Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-25 / 76. szám

Békéscsaba 1913. szept. 28. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 9 Lajos járásorvos, dr. R e i s z Miksa ügyvezető orvos ós dr. W a 11 f i s c h Ferenc tb. járásorvos különben szorgalmasan végzik a vasúti állomáson a kolerás vidékekről érkezett utasok megfigyelését. A gyulai boszorkányok. Másfélezer magzatot hajtottak el. Gyula — tudjuk — csöndes, nagyon csöndes város. Este 9 óra után alig lehet embert látni az utcákon. Csak akkor van egy kis esti, meg éjszakai élénkség, mikor ott vannak a színészek. — Olyan ez a város, mintha maga a szolidság, takarékosság, erkölcsösség mintaképe volna. És most ? Egyszerre országos szenzáció középpontjává válik. A szolidnak, erkölcsösnek látszó városban a sötét bűnök egész légióját követte el két boszorkány. Körülbelül másfélezer lelket semmisítettek meg. Megtévedt lányok, a családtól irtózó asszonyok kerültek hálójukba és ők éveken át csöndben, háborítatlanul űzték aljas mesterségüket. Csak az utóbbi időkben rántotta le róluk ,a leplet a rendőrség. Most már az ügyészség börtönében ülnek ós várják az igazságszolgáltatás sújtó ítéletét. A magyarságra nézve nagyon szomorúak az ilyen szenzációk. Annak a jele ez a gyulai szenzáció is, hogy az eddig csak a Dunántult ölő, a dunántuli magyarságot tizedelő Egyke, vagyis az egy gyermekrendszer meghódította már az Alföld magyarságát is. A magyar anyák félnek a gyermektől. Ha Gyulán igy van ez, bizonyosan kisebb-nagyobb mórtékben el van terjedve az Alföld többi városaiban is. Pusztul a magyarság. Ezerszámra pusztítják el még embrió korában a gyulaiakhoz hasonló boszorkányok. A gyulai nagyszabású angyalcsinálásról tudósításunk a következő: A gyulai kórház sebészeti osztályán már régebben feltűnt, hogy abnormisan nagy volt állandóan azoknak a beteg nőknek a száma, akik tiltott mütót nyomaival és éppen annak a következtében kerültek be a kórházba. Az orvosok csak gyanakodtak, amikor a betegséget erre az okra vezették vissza, de a dologtermészete olyan, hogy pozitiv bizonyítékot nem találhattak. A gyanú azonban egyre erősödött, s végül a kórházi orvosok bizalmasan felhívták dr. Bárdos Árlur rendőrorvos figyelmét, aki aztán írásos jelentést tett T a n c z i k Lajos rendőrkapitánynak. Erre megindult a nyomozás Juhos László és Elek István detektívek néhány napig tartó munka után kiderítették, hogy C se t e Istvánná és Juhász Mihálynó bábák a legnagyobb méretekben foglalkoznak tiltott műtétekkel. A kőt szülésznő már az első kihallgatásnál is részben beismerésben volt s miután elég bizonyítékot szedtek össze bűnösségük mellett a detektívek, Tanczik kapitány letartóztatta őket. A két asszony egyformán védekezett, mintha csak összebeszéltek volna. — Igaz, mondták — hogy műtétet végeztem néhány asszonyon, de valamennyinek olyan volt az egészségi állapotuk, hogy a mütót végrehajtására múlhatatlan szükség volt. Mikor azután a védekezésre azt a választ kapták, hogy a műtét szükségességének a kérdése nem az ő elbírálásukra tartozik, megtörten hallgattak. A két bábánál természetesen házkutatást is tartottak. Egész tömeg aranytűt koboztak el a rendőrök, ami mind a mesterséghez kellett. A bábák segélyére szorulók közül több3n infekció, ragy gondatlan kezelés miatt betegedtek meg, ezek kórházba kerültek, legnagyobb részük azonban baj és veszeielem nélkül szabadult meg magzatától. 