Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-25 / 76. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 76-ik szám. Csütörtök, szeptember 25. BEEESHEfiTGI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kézipatok nem adatnak vissza. Megjelenik heienkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EltOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 8 kor. ElSflzetnl bármikor lehet évnegyeden belül Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SSIKKLSSKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. . Olcsóbb lesz-e a pénz? Békéscsaba, szeptember 24. Hogy olcsóbb lesz-e a pénz? — ez ma a kérdések kérdése. Legyen bármilyen foglalkozású az ember, egyaránt megérzi a nehéz időket. Most, hogy a balkáni béke nyélbe van ütve, kétszeresen okunk van reménykedve nézni afelé, hogy az óhajtott közgazdasági fellendülés várt és igért ideje elkövetkezzék. De mivel mi a vidéken a mértékadó pénzügyi körök felfogását nem tudhatjuk, felkértük fővárosi levelezőnket, hogy elsőrangú pénzügyi szakembernek tollából szeretnénk a pénzügyi helyzetre vonatkozó cikket közölni. Ennek a felkérésünknek eredménye az alábbi közlemény, melyet egy budapesti elsőrangú bank vezérigazgatója mondott tudósítónknak tollba. A pénzpiac feszültsége, ha fog is valamit engedni, de nagy optinizmussal ne nézzünk a legközelebbi jövő elé. Hallatszott ugyan, hogy a Német Bank leszállítja a kamatlábat, de mint azóta ismeretes, a bank ezt a híresztelést megcáfolta. Ellenben az Angol Bank négy és fél százalékról öt százalékra emelte a hivatalos kamatlábat és igy nagy reménykedés lenne azt hinni, hogy az Osztrák Magyar Bank fog a kamatlábon enyhíteni, mikor egész Európában oly nyomott a helyzet. Voltaképen nem is az a baj, hogy a vállalkozás drága hitelt kénytelen igénybe venni, nagyobb baj az, hogy egyáltalában a vállalkozás még nagy kamat mellett sem vehet igénybe annyi tőkét, amennyit óhajtana. Egész Európában évtizedek óta nem tapasztalt nagy pénzhiány van. Ennek oka leginkább a balkáni háború, mely az európai hatalmakat nagy hadi óvintézkedésekre birta. Ha nekünk egy milliárdunk veszett oda (annyi, amennyit a franciák fizettek a németeknek a Sedani győzelem után hadi sarcként) a hadi felkészültség kiadásaira, az a szomorú vigasztalásunk van, hogy a velünk farkasszemet néző orosznak is legalább ennyije elfecsérlődött. Es aztán az angol vájjon nem milliárdokat öl nagy csatahajói építésébe? Es egész Európa nem roskadozik a rendes és rendkívüli haditerhek alatt? Emellett a német tőke Ázsiába gyarmatosító törekvésekre ment ki. S ma még e tőkék is bizonytalanul kamatoznak ; aztán most minden tőke arra spekulál, hogy a Balkán hitel igényét kielégíthesse. Bizonyos dolog, hogy legelőször Szerbia, Bulgária, Montenegró kötik meg uj államkölcsöneiket, persze oly terhes kamatlab mellett, hogy a francia tőzsérek mosolygó arca még mosolygóbbra válik. Csak Bulgáriának öt milliárd frankra van szüksége És nagy Szerbia mit fog elnyelni, ha a meghódított török föl.det pacifikálni akarja. Az európai államok valamennyije uj rentéket kénytelen kibocsájtani, hogy felemésztett pénztári készleteit pótolja. És épen ez a nagy tőkekeresés teszi drágává a pénzt és lesz okozója annak, hogy a kereskedelem és ipar egyelőre kénytelen lesz tovább böjtölni. Mivel azonban a legnagyobb tőke az emberi munka, egy európai jó termés esetén, ha a munkára a szükséges béke és konszolidált viszonyok meglesznek, — uj pénzforrása fakad mindenfelé a szorgalom és munka nyomán és a nehéz időket csak legfeljebb az az ember fogja megérezni, aki ebben az időben esztelenül pazarojí a mávpénzével, vagy esztelenül nagyobb vállalatokba bocsátkozott a tuldrága kölcsönzött pénzzel. Véleményünk az, hogy az európai pénzfeszüitség nem fog röviden megszűnni és a javulás lassú tempóban, de állandóan meg lesz és minden attól függ, ' hogy az emberi munka Isten áldásával fruktuáló legyen. Ha mi elég okosak leszünk, mint