Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-14 / 73. szám

Békéscsaba 1913 szept. 14. BÉKÉSMEGYEJ KÖZLÖNY vette a fatügyelő hatóság a számvevősói ügykörét is és megállapította, hogy azt a rendkívüli fontos, mondhatni legfontosabb ügykört, a számvevő és alszámvevő a legjobb igyekezet és lelkiismeretes munka árán sem tudja a mostani munkakörrel sem elvégezni, miért is utasította a községi elöljáróságot, hogy az uj munkaszaporulat miatt is szervezzen egy számvevői állást. Hisszük,-hogy a képviselőtestület tekintettel arra a fontos körülményre, hogy a község, tehát a köz érdekéről van szó, minden vita mellőzésével teljesiti a felügyelő hatóság rendelkezését. Mi csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a községi számvevőség, amely tudomásunk szerint igy is tul van terhelve, képes lesz-e a főpónztáros és ellenőr által múltban végzett óriási munkahalmazt egy munkaerő szaporításával elvégezni. Vigyázzunk, hogy ne járjunk ugy, mint Kolozsvár város törvényhatósági bizottsága, amely ellen ép most folyik a vizsgálat azért, mert a háztartások vizsgálatánál kitűnt, hogy a vá• rost óriási vagyon veszteségek érték a hiányos ellenőrzés miatt, melyet a számvávősóg csekély munkaereje miatt — dacára a számvevőség előterjesztésének a munkaerő szaporítást illetőleg — állapított meg a felügyeleti hatóság. Nézetünk szerint legigazságosabb lenne ha a számvevői állást főszámvevői állássá szerveznek s fizetését a gazdasági intéző fizetésével egyenlővé tennék. Ennek itt volna már az ideje, mert a város összes vagyonának ellenőrzése van olyan fontos teendő, mint a gazdasági teendők végzése, azután vagy egy számvevői, vagy alszámvevői állást szervezne a képviselőtestület. Hangoz tatnunk sem kell, hogy e teendők fontossága feltótlenül megkívánja a számszaki képesítés legmagasabb fokát, az államszámviteli államvizsgát, miért is kellő dotációval rendelkező számvevői állás rendszeresítésén kívül más megoldási módozatot el sem képzelünk. Nem kevósbbó fontos a vármegyei alispán vizsgálatból kifolyólag tett azon rendelkezése, hogy Békéscsaba közsóg rendőrsége — tekintettel a községnek óriási kül- és belterületére — nem felel meg a követelményeknek, mert ugy tisztikara, mint legénységének száma nagyon kevés, miért is utasítja a községi elöljáróságot, gondoskodjék a képviselőtestület utján arról, hogy a rendőrség tisztikarában legalább három felelős tisztviselő, nevezetesen a főbiztos, albiztos ós rendőrfogalmazó legyen. Szükségesnek látja a rendőrség vezetőségének akként való átszervezését is, hogy a rendőrfőbiztosa város rendőralkapitánnyal, az albiztos a városi rendőrbiztossal egy fokozatba jusson hivatal ós fizetés tekintetében ós a rendőriruoki állás, mely ezideig mindig niás ügyosztályhoz volt beosztva ós helyette napidíjas volt alkalmazva — rendőrfogalmazói állássá szerveztessók át a városi rendőrfogalmazóval egyenlő munkakörrel. Különben szükségesnek tartja a csekély számú rendőrlegenysóg szaporítását is. Miután mindnyájunk élet- ós vagyonbiztonságáról van szó, nem kételkedünk abban, hogy a képviselőtestület ez igazán fontos kötelesévalóm elfogyott, csupán még néhány kérdés feltevésére szorítkozom azon urakhoz, akik akár ma, akár a következő összejövetelünkhöz ehhez az érdekes tárgyhoz hozzászólani kívánnak. Természetesen első és nyílt kérdés marad maga a modernség kérdése ; annak helyes meghatározása ós értékelése a szépmüvószetekben. Lehet, hogy ezen kérdés talpraesett, helyes megoldása feleslegessé fogja tenni azokat a további kérdéseket, azokat a hamleti töprengéseket, melyekkel egynémely nyájas olvasó ilymódon viaskodik : Miért van az, hogy mikor a nép törvénye, mint a természet bármely törvénye örök és változatlan, engem hülye salabakternek minősítenek, ha Shakespeare mélységeit ép ugy élvezem mint Meterlinck