Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-31 / 69. szám

4 BÉKÉSMEGÍYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 aug. 110. arait a városerdő fáinak rohamos pusztulása is igazol. Ennek meg is lett a gyulaiak által óhajtott eredménye, a mennyiben a miniszter ugyanolyan feltételt kötött ki, mint a békésieknek ós a doboziaknak, vagyis hogy más vidéken kell megfelelő értékű erdőterületet venni. E kedvező döntés értelmében az elmúlt héten egy küldöttság járt dr. L o v i c h Ödön polgármester vezetése alatt a biharmegyei Rév községben erdővásárlás céljából. Ott azonban nem jártak sikerrel, mert nem voltak képesek megfelelő erdőt kapni. Másfelé kell tehát erdőt keresniök. A városerdő kiirtása egyébként anyagilag igen hasznos lesz Gyula városára, mert egyrészt a kiirtott nagy famennyiséget, másrészt a földterületet igen szép összegért tudja értékesíteni ós ezt az összeget közcélokra fordíthatja. Ezenkívül helyes kezelés mellett az uj erdőterületből is jelentékeny haszon fog háramlani a városra. • A megyei virilisek névjegyzéke. B Most állítják össze. Minden esztendőben ilyenkor állítják össze a vármegyeházán a megyei virilisek névjegyzékét. Ez az összeállítás nagy gonddal történik, mivel a névjegyzék igen fontos közokirat. Közokiratnak nevezzük, mert a hitelesített névjegyzék hamisítása büntetendő cselekmény, melynek igen súlyos következményei lehetnek. Fontos a névjegyzék, mert a vármegye egy községére nézve sem közömbös, hogy hány képviselője jut be a törvényhatósági bizottságba. A megfelelő számú képviselőre sokszor nagy szükségük van a községeknek, különösen mikor fontos ügyeik kerülnek tárgyalásra a megyegyűlésen. Néha egy szavazaton múlik ós a megyebizottság visszadobja a községeknek a határozatot. A jelenlegi választási rendszer mellett vannak a megyének népes községei, amelyeket csakis virilis megyebizottsági tagok képviselnek, mert nem rendelkeznek választott megyebizottsági tagokkal. Mikor ugyanis ezelőtt körülbelül 20 évvel a megyebizottsági tagválasztás rendszerét megállapították, több kisnópessógü községből egy választókerületet alkottak. A megyebizottsági tagválasztásnak különösen ezelőtt nem tulajdonítottak valami nagy jelentőséget, úgyhogy a kerület székhelyén a más közsógbeli választók meg sem jelentek. Igy az összes választott képviselők a választókerületek székhelyéről kerülnek be mai napig is. Pedig a 20 óv előtt még kicsi községek alaposan megnőve, kedtek és jogosan igényt formálhatnak arra, hogy a megyebizottságban megfelelő képviseltetéssel bírjanak. Mivel a választási rendszer reformja még a jövő titokzatos homályában fek szik, épen azért nagy fontossággal bir, hogy a megyei virilisek névjegyzéke gondosan állíttassák össze. Az összeállítás körül tudvalevőleg az az eljárás, hogy az adóhivatalok kimutalást készítenek a legtöbb adót fizető polgárokról. E kimutatásokból a vármegyei számvevőség összeállít egy névjegyzéket, amely azonban korántsem tekinthető véglegesnek, mert sok változtatás történik rajta. A nyers névjegyzék ellen sok felszólalás történik azok részérő), akiknek adója nincs helyesen felvéve a kimutatásba. E felszólalásokat elbírálják a megyénél, amenynyiben helyesek, kiigazítják a névjegyzéket. A nem helyes felszólalások természetesen nem jönnek tekintetbe. Lényeges változtatások történnek a számvevőség által összeállított névjegyzéken azok miatt a polgárok miatt is, akiknek adója a törvény értelmében kétszeresen számit. Ilyenek az egyetemi vagy ezzel egyenlő értókü diplomával biró egyének, a politikai lapok szerkesztői, kereskedelmi és iparkamarai tagok stb. Tekintettel a megyei virilisek névjegyzékének küszöbön levő összeállítására, az aradi kereskedelmi és iparkamara megküldötte a vármegyéhez bókésmegyei kültagjainak névjegyzékét. E kültagok a következők: A kereskedők részéről: Fekete Sándor Csaba Rosenthal Adolf „ Wallerstein S. Sámuel „ Braun Mór Gyula Weisz Mór „ Az iparosok részéről .