Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-10-26 / 85. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 okt. 2. változás nincsen bennük feltüntetve. Tehát maguknak az érdekelteknek kell az adatok helyesbítése érdekében felszólalniok. A nyers névjegyzék az alispáni rendelkezés szerint november 10-ig közszemlére van kitéve a számvevőségnél. Addig mindenki megtekintheti és benyújthatja kifogásait a vármegye igazoló választmányához, amely november 20 án ül össze a felszólalások elbírálása és a névjegyzéknek azok alapján történendő kijavítása céljából. De még az igazolóválasztmány névjegyzéke sem végleges. Az ellen is lehet a 15 napi közszemle alatt felebbezni az állandó biráló választmányhoz, amely aztán véglegesen megállapítja a névjegyzéket. Tekintettel arra, hogy a virilisek névjegyzéke december elejére elkészül, december 9-én a megyebizottsági tagok választása is meg fog történni. Á törvény értelmében ugyanis a megyebizottsági tagválasztást a virilisek névjegyzékének elkészülte előtt megejteni nem lehet. A választásra két nap volt kitűzve : december 9. és 17. A kettő közül december 9. lett érvényes a virilisek névjegyzéke miatt. Uj állami iskolák kérdéséhez, Vélemény a közönség köréből. Egyházi iskolák államosítása. A kultuszminiszter által ujabban engedélyezett két 6-6 tanerős állami iskola kérdése egyre jobban izgatja nemcsak azokat, akiknek ezzel a kérdéssel foglalkozniok kötelesség, hanem magát a polgárságot is. Ugy a tanitói kinevezésekre, mint az iskolák elhelyezésére vonatkozólag különböző vélemények hangzanak el itt is, ott is. Mi mindjárt a kultuszminiszteri elhatározás nyilvánosságra jutása után annak a véleményünknek adtunk kifejezést, hogy a községnek mindent el kell követni régóta tanyán működő tanítóinak az állam által történendő átvétele érdekében. A miniszteri rendeletben határozottan ki van fejezve ugyan, hogy községi iskolák államosításáról ez alkalommal szó sem lehet, mert teljesen uj állami iskolákról van szó, de azért maguknak a tanítóknak a kinevezését kívánhatja a község azoknak az áldozatoknak a fejében, amelyeket az uj állami iskolákra kell adnia. Most egy szintén érdekes és az illetékes tényezők által szintén megszívlelendő vélemény érkezett hozzánk az uj állami iskolákkal kapcsolatosan. Nem egy embernek a véleménye ez, hanem néhány gondolkozni tudó és szerető emberé. Főérdekessége abban áll ennek a véleménynek, hogy felveti a csabai egyházi iskolák államosításának a kérdését. Modern szép gondolat, amely körül minden egyházban nagy harcok folynak már régóta a haladó, liberálisabb felfogású ős a maradi egyháztagok között. A papság, pláne, mindenütt nagy ellenszenvvel viseltetik az iskolák államosítása iránt, mert a hitélet teljes ellanyhulásától tart. Pedig a vallástanítás époly intenzív lehet az állami, mint a felekezeti iskolákban. Ez idegenkedés következménye az, hogy különösen a protestáns egyházak, nemcsak a szegények, hanem a gazdagabbak is, valósággal nyögnek, szinte leroskadnak az iskola fenntartás súlyos terhei alatt, de azért mégsem h jlandók iskoláikat átengedni sz államnak. A c absi nagy ág. ev. egyházra szintén óriási teher az iskolák fenntartása. Épen ezért érdekesnek tartjuk a fentebb emiitett véleményt, mely a következő: „Ha a hely célszerűségét összevetjük az anyagiak fontos kérdésével, egy oly egészséges eszmét vetünk fel az érdekelt intéző köröknek, melyen érdemes gondolkoznia ugy a község, mint az ev. egyház képviselőtestülete valamennyi tagjának. Keresve sem találnánk ugyanis alkalmasabb helyet a két iskola számár?, mint a régi iskolák helyén: az Alsóvégen az Ujkiayós-utcai s a felsővégen a Sztraka-utcai evang. egyházi iskolát. Mindkettő természetes központja a városrészeknek ; csendes utcák sarkain. Hatalmas, 750-800 Döles telkek. — Masszív épületek, melyek