Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-25 / 76. szám

2 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 szept. 25. a hatalmas pályaudvar választja el. Pár évvel ezelőtt az orosházi ut vonalában felépült ugyan egy felüljáró, mely gya­log és kocsi közlekedésre egyaránt al­kalmas, do az még kevés. Az Y. kerü­let lakossága, amely élénk összekötte­tést tart fenn az anyavárossal. Sokan nem mennek el a felüljáróig, mert meseze van tőlük. Van ugyan a pálya nívóján egy utáljáró is, de annak nem sok haszn'.t lehet venni, mert a renge­teg sürü vonatjárás miatt az csaknem állandóén el van zárva, úgyhogy rajta közlekedni alig lehet és veszedelmes is. Az V. kerületiek kérelnvr- tehí t nagyon jogos. A körülbelül 10000 lakosú Er­zsébethelynek a városfal való közleke­dése zavartalan lebonyolítására legalább két felüljáró feltétlenül szükséges. A kereskedelmi miniszU r most adta meg a kérelemre a vá'aszt. Kijelenti, hogy jeknleg még gya'ogfclüljárót sem készíthet, mert nem rendelkezik kellő anyagi eszközökkel. Megjegyzi azonban, hogy a csaba—aradi második vágány ki­építésével a csaba—szajoli második vágány létesítése is a megvalósulás felé közeledik. Ha pedig ez elkészül, akkor a jelenlegi pályaszinbeli utá járó megszűnik és he­lyette az 1239—40. sz. vasúti szelvények között egy kocsi- és gyalogközlekedésre al­kalmas felüljáró építése elkerülhetetlenné válik. Az V. kerületi polgároknak tehát várniok kell addig, mig kiépül Arad ós Szajol között a második vágány. Re­mélhetőleg nem kell sokáig várniok, mert e vonal folyton növekedő forgalma parancsolólag követeli a második vá­gány sürgős kiépítését. Gyula vásári és piaci szabály­rendeletének módosítása. Vita a közgyűlésen. Gyula képviselőtestületének leg­utóbbi közgyűlésén a legtöbb időt a vásári és piaci szabályrendelet módo­sítása vette igénybe. A hasonló szabály­rendelet tudvalevőleg Csaba képviselő­testületét is régen foglalkoztatja már. É3 Békésmegyében főként Gyulának ős Csabának van nagy szüksége arra, hogy a meglevő és hiányos szabályrendeletet a közönség érdekeinek megfelelően módosítsa, mert e két helyen a fogyasztó közönség nagyon is ki van téve az eladók zsarolásainak. Az árukhoz nem juthat sohasem első kézből a fogyasztó közönség, hanem csak másod-, harmad­kézből, tehát silány dolgokat kénytelen megvásárolnia méregdrágán. Rengeteg hátránya van e tarthatatlan állapotoknak különösen olyan városban, mint Gyula, ahol sok a tisztviselő, ahol tehát a la­kosság legnagyobb része piacról él. Az állandó választmány már kész módosított tervezettel állott a közgyűlés elé. Mivel azonban ilyen fontos szabály­rendelet fölött első hallásra határozni nem lehet, igen helyesen akként hatá­rozott a képviselőtestület, hogy a mó­dosított szabályrendeletet ki kell nyo­matni és betekintés, illetve tanulmányo­zás céljából minden képviselőtestületi tagnak megküldeni. Bár ez volt a határozat, mégis élénk vita indult meg két olyan körülmény fölött, amelyek a szabályrendeletben nem szerepelnek, amelyeknek rendezé­sére pedig szükség van. Mint annak ide­jén megírtuk, a békésmegyei állami tiszt­viselők gyulai köre azzal a kérelemmel fordult a képviselőtestülethsz, hogy ves­sen véget az indokolatlan piaci drága­ságot okozó ismételárusitók üzelmeinek, akik az élelmi cikkeket a hajnali órák­ba q a termelőktől összevásárolják és sokkal magasabb áron adják tovább a reggel piacra érkező gazdasszonyoknak, akik még ezenfelül a kofák inzultusai­nak is ki vannak téve. A város gátat vethet az üzérek eme túlkapásainak az elővásárlási tilalom behozatalával, vagyis annak kimondásával, hogy a viszont­elárusitók, kofák reggel 7—8 óráig a piacon nem vásárolhatnak; továbbá kor­látozhatja a visszaéléseket oly rendel­kezéssel, hogy az ismételárusitókat iga­zolvány váltására kötelezi, nekik az elárusitást csak a piacról elkülönített