Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-10-26 / 85. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 85-ik szám. Vasárnap, október 26. BEEESHEGrTEI EOZLONI POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EIiOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 8 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül i». Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéxiratok nem adatnak tii*<za Felelős szerkesztő: "TTT.Yás JörffBF Laptulajdonos: S9imi3t.S7.KY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Sikerünk a világpiacon. Békéscsaba, október 25. A pénzszűke, jobban mondva drágasága oly állapotokat teremtett, amelyek, ha hosszasabban tartanak, igazán minden bizonytalanná lesz, amit csak bizonyosnak gondoltunk. De mezőgazdaságilag szorosan véve is a dolgot, az ország egyes vidékein valóban Ínséges állapotok vannak, amelyek még a jövő évekre is ki fognak hatásukban terjedni. Ezen nehéz gazdasági helyzetet súlyosan befolyásolja a parlamenti béke hiánya is. Azonban ugylátszik, a világpiac elriasztása nem sikerül, mert a magyar állam kölcsönmüveletei a legjobb kilátások közt indultak meg. A 150 milliós emisszióra pár óra alatt együtt volt a szükséges tőke. Megelégedéssel állapítjuk meg ezt, mint a Tisza-kabinet pénzügyi kormányzatának egyik jelentékeny erőpróbáját, ami a világrész gazdasági depressziója dacára is, nemzetközi nehézségek közepette is a legfényesebben bevált. Az érdem elsősorban a pénzügyminisztert illeti, ki óvatos körültekintéssel látott a művelethez, s a kellő időpont megválasztásával vitte azt dűlőre, mikor az évekig elzárkózott tőkék a keleti válság nyomása alól felszabadulóban vannak és vállalkozó kedvük helyreállni kezd. A tranzakció tökéletes sikerének több szempontból örvendhet a hazai közönség. A magyar államkölcsön kedvező fogadtatása mindenekfölött azt jelenti, hogy államhitelünk rendületlenül szilárd, iránta a tőkegazdag nyugaton fokozottabb a bizalom s hiteligényeinket a nemzetközi piac kész a szükséglet többszörösével is honorálni. De kétségtelenül nagy tényező volt e bizalom felfokozásában a jelenlegi magyar kormányrendszer s a Tisza-kabinetnek hazánk állami konszolidációjára törekvő belpolitikája. Az a külföldi piac, mely uj magyar papirok elhelyezésére ajánlkozik többszörös előjegyzéssel, nem tenné ezt, ha vállalatának lukrativ voltát nem mérlegelte volna kellőbírálattal helyzetünk, viszonyaink, közéletünk és kormányzatunk fölött. A hitelező spekulál, még pedig szigorú skrupulozitással. Igyekszik pontos értesüléseket kapni arról, kinek hitelképességét megítélni akarja. A pénzpiacoknakérzékeny megfigyelő szerveik vannak s a kritikai rostán jól megnézik azt, amibe pénzüket fektetik. Ráhelyezték a világ aranymérlegére Magyarországot s kormányzatát is ez alkalommal, midőn külföldi államháztartások hitelszükségletei azt annyi oldalról ostromolják. És az eredmény bizonyítja, hogy a magyar közéleti viszonyok a Tisza-kabinet kormányzata alatt kifogástalan rendbenlevőknek és a külföld bizalma irányában eléggé kecsegtetőknek találtattak. Nem hagyta magát a világpiac nyugodt itéletalakulásában zavartatni amaz ellenmanőverek által, amiket hazai földről a pártelfogultság, a hatalmi vágy és személyes gyűlölködés indított a magyar kormány s az ország hir- 1 neve, presztízse ellen, megtéveszteni riasztó mende-mondákkal, a gyalázatos botrányok fölidézésével még a külföld jóhiszemű kritikáját is. A magyar államkölcsön sikerében demonstrálva van az ellenzéki üzelmek hiábavaló volta s kiéleződik az elfogulatlan, pártatlan külföldnek a magyar ellenzék egész politikáját lenéző Ítélete. á megyei virilisek névjegyzéke. Készíti már a számvevőség. Mult vasárnapi számunkban közöltük már a csabai legtöbb adót fizetők névjegyzékét. Csaba virilisei névsorának összeállítása nem okoz valami nagy munkát ós gondot, mert mindössze 20 rendes ós 5 póttagról van szó, azonban a megyei névjegyzék összeállításával már sokkal több baj van. Ezt a névjegyzéket tudvalevőleg az adóhivatalok kimutatásai alapján állítja össze a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség. Az adóhivatalok kimutatásairól a törvény melleit egy idei közigazgatási bírósági döntvény is rendelkezik. A közigazgatási biróság 1913. évi 3130, számú ítélete szerint ugyanis az 1886. évi XXI. t.