amelyre minden emberfiát, aki nem beteg és nem gyógyíthatatlanul degenerált, föl lehet emelni. A nép elméje ós lelke tele van babonával. A babona a téves ismereteknek és helytelenül magyarázott érzéseknek korcsszülöttje. A modern civilizáció legnagyobb eredményeit eddigelé is a babonák kiirtásában érte el. A helyes ismeretek terjesztése, a valóságnak megfelelő természet- és világlátás népszerű alakban való tanítása volt az a fegyver, amellyel a népnevelés harcba szállott a tudatlanság szellemével. Sok vonatkozásban sikeres volt ez a harc már eddig is. De minden téren egész sora van még a fogalmaknak, amelyek a nép legjózanabb fiai előtt is még homályban állanak. Babonák, tartalmatlan ábrándok, hamis délibábok taríják béklyóban a nép szivét ós elméjét. Mindenkinek, akinek adatott, kötelessége, hogy minden erejével, tudásával részt vegyen a nép tanításának, a nép felvilágosításának nemzetmentő, nemzetfejlesztő nagy munkájában. Aki az ábrándok és babonák világából átvezeti a népet az életvalóság talajára, aki megszabadítja a pusztán fonetikus értékű üres jelszavak rabságától, az a legnagyobb, legkorszakalkotóbb munkát fogja elvégezni a nép, a nemzet, az állam ós kultura érdekében. Mert lelket szabadított meg lerázhatatlan bilincsektől, amelyektől azok a maguk erejéből talán sohasem szabadulhattak volna; mert megtisztította a nép fiainak a tudatlanság ködgomolyai által elhomályosított látókörét és ezzel szabaddá tette a népben rejlő józan Ítélőképességét. Ez a jelentősége ennek a jelszónak a népért — a néphez. Levéltárat Csabának! Elrendelte a főszolgabíró. Kiss László főszolgabíró nemcsak & szorosan vett hivatalos teendőit végzi. Figyelme kiterjed mindenre és igen sok fontos ügyben ő teszi meg a kezdeményező lépést. Meleg szeretettel viseltetik Csaba iránt ós minden igyekezetével azon van, hogy ezt várost modern várossá tegye, városias intézményekkel lássa el, hogy ne kelljen neki szégyenkeznie a többi hasonló népességű városoktól. Mindenki tudja, hogy például az állomás és környékének rendbehozatala kizárólag neki köszönhető, a kövezósi program körül szintén sokat fáradozott, nemrégiben pedig megtette a kezdeményező lépést a piacnak a főterekről való Ertem, értem, de . .. mondja csak kérem . . . egész bizalmasan kérdem, kereshetek én valamit ennél az üzletnél ? Hehe! Maga ért engem. Nos ? — Nincs kizárva .. . Hehe! Ön már egyszer tett neki tisztességtelen ajánlatot, vén kéjenc. Mi ? — Soha! — Tőle tudom.' — Az más. Tizenegykor Mágen ott volt a Hermina-uti villában. Főbusznó kedvesen fogadta: — Milyen kár, hogy mindjárt el kell mennem, igazán sajnálom. — El. Férjemnek megígértem, hogy vele ebédelek és tudja — mondotta pajkos mosollyal — a férjnek semmit sem szoktunk megtagadni. Erre Mágen Zoltán habozás nélkül követte el a leghitványabb perfidiát. Igy szólott! — És ha kedves férje azt kivánná, hogy ma féltizenkettőkor ne szökjön meg Láma Adolf dr. úrral, azt is megtenné ? A kis szőke asszony megtántorodott, de nagy energiával leküzdött egy ájulási rohamot. — Ki beszélt erről önnek ? — kérdezte szikrázó szemmel. — Az ön drágalátós udvarlója Láma ur, azt is hozzá tette, hogy eszébe sincs eljönni. Főbusznó a legyezővel