3 fizettek fejenkint öt s ha bőkezűek akartak lenni, tiz koronát. A gyu'ai társadalomban a bábák etartóztatása nagy megdöbbenést kelett, ami különb an érthető is. Nagyon sokan vannak, különösen az alsóbb társadalmi rétegekből asszonyok, akik ériekelve vannak. A bábák vallomása szerint azonban az intelligencia asszo íyaiból is gyakran folyamodtak hozzájuk segélyért. Most az érdekeltek termószeesen le vannak sujlva, mert félnek, logy a vizsgálat rájuk is ki fog terjedni, fagyon sok család békéjét é3 boldogságát fogja feldúlni ez a nagyobb3za)ásu bűnügy. Különben megállapítható már eddig 1 ia, hogy a Gyulán ujabban feltűnően elszaporodott válópörök nagy részét szintén a boszorkányok idézték elő. A vizsgálat most erre is kiterjed. Ilyen irányban is folynak a kihallgatások s már kétségtelenül megállapították, hogy az asszonyok sok esetben férjük tudta nélkül fordultak egyik vagy másik bábához, de a titok lelep'.ezése nem sikerült és igen sok férj válópört indítóit ! a gyermektől irtózó felesége ellen. A bíróság az utóbbi évekb n tömegesen választotta el igy a házastársakat, akiknek most a rendőrségen kell ismét talál- J kozniok: a volt férj tanú, az asszony ellenben terhelt. j A hatalmasan megdagadt bünüpy iratai már napokkal előbb a gyulai kir. , ügyészségre kerültek, a két letartóztatott szülésznőt pedig a rendőrségről átkísérték az ügyészség fogházába. Itt dr. Diószeghy Gábor kir. ügyész a vizsgálóbírónál indítványozta Juhász Mihályné és Csete Istvánnó előzetes letartóztatását, amit T ö m ö r y Lijos vizsgálóbíró el is rendelt. A letartóztatott bábák felfolyamodtak a törvényszék vádtanácsához, amely azonban helybenhagyta letartóztatásukat. Községi jegyzők fizetésrendezése Eltérések a belügyminiszter és a törvényhatóságok között. Magyarország oly rendkívül fontos állami funkciókat végző jegyzői kara évek óla várja már állásának és fizetésének méltányos rendezését. Azonban ez neheíen megy, mert eltérések vannak a belügyminiszter ós a törvényhatóságok között. Terjedelmes, szakszerű közigazgatás, jogi viták folynak ugyanis a törvényhatóságok és a belügyminisz-terium között, telik, múlik az idő ós a jegyzői kar, amely a törvényhatóságok részéről is, a belügyi kormány részéről is a „jóindulat" legnagyobb fokának örvend, anyagi nyomorúságai és hivatali munkaterhei között háborítatlanul törheti a fejét azon az érdekes problémán, vajon a belügyi kormány, vagy a | törvényhatóságok „jóindulata" teszi-e — koldusabbá ? Egynehány vármegye méltányolva az állam által elhanyagolt jegyzői kar tűrhetetlen anyagi sérelmeit, közgyűlésén kimondotta, hogy addig is, amíg a kormány országosan emeli a jegyzői fizetéseket, a községek terhére bizonyos százalékú drágasági pótlékot állapit meg a jegyzőknek ideiglenes segítségül. A belügyminiszter azonban azt mondja, hogy erre nincs joga a vármegyének, mert az a községi autonómia sérelme lenne, hogy a vármegye a községek terhére állapítson meg jegyzői pótlókot ... — Rendben van — mondották erre a vármegyék, hát akkor élünk az 1886. évi községi törvényben gyökerező jogunkkal, mely szerint a »a jegyzők illetményeit a községek meghallgatása után a vármegye közönsége állapítja meg", meghallgatjuk a községeket ós tekintet nélkül arra, tetszik-e nekik vagy sem, 30 százalókkal emeljük a rendes jegyzői illetményeket. — így sem ment bele a belügyminiszter, mert most, amikor rövid idő kérdése a jegy' zők fizetésének országos rendezése, semmi szükség sincs arra, hogy a vármegyék a jegyzők fizetősrendezésébe beleavatkozzanak... várjanak a jegyzők a sorukra . . . Igy hát a belügyminiszter nézete szerint másnak nincs joga a jegyzők illetményeit rendezni, csupán az államnak. Az ország jegyzői karának részéről nem volna kifogás emelhető az ellen a nézet ellen abban az esetben, ha a bel1 ügyminiszter akkor, amikor a törvóny! hatósági rendezésnek útját állja, legalább is olyan mérvben rendezné a jegyzői illetményeket, mint amilyen mérvben a törvényhatóságok óhajtották rendezni. Az az illetményemelkedés legalább 30 százalékos legyen ós hatálya a folyó év elejéig visszamenőleg birjon érvénnyel. Ámde épen itt van az, ami felett a jegyzői karnak sírásra van oka. Az országos rendezés, — igaz, hogy pozitiv adatok még nincsenek — de szinte egészen