homályait ? Miért viselem én a vízözön előtti őslény címét és jellegét, ha Aristophanes egészséges verizmusa nekem jobban tetszik, mint Flers ós Caillavet egyértelmű malacsága ? Miért vagyok és lebunkózni való kannibál, ha Ady Endrét a kávéházi uzsonna mellé fogyasztom, de Kiss Józsefet csak az ünnepi magány csendes óráiban lapozgatom ? Miért va yok én civilizálatlan hottentotta, ha Heine közelebb fór szivemhez, mint Babits Mihály? Miért vagyok én süket, miért vagyok én vak, miért vagyok ós agyalágyult, ha nem vágódom hasra min den előtt, amit a reklám a „modernség" csatakiáltásával a mellemnek szegez ? Miért, miért ?! . . . Itt a kérdés uraim, válasszanak 1 gót és régi mulasztását is jóvá fogja j tenni. Iiíen fontos lesz az adóügyosztály- j nál szervezendő uj állások tárgyalása j is, mely állások szervezését szüksegessó tette az uj házadó kataszter ós az uj földadó kataszteri felmérés. Tájékozást szereztünk ez ügyben az illetékes tényezőknél s abbeíi felvilágosítást kaptuk a kiküldött bizottság egyik tagjá- i tói, hogy bizony siralmas az adóügynél az állapot, mert a tulhalmozott, lélekölő munkát a szervezett állásban levők teljesen képtelenek elvégezni. Ezért fiatal napidijasokat alkalmaznak, akik minduntalan változnak anélkül, hogy belejöttek "volna az adóügy bonyodalmas munkájába. Emellett fogalmazói dolgot végeztetnek írnoki fizetéssel javadalmazott hivatalnokokkal. Majdnem hihetetlen előttünk, hogy a 45,000 lakosú Békéscsaba nagyközség sok ezer adózó polgárának adómeg állapítását ilyen gyakorlatlan fiatal napidijasok végeznék. Nem akartuk elhinni ezt, de meggyőződtünk róla. Reméljük, hogy a képviselőtestület tekintetbe veszi az adózó polgárság nagy érdekeit s a kórt állásokat is szervezni fogja. Ne fogadja el a kiküldött bizottság javaslatát, amely abban áll, hogy tekintettel a közeli városi átalakulásra, egy írnoki állást rendszeresít és a 3 napidijasi állást továbbra is fentartja. Csekély pár száz koronáért a kópviselői testület nem dobhatja félre a községi polgárság érdekeit. Eleket tartottuk ez alkalommal igen fontosaknak a közügy érdekében tári gyalni azon kijelentéssel, hogy ne akassza meg a képviselőtestület a közigazgatás nagyon fontos működését a rendezett tanácsú várossá való átalaku, lásig sem, mert elsősorban bizonytalan ebbeli reményünk még. De ha bizonyos volna is, véleményünk szerint sokkal jobban jár a képviselőtestület, ha előbb szervezi a szükséges állásokat, mert a 1 törvény életbeléptekor szervezett tisztviselői állások számához viszonyítva a pótadó magasságát is figyelembe véve fogja kapni a város az államsegélyt, de meg az addig bekövetkezhető károkért a felelősség nem a tisztviselőt, hanem a megakadályozó tényezőt terheli. A Sárrét a mérnökök nyugdíjazása ellen, s— Tiltakoznak a községek. A magyar ember természetének igen érdekes példája a Sárrét. Az már régen beigazolást nyert, hogy ezt a földterületet tiszta magyar nép lakja, amelynek ősei még az Árpádok párducbőrkacagányos vitézei közzé tartoznak. Meghagyta ezt a népet a maga magyar tisztaságában a tatár, a török, mert egyik sem mert behatolni a Sárrét utvezető ingoványai közó. Már Hermán Ottó, az európai hirü tudós megállapította, hogy a legtisztább magyar típusokat a Sárróten lehet találni. Ez a nép megmaradt magyarnak a magyar minden erényével, minden hibájával együtt. A magyar faj általában szeretetreméltó. Értelmes, okos, józan gondolkozású, azonban néha megbicsaklik. Olyankor aztán nincs a világnak az a Lombrosója, amelyik meg tudná magyarázni, hogy tulajdonkópen mért is viselkedik ugy, mintha készakarva ébresztené fel maga ellen az unszimpátiát. Gyakran tapasztalható ez a viselkedés különösen mostanában, az úgynevezett parasztszocializmus feltámadása idején. A parasztszocializmus első ós bizonyára nem is utolsó