Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-07-17 / 56. szám

2 Pál szarvasi járási tb. szolgabírót bizta meg. Szentetornyán Szóvá János segédjegyző, Orosházán Pintér János községi irnok állásukról lemondottak, állásuk betöltésére vonatkozólag a szükséges intézkedések megtétettek. Az öcsödl segédjegyzöi ál ásra K un o s i Béla választatott meg. Békésszentandráson A m b r u s János községi ellenőr viselt hivataláról megrongált egészségére való tekintettel lemondott. G ó 1 i á n János szarvasi járási számvevő Nagybányára helyeztetett át s helye még be nem töltetett. A dr. Ferencz Emil lemondása folytán megüresedett köröstarcsai nem ügyvezető orvosi állásra dr. Weisz Adolf monostorszegi orvos választatott meg. A Kótegyháza községben megüresedett segédjegyzői állásra E h 1 e r t Márton nagykázmóri h. körj <gyző, az üresedésben volt pénztárnoki állásra pedig ismét M u n t y á n Mihály volt községi pénztárnok lett megválasztva. Junius 1., 2 és 3. napjain Orosháza, Gádoros és Csorvás községekben gróf Széchenyi Miklós nagyváradi megyés püspök látogatott el a bérmálás kiszolgáltatása végett. E helyütt említem még meg, hogy a gyomai országgyűlési képviselő választókerületben a jelöltek, vagy ezek érdekében más pártvezér férfiak megjelentek, beszédeket tartottak és nagyobb zavargás sehol elő nem fordult. Az aliípáni jelentés meghallgatása és tudomásulvétele után az árvizveszedelem fölötti vita következett, amelyről lapunk más helyén szólunk. H e c h s Miksa törvényhatósági ál- i latorvos jelentését szintén dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző terjesztette elő. A jelentés szerint az állategészségügyi álla- ! potok juniusban kielégítők voltak, amennyiben ragályos betegségek kevés számmal fordultak elő. A jelentés tudo- 1 másul szolgált. j A törvényhatósági bizottság tavaszi közgyűlésén dr. B e r é n y i Ármin oly értelmű indítványt tett, hogy a megyei I árvaszék a régi gyámi és gyondnoki követelésekről vezessen nyilvántartást > és hogy árvaügyekben mindig kérje ki I az ügyész irásos véleményét. Az indit- { ványt elintézés céljából a közigazgatási bizottságnak adta ki a közgyűlés. A ' bizottság az árvaszéki elnök vélemó- I nyének meghallgatása után nem fogadta i el dr. Berényi indítványát, mert sem a külön nyilvántartás vezetésére, sem az ügyész irásos véleményére Dincsen szükség. Pörös, bonyodalmas ügyekben az árvaszéki ügyész külön utasítás • nélkül is irásos véleményt nyújt be. I Ezt a határozatát a közigazgatási bi- | zottság tudomásul adja a törvényhatósági bizottságnak ós az indítványozónak is. Mennyit fizetünk és mások. Z á d o r Mór pénzügyigazgató jelentése szerint a mult hónap végéig ' 1,817,193 korona adót fizettek be a békésmegyei magyarok. Csupán juniusban j 86,105 korona folyt be, hadmentességi adóban pedig 848 korona. A fogyasztási adó 20400, a szeszadó 29000, a bélyegilleték 102,000 és a dohányjövedék pedig 181,000 koronára rúgott Egyszóval mi békésmegyeiek elég szép summát füstölünk el havonta. Reánk nem lehet e tekintetben panasza a pénzügyminiszternek. Dr. Horváth Dezső segédtanfelügyelő előadmányai között legérdekesebb Trnovszky tótkomlósi