Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-10-30 / 86. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 okt. 30. tesen azt kívánja a miniszter, hogy mivel a nyugdijalap még a felemelt tisztviselői hozzájárulások mellett sem fedezi a szükségletet, a törvényhatósági bizottsági bizottságnak oly összegű pótadót kell előbb megszavazni, hogy annak jövedelméből a szükséglet kiteljék, máskülönben nem hagyja jóvá a szabályrendeletet. Mivel pedig ez esetben több százezer korona megszavazásáról lenne szó, világos, hogy a törvényhatóság nem fog, de nem is tehet eleget a miniszter kívánságának. Valószínű azonban, hogy a miniszter meg lesz győzhető arról, hogy milyen lehetetlenséget kíván és elálí attól, annál inkább, mert Békésvármegyében a helyzet a legkedvezőbb, minthogy csupán egy százalék pótadó van kivétve, ha tehát előre nem láiott nyugdíjazások folytán szükség lesz a hiány fedezése céljából pótadóra, semmi nehézség nem lesz a tekintetben, hogy a vármegye azt esetről-esetre meg is szavazza. Ha a miniszter ragaszkodik elhatározásához, akkor az egész országban nem lesz vármegye, amelynek a nyugdíj szabályrendelete jóváhagyást nyerhetne. E rendelkezés visszavonása érdekében a vármegye felterjesztéssel fog élni. Bizonyára hasonlóképpen cselekszik a többi érdekelt vármegye is és igy lehet bizni a rendelkezés előnyösebb megváltoztatásában. Békéscsaba közgyűlése. Vita a költségvetés körül. Fontos tárgyak. Régen volt Csaba képviselőtestületének olyan fontos közgyűlése, mint a hétfői. A rendes szokástól eltérően ez alkalommal a lényegtelen tárgyak száma volt kevés. A tárgyak legnagyobb része megérdemelte azt az élénk eszmecserét és vitát, amelyet előidéztek. A viták miatt húzódott el a közgyűlés egy kis déli megszakítással egészen esti 6 óráig A vitákra, eszmecserékre szükség van, mert azok adnak élénkséget a közgyűlésnek, általuk tisztázódnak a fogalmak, de azért mégis meg kell jegyeznünkhogy a képviselőtestületi tagok egy része most is szeret jelentéktelen kérdéseken nyargalni. Sokszor olyasmik fölött kaptak hajba a városatyák, amelyekért igazán kár volt a drága időt fecsérelni. Ez egy kis szépséghiba volt a közgyűlésen, amelyet pedig általában véve tartalmasnak lehet mondani. Legterjedelmesebb vila a jövő évi költségvetés körül támadt, amelynek tárgyalása csaknem délig eltartott. Utána délelőtt még az uj állami iskolák ügyét is letárgyalta a képviselőtestület, aztán délutánra halasztotta a közgyűlés folytatását. Dicsérettel kell megemlékeznünk a képviselőtestületnek az állami iskolák ügyében hozott határozatáról egyrészt azért, mert a kulturális haladás iránt való érzékről tanúskodik, másrészt pedig azért, mert a községi tanítóknak az állam által való átvételét is szor galmazza, amit oly sokszor sürgettünk lapunkban már mi is. A délutáni ülésen a színház körül támadt egy kis kavarodás. Erről lapunk más helyén számolunk be, Tudósításunk az ülésről különben a következő: A költségvetés. Z a h o r a n György biró a megjelentek üdvözlése után a közgyűlést megnyitván, Korosy László előterjesztette a nyomtatásban is megjelent költségvetést, mely szerint a község kiadásai a jövő évben 740,710 90 koronára, bevételei 382,05386 koronára rúgnak, a pótadóval fedezendő hiány 358,65713 korona. Korosy László főjegyző tételenkint olvasta fel a költségvetést és igen sok tétel adott felszólalásra alkalmat. Dr. H o 11 á n d e r Lipót volt az első felszólaló, aki kifogásolta, hogy a községi adóknál nem szednek kamatot a késedelmes adófizetőktől. Szerinte, ha az állam ezt megteszi, megtehetné a község is, amelynek jelentékeny jövedelmet hoznának a késedelmi kamatok. Javasolja, hogy ezután a községi adók után is szedessenek késedelmi Kamatok. B o h u s M. György nem pártolja a javaslatot, mert a késedelmi kamatok csak a kisembereket terhelnék, akik nehezen tudják megfizetni az adót. Pollák Arnold hasonló értelemben szólalt fel. Fizessenek a gazdag emberek, akik nagyobb adót fizetnek, de ne a szegények. Dr. Hollánder Lipót kijelenti, hogy ö szintén csak a nagyobb adózókra gondolt javaslata megtételénél. Dr. Székely Lajos szintén nem helyesli a javaslatot, mert a törvény értelmében nincs joga késedelmi kamatot szednie e községnek. G a 11 i Gyula adóügyi jegyző igazat ad Székelynek abban, hogy a tör* vény nem jogosítja fel késedelmi kamat szedésére a községet, de azért ennek dacára szedhetne. 