vezére, Áchim L. András tragikus, véres halált halt Békéscsabán, de azért az eszme hívei még mindig élnek szerteszórva az országban és ellenszenvvel néznek mindenkit, aki hosszú nadrágot visel ós akit ők »ur"-nak, elnyomónak tekintenek. Bókósmegyóben nem egyszer nyilvánul meg ez az ellenszenv a lakosság részéről a nadrágos emberek iránt. Nagyon sokszor volt már alkalmunk megemlékezni arról, hogy a községi képviselőtestületek milyen felháborító szükkeblüséggel tárgyalják a tisztviselők fizetósemelési kérelmeit. Évek, hosszú, siralmas évek múlnak el, mig a községi tisztviselők valamelyes csekély fizetésemeléshez jutnak, segít a képviselőtestület legalább azon, hogy éhen ne vesszenek. Mert Bókósmegyóben, amelynek pedig legnagyobbrészt gazdag községei vannak, a községi tisztviselőknek csaknem az éhenhalással kell birkózniok. Nyomorúságos csekély fizetést „élveznek", amelyből manapság tisztességesen megélni úgyszólván lehetetlenség. Emellett legtöbb helyen még nyugdíjra sem számithatnak és mikor munkaképtelenek lesznek, mehetnek a szegényházba. A jegyzőkről már gondoskodás törtónt a vármegyei községjegyzői nyugdíjintézet által. A többi tisztviselők nyugdijáról egyes községek, mint Csaba és legújabban Békés szintén gondoskodtak. Csak a községi mérnökök helyzete mostoha móg mindig, pedig az orvosok mellett ők a legmagasabb képesítésű alkalmazottai a községeknek. A mérnökök helyzetének javítása céljából merült fel legújabban az az eszme, hogy őket a községi jegyzők nyugdijintózetóbe vegyék fel. Olyan helyeken, mint például Csaba, ahol van igen gazdag községi nyugdíjintézet, erre nincsen szükség, de nagyon is szükség van rá a vármegye többi községeiben. A sárréti magyaroknak azonban ez a gondolat nem tetszik. A sárréti községek, Szeghalom, Vésztő, Füzesgyarmat és Körösladány ugyanis bejelentették a vármegye alispánjának, hogy tiltakoznak a községi mérnököknek a jegyzői nyugdíjintézetbe való felvétele ellen. Abba egyáltalában nem hajlandók belemenni, hogy a mérnököknek olyan nyugdíjigényük legyen, mint a jegyzőknek. Ilyen igazságtalanok a sárréti magyarok. Igy keresik azt, hogy elveszítsék jóhirnevüket ós unszimpatikusakká legyenek minden modernül ós humánusan gondolkozó ember előtt. Békésmegye a magyar nyelvért. Népnevelők figyelmébe. Bókésvármegyének tudvalevőleg van egy alapja, az ugynevezet közművelődési pénzalap, amelyből a magyar nyelv tanítása terén sikereket elért tanítókat ós óvónőket szokta évenkint jutalomban részesíteni. Lapunk hasábjain sokszor tettük már kritika tárgyává, az alapot kezelő közművelődési bizottságnak azt az eljárását, hogy legtöbbször színmagyar községekben működő tanítóknak juttatja a jutalmat. Elismerjük, hogy igen sok kiváló tanitó működik a magyar községekben, akik bármily nagy jutalomra érdemesek, de az ellen mégis kifogásunk van, hogy a magyar nyelv sikeres tanításáért jutalmazzák meg őket. Találjanak más címet a jutalmazásra, de ne ezt I A magyar nyelv tanítása, a hazaszeretet felköltóse terén sikereket ós eredményeket csak azok a tanítók ér hetnek el ós mutathatnak fel, akik a megye nemzetiségeklakta községeiben, Csabán, Szarvason, Tótkomlóson Kótegyházán vagy Mezőberónyben működnek. Vannak e községekben olyan tanítók, akik valósággal herkulesi munkát végeznek, a magyar haza iránt táplált fanatikus szeretettel ós lelkesedéssel oktatják az idegen ajkú gyermekeket a magyar nyelvre,' pevelik a magyar haza szeretetére ós — jutalomban még mindig nem részesültek. Miért ? Mert önérzetük nem engedi meg, hogy kiváló bór- és lithiumos ' gyógyforrás ff -» bélytjfcsjtfatál, kHzvényét, caktrfcf | légiéi, rtrfc-yéi, eiétatMftütopétiturv«ktaratJalailttlRfhitte fntatfBTUMitaavaiynfe SCHVLTIS ÁCOST s. C a jutalomért folyamodjanak. Jutalomért sehol sem szoktak folyamodni, csak Bókósmegyóben. Reformálni