Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-11-27 / 94. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 nov. 13. nak a községeknek, ami a mostani viszonyok között igen rossz időben jön, meri a pó adók nemcsak Gyulán, hanem megyeszer-te minden községben igen magasak és a rossz közgazdasági viszonyok következtében egyáltalában nem fokozhatók. A képviselőtestületeknek igen súlyos gondot fog okozni, hogy az e cimen felmerülő tetemes szükségletekre fedezetet találjanak. Csabán volt rá fedezet, úgyhogy a polgárság észre se vette a 100,000 koronás terhei.. Gyula azonban ezt nem mondhatja el magáról. A kataszteri költségek fedezése tehát a pótadó jelentékeny emelkedését vonja maga után. A Békésmegyei Gazdasági Egylet köréből. Búcsú Pfeiffer titkártól. — Ált. mezőgazdasági kiállítás — Az ötvenéves egyesület. A vármegyei Gazdasági Egyesület kedden tartott igazgató-választmányi ülé-. sén a tagok nagy számban jelentek meg. Nem egyedül a napirend késztette a tagokat a megjelenésre, hanem inkább az, hogy az egyesület 13 éven át volt érdemes munkás titkárától, a nyugalomba vonult Pfeiffer Istvántól búcsút vegyenek. Egyszerű, de bensősógteljes volt ez a búcsú. Nemcsak az érdemeit, tevékenységét méltató beszédet határozta az ülés j9gyzőkönyben megörökíteni, hanem azzal tüntette ki a titkári állásból távozót, hogy tiszteletbeli főtitkárul kérte fel. A búcsúzó pedig szeretetét az egyesülettel szemben azzal fejezte ki, hogy az alapító tagok sorába lépett. Az ülés különben néhány fontosabb határozatot is hozott. Igy megállapította a jövő évi munkaprogrammot. A mult évben elmaradt egyesületi ötvenéves jubileum-kérdését ismét napirendre tűzte s azt egy általános mezőgazdasági kiállítás ós állatdijazás rendezése keretében óhajtja megülni. Ehhez a:ónban elsősorban a pónzviszonyok javulása kívánatos. Az ülésről tudósításunk a következő: Beliczey Géza üdvözölve a szép számban megjelenteket, tudatta, hogy az elnökség részvétét nyilvánitotta a szatmármegyei társegyesületnek elnöke, gróf Teleki József elhunyta fölött; az Omge közgyűléseire tagokul az elnök, alelnök és titkárt jelentette be, mi tudomásul szolgált. — Szívélyes szavakat mondott Haidekker Andor segédgazdasági felügyelő távozása fölött, egyben üdvözölte jelenvolt utódját, Korbuly Lajost. A gazdasági egyesület is pártolólag felir a hevesmegyei egyesület ama fontos mozgalma tekintetében, hogy a földmivelósügyi ós kereskedelmi' miniszter íörvényhozásílag intézkedjen, miszerint ezeniul élősertések eladásánál ne legyen szabad a szokásba vett 45 kilót ós 4 százalékot levonni. Gyoma községe bejelentette, hogy az egyesület gyűléseire Gy. Nagy Lászlót küldötte ki. Csaba község helypónzdijszabását az alispán véleményezés végett megküldötte az egyesületnek. A már egy izben nyilvánított véleményt adta most is az elnökség. A számvizsgáló-bizottság a távozó Pfeiffer ti!kártól átvette a pénztárt és értékeket. Sólyomy titkár olvasta fei a jegyzőkönyvet, mely szerint mindent megvizsgált és rendben talált. A for{ia'mi pénztárban 9458 korona az álladók, a vagyonleltár, -alapítványok, ház értéke 131,298 korona. — Tudomásul szolgák. Beliczey elnök indítványozta, hogy a nyugalomba vonuló titkárnak az október hónapi titkári és pénztári teendők