• Tímár Endre Csaba Wagner József „ Ifj. Horváth Mihály „ Sal József Gyula Thury Károly „ E kamarai kültagok tehát lehetnek megyei virilisek — ha megfelelő menynyisógü adót fizetnek. Villanyvilágítás Tótkomlóson. Nemsokára elkészül. Tótkomlós polgárai még csak pár év előtt rossz oldalaikról voltak ismeretesek. Egyrészt maradi gondolkozásuak voltak, másrészt szerettek felfelé az Atyuskára kacsintgatni áhítatos ábrázattal. Sokszor el kellett Ítélnünk az ottani képviselőtestület eljárását például a kisfizetésű tisztviselőkkel szemben és sokszor kellett a harag vérvörös tintájába mártanunk tollúnkat, mikor egyegy pánszlávocska rugkapálózásairól irtunk. Tettük ezt nemcsak a magyarság, hanem magának Tótkomlósnak a jól felfogott érdekében is. Mert ha egy pár meghibbant birka miatt Tótkomlós országszerte rossz hírbe keveredik, maga az államhatalom lesz az első, amely semmivel nem támogatja fejlődósében. Kígyókat csak netn táplál keblén az állam ? Épen ezért a tótkomlósiaknak a saját érdekükben kötelességük, hogy a fészkelődő, magyargyalázó ólősdieknek fogják be a száját. A legutóbbi időbon Tótkomlós ör1 vendetes változáson ment keresztül, j Egyszerre nekilendült, mintha C3ak évI százados álomból ébredt volna fel és ! rohamosan akarná helyrehozni, amiket j elmulasztott. Nemrégiben rendezte tiszt j viselőinek a fizetési viszonyait ugy, | hogy az mintául szolgálhat a vármegye összes községeinek, aztán polgári iskolát, méntelepet akar létesíteni, legu'óbb pedig a villanyvilágítás érdekében indult meg sikerrel kecsegtető akció. Villanyvilágítás. Ez az álma ós vágya mindazon megyebeli községeknek, amelyek kénytelenek még a petróieumvilágitásnál tartani és amelyekben ha leszáll a csöndes alkony, a koromsötét utcákon kell botorkálni, egymásba ütközni a lakosságnak. A villanyvilágítás kérdésének megoldása azonban nehezen megy, mert tekintélyes befektetés keil hozzá. Igaz, hogy ez a befektetés p ,r óv múlva gyümölcsözővé válik, mint a többek között C aba példája is mutatja. Tudjuk, hogy Szarvason is éveket veti igénybe, míg végre valahára dűlőre jutott a villanyvilágítás ügye ós hozzá lehetett fogni a berendezéshez. Mezőberóny is foglalkozott véle ós tárgyalt is Csabával, de a tárgyalások nem vezettek eredményre, pedig, mint a békési példa mutálj?, Mezőberénynt k a Csabával való kapcsolatos villanyvilágítás még szép jövedelmet is biztosítani. Gyoma valószínűleg meg fogja oldani a kérdést a Kovács-féle malommal kapcsolatosan. Tótkomlósról e tekintetben eddig kevés hírt lehetett hallani. Pedig, ahogy teljesen megbízható forrásból értesülünk, még hamarabb lesz villanyvilágítása, mint azoknak a községeknek, amelyek mostanában akcióba léptek. Az élelmes Tótkomlósnak tudvalevőleg két gőzmalma is van. Miodaket'ő a község tulajdona és mindakettő szépen jövedelmez. Hogy a gőzmalmok világítása veszélytelenebb legyen, pár év előtt egy kis dinamót vásárolt a község. Ez a dinamó szolgáltatja az áramot a gőzmalmok, a községháza és a főjegyzői lak villanyvilágításához. Mikor pedig Németh Kálmán főjegyző tetemes költséggel lakásába bevezettette az áramot, sokan