Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-11-30 / 95. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 95-ik szám. Vasárnap, november 30. f BEKESMEGTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség : Ferenc József-tér, 20. sz. báz, hova a lap szellem' részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElfOFIZBTÉSI DI.T : Egész évre 12 kor. Félévre «3 kor. Negyedévre 3 kor. KlSfizetni bármikor lehet euneaveden belül Is. Egyes szám ára 12 fillér Kiadóhivatal: Telefon-szim 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova » hirdetése* és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak '.'issza. Felelős szerkesztő ; »t?I=YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHEtSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Olcsóbb pénz. Békéscsaba, november 29. Az osztrák-magyar bank főtanácsa ma a hivatalos kamatlábat fél százalékkal leszállította. Talán a reménytelenség, amellyel a rossz pénzügyi helyzetet hónapok óta a legsötétebb pesszimizmussal nézi, fokozta a meglepetést, amelyet ez a hir keltett. Több mint egy esztendő óta van érvényben a hat százalékos bankkamatláb, az a ráta, amely más krizises esztendőkben egy-két hónapig, mint kivételes rendszabály szokott fennmaradni. Most annyira megszokottá tette magát és oly kevéssé alkalmazkodott a német bank kamatláb-csökkenéséhez, hogy a szenvedő emberek azt hitték: örökké igy lesz. Végre is másként kellett lenni. Azt képzeljük, hogy az osztrák-magyar bankot talán nem is annyira az adóköteles bankjegyforgalom jelentékeny csökkenése és nem a külföldi jegybankok hasonlóan kedvező helyzete ösztönözte a kamatláb leszállítására, hanem az a tapasztalat, hogy az országnak erősen kimerült gazdasági erejét tovább próbára tenni nem lehet Ezt nemcsak a magas kamatláb viselte meg, amelyet a pénzforgalom szélsőbb csatornáiban fokozottabb mértékben hárítottak a kölcsönre szorultakra, hanem a javu'ás kilátása nélkül egyre összébb-összébb zárkózó tőke, az üzletnek, a vállalkozásnak teljes hiánya, az elmaradt keresetek, amelyek végső eredményükben mind a pénzkrizissel függőitek össze. Ezen kellett végre enyhíteni a jegybanknak, azzal az intézkedéssel, amely egy csapásra nem jelent ugyan uj életet, de a javulásnak, az egészséges kibontakozásnak határozott útját, kilátásait jelöli meg. Nem lehet olyan vérmes reményeket fűzni a félszázalékos kamatláb leszállításához, aminőre a csüggedt lelkek vigasztalása végett szükség lenne. A félszázalékkal olcsóbb kamatláb még nem jelent tőkebőséget, még nem jelenti a pénzkínálatnak olyan mértékét, amelynél a hitelt igénybevevők nagy része a verseny előnyeit kihasználhatná. Akinek pénzre van szüksége, egy ideig még mindig nehezen kapja meg és tapasztalás szerint, amihez az ember nehezen jut hozzá, azt drágán kell megfizetni. Olyan igazság ez, amely minden hivatalos kamatlábtól független. A hitelt ugyan megszorították, de a bevont hitel összege egye őre a külföldre ment vissza, ahonnét még egyelőre | nem özönlik vissza. Az itthon maradt, vagy idevaló tőkék pedig eddigelé nem halmozódtak föl olyan mértékben, hogy a hitelezők a kihelyezésük érdekében sokat áldozzanak abból a haszonból, amelyet eddig elértek. De javulást jelent a rátaleszállitás igen sok téren, azoknál a kölcsönök; nél, amelyek kamatlába a bankrátáj hoz viszonyítva volt megállapítva és javulást jelent a járadék kihelyezéseknél s talán a záloglevél-piacon is. Mindenek fölött pedig javulást jelent abban, hogy a válság-éjszakájából való virradást jelenti és jelenti olyan körülmények között, amikor a javulást tartósnak lehet hinni. Az őszi hitelszükséglet le van bonyolítva és ha az esztendő végén a bankok mérlegeik készpénz-állományának szépítésére nagyobb összegeket is vesznek igénybe, ez szorultságot aligha okoz. A Balkán-helyzet annyira, amennyire rendezve van és abból a kevés méreganyagból, ami még lenn maradt, bajosan születik uj háború. A rátaleszállitással induló tél tehát előreláthatólag olyan tavaszt előz meg, amelyben egészségesebb állapotok, friss üzleti élet fog bekövetkezni. Hogy a kamatláb-leszállitás fokozatosan mikor jut el a négy százalékhoz, amely tulajdonkép a rendes állapotok mértékét jelenti, — azt igen nehéz megjövendölni. Vannak