ellátásáért a járandóság utalványozta8SÓk ki, mit egyhangúlag elfogadtak. Beliczey Géza visszapillantást vett ama tiz évre, melyet a nyugalomba vonuló titkárral mint igazgató, majd elnök töltött. Erre az évekre esik a gazdasági élet erupciója, az agrármozgalom. Az egyesület e nagy mozgalomból kivette részét, az elért eredményben nagy ró. sze van Pfeiffernak, aki tudásávai, értékes egyéniségével azon munkálkodott, hogy az egyesület hivatását teljesítve, vezetőszerepét megtartsa, azt öregbítse. Nyugalomba vonulásakor ezért az egyesület köszönetét tolmácsolja. Majd K ó h n Dávid emelkedett szólásra, hogy az igazgató választmány megbízásából mondjon köszönetet a nyugalomba vonulónak. Kiemeli értékes munkásságát, férfias karakterét, mezőgazdasági judiciumát, szívélyes modorát. A kiváló elődök : Mokry, Zlinszky örökségét csonkitlanul megtartotta, de nemcsak megtartotta, hanem azt gyarapította is, az egyesület pozícióját szakértelmével, energiájával emelte. Állását, hivatalát becsületesen töltötte be, igy biztosította magának azt a közbecsülést, melylyel iránta mindenki viseltetik. A földadókataszter kiigazításánál, Pfeiffer mint az országos-bizottság tagja, szakértelmével, a mezőgazdaság szeretetével, hogy azt ujabb súlyos teher ne érje, nagy szolgálatot tett. Vármegyénkben 326 ezer koronával kevesebb most a földadó s hogy ez igy van, arra döntő súlyai hatott a gazdasági egyesület ós titkárának felhozott érvei s ezzel milliókra menő megtakarítást ért el. Végül ama várakozásának ad kifejezést, hogy az egyesület Pfeiffer értékes munkásságát, tudását ne veszítse, kiván neki, családjának boldogságot, nyugalmat. Pfeiffer István meghatottan mond köszönetet a bizalomért melylyel az egyesület 13 éven át iránta viseltetett.' Ha hibázott, elnézést kér, bevallja, fáj szivének elhagyni a megszokott munkakört. S:eróny munkásságát az egyesületnek felajánlva, bejelenti, hogy az alapitótagok sorába lép. (Zajos éljenzés, üdvözlés.) S z a 1 a y Lajos alelnök inditvá nyozza, hogy a titkár érdemei ós Kóhn beszéde egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe foglaltassák, egyben az örökös titkári cim adassék. — Ehhez az ülés egyhangúlag hozzájárult. Sajnálattal vette tudomásul az ülés, hogy gazdasági téli tanfolyam rendezésére a miniszternek nincsen pénze. A MÁV. ama értesítése, hogy a békós-csanádi vasút állomásán a rakodás körüli hiányok orvosoltattak, Serly Kálmán adatokkal bizonyította, hogy e nagy sérelmek még most is fennállanak és orvoslás nem történt. Az igazgató-választmány ugy hatá rozotf, hogy ujabb adatokat gyűjt és falterjesztést intéz a kereskedelmi miniszterhez orvoslásért. Támogatja az egyesület a magyar gazdaszövetség ama törekvését, hogy a kereskedelmi szerződések megújításánál az agrárórdekek ezután is megvédessenek. — Tudomásul szolgált, hogy a gazdaszövetség jövő évi közgyűlését Temesvárott fogja megtartani. Felhívja az egyesület a cselédtartó gazdákat, hogy baleset szavatossági biztosításokat az egyesület utján kössenek, mert kedvezményben részesülnek. Az egyesület szókházában megüresedett utcai lakrészt az elnökség bérbevételre újra, mérsékeltebb áron fel ajánlja a községnek. Ellenesetben a jelentkezett másik reflektánsnak adja bérbe. Az egyesület az őszi közgyűlés