Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-14 / 73. szám

Békéscsaba, 2913. XL-ik évfolyam. 73-ik szám

. Vasárnap, szeptember 14. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre » kor. El5fizetni bármikor lehet évnegyeden belül i». Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: OUI.YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZXHELSZKY JÓZSEF. Most már tul vagyunk az első stádiumon. Most már a kolera dolgában hadiállapot van künt is, a határnál és bent is. Minden hatóság, valamennyi, J ami az állami szervezethez tartozik j közegészség és rendészet szempontjá- ; ból, ereje és figyelme, tudása és akció- í képessége, lelkiismerete és becsületes hivatása teljes igénybevételével álljon elő és teljesítse nagy feladatát. A veszedelem itt van, a félelem, a megijedés már nem használ. Most még a továbbterjedését a bajnak meg lehet akadályozni. És éppen ezt kell a legaprólékosabb gonddal cselekedni, amit késtünk, helyre kell hozni. De ne csak a hatóságra, orvosokra ! hárítsuk a kötelességet. A város, a község minden egyes lakója tartsa l meg az óvszabályt, főleg ne igyon rosz vizet és ne egyék gyümölcsöt. Az uj párt. - Fővárosi levél. — Mikor egy uj pártot komoly szükség hiv életre, a közönség lázas érdeklődéssel, nagy reménykedéssel néz az uj alakulas elé. Andrássy pártjára azonban nincsen szüksége az országnak — nincs szüksége Andrássyn kivül — senkinek ; ezért fogadtatása is hűvös, részben barátságtalan. A nemzeti munkapárt hidegen, minden legkisebb nyugtalanság nélkül szemléli az uj mozgolódást. Önelégülten látja, hogy az nem tud benne kárt tenni, noha ellene irányul. Hatvanhetes alapon indul meg az uj ellenzék, de a hatvanhetes kormánypártból egy árva lelket sem képes elhódítani. A munkapárt egységes ós tömör, tisztában van nagy hivatásával, biztosan halad a maga utján, ezt ugyan az Andrássyók fészkelődóse ki nem hozza a sodrából. A függetlenségi párt azonban féltékenyen, sőt berzenkedve nézi az uj szervezkedést. Hogyisne, mikor az Andrássy-párt együtt akar küzdeni a többi ellenzékkel, vagyis a többi ellenzék támogatására számit, de egyúttal arra is, hogy kormánykópas létére egyedül veszi hasznát a közös küzdelem esetleges sikerének; eközben pedig a meglevő ellenzék tagjai közül verbuvál magának hiveket. Nemcsoda, hogy Justhék ugyancsak bosszankodnak s még meg sem alakult az uj párt, máris alig lehet kölcsönös nyilatkozatokkal elejét venni az egyenetlenkedés kitörésének. A nagyközönség csaknem teljesen közömbös az uj pártalakulással szemben. Édes Istenem, annyi efajta kétes életű uj pártot láttunk már 1 Apponyinak is volt nemzeti pártja, IBánffynak is volt „uj" pártja, Andrássynak is volt alkotmánypártja, Nagy Györgynek is volt radikális negyvennyolcas, meg azután köztársasági pártja. Mindezek elmultának és nem sok nyomot hagytak maguk után, legalább a nagyközönség, a nemzet zöme nem igen látta hasznukat. Mi jót várhatunk az Andrássy-csoporttól. A közterhek apadását bizonnyal nem várhatjuk. Ezek emelkedését az általános európai fegyerkezés, a világszerte tapasztalható drágaság, a közszükségletek folytonos növekedését vonja maga után; mindezen pedig Andrássy nem segíthet, ha még ugy megváltozott is a gondolkodása azótá, hogy koalíciós minisztertársaival a kvótát fölemelte ós százötven milliós deficitet hagyott maga után. Hát mi jót, micsoda uj alkotásokat és micsoda üdvös intézményeket várhatunk tőle? Még csak az általános szavazati jogot sem várhatják, akik azt kívánatosnak tartják, bármennyire megTelefon-szám : 7. Szerkesztőség : Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak oisszn A kolera ellen. Békéscsaba, szeptember 13. Régi mondás, hogy falu végén a vasvilla, mégis bejött a kolera. Vagyis, hogy a vasvilla a kolera ellen nem orvosság, nem óvintézkedés és nem elegendőképpen hatásos eszköz a veszedelem távoltartására, bejövetelének megakadályozására. Szigorúan aktuálissá lett a vasvilla-kérdés ama baj miatt, amely most az országot fenyegeti, sőt már nemcsak, hogy fenyegeti, de sajnos, az ország egyes pontjain, a fővárosban, már bent van, szedi áldozatait és rémítgeti a szerencsétlen esztendő ujabb rettenetes csapásával az embereket, itt van a koleraveszedelem. Hivatalos jelentés számol be a kolera