-c. 25. § ának abból a rendelkezéséből, hogy az adókimutatások a virilis képviselők névjegyzékének összeállithatása végett augusztus hó 31. napjáig bocsátandók a törvényhatóság rendelkezésére, az következik ugyan, hogy a névjegyzék összeállításánál az augusztus hó 31. napján, illetőleg az igazoló választmány ülésének időpontjában fennálló adózási állapot az irányadó, de ez az elv a közigazgatási biróság gyakorlata szerint is csak abban az esetben követendő, ha az utólagos megadóztatás alá eső adótárgy vagy jövedelem szintén aug. hó 31. napját követő időben keletkezett, amely esetben az aug. 31. napja után kivetett adó a névjegyzék összeállításánál nem számítható be. Olyan esetekben azonban, amidőn az adóalap már aug. hó 31. napja előtt is meg volt s igy az utólagos megadóztatás az aug. hó 31. napja előtti időre is kiterjed, csakis az adó tónyleges előírása szenvedett valamely okból késedelmet, az augusztus hó 31. napja előtt fennálló alapon az augusztus hó 31. napja után előirt adó is beszámítandó. Nagyon természetes, hogy a közigazgatási biróság ez álláspontja alapján hasonló esetekben csak reklamálás utján számitható be az utólagosan kivetett adó, mert a jegyzéket az adókimutatások alapján állítják össze, ezek pedig az adófőkönyvek alapján készülnek s csakis a már addig kivetett és előirt adókat foglalhatják magukban. Az igazoló választmány ülése után kivetett adó beszámítása pedig móg ilyen esetekben sem követelhető, mert akkor a választmány sohasem állithatna össze végérvényes névjegyzéket. A törvény, illetve a közigazgatási bírósági döntvény rendelkezését azonban szigorúan úgyszólván sehol sem tartják be. Az adóhivatalok ugyanis nem augusztus 31-ig szokták benyújtani a törvényhatóságnak a kimu'atásokat, hanem rendesen jóval később, ugy hogy a végérvényes névjegyzék csak valamikor decemberben készülhet el. Nálunk, Békésmegyóben például osak most érkeztek be a kimutatások. Ezeket a vármegye alispánja azonnal áttette a számvevőséghez, azzal az uta^ sitással, hogy mielőbb állítsa össze belőlük a megyei virilisek nyers, nem végleges névjegyzókét. A számvevőség csak a kimutatásokban foglalt száraz számadatokat veszi figyelembe, helyességükről, vagy helytelenségükről nem győződik meg, nem is lóvén ez kötelessége, ennélfogva az általa összeállított névjegyzék ellen rendesen nagyon sok kifogás szokott felmerülni. Egy óv leforgása alatt az adózók körében sok változás történik. Az egyiknek adója, jövedelmének hirtelen történt megnövekedése folytán felszökik, a másiké pedig megfogyatkozik. Az adóhivatalok kimutatásai hirtelen készülvén, minden Esik . . . Irta: Negyedy Béla. A fészekből. Kertes tanyánkra az eső szakad, Az ősz tépázza, koppasztja a fákat És fütyürész az ablakunk alatt. Kis feleségem, hozd be teámat. Rakd meg a kályhát, jó meleg legyen, Az ablakot majd én bespalettázom S aztán hajdani életem Kopár, tarlott mezőit járom. Eszembe jutnak esték, éjszakák, Sápadt fiuk és lázongó diákok S egy szürke, bus álombarát, Aki gyűlölte a világot. S nem látta a tavasz virágjait, A gyümölcsérést, a napot kelőben, A legszebb tájakat ugy járta itt, Miként ha járt vórí temetőben. És mégis van hajnal, meg alkonyat, És mégis van föld, levegő, madárhad, És mégis látjuk a csillagokat, A búzát, mezőt, virágágyat. És megértem és áldom a napot, És imádkozom hálával, hogy élek. Jó földanyán ép oly része vagyok, Mint a bogár, lepke, a féreg. Nyiss ajtót, édes kicsi asszonyom, hallod, a szél, hogy tépi ki a fákat? Ereszd be a kutyánkat . . . Feterdl Andor. Esik Az aszfalt fényes, tükörsima. Mindenütt locs-pocs. Sürü, nehéz csöppekben esik. Folyton, folyvást esik. Az útszéli leveletlen fák, szomorúan nyújtogatják csupasz, kopasz ágaikat A gázlámpák bágyadt, erőtlen, halovány fénye a sürü, erős ködön csak tompítva, megtörve csillan át. Hull, hull az őszi eső, nagy, sürü, nehéz cseppekben. A puhakalapu, köpsös, rózsásarcu, szőke ifjú, már vagy egy jó fél óraja ácsorog az egyik üzlet előtt. A