tanitó fegyelmi ügye volt, amellyel lapunk más helyén foglalkozunk. Osoivás gazdasági ismétlő iskolát szeretne felállítani. Ez ügyben már régóta tárgyalásban van a tanfelügyelőséggel. Ezek a tárgyalások azonban inkább informatív jellegűek voltak ós pozitív eredménnyel nem jártak. A község épen ezért kérte a vármegyétől, hogy mentesítse a tárgyalások folytatása aíól. A tanfelügyelő indítványára a közigaz atási bizottság nem mentette fel Csorvást, mivel remény van arra, hogy a miniszter minél előbb érdemi tárgyalásba bocsájtkozik véle. Dr. Z ö 1 d y János tiszti főorvc s jelentése szerint a közegészségügyi viszonyok juniusban kedvezőek voltak, amennyiben heveny ragadós betegségek kbvés 'számmal fordultak elő. Tudomásul szolgált. Dr. Z ö 1 d y Géza tiszti főügyész előadmányai között legérdekesebb egy felebbezés volt, amelyet a szarvasi izr. hitközség adott be az ottani „Imaegye sület"-nek othodox izr. egyházközséggé va'.ó átalakulása ellen. A közigazgatási bizottság a főügyész javaslata alapján a felebbezóst elutasította ós kimondotta, hogy az Imaegyesületnek jogában van önálló egyházközséggé átalakulni, mivel ez az átalakulás semmiféle hátránynyal nem jár az anyahitközségre nézve. Az államépitészeti hivatal ós a királyi ügyész jelentései fontosabb közérdekű dolgokat nem tartalmaztak. Az ülés 11 órakor véget ért és utána az árvaügyi felebbviteli küldöttség tanácskozott. A tótkomlósi pánszlávizmus. Fegyelmi egy tanitó ellen. Tótkomlós mindig csak beszéltet magáról. Olyan, mint a feltűnni vágyó kisleány. Csak vasárnap irtunk róla egy dicsérő cikket és most ismét foglalkoznunk kell véle. Azt a dicsérő cikket meg is érdemelte Tótkomlós, mert igen szépen, humánusan viselkedett a kisfizetésű községi alkalmazottakkal szemben. Már abban a boldog reményben ringattuk magunkat, hogy ezután csak jót fogunk irni Tótkomlósról és ime, kénytelenek vagyunk újra haragosan összeráncolt homlokkal, villámló szemekkel papírra rögzíteni Tótkomlós nevét. Az ottani intelligencia egyrésze már eddig is gyanúsan viselkedett. Az egyik lelkész, meg a tanítók legnagyobb része rabja lett annak az őrült ideának, mely az egész teremtett világot a minden szlávok cárjának lába alá akarja hajtani. Azok a szerencsétlen emberek fanatikus rajongói ennek az ideának. Még az nem volna baj, ha csak rajonganának érte, de az már baj, mégpedig nagy baj, hogy az egyszerűbb népet is igyekszenek zászlójuk alá toborzani, megrontják lelki egyensúlyát, ellenségévé teszik őket annak a földnek, amely szülte és táplálja, fenntartja őket. A tótkomlósi tanítói kar — tisztelet a kivéteieknek — végtelenül káró?, sőt biinös viselkedést tanusit. Már a serdülő gyermekekbe beleoltják a magyarság, a magyar állameszme elleni gyűlöletet. Óriási kárt tesznek ezáltal ne ícsak az országnak, hanem maguk ak a gyermekeknek is. Az ilyen tanítók ellen minden hatóságnak a legnagyobb szigorúsággal kell eljárni, eőt üldözni keli, tönkre kell tenni őket, mint mindenkit, aki esd? gondolatban is bántani ni' ri a magyart! Alig zárultak le a Mateidesz ügy aktái, már is ujabb fegyelmi ügyről kell számot adnunk. Mateidesznek szerencsésen sikerült megmenekülnie a