Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-18 / 74. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 74-ik szám. Csütörtök, szeptember 18. BEEESHEGrTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP :iefon-szám; 7. Szerkesztőség : :renc József-tér, 20. sz. báz, hova a lap szellem' részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Negyedévre 8 kor. ElSMzetni bármikor lehet évnegyeden belül i». Egyes-szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szitu 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok néni adatnak ui«sia. Felelős szerkesztő; fUTlUYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SfclHE^SSKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A városok reformja. Budapest, szeptember 17. A közterhek folytonos emelkedése 5 az adózó nép mind nehezebb megIhetési viszonyai egyre több városak azt a kényszerű elhatározást dikílják, hogy városi jellegén változtasan és adminisztrációja olcsóbbá tételre a nagy községi szervezetet vegye :1. Meglepő, hogy épen a gazdaság irében á'ló nagy alföldi, rendezett mácsu városok jutnak erre az elhatáDzásra! Ámbár a közelről nagyon jrcsán fest a nagy alföldi városok sak képzeletünkben lévő gazdasága, zolnok városában, Mezőtúron a közégi pótadó több, mint az állami adó. is majdnem igy van valamennyi hefen. Az alföldi rendezett tanácsú váDsok visszafej lesztési buzgalmának ihát mélyreható okai vannak: a közégi közadózás oly mértékű megterelése, hogy azt a közlakosság meg em bírja. Békéscsaba meg rendezett inácsu város akar lenni. Legutóbb Turkeve alföldi rendeett tanácsú város tisztelgett a belügyűnisztériumban és kérte, hogy renezett tanácsú jellegét megváltoztatássá és nagyközséggé alakulhasson, i válasz, melyet a deputációnak adik, szolgálnak nekünk alkalmat, hogy városok ezen égető kérdésével e elyen foglalkozzunk. Turkeve városának az intézkedésre letékes belügyminiszteri államtitkár zt a választ adta, hogy mivel úgyis üszöbön van a városok közigazgatásnak régóta óhajtott reformja, Tureve városa nagyon bölcsen teszi, ha tiegvárja az országos törvény életbeéptetését, mely már soká nem késhet, ^z államtitkár válaszában kijelentette zt is, hogy a belügyminisztériumban lágyon jól tudják, hogy a mai drága endezett tanácsú közigazgatási szerezet igen terhes sok városra. S azért reform azon sarkallik, hogy az eddigi nagyközségek, melyek haladása , kétségtelen és empóriumai egy-egy j vidéknek, valamint a már meglevő rendezett tanácsú városok, népességük szerint bizonyos számú kategóriákba osztva, olyan közigazgatási szervezettel látassanak el, melyet megbírnak, jóllehet mégis városias haladásuk ügyét az uj szervezet nemcsak hogy nem érinti, hanem még elő is mozdítja. Mindenesetre szerencsés gondolat, hogy a meglévő városokat nem engedik le falusi színvonalra, sőt egyes haladásra képes nagyközségeket is az uj szervezet városi intézményekkel fejleszt ki. Amit válaszában az államtitkár mondott, hogy t. i. az országra nem közömbös, hogy városias szellemi központok legyenek, hogy a meglevők megtartassanak és még több ilyen fejlesztessék, — ahhoz a legteljesebb mértékben hozzájárulunk és a felfogást magunkénak valljuk. Mindig megdöbbentünk, valahányszor a sajtóban felötlött annak a híre, hogy ismét egy nagy község akar visszafejlődni. És városból faluvá sülyedni. De ezeknek a városoknak nagy közterheit vizsgálva, minden sajnálkozásunk mellett azt kellett mondani, hogy az elhatározás reális, okosan számítani tudó okokból eredt és a viszonyokban rejlik. Egész más dolog lesz az, ha a városi közigazgatás a városi tanács költséges intézményét megenyhíti és a jövőben a varosoknak nem kell olyan nagy apparátussal dolgozniok. Csak már most az a kérdés, högy az állam miként fog gondoskodni azokról az exisztenciákról, akiknek a játék a kenyerét piszkálja. Igaz ugyan, hogy hat éves időszakonként választódnak a város tisztviselői, de azért őket egy országos rendezés esetén sommásan kenyerüktől megfosztani, ázsiai barbárság lenne és azt hisszük, van annyi humanizmus a törvény előkészítőiben, hogy erre nem is gondolnak, hanem inkább arra, hogy a közigazgatási szolgálatban használható régi tisztviselőknek miként biztosítsák kenyerüket megfelelő