kirakatot nézegeti, de ki tudja már hányadszor. Hol ide, hol oda áii, az esernyőjót forgatják merően egy helyre tekint, várakozik. Az óráját minduntalan előveszi és szomorúan konstatálja mindig, hogy a kitűzött idő már régen elmultott, de azért vár, hátha . . . A leány nem jön, padig már elmúlt hat óra, a randevú rendes, megszokott ideje. Demeter Ernő elszontyolodik, azt hiszi 'most, hogy Jolánt hiába yárja. Feltekint az égre, az eső, mintha újból megeredne és az arcára fájdalmas, bánatos vonás ül. De egyszerre gyöngéd érintést érez a vállán; hatra fordul: A leányka áll előtte, pajzánul mosolyogva. — Ugy-e azt hitte, hogy ma nem jövök ? — Jobb is lett volna! De ezt olyan hangon mondja, hogy maga sem hiszi el. — Legalább nem ázott volna meg. — Haragszom — szólt a leány és durcás, dacos mozdu

!attal elfordul. Ernő összecsukja esernyőjót, csakúgy csurog le róla a viz és karját a ieánynak nyújtja. Jolán lopva körülnéz és félve, de nagyon boldogan elfogadja. Megindulnak. Kar a karban, egymáshoz simulnak, hiszen jól össze kell bujniok, hogy meg ne ázzanak. Arcuk kipirul, szivük lázasan dobog, a járókelők beléjük ütköznek, de ők azzal mit sem törődve, mennek tovább. Mindenki siet, mindenki igyekszik, csak éppen ők sétálnak. El vannak foglalva egymással, nem törődnek sem az esővel, sem a hideggel, semmivel a világon. Jolán össze vissza csacsog, fecseg. Ernő csak hallgat, ugy szereti a leány ezüst csengésű hangját hallani. Es szerelmesen vágyakozó pillantásokkal nézi a kicsikét. Már nagyon összeszoktak és az idyl most a nyilt vallomás előtti stádiumtan van. Ismeretségük története egyszerű, köznapi. Semmi különös, semmi eredeti vonás ninc3 benne. A nagyvárosi utca forgalma, jobban mondva egy nagy eső ismertette meg egymással. Akkor is nagyon esett, ép ugy, mint most, csakhogy akkor nyar volt és hirtelen támadt zápor paskolta az aszfaltot. Jolán haza igyekezett, persze esernyő nélkül . . . Demeter Ernő egy öreg, családi ernyő boldog birtokosa, meglátta a szép, göndörhaju babát, amint az bőrig azva, egy kapu alá menekült. A hófehér ruhácska csuron viz volt és az udvarias, de egyébként fólónk Demeter szolgálatkészen ajánlotta fel esernyőjót. Jolán kissé szégyenkezve megköszönte és elfogadta. Azóta mindennap találkoznak röpke, rövid félórára. És annak a félórának örülnek egész nap és azt várják lázasan, türelmetlenül, de boldogan. Jolán életében nagyon fontos a mai nap, mert most megy először karonfogva egy ... — férfival... Furcsa, különös érzései támadnak, nem mer a fiúra nézni és szégyenli magát kimondhatatlanul. Attól retteg, hogy meglátják. Szemük csillog, arcuk izzik, testük remeg. A leányka kigombolja a kabátját, melege van. Az égető forróság kiüt a testén. A félórának mindjárt vége; befordulnak a mellékutcába, ahol nagyon szük a járda ós nagyon sötét minden. Megállnak. A leány édesen a fiúra tekint, mosolyog, habozva, fátyolozott hangon mondja: — Demeter ur jöjjön el hozzánk pár percre, a kis öcsém van csak otthon, apáék elmentek. Nagyon esik ós ón már tovább nem maradhatok. — Ezer örömmel, válaszolta a fiu — ós a nagy felindulásban ugy megszorítja a leány kezét, hógy az fájdalmában majd, hogy fel nem jajdul. Alacsony, földszintes házikó elé érnek. Sötóisóg mindenütt. Egyszerű, polgári bútorzatú szobába lépnek. Ernő bátortalan, elfogódott, folyton az ajtóra tekint, miniha valakit várna. A leány kacag szívből, egészségesen, hajzata elszabadul. Fürtéi arcába csapódnak; Ernő pedig szótlanul s félénken tekint reá, mintha valami tiltott cselekedetet követne el. Künn nehéz, kövér cseppekben esik . . . A másik szobából gyermeksirás hallatszik. Jolán kis öccse sírdogál. A fiu összerezzen, a leány pedig kacag. Komikusnak találja a helyzetet. Majd közömbös, mindennapi dolgokról csevegnek. Ernő hivataláról, Jolán apja rigolyáiról . . . A kakukkos óra nyolcat üt . . . Jolán megijed, Ernő kabátja után nyul. És amikor a fiu kezét bucsuzasra nyújtja, a leány szomorúan, szerelmesen, de váddal tekint reá. Mast, egészen mást várt ő ettől az együttléttől, azt, amit már nagyon régen olyan szépen megálmodott, azt, amire csak álmában mert gondolni . . .