büntetéstől, amit pedig nagyon is megérdemelt vo'na. Volt haszna a kilincselósnek, könyörgéseknek. Most a kollégája van soron : Trnovszki Máté. Ez az ur, ugy látszik megirigyelte a Mateidesz dicsőségét. Annak a nevét meghurcolták a lapok az egész országban, a tótok pedig ugy ünnepelték, mint vértanút. Trnovszki uram is azt gondolta, hogy mért ne lehetne ő vértanú, ha Mateidesz az ? És lett is. A vizsgáján a hallgatóság és a vizsgáló fölöttes hatóság megrökönyödésére a Trnovszki tanitó ur nebulói magyar ellenes verseket szaval tak egymásután. Az egyik versben pláne mindennek elmondják a magyart, C3ak jónak nem, a másikban rikoltozzák, hogy ők tótok és £zok is maradnak stb. E gyönyörű produkcióért Trnovszki uramat feljelentették. Dr. Horváth Dezső segédtanfelügyelő ki is szállott Tótkomlóson és személyesen ejtette meg a vizsgálatot. Trnovszki iszonyú naivul védekezett, mintha fölöttes hatóságait ostobáknak tartaná. Azt mondta a bájos kis naiv, hogy ő nem taníttatta be azokat az ékes rigmuszokat. Ő C3ak azt mondotta a gyerekeknek, hogy a vizsgára tanuljanak be egy-egy verset. Nem tehet róla, hogy pánszláv verseket tanultak a gyerekek mind be. Ő ártatlan és mossa a kezét, mint Pilátus. Nos, hát a világ legkomikusabb hatósága volna az, amelyik ezt a védekezést elfogadná. Képtelenség még csak fel is tételezni is olyasmit, hogy egy tanitó ne tudná mit tanulnak a gyerekek, pláne vizsgára. Tudta azt jól Trnovszki uram. Csak hát ő is bele akar kerülni a tót vértanuk diszes gárdájába. Neki is a gyomrában, van az átkozott magyar. A közigazgatási bizottság hétfőn e rendelte Trnovszki ellen a tanfelügyel javaslatára a fegyelmi eljárást. A tóto eme legújabb vértanúja hihetőleg ner is fogja elkerülni a méltó büntetést. rok törzsünknek ifjú hajtásaiban . . . Már alig várom a fiam visszórkezését. .. Miközben az öregek imígy beszélgettek, a széles, fehér márványlépcsőn egy ifjú haladt felfele, lassan, megmegállva, gondolatokba merülten lépegetett. Imre herceg volt, a trónörökös. Magas, karcsú, aranyfürtös ifjú, akinek kók szemei máskor bátran villogtak, de ma lesütve tartotta őket. Megállott a terem ajtaja előtt, ahonnan hangok zaja szűrődött ki hozzá. Kissé zavarta, hogy fenséges atyja nem volt egyedül, de azért gyors elhatározással benyi'ott és meglepett atyjának keblére borult. — Nézzétek pajtások, ez az én fiam! — mutatta be büszkén a király. — Ifjúkori képmásod, ilyen voltál te harminc évvel ezelőtt — mondták a barátok. — Láttad már az édesanyádat? — kérdezte a király. — Nem láttam édes atyám, legelsőbben hozzád siettem. — Bátran ós nyíltan beszélhetsz utazásod eredményéről e jó barátok előtt! Csodálkozom, hogy mindmáig nem küldöttéi lovas hírnököt! — Magam akartam lenni a hírhozó ! Atyám ón megtaláltam, amit kerestem. Van már jegyesem. — Kicsoda ? Hogy hívják ? Milyen ? — hangzott egyszerre három szájból — Hogy milyen ? Tessék itt az arcképe ! — és Imre herceg ébenfa dobozkát vett elő, melyben egy brilliáns keretbe foglalt miniatűr email-arckép volt elzárva. A három öreg kíváncsian szemlélte a képet. Hosszú, kinos csönd után megszólalt az egyik vendég: — Ne vegye zokon herceg, de a menyasszonya nem