szakemberek, akik szerint esztendőknek kell eltelni, amig ezt elérjük és amig ezzel a pénzbőség rég nem élvezett áldásai visszatérnek. Lehet. Az azonban most már bizonyos, hogy a gazdasági válság nehezebb felén tul vagyunk. Lehetnek még ezután is öszszeomlások, áldozatok, de a gazdasági életnek egészségesen maradt, ellenállni tudó része mindenesetre jobb reményekkel várhatja az ez után következő jövőt. Kamatban a fél percent talán nem sokat jelent, de abban, hogy a régóta várt, már-már sohi el nem jövendőnek hitt uj fo.dulatot meghozta, igen sokat, nagyon értékeset. Magyar—horvát megegyezés. — Fővárosi levél. — A hétnek mindennél nagyobb fontosságú politikai eseménye gróf Tisza István miniszterelnöknek a Ház szerdai ülésén tett az a kijelentése, hogy Horvátországban az alkotmányos élet a legközelebbi napokban végleg helyreáll. Ez a történelmi nevezetességű bejelentés örvendetes fordulatot jelent a koalíciós kormány idején elmérgesedett magyar—horvát viszony kedvező alakulására és a túlságosan kiélesedett ellentétek kiegyenlítésére, anélkül, hogy az 1868 ik XXX. törvénycikkben gyökerező magyar álláspont a legkisebb sérelmet szenvedné. A békés kibontakozás feltételei pénzügyi és gazdasági kérdések körül forognak, azonban ezekhez sorakoznak móg néhány apróbb jogi természetű kérdésen kivül a vasúti pragmatika nyelvi vonatkozásainak a tisztázása, melynek méreganyagát tudvalevően a koalíciós kormány oltotta be kevés politikai előrelátással, a horvát közélet terveibe, s amely azután egymásután okozta Horvát—Szlavonországban az alkotmányjogi kríziseket és az anyaországgal való bonyodalmak egész sorozatát. A pénzügyi egyezmény megkötése s a gazdasági természetű kérdések megoldása komoly nehézségeket nem okoz, mert amint a miniszterelnök nagyon helyesen mondotta, állami beruházásoknál, utak, vasutak építésénél ós az iparfejlesztésben minden elfogulatlan magyar ember szives örömest megadja mindazt, ami Horvát—Szlavonországot e téren aránylagosan megiileti. Nagyobb, sőt az egyetlen nehézség volt a vasúti szolgálati nyelv kérdésében taiálni oly megoldást, mely egyfelől az 1868 iki alaptörvény alaotmányjogi elveivel is megegyezik, másfelől midőn megóvja Szent István birodalmának közösségót, s megvédi a magyar nemzet minden jogos érdekét, egyúttal alkalmas legyen arra, hogy megnyugvást keltsen Horvát—Szlavonországban is. Ezt a nehéz feladatot hosszas tárgyalások során akkópen sikerült megegyezésre juttatni, hogy a magyar kormány szigorúan ragaszkodott az alaptörvény 57 ik szakaszának ama rendelkezéséhez, hogy a közös kormányzatnak horvát -szlavonországi szervei a horvát nyelvet használják, nem vonatkozik az államvasutra, mert az nem Békcsmegyei Közlöny tárcája flz én kjs lányom. Rz én kis lányom néha néha Rz imádságban vétkezik: fiz esteli imádkozásról Hogy, hogynem — elfelejtkezik. Mesemondás közt a karomban Szeme korábban leragad ... . S csak reggel jut eszébe, hogy jaj! Egy imádsága elmaradt. És mint a jó ember megadja R régi adósságot is: Rhitattal elmondja reggel Rz esti imádságot is. S ezalatt a jó Isten ott fent Nyájas szeliden mosolyog . . — S ez áldás aznap a világnak Istennél jó kedvet találnak, R máskor meddő sóhajok I Szabolcska Mihály. A liget leánya. Irta : Zöldi Márton. Szűcs Katinak hitták. Az anyja után kapta a nevet, mert törvénytelen gyerek volt. A szülők, akiknek árubódéjuk volt a Városligetben, feleslegesnek találták törvényes házasságot kötni. Kati tizenegyéves volt, mikor teljesen árva maradt. Ugyanazon a télen halt meg apja, anyja. Valami távoli rokona, kinek a Eermina-uton kertészete volt, vette magához. Ez az ember, ki durva ós részeges volt, becsületesen gondolkozott és érzett. Ennek köszönhette Kati, hogv a korazüllöttsóg móg nem fojtotta idő előtt az iszapba. Az öreg kertész, Kaszab Jánosnak hitták, zordon szigorral kezelte Katit. Ha ez alkonyatkor nem volt otthon, áztatott kötéllel verte el. Kati rémes sikongásai ilyenkor felzavarták a liget éjjeli csendjét. De abban az időben, a mult század hetvenes éveiben, éjjelenkint nagyon sokat sikítottak a Városligetben. Főleg azok, kiket annak a kornak az apicsai megbicskáztak. Az ellen Kaszab Jánosnak, a nevelő apának semmi kifogása sem volt, hogy a