0 azonban szintén nem ajánlja. Kiss László főszolgabíró nézete szerint erről majd csak a rendezett tanáccsá való átalakulás után lehet beszélni. a kis karcolás a sarokban. Mennyibe kerül e* a kép ? — Önnek odaadom négyszáz liráért a szép kerettel együtt, tudom, hogy nagy műértő ós már sokat vásárolt nálam. Az ár nevetségesen olcsó, — mondotta Mendelló. Négyszáz lira sok pénz és én megígértem* hogy másnapig meggondolom a dolgot. Da a képet egész napon át nem tudtam elfelejteni. A vőm, aki Münchenben ól, hires arcképfeslő. Elhatároztam tehát, hogy áldozatot hozok és megveszem neki születésnapi ajándékul a képet. Másnap tehát leszulkoltam Mendellónak négyszáz lirát ós egyenesen Münchenbe utaztam, hogy valahogyan le ne késsek a vőm születésnapjáról. Nagy örömmel ós szeretettel fogadtak. Díszebéd volt náluk és a legnevesebb festők voltak hivatalosak. — Én is hoztam ám egy kis ajándékot — mondtam a vömnek. Az egész társaság, de főleg a leányom, nagyon kíváncsi volt az ajándékra. Bementem tehát a szalonba, kiC3omagoltattam ott a képet és jó világításba helyeztem az egyik fotelen. Azután feltártam a szárnyas-ajtókat ós behívtam a társaságot. A vömet karonfogtam és a festményhez vezettem: — Lásd, — mondtam neki — ezt hoztam neked. Ez egy Rubens, 1633 ban készült, nem kópia . . . nem hamisítvány, ez egy valódi Rubens! Be se fejezhettem, amikor a vőm vendégei, a festők elkezdtek vihogni, orditani, csak ugy dűltek a nevetéstől. A vőm pedig elsápadtan, szótlanul meredt a képre. Dühös lettem : — No fiam, — mondtam — te ugylátszik, csöppet sem örülsz az ajándéknak. Pedig milyen pompásan természetes e hus színezése és amellett milyen ! tisztességes póz . .. Négyszáz lirát fizet- j tem érte . . . A festők erre még falrengetőbb kacagásokat hallattak. — Ön, papa, ugylátszik, gúnyt üz belőlem ? — kérdezte sértődött hangon a vőm és dühösen folytatta: — Ezt a képet, Rubens genreben, én magam festettem egyszer, évekkel ezelőtt, és az a Mendelló, aki rásózta ezt magára, egy kötnivaló gazember! A festők még mindig nevettek, velem pedig forgott a világ. Káromkodtam, siránkoztam, de sajnos, igaz volt. Ez a Rubens tényleg a vőm, festménye volt. Itt-ott, kedvtelésből fest az ember ilyesmit is, ha kifogy a rendelésből — mondta a vőm. Ilyet azonban csak olyanok részére festünk, mint az a gaz Mendelló. Ő száz lirát fizetett a képért, tőlem meg négyszázat csalt ki. — Ez nagyon szomorú volt, de már nem segíthettem. Adtam a vömnek négyszáz koronát, hogy kibékítsem ós hazavittem magammal a képet. A feleségem megörült neki és rögtön az ágyaink fölé akasztotta. Egy vigaszom mégis van. Valahányszor látom a festményt, mindig örü ök, hogy a vőm munkáját valódi Rubensnek néztem. Azért megbosszultam ám magam azon az uzsorás Mendellón. Legutóbb, amikor Florenzben voltam, elmentem a boltja előtt. Ő alázatosan hajlongva köszöntött. Én azonban merev fejtartással i mentem el mellette és félhangosan, de érthetően szóltam magam elé „csaló, J uzsorás, gazember I" ós azzal odább áltiam. Bementem a konkurrensóhez, a Bozettihez, aki a szomszédságában lakik ós sokat vettem nála. Nyolc napig voltam ott, de naponta vásároltam Bozettinél, csakis a gaz Mendelló pukkasztására . . . Lássa, most itt fürdőzik ós az elvesztett jó, finom pénzforrás fölött való elkeseredésében köpött ki most előttem. Még ezt is megkeserüli — csak kerüljek ón megint Fiorenzbe . . . Dr. Hollánder erre oda módosítja az indítványát, hogy a község szigorúbban járjon el az adók behajtásánál. Korosy László főjegyző szintén abban a véleményben van, hogy ha az állam szed késedelmi kamatot, szedhet a község is, amelynek