kellene már a közművelődési pénzalapra vonatkozó szabályrendeletet ós a megyei viszonyoknak megfelelőbbé teani. Akkor az igazi érdem is megkapná jutalmát. Ezek előrebocsájtását szükségesnek tartottuk. Most pedig leközöljük A mb r u s alispánnak a közművelődési alap jutalmai ügyében most kibocsátott értesítését, mely bizonyára érdekelni fogja a népnevelőket. Az értesítés a következő: Á békésvármegyei közművelődési pénzalap felhasználásáról alkotott szabályrendelet értelmében évenként jutalmak osztatnak ki három néptanító ós kisdedóvónő között, a következő módozatok mellett: A magyar nyelvet sikeresen tanitó és a hazaszeretet felköltésóben, a hazához való ragaszkodás ápolásában sikereket felmutatni tudó néptanítók és kisdedóvók számára állandó öt jutalomdíj állapittatik meg: egy 300 koronából s kettő 200—200 koronából a néptanítók számára, kettő, 100-100 koronából álló, a kisdedóv6nők számára. Ezen dijak évenként kiosztás alá kerülnek s amenynyiben az alábbi feltételek szerint érdemes tanitó, illetve kisdedóvó a pályázók, illetve ajánlatba hozottak között nem találtatnék, az illető jutalomdíj, esetleg dijak azon évben nem adatnak ki, hanem az alaptőkéhez csatolandók. Ugy a 300, mint a 200 koronás jutalomdíj a vármegye területén működő bármely néptanítónak kiadható, aki az alábbi szakaszokban meghatározott módon igazolja, hogy növendékeit a magyar haza szeretetében s a magyar hazához való ragaszkodásban nevelte s amennyiben a növendékek nem magyar anyanyelvűek, ezen kívül azt is igazolja, hogy növendékeit az egész tanéven át kizárólag magyar nyelven tanította s oly eredmónynyel, hogy azok a tantárgyak mindegyikéből teljesen érthető magyar feleleteket képesek adni, anélkül, hogy a magyarnyelvű tanítás az általános taneredményt csökkentette volna. A magyar haza szeretetének ós a magyar hazához való ragaszkodás felköltésének eszközei: a nemzeti hősök s kiváló államférfiak ismerete, működésükkel összefüggő történelmi tények, törekvések tudása, a hazához való ragaszkodásra buzdító költemények közül néhánynak ismerete, a Szózatnak és Himnusznak tudása, végül a növendékekkel megértetése annak, hogy ők a magyar haza gyermekei. A vármegye területén fentartott iskolák közül azokban, melyekben a növendékek anyanyelve nem a magyar s melyekben az iskolafentartó által némely, vagy az összes tantárgyaknak a gyermekek anyanyelvén való tanítása volna kötelezőleg előírva, a vizsgálatot és a dijak odaitólósót teljesítő bizottság az előző pontban felsorolt minden más körülmények fennforgása esetén eltekinthet attól, hogy a növendékek nem kizárólag magyar nyelven taníttatnak. A kisdedóvók részére rendszeresített jutalomdijak kiadhatók az óvódába járó gyermekek fejletlenségére tekintettel akkor is, ha a gyermekek nemzetiségi vidékeken, a közhasználatban levő tárgyak magyar nevét tudják s a magyar nemzet történetéből néhány hősies cselekedetet magyarnyelven elmondani képesek. Magyar anyanyelvű vidékeken több ilyen történelmi regék tudása szűk • séges. A csabai uj szinház megnyitása. November 15-én lesz díszelőadással. Végre most már, — szemlélve az uj szinház befejező építési munkálatait — a közönség is kezd hitelt adni annak, hogy a szinház november 16-ón átadható rendeltetésének. De azt is látja a ! közönség, hogy igen szép színháza lesz. 1 Majd pedig, ha annak kényelmes ós modern berendezését, a technika minden követelményeivel felszerelt nagy színpadon pedig az előadást fogja látni, el kell múlnia minden gúnyolódásnak, minden gáncsnak, melylyel a régi színház ily módon való átépítése fölött, a hosszadalmas építkezési idő miatt a szinügyi-bizottságot illették. — Jó, jó —'mondják sokan, — meg lesz a modern szinház, de ahhoz más színtársulat is kellene, mint amilyen eddig Csabán játszott. E tekintetben is megnyugtathatjuk