szépség. Talán az arckép rossz ? Imre akaratlanul felsóhajtott. — Szebb az eredetijénél. — Hogyan, még ennél is rútabb, fortyant fel az atyja. Az arca teljésen ismeretlen előttem, a fejedelmi családok egyikéhez sem hasonlítanak az arcvonásai. Melyik ország uralkodóját nevezi atyjának ? Imre h«rcg e'pirult. — Nem fejedelmi sarj. Az atyja pénzügyminiszter volt, a megboldogult férje ellenben nagyiparos és temérdek vállalatnak igazgatósági tagja . . . — Megőrültél ?! — dadogta elfehéredett arccal a király. A vendégek is megrémülve meredtek a fiatal, daliás hercegfiura. Akadozva szólalt meg újra a király : — Tehát a rútságon felül még özvegy is ?.. — Özvegy igenis és nyolcéves fiacskája van, — mondta halkan Imre herceg. — Nyolcéves a fia ! — ordított magából kikelve a király. Akkor milyen idős az boldogtalan ? — Ő azt állítja, hogy huszonhét tavaszt látott — felelte Imre horedg. A király remegve ugrott fel he'yóről — Ekkora csúfságot követtél el rajtunk, te hálátlan ? ! Alantas származású, özvegy asszonyt választottál feleségül, aki nyolc éves gyermeknek anyja és rútabb az éjszakánál! Jóval idősebb nálad, mert legalább öt évet tagadott le a korából! Oh milyen szégyen — mekkora csúfság esett meg rajtunk . . . — Lássa, felséges atyám, mindig arra tanított, hogy feleségválasztáskor ne keressem a regényt, a nagy szerelmeket, csak okosan, céltudatosan válaszszak. Elvégre az édesanyám is szegény volt, aki egy konyhaleány hivatását töltötte be otthon. A két bácsi felesége se sokkal különb! Az egyik száz éven át aludt és azért bizonyára jóval idősebb az uránál: a másik bácsi Hófehérkéje ugyan nem hozott nyolcéves gyereket a házasságba, ellenban hót törpét vitt hozományul, ami, elhihetik, jóval kellemetlenebb. Pedig mindhármuk házassága romantikával teli szerelmi házasság volt . . . — De a feleségeink legalább csodaszépek voltak I — kiáltott közbe dühösen az öreg király. — Az én menyasszonyom pedig — felelt mosolygó szájjal Imre herceg — örökölt az atyja után tiz, az ura után husz millió koronát . . . E kijelentést mélységes csend követte. Az öregek tágranyilt szemekkel, tiszteletteljes csodálattal néztek a fiatal hercegre. Az öreg király arcát váratlanul széles, megelégedett mosoly derítette fel. Megölelte okos fiát, azután imigy szólt a vendégeihez: — Mindhiába pajtások, ez a gyerek jobban csinálta a dolgát, mint mi! Oku't az atyja sorsán . . . A két öreg bajtárs szomorúan, megadóan bólintott . . . A Fontos közigazgatási bizottsági határozat. A közigazgatási bizottság hótfd ülésének nagy fontosságot kölcsönzőt az a kis tanácskozás, mely az árvizve szedelem körű

1 irdult meg. A mi vái megyénket tudvalevőleg keresztül-kasi szeldelik a Körösök. Micd a háromba] van részünk, sőt minálunk is egyesül nek Hármas Körössé. Elég csöndes é békés folyók ezek a Körösök, kevó baj van velük. Az idén azonban a Ma ros, a Szamos, meg a Tisza mintájár ők is rakoncátlankodnak. Bihirmegyé ben rengeteg kárí tettek már kiöntéseik kel ós állandóan fenyegetik Békósme gyét is. Gyulán, Vésztőn, Szeghalmon Köröstgrcsán, Mezőb8rónyban az árvíz tői rettegnek az emberek, éjt-napo eggyé téve dolgoznak a veszedelen