bizonyosan a jegyzőknek 2000 koronás fizetési minimumot hoz. Éz padig a megyék által tervbevett 30 százalékos fizetésemelésnél évi 80 koronával alacsonyabb emelkedés. Már a 80 korona is elég ok az elégedetlenkedésre, de sokkalta nagyobb ok az a j veszteség, amely az életbeléptetés körül j éri a jegyzői kart. A megyék, mint emiitettük, a folyó óv elejéig visszamenőleg állapították meg az emelkedéseket, ellenben a kormány az 1914-15, évi költségvetés keretében oldja meg a rendezést, ami világossá teszi azt, hogy a jegyzői fizetésrendezés hatálya csakis akkor veheti kezdetét, amikor a költségvetés hatályba lép, tehát 1914 julius hó 1 ón. Ez, szemben a megyei rendezéssel, másfél évi fizetóskülönbözetet kitevő veszteség lesz a jegyzői kar terhén. Folyik, folydogál tehát a vita, kinek van „joga" ahhoz, hogy a jegyzői kar fizetését rendezze és közben a „jogvitára" becsületesen megszolgált garasaival a jegyzői kar fizet reá. A fagyialtos török, meg a fináncok Konyhasó helyett marhasót használt. Szegény K a m b e r Bayram török atyankfia bizonyára nem kívánja Mohamed paradicsomába, tubafa árnyékán csillagszemű mennyei húrik hófehér karjai közé a gyulai fináncokat. Megmaradt pénzéből bizonyára ad a szent derviseknek is, akik közbenjárnak Mohamed révén Allahnál, a nagynál, a hatalmasnál, hogy azokat a fináncokat ne bocsássa be a paradicsomba. Veszedelmes szemük is van azoknak a fináncoknak. Rájöttek, hogy a jámbor Kamber effendi sót sikkasztott. És megbüntették, mégpedig keményen. Majdnem ráment a büntetésre az a kevés pénz, amelyet ezen a hűvös nyáron keresett. Mert bizony nem keresett sokat. Hideg nyáron kinek is izlik a fagylalt ? Gyulán nagyon jól ismerte már mindegyik gyerek Kamber Bayramot. Évek óta végigjárta a meleg napokon a város utcáit kis kocsijával ós kiabálta rendületlenül: — Fagylóit! fagylóit! E kedves szóra kinyíltak mindenütt az utcaajtók. A gyereksereg epedve nézett a fezes mohamedánra ós könyörgött a mamának, vagy a papának, hogy vegyenek egy kis fagylaltot. Az öreg aztán adott négy, hat, tiz fillérért elég nagy porciót a kis papirtányérra. Még kanalat is adott hozzá. A gyerekek szemében tehát ő volt a legnépszerűbb ember Gyulán. Bizonyosan nagy részvétet keltett a kisemberek szivében szegény Kamber Bayrám sorsa. A kegyetlen fátum nagyon megtréfálta. Bayram ugylátszik nem volt tisztában azzal, hogy a só Magyarországon monopólium és szigorúan be kell tartani azokat a rendelkezéseket, amelyeket az állam időnkint kibocsájt. Ilyen rendelkezés az is, hogy a fagylalt fogyasztására C3ab konyhasót lehet használni, amely négyszerte drágább, mint a szürkósfekete marhasó. Bayram effendi ezt nem tudta és következetesen marhasót használt a fagylaltja fogyasztására. Még a legnépszerűbb embernek is akadnak ellenségei. Volt Bayramnak is. Valamelyik irigye besúgta a fináncoknak, hogy manipulál a sóval. És a fináncok rácsaptak épen akkor, mikor készült a rossz szezon után, összeszedett kis pénzével a hazájába. Megállapították, hogy sósikkasztást követett el. Aki pedig ezt elköveti, a törvény értelmében minden kilogramm után 140 korona birsággal büntetendő. Befogták szegény vörököt ós kimondták rá a szentenciát, hogy 113 korona büntetést kell fizetnie a nyáron át használt só után. Bayram megrémült, mikor ezt a nagy summát meghallotta. — Nincs pénzem, nincs pénzem, rossz nyár I — hajtogatta kezeit tördelve. A fináncokkal azonban nem lehet tréfálni. Letartóztatták és átkísérték az ügyészségre. Mikor a szuronyos börtönőr végig kísérte az utcákon, a gyerekek sajnálkozva nézték az öreget: — Szegény fagylaltos bácsi! Az ügyészségen megmotozták és 296 kor. 56 fillért találtak nála. Tehát volt pénze, nem mondott igazat, mikor ezt tagadta. Nem volt más hátra, vórző szivvel ki kellett fizetnie a 113 koronát. De talán megkeresi, ha melegebbre válik