a Balkán szomszédai, felhasználni a közelséget, akkor jövőre kitűnő piacunk Ígérkezik olyan területeken, ahol a török eddig uralkodott, de keleti fatalizmusával, igénytelenségével nem számított jó vevőnek. A pacifikált földeken élelmes vállalkozók és dolgos nép jutott. Akiknek a munkához gép, szerszám, igaerő, tenyészállat szükséges, akiknek ruházata nem törökös és igényesebb. Mindez feltételezi, hogy mi jobb vevő közönséget szerezhetünk az uj területen s erre való számítással a magyar tőkének be is kell rendezkednie ipari vállalkozásokba, ha majd lassan-lassan a mai pénzügyi helyzet kialakul. De ismétlem : ne számitsön senki arra, hogy máról-holnapra a hitelviszonyok gyökeresen javuljanak, azért akár milyen pénzember véleményére kíváncsi a közvélemény, — más választ alig adhat, mint azt, hogy óvatosság és takarékossággal kell átszenvedni ezeket a nehéz időket és várni a jobb napokat. Az arad—csaba—szajoli második vágány építése. Uj vasúti felüljáró lesz Csabin. / A budapest—predeáli vonalon, a melynek tudvalevőleg egyik legnagyobb állomása Csaba : a forgalom évről-évre rohamosan emelkedik, agyhogy a jelenlegi egy vágány már régen elégtelen a nagy forgalom lebonyolítására. Különösen a személyforgalom növekedése tette szükségessé például az uj gyorsvonalpárt, mely a mult év májusában megindult és célszerűségét azóta nagyon is beigazolta. Az uj gyorsvonatpár segítségével Aradról, vagy Csabáról egy nap alatt megjárhatja Budapestet az ügyes-bajos ember. Reggel felmehet, elintézheti dolgát ós e3te már itthon költheti el vacsoráját. A vonatok szaporítása azonban csak félmunka, amely ideig-óráig segit azokon a mizériákon, melyek az egy vágány miatt lépten nyomon érezhetők. Arad és Szajól között, ahol legnagyobb a forgalom, a vasúti személyzet csak a leglelkiismeretesebb éberségmelletttudja elhárítani a folyton fenyegető veszedelmeket. A MÁV. igazgatósága tudja ezt és már régen tervbe vette, hogy Szajoltól Aradig második vágányt épít. Budapest ós Szajol között erre nincsen szükség, mert Szajolig már régen meg van a második vágány. Viszont Aradon tul sincsen rá nagy szükség, mert ott már egyrészt a forgalom sem kivánja meg, másrészt pedig hegyes vidékeken a második sinpár épitése nagy nehézségekkel járna ós rengeteg költségbe kerülne. Szajol és Arad között a második sinpár épitése már a megvalósításhoz közeledik. Erre legutóbb fontos nyilatkozatot tett egy kérelemre válaszolólag a kereskedelmi miniszter. Ugyanis a békéscsabai V. kerületbeli helyi érdekeltség az iránt fo yamodott a kereskedelmi miniszterhez, hogy az ottani rendkívüli forgalomra való tekintettel egy gyalog felüljáró létesítését rendelje el. Csabán tudvalevőleg az anyavárost Erzsébethelytől, amely szintén nagy területen fekszik ós népes is: luepi Közlöny tárcája fl Tisza partján . . . R Tisza partján szeretnék meghalni, Virághullajtó őszi alkonyattal, Vagy azt se bánnám: hogyha épen akkor Pirosítaná magát az őszi hajnal. Csak ősz legyen; szép, bánatos, szelid ősz, Mint amilyenben volt a születésem . . . S a távozásom olyan szeretetlel Állják körül, mint rég az érkezésem I — És ami e két ősz közét betölti, Rz életemre több áldás ne szálljon : Mint ahogy én haló poromban is majd Édes szülőim emiekét eláldom I Szabolcsba Mihály. A iin gazember. Irta PakotB József. A Széky-kurián nagy volt a szomorúság. A nagyasszony naphosszat az ambituson ült és várt valamit. Késő ősz volt. A nyárádparti fák rézvörös szint váltottak s az országúton a borvizes székelyek szekerei csikorogtak. Küszöbön volt a tél, a borvizesek messzi utjokról siettek hazafelé. A nagyasszony szomorúan nézte a kocogó szekereket ós fe'sóhajtott: — Oh, az a fiu, az a fiu . . . — Az a fiu gazember! — csattant fel hirtelen egy bársony hang az ambitus végéről. — Ne, ne! A nagyasszony tiltakozva emelte fel a kezét és könyörögve nézett az urára, Széky Barnabásra. Szóky Barnabás eszterház szemöldökei összerándultak. Megfordult