határnapja kitűzésével az elnökséget bízta meg. S ó 1 y o m i titkár a jövő óvi munkaprogrammot terjesztette ezután elő. Igen gazdag az. Ama törekvésen felül, hogy a mezőgazdaság érdekeit ápolja és védje, a szellemi munkálkodás fokozását felolvasások tartásával, az állattenyésztés, magytermesztós fokozásával óhajtja emelni. Folytatja az állatdijazást, magnemejitésre való törekvést. Magtisztító-állomást óhajt létesíteni kapcsolatosan buzavásárral, melyen a kereskedők, malmok elsőrendű árut vásárol hatnak. Az őszön általános mezőgazdasági kiállítást rendez Csabán, a kormány és az Omge támogatásával, ezzel kapcsolatosan az egyesület 50 éves jubileumát tartja meg. Beliczey Gáza elnök a program meghallgatása után kéri az észrevételeket. A maga részéről megjegyzi, hogy a jövő évben Csabán a kiállítással egybekötve tartatnék az állatdijazás. A kiállítást csak akkor rendezze az egyesület, ha a megyei nagybirtokosok az Omge támogatása, a kormány államsegélye biztosítva lesz. A kiállítás kapahol aztán életük fogytáig szenvedhetnek a meggondolatlanságukért. Szakhaiin egyike a legjelentékenyebb orosz deportáló helyeknek és sok tekintetben félelmetesebb, mint Szibéria. — Szakhaiin szigete, melyet a japánok azelőtt Karafutonak neveztek. Szibéria keleti partjai közelében fekszik, a szárazföldtől a tiz kilométer szóles Tatás-szoros választja el s ezernyolcvan óta szolgál a politikai bűnösök számkivetési helyéül. Arra, hogy hány fogoly sínylődik itten állandóan, jellemző például az a statisztikai adat, mely szerint 1894 ben a szigeten tizenöt börtön volt, benne körülbelül tizennyolcezer fogollyal. Az ide került szerencsétlenek mindörökre el vannak temetve a nagyvilágtól, erről a helyről csak a legritkább esetben sikerült megszökni valakinek ós igy természetes, hogy csak nagyon ritkán is hallani megbízható adatokat azokról a szörnyűségekről amik ezen a szigeten történnek. Az oroszok féltve őrzik a szigetet, idegen ember úgyszólván be sem teheti a lábát ide, de ha sikerül is egy-egy utazónak eljutni a száműzöttek közelébe, még akkor is csak a legnagyobb ravaszsággal, esetleg csak vesztegetéssel tudja elérni, hogy fényképezhessen. — Néha-néha sikerül csau ez, de természetesen az oroszok ilyenkor a leghatározottabban sietnek megcáfolni mindent ós ha az olykor megszabadult foglyok elbeszélései nem igazolnák azokat a rémségeket, amik legecdaszerüen terjednek a Szashalinszigeten történő dolgokról, akkor igazán azt hihetnők, hogy csak a régi középkori kínzások emléke szülte ezeket a rémségeket. Mit kell elszenvedniük az ide jutott bűnösöknek, azt szinte nem is lehet leirní. A kínzások mellett csaknem eltörpülnek az inkvizíció borzalmai, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy tulajdonképen nem is gonosztevőkről van szó, hanem csak egyszerű politikai í gyanúsítottakról, akik legtöbbje a műveltebb emberek sorai közül kerül ki. A foglyok állandóan bilincsekben járnak, a legkisebb ok miatt véresre korbácsolják őket, kónyszerzubbonyba szorítják, odaláncolják a cellájuk falához, hogy ki se mozdulhassanak a jól őrzött kis odúból. Akad köztük olyan, aki egész életét a kényszermunkánál használt taligájához láncolva töltötte s a különös büntetések közt nagyon gyakori az, hogy addig