esetleg egy emeletet is megbírnak; vagy legalább is anyagok felhasználhatók lennének az uj iskolák építésénél. A kettőnek reális értéke 40—50,000 korona. Az ev. egyház tulajdonában csak holt tőke, mely nemhogy kamatot hozna, sőt állandó kiadással jár. Általánosan ismert a csabai hatalmas ev. egyház vagyoni helyzete. Folyton ujabb terhek szakadnak reá s jövedelme ennek arányában nemcsak hogy nem szaporodik, de fogy: kinlevősége egyházi adóban évről-évre több és több. E két négytanerőjü iskolájának államosítása által való kiadása évenkint 8—10,000 koronával csökken. Adja ki tehát szerződésileg e két telkét ingyen a községnek, biztosítván négy tanítójának az uj állami iskolákba való átvételét. Soha jobb alkalo i az államosításra nem kínálkozik. Különben ezek az iskolák az uj állami iskolák felállításával amúgy is elnéptelenednek, elvesztik tanulóiknak 50—60%-át, amint azt a folyó évi beiratásnál az állami iskolából visszautasított növendékek nagy száma mutatja és bizonyítja. A község nyer 40—50,000 koronát. Megfelelő telkei e két helyen amúgy sincsenek s tudjuk, mit jelent ily nagy telkek megvétele: a tulajdonosok kétháromszoros áron igyekeznek értékesíteni házaikat, illetve telkeiket. Nyer vele az állam is, mely a két iskola tanítóinak fizetéséhez az 1913. évi XVI. t.-c. alapján a jelenben körülbelül 2000 koronával s évről-évre emelkedő összeggel járul. Amikor a célszerűt és jót a hasznossal igy egybekötve látjuk s aminek megvalósítása a község és egyház terheinek könnyítését jelenti s a kultura terjedését egyáltalán nem akadályozza: méltán figyelmébe ajánlhatjuk az intéző testületeknek, hogy foglalkozzanak ez eszmével." A megyei közkórház bajai. Ülésezett a kórházi bizottság. A vármegyei kórházi bizottság nem ülhet össze anélkül, hogy a diszes uj közkórháznak valami hiányáról, vagy ujabban felmerült bajával ne kelljen foglalkoznia. Ezelőtt csaknem minden ülésen felmerült a szenny vizderitő ügye, amelyet az építkezés alkalmával teljesen elhibáztak, mert úgyszólván szakértelem nélkül készítették. Az építkezés után is tetemes összeggel terhelte meg ez a szennyvizderitő a kórház költségvetését. Emellett kisebb-nagyobb hibák folyton merülnek fel, úgyhogy a kórház vezetése és ügyeinek gondozása elég sok munkájába kerül a kórházi bizottságnak. Kárpótlást ezért csak a kórház országos kitűnő hire ad. Mindenfelől tömegesen keresik fel a szenvedő és gyógyulást kereső emberek ezt a kiváló orvosok vezetése alatt álló közegészségügyi intézményt. Évről-évre növekedik a betegek és a betegápolási napok száma, úgyhogy nemsokára még a jelenlegi pavillonok is szűkeknek bizonyulnak a betegek befogadására. A kórházi bizottság legutóbbi ülésén — amelyet Ambrus Sándor alispán vezetett, — szintén erről győződhettek meg dr. Berkes Sindor kórházigazgató szokásos jelentéséből a bizottság tagjai. A jelentés szerint ugyanis a kórház január 1 tői szeptember 30 iki betegforgalma jóval feiülha adja a mult , év megfelelő időszakáét. Ehhez képest a betegápolási napok száma is jelentékenyen nagyobb lett. Az igazgatói jelentós meghallgatása és tudomásul vétele után a kórház különféle szükségleteinek szállítására beérkezett ajánlatok elbírálása és az azok feletti döntés következett A bizottság a marha- ós borjúhús szállításával Viagyovics János mészárost, a hentesáruk szállításával Balogh József hentest bízta meg. Mindkettőre pályázott még Neumann Antal is, de ajánlata jóval drágább volt. A többi szükségletek közül a bizottság a fűszeráruk szállítását Jámbor Istvánra, az italnemüek szállítását W e i s % Mórra, a kenyérfélék szállítását pedig Soltész Bélára bízta. Az ajánlatok közül a tavalyiakhoz képest mindössze a husnemüek szállításánál takarított meg 5000 koronát a bizottság. Meggyűlt a baja a bizottságnak a gazdasági telep eddigi bérlőjével. Ez a bérlő nem