irigyelni kezdték, sőt az egyik orosházi újságban támadást is intéztek ellene. Az ottani intelligencia és a tehetősebb polgárok mindsürübben hangoztatták, hogy ők is bevezetnék lakásukba a villanyvilágítást. A kis dinamó azonban ezt nem bírná el. Ezért most azzal a gondolattal foglalkozik a község vezetősége, hogy a kis dinamót egy 25,000 koronás nagyobb dinamóval cseréli ki, amelyhez a hajtóerőt valamelyik gőzmalom gí'pje fogja szolgáltatni. Az tehát pénzbe nem kerül. A 25,000 koronás befektetés szinte jövedelmező lesz a községre nózve, mert az első hirre is több mint 70 előfizető jelentkezett. Nemsokára tehát a jó tótkomlósiak is villanyfényben fognak sütkérezni. Fontos tudnivalók a póttartalékosságról. Katonakötelesek és szülők figyelmébe. Közeledik a méla október, a katonák hónapja. Mint a nóta mondja „be kell rukkolni" akkor a bakának, huszárnak, tüzérnek stb. egyaránt. Szomorú nap lesz az a nap, a bevonulás napja. Búsak lesznek a legények, nem olyan harcias kedvűek, mint voltak ezelőtt, régen, mikor még virágzottak a világhírű magyar hadierények, zokogva sir-fi nak az anyák, a bogárszemü kislányok, mert azt hiszik, hogy a kedvest mindjárt másnap viszik valahová Bergengóciába tatár ellen, török ellen, német 1 ellen. Pedig hát nem olyan könnyen I csinálnak manapság háborút, mint ezelőtt. Nagyon meggondolják, mielőtt megfújnák a harci riadót. A csúnya balkáni háború elég lesz jó időre Euró; pának, mer, neu csak a balkán-államok sínylették meg, hanem megsínylettük mi is és többé-kevésbbé megsínylette mindegyik európai állam a folytonos hadikészenlét miatt. A bevonulás előtt szükségesnek taríjuk figyelmeztetni a besorozott újoncokat, illetve azok szüleit egynémely züllöttségünk látható ós láthatatlan okairól". Csupa keserű igazság, azonban a fekete kávé még keserűbb igazság, annak okáért megkockáztatja az újság mögül: — Még egy cukrot kérnék. A hang, ahogyan ezzel a négy szóval a levegő könnyű szekerét megterheli, nagyon jellemző Kemény Simonra. Tudniillik nincs benne karakter. Se nem parancs, se nem kérelem, hanem csak egyszerű vélemény-nyilvánítás. — Nem fest, nem tisztit és nem robbant. Azért hát Kemény Simonná őnagysága egy szemöldökránditással vesz ról tudomást csak. A rettenhetetlen tőszdejátókos-felhajtóban erre már vakaródzni kezd az a rósz, amit mi sejtelmesen öntudatnak nevezünk. Vihart vagy legalább is falleges eget szimatol s ugy szólal meg ismét, mint aki szeretne végre tisztába jönni a környüJállásokkal: vagy tüled vagy hozzád! — Nohát ez határozottan rettenetes! Őnagysága meg se moccan, de azért ő is megerősíti: — Határozottan rettenetes! Kemény Simon, dicső nevéhez méltatlanul, egyszerre válla közé sunyja a fejét. És méltán. A felesége hangjának sötót karaktere van s az ize ... noshát, az ize keserű, mint a vesztés. — Azt mondom — kockáztatja meg Kemény Simon ártatlanul — hogy a mi közgazdasági állapotaink egyszerűen gyalázatosak ós ha ez tovább is igy tart, éhen kell vesznünk. — És te mégis négy kockacukorral akarod inni a feketédet — állapítja meg az asszony. Itt már nincs kitérés. Ez nyilt hadüzenet. Kemény Simon keményen közibe vág: — Hogy jön ez „Hozzá ?" Az asszony egy percre égnek emeli a karját, aztán felsir, mint egy veszendő lélek, csakhogy a szemei szárazak: — ügy jön hozzá, hogy te csak a magad gyomrával törődsz. A házon kívül csak jól eszel, mert „igy kívánja az üzlet". Idehaza minden jó, ami olcsó, mert igy kívánják „közgazdasági viszonyaink". Te autón jársz, nekem villamosra sem telik. Te dúskálsz