nagy kára van a lanyha végrehajtási eljárás folytán előálló késedelmes adófizetésből. Ez irányban szerinte felterjesztést kellene küldeni a miniszterhez. Javasolja, hogy a képviselőtestület utasítsa az elöljáróságot a szükséges lépések megtételére. Dr. K e r é n y i Soma szerint csak azok lennének megrovandók késedelmi kamattal, akik 50 koronánál nagyobb adót fizetnem. Igy a szegényebb emberek megterhelése ki volna zárva. E felszólalások után a képviselőtestület ar késedelmi kamat ellen foglalt állást. Á vágóhídi bevétel tótelénél Pollák Arnold sürgette meg a vágóhidhoz vezető ut kikövezését. Ezt már elhatározta a képviselőtestület. Mért nem hajtják hát végre a határozatot, mikor fedezet is van rá? Korosy László főjegyző szerint sz nem tartozik a költségvetés keretébe, de azért válaszol. Ő, meg a mérnök egyáltalában nem oka annak, hogy az ut építéséhez még nem fogtak hozzá. A 22,000 korona, amennyibe az ut kikövezóse kerül, meg van ugyan, de addig nem lehet hozzáfogni az ut építéséhez, mig a kereskedelmi miniszter nem válaszol arra a kórelemre, hogy a kövezósi programba felvett utcákat vegye fel a vámosutak hálózatába. Ha a válasz megérkezik, azonnal hozzáfognak a vágóhídi ut kikövezósóhez. Pollák Arnold : A főjegyző ur ezt nem mondta a határozat meghozatalakor. Da itt nem az a fő. Az ut mielőbbi kikövezésére feltétlenül szükség van, mert a vágóhid forgalma folytonosan növekedik, különösen ha a kibővítés is megtörténik. Pénz tehát van ós lesz,- mert a jövedelme is folytonosan szaporodik a vágóhídnak. A husiparosoknak az ut kikövezésére vonatkozó kívánsága móltányos ós ő elvárja e kívánság teljesítését. A szegényebb néposztályra való tekintettel kívánja ezenkívül egy rendes hatósági husszek felállítását. Dr. Székely L^jos a vámosutak 32000 koronányi jövedelmének hovafordításáról kér felvilágosítást. Korosy László főjegyző : A község tartozik még a vámosutak átvétele id jótől a vármegyének és a jövedelmet e tartozás törlesztésére kellett nagyrészt fordítani. A hatósági husszék felállítását is elhatározta a képviselőtestület. Fel is állítja, mihely a Munkásotthon kibővítésére ós átalakítására kért miniszieri segély megérkezik. Erre alapos remény van. Kiss László főszolgabíró szerint a vágóhídi ut kikövezésénól nemcsak a husiparosok érdekeit kell tekinteni. Az egész lakosságnak erdekében áll, hogy az az ut kiépíttessék minél hamarabb. Ezt még akkor is meg kellene csele kedni, ha más alapból venne kölcsön pénzt rá a község. R e i s z Hermann helyesli a főszolgabíró álláspontját. Ezek után a képviselőtestület utasította az elöljáróságot, hogy tegye meg a lépésoket a vágóhídi ut mielőbbi kikövezésére. A Széchenyi-liget tételénél szintén voltak felszólalások. Reisz Hermann kért felvilágosítást arról, hogy mi van a viztoronynyal, amelynek építését pedig már évekkel ezelőtt elhatározta a képviselőtestület. A k e r t b i zottságnem dolgozik. Korosy László főjegyző: Ninc=en pénz a víztoronyra. Különben vannak fontosabb ügyek is a promenádok locsolásánál. Reisz Hermann: Ez ízléstelenség. (Zúgás) Korosy László főjegyző kikéri magának az ilyen hangot. Az utak is jók a ligetben és a kertbizottság is teljesiti feladatát. Varságh Bála, mint a kertbizottság elnöke, védelmébe veszi a bizottságot. Hi több pénz állana rendelkezésre — mondotta — a b'zottság többet tehetne a ligetért, amely különben sincs elhanvagolva. Reisz Hermann az előbbi sértésért megköveti Korosy főjegyzőt. Ugy érezte, hogy kigúnyolja és azért ragadtatta olyan kifejezésre magát Azt azon ban fenntartja, hogy a ligetek, különösen pedig a Petőfi liget elhanyagoltállapoiban van. Kiss László főszolgabíró szerint a pénztári maradványból pár óv alatt össze lehetne hozni a 17,000 koronát a víztoronyra, amelynek felállítása feltótlenül szükséges. A közvilágítás tételénél Kiss László főszolgabíró sürgette a még sötét utcák kivilágítását. Még sok utca van ilyen. Azokon az állapotok a közbiztonság szempontjából tarthatatlanok. Pedig ott is C3ak olyan adófizetők