volt hajlandó nagyobb bérösszeget fizetni s ezért a bizottság felmondott néki. A napokban kellett volna megtörténnie a telep épületei átadásának. Ez alkalommal azonban arról győződött meg a bizottság, hogy az épületek nagyon is megrongált állapotban vannak. Ezért nem vette át, hanem kötelezte a bérlőt, hogy az épületeket hozza rendbe. Amennyiben erre nem volna hajlandó a bérlő, elhatározta a bizottság, hogy az ő költségén kijavíttatja az épületeket. A kórházi épületekben is akadt újból hiba. Mégpedig az elmegyógyászati pavillonban, a második emeleten, ahol a fürdőszoba mennyezete rongálódott, repedezett meg. A mennyezet már olyan veszélyes, hogy a bizotlság szükségesnek találta vastartókkal való megerősítését ós erre a célra 600 koronát szavazott meg. A kórház villanyvilágítása körül szintén baj van A gyulai vil

;amostársaság ugyanis olyan Követelésekkel lépett fel nemrégiben is a kórházzal szemben, hogy a bizottság már az önálló villanytelep eszméjével kezdett foglalkozni. Mivel ez nagyobb tőkebefektetést igényelne, azt pedig a kórház budgetje a jelenlegi viszonyok között nem birja meg: a bizottság ismételten felvette a villamossági társulattal a tárgyalás folyamát és ujabb ajánlatot kórt tőle. A villamossági társulat ajánlata nem volt valami kedvező, amennyiben csak 10 éves szerződésbe hajlandó belemenni és ilyen szerződés mellett világítási célokra az áram hektowattját 4'2 fillérért, ipari célokra pedig 2 2 fillérért hajlandó csak adni. Ipiri áram szintén szükséges a kórházban, mert sok ott a gép. A bizottság a villamossági társulat ajánlatát természetszerűleg nem fogadta el, hanem egy albizottságot küldött ki azzal az utasítással, hogy lépjen ismét érintkezésbe a társulattal és ajánljon fel 6 évre szóló szerződés mellett a világítási áram hektowatijáért 4 fillért, az ipari áram hektowattjáért pedig 2 fillért. Ez ajánlat elfogadása esetén a bizottság kötelezte magát arra, hogy a kórházi gépeket fokozatosan villamosüzemre alakítja át a jelenlegi gőzüzem helyett, ami által természetszerűleg megnövekedik az áramfogyasztás, i Ezen az alapon valószínűleg sike; rülni is fog megállapodásra jutni a vilj lamossági társulattal és jóidőre megöl' dást nyert a kórház villanyvilágításának kérdése is. Gyoma villanyvilágítása. A község megkötötte a szerződést. Több izben foglalkoztunk már Gyoma villanyvilágításának kérdésével. E csinos és szépen fejlődő község már régen óhajtotta a villanyvilágítást Mezőberénnyel egyetemben. Pár óv előtt szó is volt róla, hogy MezőbeErnő elpirult. Megértette a leány tekintetét, tudta, hogy valamivel adós maradt. Csak épen a bátorság hiányzott. De az utolsó percben az is megjött, merész lett, bátor ős szenvedélyes. Magához vonta a leány arcát . . . Jolán nem ellenkezett . . . megcsókolták egymást, úgyszólván egyszerre . . . Vadul, szerelmesen, az első, az igaz szerelem minden hevével, erős lángolásával . . . A leány behunyta szemét, fejét a fiu vállára hajtotta, az idő gyorsan, észrevétlenül repült . . . A gonosz óramutatók, mintha irigyelték volna boldogságukat; nagyon siettek, szinte száguldtakga fehér óramutatón. Megint ütött egyet a kakukkos óra . . . Ereikben a vér eszeveszetten lüktetett és tüzes, észbontó, hosszú csókokat váltottak . . . — Jolán ! . . . — Ernő! — hangzott minduntalan. A fiu már vagy tízszer búcsúzott, de azért még mindig maradt. — Szeretlek! — Édesem 1 — Mikor látlak megint ? — Holnapután. — Miért nem holnap? — Mert nem szeretlek. — Babuskám! — Te édes 1 — Olyan jó itt . . . — Menj már! — Még nem! — Mindjárt itthon lesznek. — Akkor megyek. — Várj még. — Angyalom! — Ugy szeretem az esőt . . . — Én is, hiszen mindent neki köszönhetünk. — Téged is. — Téged . . . téged drágám! . . . A kék ernyőjü lámpa szelid, "becsületes sugarai rájuk vetődnek. Olyan tiszta, fenséges a szerelmük. Egymás