ós tehetetlen haraggal bámult a levegőbe. A nagyasszony szomorúan folytatta: — Ne bántsd azt a fiút, hátha beteg szegény. Ágyban fekszik ős nincs senkije, akivel irathatna. Ez a mentség vigasztalásnak oly szomorú volt, hogy a nagyasszony szeméből kiszökött a könny. Széky Barnabás észrevette ezt a könnyet ós hirtelen lelohadt a haragja. Odalépett öreg hitestársához ós szelíden megfogta a kezét: — Öreg bolondok vagyunk mi ketten, — mondotta elérzékenyülve —nagyon a szivünkhöz nőtt az a fiu. Aztán, hogy elrejtse felindulását, újra pattogni kezdett: — Biztos, hogy kutya baja sincs a kölyöknek. Eli világát. No, de majd megtanítom emberségre! — Elmegyek utána, el én, ha még oly messze is van az a Pest! A nagyasszony szomorúan ingatta a f

üjét: — Nem mégy te oda, Barnabás. S-.éky Barnabást ez a tagadásbavevés még jobban feltüzelte. — Már hogyne mennék! — dohogta mérgesen. — Ma indulok. Vagy holnap. De elmegyek. Meglátom ÓD, mórt hallgat ugy az a kölyök. Hát mi már nem is élünk a számára ? Egyszerűen meghaltunk ? Mi ? Felutazom ! Ez a fenyegetés nem volt komoly. Hanem amikor már télre kezdett fordulni az idő s a fiu még mindig nem adott életjelt magáról, a Széky-kúria öreg lakóit majd fölvetette a nyugtalanság. Széky Barnabás egy napon saroglyába tótette a rókatorkos bundáját, megirta testamentumát s odaállott a nagyasszony elé: — Megyek Pestre ! A nagyasszony halotthalvány lett erre a kijelentésre. Még az aranykapcsos piros kalarisgyöngysor is, amely olyan fiatallá tette a fehérhajú nagyasszonyt, elsápadt a nyakán. De aztán erőt vett magán, nem akart gyöngébb lenni, mint édes öreg hitestársa és csöndesen mondta: — Menj! Es amikor a kocsi az állomáshoz j vitte Széky Barnabást, kirobogott az öreg kúria kőkapujáD, a nagyasszony könyörgő hangon kiáltotta az ura után: — Da ne bántsd azt a fiút! II. A pesti nagy bérház harmadik emeleti folyósóján Szóky Barnabás keserves felfohászkodással csavargatta jobbrabalra kemény nyakát, hogy meglássa azt az ajtószámot, ahol a fia lakik. Végre ráakadt. E^y kicsit elfogultan, bizonyos szorongással ütötte meg kilincset, de az ajtó zárva volt. Valaki belülről kinyitotta. S^éky Barnabás zavartan hátrált meg. Ej.y fiatal leány állott előtte. — Engedelmet, tán rossz helyen járok — dünnyögte. — Kit tetszik keresni? — Szóky Miklóst. — Itt lakik. Széky Barnabás csodálkozva nézett a lányra — Itt ? — mondta érthetetlenül ós belépett. A lány félszegen, bizonytalanul álI lott elébe. — De most nincs itt. Csak később jő haza. Széky Barnabás kedvtelve nézte a lányt, akinek gyerekarcát pirosra festette a zavar ós jókedvűen mondta : — Nem baj. Megvárom. Én az apja vagyok. A lány elsikoltotta magát. Halotthalvány lett és reszketve, félve nézett az ajtó felé. Látszott rajta, hogy legjobban szeretett volna elfutni. Széki Barnabás valami különös elfogódottságot érzett. Sajnálta a leányt, aki ugy megrettent tőle és szelid hangon mondta: — No, no, hát olyan ijesztő vagyok én ? A lány karikára nyilt, félénk szemekkel nézett az öregre. Köny ragyogott a pilláján s mikor az öreg, hogy jobban megnyugtassa, megsimogatta a haját, hirtelen görcsös szeretettel ragadta meg a simogató kezet és megcsókolta. Az öreg röstelkedve húzta el a kezét. — Nem vagyok püspök, leányom — mondotta zavartan. A leány egyszerre megváltozott. Az öreg szelid hangjára, mintha minden félelme elpárolgott volna, szeles és boldog gyermek lett, aki sietve húzta le a bundát az öregről ós kedveskedve tessékelte be a szobába. — Ugy-e nagyon elfáradt ? Hosszú volt az ut, oh, hogyne! Istenem, tán meg is éhezett. Hiszen dél is van már, — csacsogott össze-vissza. Mindjárt, meglesz minden, mikorra megjön Miklós is . . . Ennél a mondatnál hirtelen elakadt a szava. Sötét pir futotta be az arcát s hirtelen kiszaladt a konyhába. Széky Barnabás bámulva nézett , utána. Valami nehéz, bizonytalan érzés I fogta el. Oly készületlenül találta ez a | különös, kusza helyzet, hogy bókétlen-