útjáról, a Balkán felől és a felső szomszéd környékéről jön. A Mosztárból érkezett katonák is hoztak kolerát, Bukarestben 665 koleraesetről számolnak be, ezenkívül a bukaresti katonakórházban 125 kolerás beteg fekszik. Szófia, Lemberg tele van kolerával, igy vagyunk fent és lent kiszolgáltatva a rémes járvány behurcolásának. Ugyancsak hivatalos jelen t tés adatokat közöl afelől, hogy a felvidéken már nálunk is pusztit a járvány, Bereg, Ung, Zemplén meg van fertőztetve. Mit kell tenni ? Amit eddig tettünk, az bizonyára kevés. Nem voltunk elég óvatosak, elég elővigyázatosak és nem voltunk elég szigorúak, nem állottunk eléggé harcra készen, hogy ennek az ellenségnek az útját elvágjuk és a határról visszakergessük. Tanulhattunk volna pedig például Németországtól. Hisz ott is ostromolta a birodalmat kolera, pestis, de ébren voltak, azonnal felfedezték és rögtön ugy elzárkóztak, olyan teljes készenléttel vonultak fel a járványok ellen, hogy a behurcolását és terjedését sikerült megakadályozniok. Vagy csak közelebb menjünk. Bécsben nem várták meg, amig a kolera a saját kedve szerint bemutatkozik, hanem elcsipték a legelső vendéget, aki egy kongresszuson akart résztvenni és azonnal megtettek minden intézkedést, még csirájában elpusztították a kolerát, nem engedték, hogy az pusztítson. Es Bécs, ahol pedig az idegen forgalom összehasonlithatlanul nagyobb, mint nálunk, sikeresen tudott védekezni. Mi ellenben csak gyötrődünk, az emberek fatalizrnusa mintha már beletörődnék abba, hogy a háború veszedelem, árvízkatasztrófa után igy kell következnie a harmadik nagy csapásnak, a kolerának is. Mondjuk meg nyíltan. Az óvintézkedések nem elegendően szigorúak. Tudni kellett, hogy Szerbiából és a Balkánról indult a kolera. Nem vigyáztunk eléggé a határokon és nem vizsgáltuk meg eléggé a bejövöket, nem fedeztük fel a gyanúsokat, a betegeket, nem külön tettük el azokat, akikről fel kellett tételezni, hogy fertőzött vidékekről jővén, a veszedelmet magukkal hozhatják. És az nem elég, hogy kit megvizsgálunk, kit nem, egy rossz külsejü embert igen, a másikat nem, de a vizsgálatnak mindenkire, aki fertőzött területről jön, ki kell terjednie, kivétel nélkül, nem azért, hogy imponáljunk, hanem azért, hogy az országot oltalmazzuk. Ennek a szabálynak, ahogy érvényesnek kell lennie a főváros területére, ugy igen minden más városra, községre, falura, járásra, mint ahogy védelmi intézkedésekkel az ellenség betörését meg kell tudnunk akadályozni akkor is, hogy ha nincs hadiállapot. teni, amit ez a szép asszony egy kiejtett kívánságával megtudott találni. Ha elfogyott az aprópénz, — csak a földre kellett pillantania s ott van a földön. A legszebb ós legnagyszerűbb, hogy ez igy megy már kora ifjúságától kezdve; mert mikor hajadonná serdült s férjre gondolt, — hopp 1 Ott termett a legjobb férj számára, aki halomra gyűjti az aranyakat, mint Arany János mondásait. Egy élő bibliotéka, melyben együtt van Mikszáth, Arany ós Jókai. Képzeljük el, hogy valaki könyvnélkül citálja el Mikszáth harminc kötetét. Az ilyen embernek nincs szüksége Joachimsthalra, csak ugy mint Keleti doktornak, aki oly szenvedélyes hévvel politizál; mint mi szavaltuk valamikor az ábrándos szerelmes verseket; — vagy amily hévvel játszuk azt a híres játékot, amelyet most már Grönland jégsivatagain az eszkimók is csak „gyerünk csak"-kal fűszereznek. Karlsbad összes keserüvizese moshatja le az emberek kártya-szenvedélyét és amelyből az asszonyok is kióhajtják venni a részüket. Ma majdnem annyi a kártyás asszony, mint a kártyás férfi, de azért — pardon — nem feledkeznek meg a toilette-titkairó! sem. Hogy is mondja a svéd poéta? „Minden ember életében van egy hazugság, amiért érdemesnek tartja élni." A keserű sós források hullámaira esküszöm, hogy az én hazugságom, „amelyért érdemesnek tartom élni", — nem a toilette hatalma, mert ez a hatalom az összes hazugságok között a legkiáltóbb, olyan tartalmatlan, mint az üres pohár, amelyet ha összetörünk, sutba kell dobnunk. De azért a férfiak földig hódolnak a toilette-hazugságai előtt, mert ők csak a hatását érzik an- . nak, mialatt a részletek örökké titokban I maradnak reájuk nézve. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek kflldendök. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A bőségesen feltörő keserüsós víz átjárja a vénákat s mindenki fiatalabbnak érzi magát. Hetven éves nénikék tipegnek a födött sétány alatt, sőt az erdő ózondus levegőjében. És a frissen kimosott bluz s a fehér alj, magassarkú cipők azt vallják, hogy még mindig vannak hivői a másod- ós harmadvirágzásnak. Szeretném a fülükbe suttogni Arany jellegzetes mondását: „Hisz szép az élet Fogytig — ha kíméled, Azt ami maradt Csak az ősz fordultán, Leveleid hullván, Ne kivánj ugarat. * * * Végezetül arról kellene szólanom, hogy kik vannak itt? Arany János szelleme örökké átfogja lengeni a „Schlossberg" virányait, ahol emléktábla hirdeti nagyságát. Fejedelmekről is Írhatnék, ha ez mindjárt csak balkáni hős, mint Ferdinánd, akit a hadi szerencse hullámai egekig emeltek, hogy aztán a balsors lesülyessze feneketlen mélységbe. Nem! Az idei közönségről nincs mit mondanom. Se a nagyok, se a kicsinyek nem érdemlik meg, hogy áhítattal emlékezzünk meg róluk. Az én kis illusztris társaságom, mely naponta együtt képezte a „hármas szövetséget" — szerényen vonult meg a nagy emberáradatban ós csodálattal emlegette egyedül a „Réthy-féle pemetefű cukorkát." De zeng felónk a bucsu szó: „Isten veled Karlsbad kies tája, Sokáig az ember nem állja — Rothad tüdeje, mája, Alászolgája 1" x. y. %. I MMm Közlöny tárcája Szives üdvözlet a messze idegenből. A világ csodatevő fürdői hirök és hirhedtsógük ellenére csak azoknak léteznek, akik szenvedésük számára enyhülést keresnek. A rossz gyomrok Mekkája tehát Csabázzia ós számára nem létezik más, mert amint „messze idegenből" irja valaki, az én drága otthonom el van látva megbízható gyomrokkal. Ezek annyira edzve vannak az idők viharai ellen, hogy még a rágalom se fog rajtuk. Fájdalom, ón kivétel vagyok; mert mindannak ellenére, hogy bölcsőm ott ringott a zsurok emberevő hazájában, föl föl keresem Karlsbadot — s egyúttal fölfedezem azok siámára, akik elég jóakarók arra, — hogy az ón írásaimat szives figyelmükre méltassák. Addig is forduljanak talán türelmetlenségükben az agilis főszolgabírónkhoz, aki számos jelét adja annak, hogy Csabazziánk a nagyvilággal lépést tartson. Hát a múltkor is nem tette lehetővé asszonyainknak, hogy üstjeiket mesés olcsón megfoltoztathatták ? Mért ne gyorsíthatná meg a csabázziai automobil járatot a „Fiumei strandon" üdülők kedvóért? Mily hálásak volnának érte akár a „lórum", — akár a „gyerünk csak" — hivei. Cíabazzia egyetlen gőzfürdőjét azonban ne bántsa, mert az az egyetlen hely, ahol az asszonyok a lelkeket a végítélet előtt — tisztára mossák 1 A messze idegenből jött levél íróját azonban figyelmeztetem „Joachimsthalra", ha tán a vidéki élet kávéházi . gyönyöreitől megcsömörlött lelke meg' ifjitó csodaforrás után áhítozik. Jövel te nyájas agastyán ide ós , bohó ifjú gyanánt lepsz ki a rádiumforrás habjaiból. Szellemes ötleteid azt bizonyítják, hoay rád fér „Joachimsthal" bűvös rádiumsugara; mert nektek férfiaknak fő az ifjúság, mig nekünk elég a türelmes gyomor. Az a gyomor, amelyről szellemes levélíróm azt adja tudtára a világnak, hogy naponta egy-két embert megeszik! Édes istenem, micsoda suI lyos bűnért kell lakolnunk, hogyha képesek vagyunk a „zsúr" végeztével kielégített gyomorral távozni. Valósággal félelem fog el . . . merjek-e még visszatérni fatornyos édes otthonomba ? Lesz-e még épkézláb ember Csabazziában, vagy valamennyit megették a zsuroló asszonyok? Ha még maradt egy-két rosszmájú embertársam, Karlsbad csodatevő hatalmát ki fogom próbálni rajtuk. Nem engedek a jogaimból! Hagyomány szerint az asszonynépé a szó — ós én élni fogok a jussommal! Reszkess Bizancz! * * * Mikor kora reggel — mint búcsújáró fanatikusok megkezdjük a keserűvíz ivását, — eszembe jut az utazásunk idáig. Otthon természetesen nem félünk semmiféle konyha-terméktől. De idejövet már megszállhatna az ihlet . . . Nem ugy! Kedves uti társammal mindjárt Pesten, ebédközben lumpolni kezdtünk. Itluk már a „pilzenit", mintha csak orvos-irta recipe adagolta volna. És az alkohol hatásaként annyit kacagtunk, mintha — nászutasok lennénk. De hogy is ne derültünk volna kedvre, hisz az ón kedves utitársnőm valóság\ gal a sors kegyeltje volt. Varázsvessző ' jeligéje nem képes mindazt előterem-