már-már hajadonná serdült Kati egész nap a Ligetben kószáljon. Az öreg ker tész emlékezett rá fiatal korából, hogy az erkölcsökre az éjjelek veszedelmesebbek, mint a nappalok. És Kati reggeltől estig élvezte a szabadságot, veszedelmesen flörtölve bohócokkal, kigyóemberekkel, panoptikumi kikiáltókkal, ringlispilesekkel és hintáslegónyekkel. Ezek összemarakodtak, összeverekedtek rajta, s Kati büszke vol', akár csak egy primadonna, hódításaira, sikereire. Legbüszkébb azokra a daganatokra, kék foltokra, miket érte kaptak udvarlói. És egyre veszedelmesebben szépült, idomai megteltek, orcái pirosodtak s kontyba kötött dup'afonatos fekete haja kékesen csillogott. Diadalainak zenitjón érte őt a legsúlyosabb csapás: nevelő-apjának ellentmondást nem tűrő zsarnok parancsára férjhez kellett mennie egy mogorva, bamba tekintetű kertészlegónyhez, ki eddig soha rá nem nézett, s aki nem is nagyon kívánta ezt a házasságot. Szikum Lojzinak hívták a keresztény legényt, ki valahonnan a stíriai határról vetődött a magyar fővárosba és már tiz óv óta állott Kaszab János szolgálatában. A házasság szenzációsan hatott a Liget ifjúsági körére. N-igy averzióval tárgyalták mindenütt. És nem is maradt következmények nélkül. Mikor a fiatal házaspár a templomból kijött ós a menyasszony férje karján mírtuszkoszorusan végighaladt a Ligeten, egy elkeseredett hintáslegóny rothadt narancsot dobott a fiatel férj arcába. A legszomorúbb az volt, hogy ezen mindenki kacagott, de leejobbizüen Kati, a fiatal asszony. Sőt Kaszab, az örömapa sem tudta megállani, hogy szóles mosollyal ne honorálja az alávaló durvaságot. A megcsúfolt férj pedig egy szót sem szólt. Letörölte a szótfröccsent narancshulladékot arcáról ós egykedvűen ballagott Kati mellett, ki ugyancsak ringatta termetét a fehér menyasszonyi ruhában. A házasélet különös varázsot tartogatott a fiatal asszonynak. O, aki több mint egy tncat embernek volt a szeretője, olyan fórjet kapott, ki soha nőt karjába nem zárt, ki soha asszonyt nem csókolt. Ez a dolog egy ideig érdekelte ós sokat incselkedett is vele az urával, mig az egyszer hatalmasan képen nem teremtette. Ez a pofon döntötte el Kati élete sorsát. Egy hót múlva megszökött. Jó ideig senki sem tudta hová lett, csak hónapok múlva tudódott ki, hogy egy angoi zenebohóccal szökött meg, ki egyenesen Amerikába vitte. A ligeti népek csak olyan háládatlanok, mint a többi emberek: hamar felejtik az eltűnteket. Lehet, hogy egyegy kikiáltó vagy körhintás lelkében mélyebb érzések is megmozdultak Kati szökésének hiróre, de a legtöbb ligeti alak inkább kárörömöt érzett és mulatott a cserbenhagyott férj felett. A furcsa nevű fiatal férj, Szikum Lojzi, egy élő szóval sem emiitette soha fiatal feleségének gálád szökését. Mintha ez a dolog egyáltalában nem tartozott volna rá. Még apósa, az öreg Kaszab is csodálkozott a rettenetes közömbösségen. — Hát nem szereted a Katit? — kérdezte egy alkalommal, mikor együtt gyomláltak a veteményes kertben. — De igen, szeretem — hangzott a válasz Szikum Lojzi ajkáról. — És nem sajnálod, hogy elhagyott? — firtatta az öreg. A kertészlegény vállat vont. — Szerethetem igy is — mondotta minden emberi logika ellenére. És kerek tiz esztendeig hírét nem hallották a Liget leányának, a hires szépségű Katinak. Egyszerre csak itthon termett ijesztően vastag karokkal és dézsára emlékeztető mellekkel. De nem ez volt a feltűnő, hanem a sok ékszer, ami kezén, mellén, nyakán ós fűiében csiilogot.t, ragyogott, Csupa brilliáns . . . Mikor végigment zöld napernyő alatt az árubódék között, olyan csődület támadt, aminőt küiföidi fej dalmi látogatások alkalmával tapasztalunk az élénk uttesteken. Egy hétig nem beszéltek másról a Ligetben, mint a meggazdagodott Katiról. Kalandos, ellenőrizhetetlen hírek keringtek arról, hogy a keblében rejtegetett bugyellárisb m legalább százezer forint van. Ha nem több 1 Azt is tudni akarták, hogy honnan szerezte a tömérdek pénzt. Ugy kapta a kaliforniai gyémántmezők egyik szerencsés kutatójától, ki szerelemre gyulladt iránta. Azt mint bizonyosat emlegették, hogy Kati Amerikában akrobatahölgyként szerepelt s a dijbirkozásban első rangot is vivott ki magának. O maga azt tette, hogy megvette azt a veteményes kertet a hozzávaló