helyen, esetleg bérbeadandó asztalokon engedi meg. A városi tanács foglalkozott a ké­relemmel. Információkat szerzett be Arad ós Zalaegerszeg városoktól, ahol az elővásárlási tilalom már be volt hozva s kikérte az aradi kereskedelmi ós iparkamara szakvéleményét is. A beérkezett válaszokból az állapíttatott meg, hogy az élelmi cikkek árának le­szállítása az elővásárlási tilalommal nem érhető el, mert a drágaságnak sokkal mélyebben fekvő okai vannak. A ta­pasztalat épen ellenkező hatást ered­ményezett. Nevezetesen Aradon hatá­lyon kívül kellett helyezni a tiltó ren­delkezést, mert a kofák a szomszéd falvakban vásárolták már össze a be­hozni szándékolt élelmi cikkeket s igy a termelők a piacról elmaradtak. A be­hozatal megcsappant, a drágaság még nagyobb lett s a városnak még tekin­télyes helypénzvesztesége is származott. Igy a tanács nem vett be a szabály­rendeletbe ilyen tiltó rendelkezést. Egyik felszólaló szerint a szabály­rendeletnek ki kell terjeszkednie a húsárak szabályozására is. A gyulai mészárosok ós hentesek az élő marha és sertésárakhoz viszonyítva, ma rop­pant drágán árusítják a hust. Amikor az élő sertés kilóját 84-88 fillérért veszik, a hus kilógrammját 1 korona 80 fillérért árusítják. Ez a tisztességes polgári hasznot messze felülhaladja. A város vezetőségének módot kell találnia, — mint ahogy már több helyen meg is törtónt, — hogy gondoskodjék ilyen kizsákmányolás megakadályozásáról, akár a szabályrendelet keretében, akár más uton, ha kell, hatósági mészárszék fölállításával is. Dr. Lovich Ödön polgármester a vitában elhangzottakra reflektálva ki­jelentette, hogy az elővásárlási tilalom behozatalát nem helyeselné. Különben igen súlyos probléma a fogyasztó kö­zönség jogos igónyények kielégítése oly módon, hogy a város se szenved­jen anyagi kárt s a kereskedelem sza­badságán se essék csorba. Miután a szabályrendnlet tervezet átdolgozását kívánják, utasítást kér, hogy az milyen szempontokból történjék. Egyhangúlag kimondatott, hogy a vásárlási tilalom nem veendő a szabályrendeletbe, aj országos vásárok, napi ós hetipiacokra vonatkozó szakaszok a könnyebb meg­érthetés végett elkülönitendők, a piac kezdete pontosan meghatároztassók, vé­gül a tanács utasíttatott, hogy a hús­árak móltányos leszállítására nézve a mészárosok és hentesekkel lépjen érint­kezésbe s ha elfogadható egyezség nem jönne létre, hatósági husszók felállítására tegyen javaslatot a köz­gyűlésnek. ság feladata nagyban meg lesz köny­nyitve. B r o s z János és Torkos Kál­mán rrind a ketten azt hangsúlyozták, hogy a község érdekeinek veszélyezte­tése nélkül mindenesetre meg kell kí­sérelni a birtok megvételét, a bizottság kiküldését javasolják. Dr. Bikádi Antal javaslata elfogad­tatván, az ő javaslatára a bizottságba ki­küldettek :-Szalai József, Torkos Kál­mán, Freud^r Mór, Kvanka Mihály, K. Horvát Sándor, Kovács Lajos, Iványi Antal, Csizmadia János, Horovitz Mór, Brósz J_JIOS, Bulla Sándor, Széli István, dr. Vangyel Tibor, Barcza Sándor és dr. Bikádi Antal. Orosháza megveszi a Károlyi-birtokot. f A képviselőtestület határozata. kedésének csak ezzel dünnyögéssel tu­dott kifejezést adni: — Ejnye, ejnye . . . Józan gondolkozású ember volt. Tisztában volt vele, hogy mit jelent ez a lány itt, a fia otthonában ós becsüle­tes lelke mélyén bizonyos háborgást érzett. Ördögbe is, ez a fiu veszettül csinálta a dolgát. Az öreg kürülnézett. A lakás, amelybe jutott, szegényes volt. Az ab­lakokat azonban hófehér függönyök borították és a bútorok szinte ragyog­tak a tisztaságtól. Meglátszott mindenen a gondos női kezek nyoma. Olyan ked­ves kis fészek volt a lakás, amelyben az ember önkénytelenül keresi a dalos­madarat, amely a ház boldogságáról dalol. A konyhában csakugyan halkan dúdolni kezdett a lány. Szóky B rna­bás szivét csöndes melegség futotta át, a nyitva maradt ajtón