kezét szorongatják, végtelenül boldogok. Kip-kop, hangzik egyfolytában, ismételve. Az eső szomorúan, egyhangúan verdesi ablakukat, de őket ez nem zavarja, nem bántja, hiszen szeretnek . . . Nem beszélnek a holnapról, nem esküsznek egymásnak lehetetlen örök hűséget, nincsenek tisztátlan vágyaik. Minden gondolatjukat lefoglalja a ma és élvezik a jelent, mely oly tiszta, mint a virág nyílása, bimbófakadása . . . Künn pedig esik, hullanak a nagy nehéz, kövér cseppek . . . Esik . . . Hosszuéletü emberek. Irta : Lengyel Bálint. N. Rozvágyon, Zíjmplénmpgyében 1828. februárban temették el Kiss Mátyás nevű odavaló lakost, aki 115 esztendős volt. Feleségével 75 esztendeig élt együtt, kit mint 18 esztendős leányt vett nőül. Az asszony 1830 ban halt meg 93 esztendős korában. Mindketten egész életükben egészségesek voltak. A férj báró Revíckynének volt a házi kertésze. Szegeden 117 esztendős asszony halt meg a mult század végén, kit a fia, Popin generális, nagy tisztességgel temettetett el. Mózes életidejét is megérték hazánkban több

jn, még pedig, jellemzően, jobbára nők. Ugyanis Erdélyben, NagyAlmáson egy görög nem egyesült vallású asszony hunyt el 120 esztendős korában 1828. tájban. A boldogultnak élete utolsó három évében szüntelen ágyban kellett feküdnie és annyira elgyengült a hosszú élet súlya alatt, hogy vége felé csak etetéssel tartották benne az életet. Ugyancsak Erdélyben — írja egy akkori lap — a hunysdmegyei kikinda járásában, Sz.-György Vállyán az 1828 év vége feló korosság-gyengülésben 120 esztendős korában meghalálozott Floreszka Aniska. Zemplénben 1782. Boldogasszony havának 27-ik napján halt meg egy aszszony, akiről elmondhatni, hogy nem betegség, hanem erejének természet szerint való fogyatkozása okozta élete végét. 120 esztendőt ért: pár nappal halála előtt még maga járt azon házakhoz, ahonnan élősködött. Szeme világa sohasem homályosodott el. Terdi Anna volt a neve. Élt még az 1808 ik eszten dőben Bácsmegye Martonyos falujában, életének teljes erejében, egy tisztes matróna, Orbán József 80 esztendős polgár 120 éves édes anyja, aki midőn 90 éves korában másodszor akart férjhez menni s a pap vonakodott uj férjével megesketni, egyenesen szemébe mondta a lelkésznek, hogy akár megesketi, akár nem, ő mégis férjhez megy, mivel arra magát igenis alkalmasnak érezi. Beregmeayében Kismartinka nevű faluban 1818. esztendőben halt meg Szinevits Gergely paraszt, aki 120 esztendeig élt ós felesége is 88 esztendős korában 1805-ben hunyt el. Ezen ritka házaspárnak 8 fiuk és 5 leányuk volt. Szinevitsnek pórtáreai, akik őt is-uerték, mind azt bizonyítják, hogy igen mértékletes, szelid és békességes ember volt, annyira, hogy minden felhevülóstől tartózkodott. Mértékletes életének példájául emlegetik, hogy soha részegnek nem látták, még lakodalmon sem, ami hihető, hogy a ruthéreknól közönséges. Csakugyan, a mértékletességnek következése rajta szembetűnő volt, mert nem tudták, hogy valaha betegeskedett volna. Halálát az elerőtlenedés okozta. Még nagyobb korról tanúskodnak a következő példák, melyek a száz évet már jóval túlszárnyalják. Rockenstein Lőrinc földoiivelő Pestvármegyében Császártöltés nevü helységben az 1825 esztendő augusztus 31-ón halt meg életének 123-ik esztendejében. Két feie.-ége volt: az elsővel 40 esztendeig élt, a másodikkal pedig egész 53 esztendeig, aki előtte másfél hónappal halt meg. Mikor először megházasodott, 30 esztendős volt. Ezen tiszteletre méltó öreg egész életében sohasem betegeskedett ; többet evett, mint egy egészséges fiatalember, hallása, látása legjobb volt; egyenesen járt ós oly ereje volt, hogy kevéssel halála előtt a szőlőben pipázva, a legnagyobb szorgalommal dolgozott. Guta ütés által csendesen mult ki a világból. 1828. december 23-án két napi betegeskedés után, életének 124-ik évében,