az idő. Legalább azt jósolta Sziriusz. A gyerekek bizonyára nagyobb ambícióval fogják fogyasztani a fagylaltot, ha megtudják, hogy a fináncok alaposan megkoppasztották a fagylaltos bácsit. ÚJDONSÁGOK. K. Horváth Sándor tragédiája. Agyonlőtte a fia Kertész-Horváth Sándor jómódú orosházi gazdát és virilis jogon megyebizottsági tagot nemcsak Orosházán ós környékén ismerték, hanem ugysíólvíc iz egész vármegyében. Alig volt megyegyülés, amelyen fel ne szólalt volna. Felszólalásaiban mindig panaszkodott valakire. Epés, a viszonyokkal állandóan elégedetlen ember volt, aki szerette volna a világot a saját ízlése szerint átformálni, mint Áchim L. András, akihez sok tekintetban hasonlított és akivel mindig jó viszonyban is volt. Orosháza közgyűlésein is mindig az ellenzékhez tartozott, annak volt a vezére ós bizony legtöbbször a község érdekei ellen hangolta pártját. Sokban hasonlított a parasztkirályhoz ós hasonlított még elmúlásában is. Az ö halála még tragikusabb volt, mert a gyilkos golyók saját fi i kezéből fúródtak testébe. Amilyen összeférhetetlen természetű volt K. Horváth Sándor a közszereplés terén, olyan volt a családi életben is. Folytonosan pörlekedett a családtagjaival. Nem volt jó neki semmi, amit azok csináltak. Ő maga benn lakott a városban, gazdasága kezelését pedig a tanyán lakó Pál fiára bízta. K. Horváth Pál szorgalmas fiatal ember volt, jó gazda, de az apja sohasem volt megelégedve véle, aminthogy családja egyetlen tagját sem nézte jó szemmel. Menyecske leányával már régen megszakította az érintkezést, feleségót pedig egy évvel ezelőtt a szó szoros értelmében elüldözte a háztól. Kedden, ugy látszik, fiától is meg akart szabadulni. Délelőtt kiment a tanyára. Alig szállott le a lóról, Jupiter isten gyanánt haragosan ráncolta össze a szemöldökét. Káromkodott, csattogott, zsörtölődött. Fia eleinte csak hallgatta az öreg kiabálásait, de később vissza-vissza szólott. Ez meg végkép kihozta sodrából az öreget. Dühösen, képéből kikelve parancsolt rá a fiára : — Most pedig takarodj ki a tanyámból. — Azért dolgoztam ingyen, hat óven keresztül, hogy most elkergessen ? —• vetette szemére Pál. — Megmondtam, hogy innen eltakarodj . — Volna lelke a feleségemet ós két gyermekemet kilökni a világba ? — Semmi közöm hozzátok! Ezzel felugrott K. Horváth a kocsijára és h .zahajtatott. Délután Pál bejött a tanyáról. Meg akarta kérni az öreget, hogy ne kergesse el őket. Mikor bement a lakásba, az öreg mérgesen förmedt rá : — Mit akarsz ? — C^ak azért jöttem — kezdte csöndes hangon a fiu — hogy ne vessen el bennünket! Hát vétettem én maga ellen valamit? Hat éve dolgozom, vezetem a gazdaságát semmiért. Azután meg legónykoromban is mindig hajtott. Csak nem teszi azt velem, hogy világ csúfjára elkerget. — Azt teszem, amit akarok. — Ez az utolsó szava — kérdezte a fiu most már határozott, erős hangon, villámló tekintettel. — Az, hogy a tanyámat minél előbb hagyjátok el. Punktum! Pál előtt e beszédre összefutott minden. Előrántotta a revolverét ós négyszer az apjára lőtt. A lövések közül kettő talált. Az egyik az arcon keresztül hatolt a fejbe, a másik a homlokon keresztül. Az öreg K. Horváth holtan esett össze. A rettenetes tett után K. Horváth Pál halotthalvány arccal önként jelentkezett a járásbíróságon, ahol letartóztatták. — Vizsgálat a csabai ref. egyháznál. Az évenként szokásos kanonika vizitációt szerdán tartották meg a C3abai ref. egyháznál Szabó János köröstarcsai ésHarsányi Pál gyomai lelkészek, az egyházmegye kiküldöttei. A kiküldöttek mindent a legnagyobb rendben találtak ős megelégedésüknek adtak kifejezést a presbitérium előtt. Ugyanazon a presbiteri gyűlésen felmerült a káp lántartás kérdése is. Káplánra a csabai ref. egyháznak nagy szüksége volna, mert Koppányi Gyula lelkész a ; rengeteg sok valláeórával nagyon el van foglalva.