alkalmazásban, Maga a városok reformjának kérdése régen megérett a megoldásra. Ha nem lettek volna oly zavaros politikai viszonyaink, ez a kérdés már régen megoldódott volna. De talán szerencse, hogy ad calandes graecas elodáztatott, mert feltehető, hogy azok, akik a törvényt előkészítik, egy negyedszázad minden tapasztalatát értékesítették és igy törvénytárunkba, valamint a gyakorlati életbe olyan törvény kerül, mely a városokhoz fűzött minden kivánatot kielégít, azokat szokatlanul meg nem terhelik, mégis felállít bizonyos városkategóriákat, melyeket eddigi városaink és nagyközségeink megterhelés nélkül megbírnak és városkulturát szolgálhatnak. Örülünk annak, hogy Turkeve városa elhatározásával nyilatkozatra birta a belügyminisztériumot és a közvélemény némileg az alapvető szempontokról tájékozva van, melyekkel a városi kulturát szolgálni akarják. Csak az a kívánatos, hogy ez a törvénytervezet minél nagyobb nyilvánosság megvitatásával kerüljön az életbe. Vonat a fásmelléki erdőhöz. A békési képviselőtestület határozata Több izben megírtuk már, hogy a föidmivelésügyi miniszter bizonyos feltételek teljesítése mellett megengedte a 700 holdnyi terjedelmű fásmelléki erdő kiirtását. A gyönyörű ós az erdőkben szűkölködő Bókésmegyére rendkívül hasznos erdő kiirtásából jelentékeny haszon háramlik a békésiekre. Az ott levő rengeteg mennyiségű faanyagot szép summáért lehet értékesíteni, a kiirtás után pedig 700 holdnyi őstelevény, termékeny föld marad ott, amely csakúgy ontani fogja az áldást. A fásmelléki erdő irtása már folyik. A kiirtott fák elszállítása azonban meglehetősen nehéz, mert vasút nem vezet el a halálra itélt erdő mellett, tengelyen pedig igen hosszadalmas és nehéz is a szállítás, különösen olyan esős időkben, mint amilyenek a nyáron is voltak. Ezért még a nyár elején felmerült az az élelrevaló eszme, hogy az Alföldi Első Gazdasági Vasút vonalától az erdőig egy keskenyvágányu szárnyvonalat kellene építeni. A szárnyvonal mindössze körülbelül 3 kilóméter hoszszu lenne ós nagyon megkönnyítené a faanyag elszállítását. Egyúttal forgalmat csinálna az AEGV.-nak is, amely Békésre nézve nagyon hasznos, de amelylyel szemben Békés ennek dacára nem valami szépen viselkedett. A szárnyvonal eszméje tetszett is a tanácsnak és ajánlólag terjesztette a képviselőtestület elé, amely azonban, magyar szokás szerint a „legyen ugy, mint régen volt!" álláspontjára helyezkedve, kimondotta, hogy ha eddig haza tudták szállítani szekereken a fát, haza tudják ezután is, a szárnyvonalra nincsen szükség. E szük látókörű határozatért méltán kárhoztatni lehet a képviselőtestü- , letet. Mert nem ideiglenes jellegű vasútról van szó, amelyik csak a fásmelléki erdő kiirtásáig állana fenn. A vasút ajánlói figyelembe vették azokat a kisgazdákat is, akik földjük vagy bérletük van azon a környéken ós akik sokkal könnyebben és kényelmesebben eljuthatnának földjükhöz, vagy onnan haza, a szárnyvonal kiépítése által. Még a fásmelléki erdőért is érdemes volna kiépíteni a szárnyvonalat, mert igen jelentékeny mennyiségű fa nincsen még elhordva, közte 80 holdoyi müfa-anyag is van, amely igen tekintélyes értéket képvisel. Bizonyára jobban is tudná értékesíteni Békés a faanyagot, ha a vevők- ' nek az elszállítást olcsóbbá tenné. Már pedig az kétségtelen, hogy kocsiüon hasonlíthatatlanul drágább mindennek a szállítása, mint vasúton. Különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy Békésnek a fásmelléki erdő felé jó utjai egyáltalában nincsenek ós különösen esős időkben még fuvarosokat is alig lehet kapni. Tehát a vevő csak minimálig árakat adhat a faanyagért, ami Békésre nézve j nem mondható valami előnyösnek. A szárnyvonal ópitóse tehát hasz! nos volna a fásmelléki erdő faanyagáj nak értékesítési szempontjából is, de 1 különösen hasznos volna azokra a kisliiipi Közlöny tárcája EmléKszel-e? B. A.