verik a szerencsétlen foglyot, amig a fájdalomtól eszméletlenül össze nem esik. Mindennek pedig az az oka, hogy az oroszok a rettenetes büntetéssel igyekszenek egyszer s mindenkorra elriasztani mindenkit attól, hogy a legcsekélyebb mértékben is bele merjen bocsátkozni olyan politikai mozgalomba, amely a hivatalos önkénynek nem tetszenék. Jellemző erre vonatkozólag a hires Nowikow ezredesnek a nyilatkozata, aki mint egy szibériai bányában a foglyokat őrző kozákok parancsnoka sokat iapasztalhatott ezen a téren s nagyon jól tudhatta, hogy a száműzöttek ezerszer megbántak már mindent. Nowikow azt mondta: — Ha rajtam állana, akkor minden politikai bűnöst naponként félholtra korbácsoltatnék. — Ö bizonyosan nagyon jól tudja, mit jelent ez, ki tudja hányszor tapasztalta, hogy a barbár bánásmód mindörökre megszeliditi a foglyokat. De hogy mennyi igazságtalanság történhetik iit, arra természetesen nem gondolnak az orosz hatóságok ós minek is gondolnának, hiszen nem is annyira büntetésről van itt szó, hanem arról, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljanak azoktól, akik gyanúsak, vagy akik esetleg kellemetlenek lehetnek. De milyen lehet sorsuk azoknak, akiket eltoloncolnak, száműznek Szibéria bányáiba, vagy a Szakhaiin-sziget fogházaiba. Ezekből a börtönökből nagyon ritkán érkezik hir és az itt lefolyt tragédiák közül tíz esztendőben egyszer kerül egy köztudomásra. És ha az egész világ rohamosan halad is tovább a civilizáció utján, az önkény ós az elnyomatás országában minden marad a régiben. A cárok birodalmában a korbács s a kancsuka az ur, nem törődnek azzal, ártatian e valaki vagy bűnös, elég, ha csak gyanús és azonnal el lehet készülve bárki a börtönre, a száműzetésre, az örök kínzásra. Oroszországban nincs értéke az emberi életnek, ott az alattvalók még a szó legszorosabb értelmében rabszolgái a cárnak, aki tetszés szerint hajthatja őket igába, s a hatalom képviselői valamennyien vad zsarnokok abban a körben, ahol vezető szerepet játszanak. Senki nem vonhatja őket felelősségre, ha igazságtalanságot követnek is el, mert őnáluk az az elv, hogy inkább száz ártatlan is szenvedjen, mintsem egy bűnös megmeneküljön. Barbár ós egész értelmetlen ez a felfogás, de az oroszoknál a nép nagy tömege nem jött rá az emberek egyéni jogaira, nem tudja, hogy az állam azért van, hogy megvédje a beléje tartozókat és nem azért, hogy üldözze őket. S az orosz hatalom ugyancsak ért az ü'dözóshez, akire egyszer rátette büntető kezét, azt még a véletlen szerencse is csak a legritkább esetben tudja kiszabadítani. Szakhalin-szigetéről még akkor is csak ugy menekülhet el valaki, ha vállalkozik tiz kilométernyi úszásra az Óceánban. csolatos lehet ipari munkák kiállításával is. K o h n Dávid szerint először tapogatózni kell a minisztériumoknál, hogy az egyesületnek van-e kilátása államsegélyre és csak azután hozzon az igazgató-választmány a kiállítás rendezésére vonatkozólag érdemleges határozatot. Pfeiffer István szerint legalább 16—20,000 korona államsegélyre van szükség, Ha ennyit nem tud kapni az egyesület, akkor ne is menjen bele a jubiláris kiállítás rendezésébe, hanem csak állatdijazást rendezzen. Ennélfogva kiállításra vonatkozólag jobb lesz feltételes határozatot hozni. E felszólalások