csapkodta az asztalt. — Nem jön el ? Azt jól teszi, mert ugy kipofoznám .. . — Ugyan kérem, érdemes ezért mérgelődni. És Mágen neki állt kizsákmányolni a helyzetet, vagy mint Pesten mondják : főzni a szép asszonyt. Több mint két elhelyezése és a Kossuth tér parkírozása ügyében is. Ezek szintén fontos kérdések és lényeges hatással vannak Csaba szépitésére. Ha a piac nem fog már a főtereken piszkítani és büzleni, ha a Kossuth-szobornak illő környezete lesz: akkor vesz fel Csaba külső képe igazán városias jelleget. Legutóbb ismét tett egy kezdő lépést Kiss László főszolgabíró. Csaba érdekében nagyon is kívánatos, hogy ez a lépés a kivánt eredménynyel járjon ós nemsokára szakszerűen rendezett levéltárral legyeu gazdagabb es a város. Az idegen szinte csodálkozva is kérdezheti, hogy ilyen nagy népes város még csak most kezd gondolkozni a levéltárról? Hiszen sokkal kisebb városoknak már régen van levéltáruk, sőt egyik legféltettebb kincse a városoknak épen a levéltár, amelyben végtelenül fontos dokumentumok találhatók a város múltjából. Ez a csabai levóltác hol van? Nagyszerű helyen, a padláson. Ott van a rengeteg sok értékes irat felhalmozva rendetlen nagy összevisszaságban, tapos rajtuk könyörtelenül mindenki, aki csak ott jár ós bizony nem egyszer megesett, különösen ezelőtt, hogy 100 éves, rendkívül értékes jegyzőkönyveket használtak tűzgyújtónak. Csak nemrég is megtörtónt, hogy az egyik tisztviselő, akinek dolga volt a padláson, összetaposva, porral, sárral bepiszkítva egy értékes régi könyvet talált. Ez az állapot tovább már fenn nem maradhat. Szégyenére válik a nagy, a gazdag Csabának, hogy nincsen levéltára és ahhoz értő, szakképzett levéltárosa. Rendezett levéltár birtokábrn nem lenne Csaba múltja olyan homályos, feltárulna minden előttünk, látnánk a dokumentumokból, milyen volt a régi Csaba, milyenek voltak, hogy gondolkoztak az emberek, milyen volt az akkori közigazgatás, az iskoláztatás stb. A levéltár mindezeket feltárná előttünk és bizonyosan akadna irói vónáju fcmber is, aki az érdekesebb aktákból novellákat, elbeszéléseket, regényeket faragna ós ezáltal a világgal is jobban megismertetné a régi Csabát. A debreceni főlevéltáros, K o n c z Ákos lapszerkesztő például ellátja Debrecen múltjából vett tárcákkal az összes budapesti lapok tárcarovatát. Ugyanígy tesznek Kiss István Győr város, dr. C z ob o r Alfréd Abaujtornamegye és L ak o s Lajos Nagyvárad város főlevéltárosai is. Bizonyára Csaba levéltárában fs akadnának érdekes akták, még pedig óra hosszáig tartott az elkeseredett küzdelem, miközben Mágen fűt-fát, eget, csillagot, közben kócsagos plörőzt és gyémánt ékszert igórt. Nem eredmény nélkül, a szép asszony felemelte fátyolos szemét és nem minden undor nélkül ezt mondta: — Elég, nem bánom, szöktessen meg ön! — Megszöktessem ? — Igen, miután úgyis minden be van pakkolva. — Mágen ur erősen szűkölt. — Bocsásson meg, hogy ebben a tekintetben nem állhatok rendelkezésére, de fájdalom, a ponyvagyár egy napig sem nélkülözheti tevékenységemet. Főbusznó vállát vonogatta. — Nohát én tudom nélkülözni . . . Beszéljünk ha ugy tetszik, másról. Az ajtó ebben a pillanatban meg nyilt és a küszöbön Főbusz Adolf