laknak, mint a kivilágított utcákon. Ádám Gusztáv főmérnök: Már régen tervbe van véve a közvilágítás kiterjesztése. A villamos bizottság foganatosítani is fogja a kiterjesztést, ha lesz pénze. Pollák Arnold szintén sürgeti a sötét utcák kivilágítását. Ádám Gusztáv: Nem volt pénz arra mindig. És most sincsen. Fokozatosan azért csak folyt a bővítés eddig is. Évekkel ezelőtt csak 450 villanylámpa égett és most már 630. Ha a képviselőtestület megszavazza a szükséges összeget, akkor lehet bővíteni a hálozatot. Dr. Tardos Dazső: A közvilágítás kérdése nagyon fontos és eddigi mulasztásáért nem lehet menteni a mérnököt. Ha nem volt pénz, vagy nincs, terjesszen elő költségvetést ós a képviselőtestület megadja a szükséges öszszeget. L i p t á k L. Pál: A Főtéren ívlámpák is vannak és sok utcán meg nincs semmilyen. Ádám: Ahol sokan járnak, nagyobb a forgalom, ott jobb világítás kell. Ez már régi dolog. K e s j á r János gerendási albiró a gerendási községháza elé kór egy lámpát, amelyben földgáz égne. A kórelmet teljesítette a képviselőtestület. A költségvetési vita során ezek a felszólalások hangzottak el. Uíánok a képviselőtestület elfogadta egyhangúlag az 1914. évre szóló költségvetést. Az uj iskolák és mások. Korosy László főjegyző felolvasta a kultuszminiszter leirata alapján irt tanfelügyelői átiratot a 12 tanerős uj állami iskola ügyében. E leiratot lapunkban már ismertettük. Az iskola dologi kiadásait (ópitós stb) a községnek kell viselnie. A tanács azt a javaslatot terjesztette a közgyűlés elé, hogy mondja ki a két 6—6 tanerős iskola felépítését ós vállalja el a dologi kiadásokat. Fedezetül a tanács a földvételi pénztárt jelölte meg, amely csakis kulturális célokra fordiíható. Javasolta a tanács még azt is, hogy a képviselőtestület irjon fel a kultuszminiszterhez a régen szolgáló közséui iskolai tanítók átvétele érdekében. Erre már v<in is precedens. A képviselőtestület egyhangú ag elfogadta a tanács javaslatát és az uj iskolák ügyeinek továbbvitelével az iskolaszéket bízta meg. A főszolgabírónak a kataszteri felmérési költségek vi-szatóritésőre vonatkozó rendelkezését tudomásul vette a képviselőtestület és a szerint intézkedett a 100 000 korona visszatérítése iránt. A borital és husfogyasztási adók megváltási szerződését Hk^rüit megkötni a pénzügyminiszterrel. E szerint Csaba 60,643 koronát fizet, vagyis 2000 koronaval többet, mint ezelőtt. A b'állott váltó ^sok miatt az 1913. évi pótadókulcs megváltoztatására is szükség volt. Eszerint a pótadókulcs lesz: I. osztálynál 48% helyett 51% II. „ 10% „ 12% III. » 20% „ 18% vagyis aki országos és fö'dadót fizet, annak pótadószázaléka 63%, aki országos ós ház ós jövedelmi adót fizet, annak a pótadószázaléka 69% A gyámpénztár 1912. évi számadása, amelyet szintén ismertettünk már, tudomásul szolgált. A tarialékalap a számadás szerint 180,000 korona. Ugyancsak tudomásul szolgált a községi közmunka 1914. évi költségvetése, amely 35,798 Korona bevételt és ugyanannyi kiadást tüntet fel. A villamosmii költségvetésénél ismét vita merült fel. Az első felszólaló Lipták L. Pál volt, aki hivatkozott arra, hogy a villamosmü alapítása alkalmával megígérték az áram-költségnek öt óv múlva történendő leszállítását. Azóta 9 óv is elmúlt, mégis csak olyan drága az áram, mint azelőtt volt. Most már nincs is remény a leszállításra, mert a gépek is elromlanak lassankint, tehát uj nagy kiadások fognak felmerülni. Pollák Arnold nem akarja gyanúsítani a villamos bizottságot, de neki feltűnő, hogy a színháznál egész éjjel dolgoznak, használja az áramot a vállalkozó ós nem fizet érte. Nem ellensége a főmérnöknek sem, hanem inkább közérdekből javasolja, hogy a képviselőtestület utasítsa a villamos bizottságot, gondoskodjék más vezetőről a villanytelep számára, mert a főmérnök képtelen mind a két fontos és felelősségtől] js ügykörének sikerrel megfelelni. Tudja, hogy lelkiismeretes, szorgalmas, derék ember, de sok az a két nagy teher a vállán. Tegye le az egyiket, legyen inkább városi mérnök.