kíváncsian nézett a feonyhábf. A lány ott sürgött forgott a tűzhely körű!. Fehér kötényében, a munkától kipirult lázas arcával olyan kedves lát­vány volt, hogy Szóky Barnabás kezdte érteni a fiát. Ejnye, már jihetne is az a fiu. Az öreget újra elfogta az a nagy bizonytalanság. Mit csináljon most, ha megjő a fiu ? Leszidja, korholja ? Ndhéz dolog. Nem teheti már a lány miatt sem, akit ne a bánthat meg. Szegény lány, talán nem is tehet róla, hogy ide jutott. Egészen gyermek. Az a haszontalan kö­lyök bizonyára behálózta. Kívülről nyílt az ajtó. A fiu betop­pant. A lány a konyhából elébe szaladt. Lázasan suttogta: — Nézd, ki van itt ? — Apám 1 — kiáltotta a fiu, de hir­telen megállt a küszöbön. Az öreg fölemelkedett. A szemöl­dökei összerándultak, de aztán csönde­sen mondta : — Jer, megölellek. Az anyádért... III. Ebéd után, amely kinos csöndben telt el, az öreg azt mondta : — Fiam, most jer velem, bejárjuk a várost. A lány szemében egy könny jelent meg. — De visszajönnek ? Az öreg ránézett. Meghatotta a lány félelme és hirtelen gyöngédség fogta el. — Oh, hogyne gyermekem — mon­dotta és megcsókolta a lány homlokát. A fiu elképedje nézte az apját. A lány pedig kacagott vidáman, boldogan és bohó kedvvel sürgölődött az öreg körül. Megindultak. A fiu szótlanul, szo­rongva haladt az öreg mellett, aki az utcán rákezdte: — Nagy bolondságot csináltál, fiam. Már most mi lesz? A fiu hallgatott. — Na jól van, én mondom hát meg, — szólott az öreg. — Az anyád­nak nem szabad ezt megtudni. A leány árvf, a lányt leviszem magammal — Mi? Mi az? — riadt fel a fiu. Az öreg határozottan folytatta : — Leviszem az anyádhoz. A lány jó, derék. Te voltál a romlása, te adod vissza a becsületét. Hazaviszem. És az anyád mellett fog élni addig, amig te kész ember vagy. Az anyádnak azonban nem szabad tudni a mostani dolgokról. Neki hazudunk. Azt mondjuk, a roko­naitól hoztuk el, akik nagyon szegények. Én is hazudom — az anyádért. Akit megölne a valóság. A lányt ón nem fél­tem. Az jó lélek, gyermek. S az anyád mellett még jobbá válik. Lsviszem. j A fiu csodálkozva hallgatta az apját, aztán tartózkodva jegye-te meg : J — Fölösleges. Hiszen ón nem aka­rom feleségül venni azt a lányt. Megírtuk már, hogy Orozházán ós Nagyszénáson dr. Bikádi Antal or­szággyűlési képviselő mozgalmat indí­tott gróf Károlyi Mihály 4000 holdas nagyszénási birtokának parcellázás col­jából leendő megvásárlása érdekében. A gróf tudvalevőleg hajlandónak nyi­latkozott az eladásra abban az esetben, ha a vásárolni szándékozók megfelelő összeget ajánlanak fel a birtokért. A birtokvóteli ügy hétfőn Orosháza képviselőtestületét is foglalkoztatta. Dr. Bikádi Antal ugyanis a következő in­dítványt terjesztette a Képviselőtestü­let elé: „Indítványozom, hogy a község par­cellázás céljára vegye meg a gróf Ká­rolyi Mihály tulajdonát képező nagy­szénási 4158 kishold birtokot. E célból küldjön ki a képviselőtestület — a köz­ségi biró elnöklete alatt egy 15 tagból álló bizottságot azza', hogy sürgősen készítse elő az ügyet, lépjen közvetlen érintkezésbe a tulajdonossal, esetleg ál­lapítsa meg vele a vételárat s a vétel egyéb feltóteleit a képviselőtestület utó­lagos jóváhagyása mellett s tegyen ide javaslatot a birtokvótel tárgyában. Az ügy elkészítésével járó költsé­geket utalványozza a képviselőtestület." Dr. Bikádi hosszabb beszéddel in­dokolta meg a földvótel hasznos ós szükséges voltát. Két ok ösztönözte — mondta -- arra, hogy a vétel ügyével foglalkozzék. Egyik Na^ysiónás érdeke. Nincsen terjeszkedésre módja e község­nek, mindenfelől uradalmi birtokok zárják körül, még a piacterét is ugy béreli. A parcellázás tehát kiszámíthatat­lan előnnyel járna e községre, mert a legforgalmasabb oldalán, a vasúti indó­ház mellett fekszik, a parcellázás meg­nyitná e község fejlődésének ulját, rövid idő alatt erőteljes közsóggó