hosszú, fekete alakja jelent meg. Komoran, mint a végrehajtó, lepett előre; csontos, hosszú ujjával távozást intett nejének. Ugy, ahogy az az összes szin padokon szokás: — Asszonyom, tessék lakosztályába vonulni. Főbusznó fölkelt és minden megindultság nélkül ennyit mondott: — Éppen jókor kezdett az ügy elposványosodni. Távozott. Főbusz kivett egy papírlapot a zsebéből és odaadta Mágennak. — Tessék elolvasni — mondotta szigorúan. Mágen gépiesen engedelmeskedett ós olvasta a következőket: „Öregem, minden külön értesítés helyett tudatom, hogy ma délben egyik barátom meg- , szöktet. Hogy melyik, az rád nézve, I ugy vélem, közömbös. Sőt rám nézve I is. Fő, hogy megszabaduljak tőled. Szervusz! Lotti". Főbusz ur megszólalt. Szava szárazan, kimérten hangzott: — Lotti, mint tudni méltóztatik a feleségem. — Oh igen . . . A helyzet tehát világos: ön előtt egy fórfibecsületóben megcsúfolt ember áll, kinek joga van a csábitónak szegezni a kétségbeesés fegyverét. Revolvert vett elő. Mágen az asztal mögé kuporodott. — Főbusz ur, az istenért! — Keljen fel, barátom, még nem tartunk ott. Éa ezt az ügyet simán szeretném elintézni. — Simán ? Hogy tetszik ezt érteni. Főbusz ur kivette óráját és egy férfi szfinks nyugalmával mondotta : Most két óra, ha ön öt óráig nem effektuálja a szöktetóst, akkor élve ebből a villából nem távozik. Itt hirtelen páthoszba szökött a hangja: — Mert fő a becsület! — De Főbusz ur kérem, én itt csak másodsorba jöhetek szóba . . . Főbusz ur elutasító mozdulatot tett: — Pardon, ón nem bocsátkozhatom a pioritási kórdós taglalásába . . . — De engedje meg legalább, hogy a telefont használjam. — Kérem parancsoljon, ilyen csekélységeket soha — sem tudtam megtagadni feleségem barátaitól. Adjő ! Elment. Mágen rohant a telefonhoz, hogy Láma dr. ral beszéljen. Két órai viharos telefonhajsza után Láma , dr. megjelent a villában. — No csakhogy itt van ! — kiálI totta Mágen. — Mi történt? — kérdezte Láma. Mágen töviről-hegyire elmondott mindent, a revolvert erősen aláhúzta. — Kilenc milliméteres Browning . . . Érti? — Ertem, de mit tartozik mindez ón reám ? — kérdezte Láma. Mágen dühösködni kezdett. Micsoda beszéd ez ? Kinek másnak kötelessége őnagyságát megszöktetni, mint önnek? Nem ön van elsőhelyen bekebelezve ? Láma dr. húzódott, grimaszokat vágott, végre kinyögte: — Barátom, nem tehetem, nincs pénzem. — Kedves barátom — kezdte Mágen a szokott üzleti hangon — szegény vagyok, de erre a célra szívesen bocsátok ezer koronát rendelkezésére. Láma dr. ingerülten vágott szavába. — Maga bolond 1 Mit kezdek ón ezer koronával ? A vasúti jegyek, a hotelek, a borravalók, a kéj kirándulások, az automobilok . . . — Hát mennyi kell ? ? — Három ezer koronán alul be széini sem lehet. Az a minimum. Elvégre ráfizetni nem akarok erre as üzletre. — Fogja ön ezt olcsóbban csinálni — Egy vassal' sem. Menjen, esi nálja maga. Még egy darabig alkudtak, végre is Mágen leolvasott az asztalra három ezer koronát. Éppen csakhogy eltette« pénzt a fiskális, mikor az ajtó megnyil ós Főbusz ur szikár alakja jelent meg Finom, előkelő mosoly játszott ajk) körül. Igy szólott: — Uraim, az ügy, amellyel önöké terheltem, tárgytalan. Nőm ezelőtt fél