-nak. Ha visszaemlékszek a szép gyermekkorra, Hogyha rágondolok a rózsabokorra, Amelyről pajkosan téptük a vira'got S nem fájt piciny lábunk, ha tövisre hágott. Csillogó homokból várat építettünk, Kiskertet csináltunk, virágot ültettünk, Tarka szárnyú lepkét fogtunk künn a réten Este megpihentük jó anyánk ölében Te voltál a réti virágok királya Mond csak szép tubicám emlékszel-e rája? Ego. A hamis bankó. Irta: Esoher K. Ercole Broplio kitűnő hangulatban olt. Négy órát töltött el kedvence venóglőjében, ahol a világ legpompásabb ledeleit ette ós egy liter chiantit ivott tána, közben vidáman fecsegvén a pinórrel. Isteni lakoma volt, amilyenben sak a nagy uraknak szokott részük jnni, nem csoda tehát, hogy olyan boldognak érezte magát, mint kivüle senki egész Florencben 1 Balszája szögletében cigarettával, kalapját szemére húzva, nyalkán ós büszkén indult hazafelé, bár illett volna, hogy némi lelkiismeretfurdalás rontsa nagy örömét. Egy arra haladó villamoskocsinak első perhonjára állva, csakhamar elérte célját, a Visconti villát, ahol ő mint háziszolga volt alkalmazva. Alig ért a házba, máris hallotta urának türelmetlen csengetését, mely őt hivta. Signor Visconti öreg, de nagyon elegáns, gazdag, de végtelenül fukar ur, szobájába rendelte inasát. Ercole ugy tett, mintha nem hallotta volna, hiszen semmi jót nem sej tett ós iparkodott kihúzni az időt, de ura üvölteni kezdte nevét s neki — bár kedva ellenére — de rohanni kellett gazdája szobájába. Signor Visconti felugrott, ahogy inasa belépett. — Ercole, — kiáltotta — te vén bűnös, mi van veled. Te egy százlirás bankjegyet loptál könyvszekrényemből, te gazember te! Ercole a vállát vonta. — Én nem uram, — mondta határozottan. Signor Visconti legénye nadrágzsebére ütött, ahonnan vidáman csengett föl az arany ós ezüst pénzt csengése. — Ne hazudj, vőn szamár — szólt Signor Visconti csendesen. — Úgyis megleszel büntetve. A bankó hamis volt és nincs két centisimo értéke. Az a német ur, aki ma reggel felkeresett, hagyta nálam. A vendéglős, akinél felváltottad, bizonyára észreveszi a pénz hamis voltát és elküldi a rendőrséget a nyakadra. És akkor majd bezárnak téged és azt te meg is érdemled, vén szamár. Ercole nagyon levert lett e felfedezésre ós ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, ósznélkül rohant fel s alá a szobában. — Pazeo io, asino io, idioto io !— kiabálta. Signor Visconti nevetve nézte: — És mit fogsz most csinálni ? — Mit tegyek uram ? — Tulajdonképen lopás vétsége miatt azonnal ki kellene dobnom tégedet, — szólt Signor Visconti, — de mivel te ilyen buta ördög vagy, még egyszer segítek rajtad, ámbár nem érdemled. Siess a városba ós nézd, hogy visszakapjad azt a százast, mielőtt a vendéglős túladott volna rajta. Bizonyára szépecskén elköltöttól belőle, érzem a borgőzön, mi belőled árad. Ezt a pénzt természetesen visszafizeted nekem a magadóból. Eredj, hord el magad! Szó nélkül rohant el Ercole. Signor Visconti megelégedetten dörzsölte kezét. Ez most az egyszer pompásan sikerült. A százlirás hamisnak mondott pénz a legvalódibb bankjegy volt. Ercole bizonyára azonnal itt lesz vele s akkor ő megmondja neki az igazat, hadd pukkadjon a fickó. És ki fogja dobni, ahogy megérdemli. Signor Visconti gazdag volt és uzsorás, de magát meglopva nem szerette látni. Látta maga előtt Ercole elhűlt pofáját, mikor megtudja, hogy a bankjegy valódi volt. Hogy fog visszasietni bocsánatot kérni. Ő pedig milyen diadalmasan meséli el a sikerült felültetóst barátainak. De Ercole, a szamár, alaposan elrontotta a jó tréfát. Este félkilenckor tért vissza olyan diadalmas arccal és tartással, mint ifjú Isten Signor Visconti szobájába. — Nos — kérdezte gazdája — megkaptad ? Ercole igent intett. — De nehéz sor volt — mondta és megtörülte izzadt homlokát. Az „Antico fattore" vendéglőse ezzel fizetett egy földijének, aki neki hust óa baromfit vásárol. Ez pedig Giorgio, aki Fusinában lakik a dómtóren. Itt találtam meg egy kávéházban. — És mit mondtál neki ? — Én ? Igen, hogy nincs-e nála hamis százlirás. — É3 Ő? — Dühös lett és meg akart verni. Akkor őszintén elmondtam neki mindent. És minden vendég ós minden arra menő azt mondta a bankjegyre, hogy valódi. — Ördögök. Ördögök — dörmögte Signor Visconti halkan. - Tisztára ördögi gazemberek 1 — Igen — folytatta Ercole és pislogott hozzá — végre is nekem jó, ha a vendéglős az én hamis pénzemet . . . — A te pénzedet gazember? — No igen. Az ön hamis pénzét uram nekiadja Giorgiónak ós annál egyszerre valódivá válik. Signor Visconti türelmetlenül csapott az asztalra.