fej­lődne, ami Orosházára nézve is nyere­ség lenne, mert oda gravi ál. A másik ok, hogy azt a birtokot legnagyobb részében orosházi emberek veszik meg fckár most, akár a jövőben. Közvetlen vasúti összeköttetés van bi­tünő menetrenddel, három rakodó állo­mással, ahol az ottani birtokos gabo­náját jobban értékfsitheti, mint Oros­házán. A föld minősége elsőrendű s ami fő, mindenütt egyformán jó. A bir­tok el fog adatni s Orosházának meg kell tenni a kísérletet, hogy a vételt a vevőközönsógnek lehetővé tegye. A nehéz pénzviszonyok e vételnél nem érvényesülnek, ugy hogy a legjobb pénzviszonyok között sem tudna ked­vezőbb pénzügyi megoldást találni a mostaninál. Az alkalmat tehát elszalasz­tani annál kevésbbé szabad, mert ha más veszi meg, attól is Orosháza kezébe kerül vissza, de sokkal drágábban. Az ügy minden téren annyira elő van készítve, hogy a kiküldendő bizott­Kolerariadalom Csabán. A gyanús beteg utcaseprő. Nincsen veszély. Mult heti számunkban közöltük Kiss László főszolgabíró szigorú ren­deletét a kolera elleni védekezésre vo­natkozólag. Olyan szigorú rendelkezésre, ilyen nagyforgalmu városban mint Csaba, feltótlenül szükség van, különö­sen most, mikor a legborzasztóbb jár­vány az ország több vidékén lépett fel egyszerre. A mult heti meleg, száraz időjárás még kedvezett Volna terjedé­sének. A rettenetes csabai por meleg­ágya minden bacillusnak. Csabán tehát a legszigorúbb köztisztasági intézkedé­seknek is meg van a létjogosultságuk, különösen ilyen veszedelmes időkben. Ennek dacára akadtak olyanok, akik fölöslegesnek tartották a szigorú rendelkezéseket. — Úgysem jön Csabára a kolera! — mondogatták — nem félünk tőle. Alábbhagyott ám a hencegésük ezeknek, mikor vasárnap a délelőtti órákban futó-tüzkónt elterjedt az a hir, hogy a kolera betoppantott Csabára ós egy ember már a végét járja. Mindjárt lehetett egy csomó aggódó arcot látni. Lstt kelete a vörös bornak, borovics­kának ós más „koleraellenes" italoknak. A képzelődök vizet egyáltalában nem mertek inni. É3 csakugyan gyanús volt a dolog. Vasárnap éjjel ugyanis K o c z i s z k i György 69 éves utcaseprő hirtelen na­gyon rosszul lett Bethlen utca 4. szám alatti lakásán. A kolerás megbetegedés ismertető jelei a hányás, a hasmenés, a görcsök jelentkeztek nála. Hozzátar­tozói még akkor éjjel rémülten szalad­tak, dr. Weisz Lajos orvosért, aki meg is jelent ós egósz reggelig a beteg mellett volt. Reggel aztán jelentést tett a gyanús megbetegedésről a rendőr­ségnek. A rendőrség emberei ós dr. W a 11 f i s c h Ferenc rendőrorvos meg­jelentek a háznál. Dr. Wallfisch szintén konstatálta, hogy Kocziszki megbetege­dése koleragyanus. A rendőrség erre elzárta a házat. Senkinek se volt sza­bad onnan távozni és senki sem mehe­tett oda be. A gyanús beteg egósz vasárnap válságos állapotban volt, úgyhogy az orvosok nem bíztak felépülésében. Hi­deg, száraz volt a bőre, gyenge a szív­működése, görcsei egyre tartottak, kör­mei pedig lilaszinüekké váltak. Arcán az ilyen betegeknél szokásos teljes apathia kifejezése ült. Estefelé azonban jobban lett, állapota hétfőn ós kedden is javult, úgyhogy most már felgyó­gyulását bizonyosra lehet venni. A be­tegsége tehát nem ázsiai kolera volt, hanem annak hozzá nagyon is hasonló, de nem veszedelmes testvére, a cholera nostras. A szigorú óvintézkedéseket azon­ban elővigyázatból a rendőrség még mindig fentarlja a háznál, mert a gyu­lai bakterologiai intézettől, ahova a be­teg ürülékét megvizsgálás céljából el­küldöttók, még jelentés nem érkezett és nem lehet tudai, hogy nem tartal­mazza-e, az az ázsiai kolera, úgyneve­zett „Kommá" bacillusait ? Ha ezek a baciliusok felléptek, akkor Csaba szin­tén a kolerás városok közé lép ós ak kor még szigorítani kell az eddigi szi­gorúaknak tartott óvintézkedéseket is. A hatósági orvosok dr S z o n d y

Next

/
Thumbnails
Contents