elhárításán, mert nagyon magas a viz állás, sőt Vésztő határában már át ii lépte medrét egyik-másik helyen Í Körös. Az árvíztől való félelem tehát jogoi ós alapos. Nem szeretnénk Marostorda meg Krassószörényvármegyék sorsári jutni, amely megyéknek mérhetetlei kárt okozott már eddig is Neptunus isten. Ennélfogva nagyon érthető, hogj az árviz ügye a közigazgatási bizottság ülésén is felszínre került ós érdekei vitára adott a kdlmat. Vele kapcsolato san fogl lkozott a közigazgatási bizott ság a folyammérnöki hivatal Nagyvá radra való helyezésével is, amiről m már irtunk. Az áthelyezés megakadá lyozása érdekében felír a bizottság s földmivelósügyi miniszterhez. Az alispáni jelentés után Ambrus Sándor alispán szólott hosszasabban í rakoncátlankodó Körösökről. Legna gyobb veszedelem Vésztőn és Szeg' halmon volt és van ma is. Szeghalom és Vésztő között parcsuszamlás is voli nagy hosszúságban. A fenyegető árvis miatt a hatóság megtette a szükséges intézkedéseket. Kirendelte a közerőt sőt két század katonát is küldött Vésztőre. A közerőt az ármentesitő társulatok szokták ellátni mindenütt pénzzel és élelemmel, a Sebeskörösi Ármentesitő Társu'at azonban ezek egyikére sem hajlandó, ami természetesen rossz vért szül a közerő gyanánt kirendelt munkásoknál. H a v i á r Dániel hosszabb felszólalásban foglalkozott az árvizveszedelemmel. A sok árvíznek, amit a Tisza, Maros, Szamos és a Körös csinál, tulajdenképen a nemzet az oka, mert meg lehetne azt akadályozni. Külföldön mindenütt vannak úgynevezett völgyzáró gátak a hegyek között, amelyek megakadályozzák azt, hogy a megáradt folyók vize az Alföldre zuhanjon és elöntse. Ilyen völgyzáró gátakat kellene építenie a magyar államnak is. Indítványozza, hogy ez ügyben írjon fel a közigazgatási bizottság a földmivelésügyi miniszterhez. Az indítvány egyhangúlag elfogadásra talált. Ambrus Sándor alispán az árvizveszedelemmel kapcsolatosan szóvá tette azt a lapokban már kolportált hírt, hogy a folyammérnöki hivatalt Gyuláról Nagyváradra szándékozik áttenni a miniszter ós megengedte már is, hogy a hivatal vezetője Nagyváradon lakjók. Tekintettel arra, hogy Békésmegyóben 7 ármentesitő társulat van és a Körösök a mi vármegyénk területén legnagyobbak, indítványozta az aMspán, hogy a bizottság feliratilag tiltakozzék a folyammérnöki hivatal áthelyezése és a hivatal főnökének Nagyváradon való lakása ellen. H a v i á r Dániel: Mivel az áthelyezés még nem tény, csupán a lapok foglalkoztak véle, azt javasolja, hogy a feliratban is meg legyen a hírlapokra való hivatkozás. Mindkét indítvány elfogadásra talált. Morvay Mihály a közerő gyanánt kirendelt muakások érdekében szólal fel. Az Ármentepi'ő Társulatokat szerinte kötelezni kellene arra, hogy a munkásoknak ilyen alkalmakkor napidijat és élelmet adjon. Most van a legnagyobb munkaidő, azok az emberek tehát jelentékeny keresettől esnek el az által, hogy a hatóság őrködésre kötelezte őket. Aztán teher a környékbeli lakosokra is az őrködés*, mert neki kell a közerőt élelemmel ellátni. Ambrus Sándor alispán : Az ármentesitő társulatokat ilyesmire kötelezni nem lehet. Legnagyobb részük ugy is tudja ilyenkor a kötelessógót és