után elfogadta az igazgató-választmány Kohn Dávid indítványát és kimondotta, hogy ha megfelelő államsegély nem érkezik, akkor csak állatdijazást rendez Csabán és Tótkomlóson. S ó 1 y o m i Lipót titkár ezután a jövő óvi költségelőirányzatot t rjesztette e'ő, amely 15341 korona bevételt és 13923 korona kiadást tüntet fel. A maradvány tehát 1416 korona. A költségvetés egyhanguíag elfogadásra talált azzal, hogy az elnökség a Mütrágyaórtékesitő Szövetkezetnél fennálló 800 korona önkéntelen tartozás elengedése ügyében keresse meg a Szövetkezetet. E 800 korona tartozás a meggyilkolt Farkas Pál csabai gazda miatt állott elő, akiért jót állott az egyesület, de akinek utódaira semmi sem maradt. Beliczey Géza indítványára elhatározta az Egyesület, hogy Jeszenszky Pálhoz, az OMGE titkárához, aki állásáról lemondott: bucsuiratot intés. Kiss A'bert az élelmiszerhamisitás elharapódzása ellen szólalt fel. Szerinte mindegyik községnek kellene beszereznie olyan műszert, amellyel a hamis élelmiszereket meg lehetne vizsgálni. Egy kis laboratóriumnak kellene lenni mindegyik községházán, hogy ne kelljen Budapestre felküldeni az élelmiszereket. A választmány helyeselte Kiss Albert felszólalását és ezzel véget is ért az ülés. Az igazgató-választmányi ülés után a tagok a a Fiume" éttermében gyülekeztek, ahol ebád volt Pfeiffer István, a búcsúzó titkár tiszteletére! A lakomán a jelenlevők számos felköszöntőben ünnepelték ugy Pfeiffer Istvánt, mint az uj titkárt, Sólyomi Lipótot. Piispökjárás Békésmegyében. Scholtz Gusztáv püspök látogatásai. A bányakerületi ág. ev. egyház püspöke, Scholtz Gusztáv, amióta diszes egyházi móltóságba emelte a kerület bizalma : még alig járt B^kósmegyében. A róm. katb. egyház és a ref. egyház püspökei többször is megfordultak mostanában Békésmegyóben, de az ág. ev. egyház püspöke nem járt itt hivei meglátogatása céljából, dacára annak, hogy olyan hatalmas egyházak vannak e vármegyében, mint a csabai, szarvasi, orosházi, mezőberónyi és a tótkomlósi. Épen ezért érthető örömet keltett a megyebeli ág. ev. lakosság körében annak a hire, hogy Scholtz püspök-a hónap vógén Bókésmegyóbe érkezik és meglátogatja az orosházi, pusztaföldvári ós szarvasi egyházakat. A csabai látogatást máskorra halasztotta. Éz alkalommal csak épen keresztül utazik rajta Orosháza felé. A csabai ág. ev. egyház ós a közönség azért nem mulasztja el az alkalmat, hogy Scholtz püspök előtt, ha röviden is, kifejezést ne adjon tiszteletének és ragaszkodásának az állomáson. Scholtz püspök egyénisége különösen azért rokonszenves vármegyénk lelkes magyar közönsége előtt, mert nem engedte meg, hogy Szarvason, az elhunyt Z v a r i n y i János helyére a magyarellenes érzelmeiről hires pánszláv S t e f a n i k Igort jelöljék. Szarvason van egy pár eltévelyedett birlája a magyarok istenének, akik szerették volna Stefanikot megválasztani ós mivel nem jelölték, készek móg ki is lépni az egyházból, de Scholtz püspököt ez az üres fenyegetés sem riasztotta vissza attól az üdvös cselekedettől, hogy a magyarok ellenségének Szavason va'ó érvényesülésót megakadályozza. Remélhetőleg a püspök megjelenése el fogja tériteni kilépési szándékuktól Stefanik hiveit is, akiknek előbb-utóbb be kell látniok, hogy igazuk nincsen.