az élvezetekben, én csak nem is kóstolhatok belőle. Hát ez ... ez disznóság ! Tudod ? Disznóság! Kemény Simon most már leteszi az újságot, a hangja lágy lírai tenorrá puhul és résztvevően esdekelve kérdi: — Dehát mit akarsz újfent Reginám ? A Regina arca lassankint rózsaszínbe csap át ennyi bujkáló szemtelenségre. — Ki akarok menni! Kj, ki a levegőre ! Nem itlhon senyvedni és fonynyadni! Ha már leeszed rólam itthon a husi, vigyél ki olykor valahová! Nem bánom, akárhová, csak emberek közé, emberek közé! — Hát iszen jó, fiacskám, de nincsen csak hatvan koronám, ez pedig, amint te is jól tudod, éppen egy harmadrésze annak a házbórnek, amelyet holnapután le kell tennem .. . — Mondtam én, hogy pénzt kell költened? MoDdtam én, hogy lakodalmat muszáj csinálnod? Én csak annyit kérek, hogy vasárnap délután menjünk ki valahová ... a ligetbe .. . — Ha éppen erről van szó . . . — Lámcsak, milyen kegyes vagy Persze: séta, gyalogséta, a gyerekek elől, én utánuk, aztán egy padon leülünk. Köszönöm. A tőzsdejátékos-Mhajtók mind ilyen nagylelkűek, mikor a feleségükről van szó. Hanem én négy kockacukrot adjak a feketéhez, ugyebár ? Kemény Simon nagyot fuj, feldomboritja a mellét s azt mondja záradókul : — Jó, bánja a csősz, menjünk, ahová akarod! De már erre őnagysága is felcsattan. — Hogy mondtad ? Ahogy ón akarom? Hát vaa nekem akaratom a tied mellett? Akartam én már egyszer is valaha ? Hát ez már . . . Hát ez már ... Egy jótékony köhögési roham elfojtja a többit s ezt Kemény Simon arra hasznába fel, hogy megducolgassa a galambocskáját: — Kuc, kuc! No, ne légy már olyan ideges, szivecském. Elmegyünk. Kiruccanunk. Kiruccanunk a hámból, az áldóját neki! Kemény Simonné ugy törli le a könnyeit, mint aki most lát először igazán. — Ugy kirugunk a hámból? Ezt érted! Ez neked való. Ezért járok ón fél évig egy cipőben. A férj fegyverszünetet akar: — Mondtam már a kívánságod móltányos és . . . Nohát ezekre a lelketlen szavakra csordultig megtelik őnagysága keserüség-pohara. — Ahaha! Az ón „méltányos kíván ságom". Istenem! Az én méltányos kívánságom ! Én hoztam a házhoz huszonkétezer koronát . . . — Részvényekben, fiacskám. A Cipőfelsőrész Részvénytársaság azonban pont akkor mondott csődöt, mikor mi megesküdtünk s te Kemény Simonné lettél. Ezt ne feledd . . . Kemény Simonnénak tátva marad a szája. Mi ez? Honnan vesz ennyi bátorságot ez az ember? Kutya, hát te nemcsak ugatni, hanem harapni is mersz ? — Nyomorult! Nyomorult! Nyomorult! Háromszor is nyomorult! Még te mered kinyitni a szádat, aki nálam nélkül nem volnál senki, semmi? Te, aki nagyságos urat játszol a feleséged jóvoltávol? Hallatlan! Nohát ez egyszerűen hallatlan! . . . Őnagysága, miután ezeket a kemény igazságokat kiadta, csuklani kezd. Kemény Simon most már határozottan megijed: — Talán készülhetnél már drágám. A „drága" elfordul, de félfordulóban móg megkérdezi: — Aztán melyik ruhámat vegyem fel ? A puhaszivü Kemény szemében a diadal villáma lobog: „ahá, melyik ruhát vedd fel ?" Tehát több ruhád van! Tehát még sem vagy olyan elhagyatott, ugyebár! ? Hanem azért jó: legyen már békesség végre-valahára. — Azt te tudod fiacskám. Az asszony egyet mosolyog, kettőt szökken s kikiált a konyhába : — Terka! Hagyja a mosogatást Terka! Terka bejön s a vizes kezét törülgeti. — Tessen parancsolnyij — Segíteni fog Terka. Öltözködöm. Kemény Simon addig ledől a díványra. Rágyújt egy cigarettáre s a füst pászmákat követi a szemével. Csend. A cigaretta elfogy 8 az álom — ahogy a költők mondani szokták —: lábujj-