Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-31 / 69. szám

Békéscsaba Í913 aug. 24. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 fontos körülményre, mert tájékozatlanságukat sokan keserűen megbánják. Az uj véderőtörvénnyel nem lehet tréfálni. Aki kellő időben meg nem teszi például a szükséges lépéseket arra, hogy póttartalékba jusson, olyan szópen szolgál három, vagy egy évet 10 hónap helyett, mint a parancsolat. Most is vannak benn olyan póttartalékosok, akik a mult évben vonultak be és akik a háborús idők dacára is már régen ki szabadultak volna, ha annakidején kellőképen igazolják azt, hogy családfenntartók, egyetlen iiúk stb. és kellő időben benyújtják kérvényüket a póttartalékba helyezés iránt. Azok még most is csak akkor szabadulhatnak meg a továbbszo'gálástól, ha újból igazolják, hogy igényük van a póttartalékosságra. Ha ezt elmulasztják, akkor egy évnél hamarabb ismét nem szabadulhatnak. A honvédelmi miniszter erre vonatkozó rendelete alapján készült az alábbi, hivatalos hangon tartott figyelmeztetés, amelyet ajánlunk a katonák és a szülők figyelmébe. A figyelmeztetés a következő : Az 1912. évbeli póttartalékosok hozzátartozói közül figyelmeztetjük mindazokat, kiknek fiai (unokái stb.) — minthogy kérvényüket már az illetők tényleges szolgálatának megkezdése után, tehát a véderőtörvény szerint előirt határidőn tul adták be — még ma is szolgálnak s a véderőtörvény értelmében csak a mostani általános legénység felváltásnál kerülnének szabadságolásra: hogy a póttartalékosság jogcímeinek fennállását haladéktalanul igazolják. Nevezett póttartalékosok csak ezen igazolás utan szabadságolhatok. Az erre vonatkozó iratok a járási tisztviselőnél (főszolgabíró, városnál katonai ügyosztály) nyújtandók be, ki a továbbiak miatt maga intézkedik. Ezzel egyidőben szükségesnek tart- , juk a most besorozott újoncok kozzátartozóit figyelmeztetni, hogy azon esetben, ha a véderőtörvény 30., 31., vagy 32. §§-ban foglalt kedvezmények (póttarlalékosság, halasztás stb.) valamelyikéért V folyamodni szándékoznak, tegyék azt okvetlen október hó 1-je előtt. Mindazokat, akiknek kérvényei ez időpontig beérkeznek, a tizheti kiképzés után azonnal szabadságolják. Ezektől eltérőleg mindazokat, akiknek kérvény i megkésve, tehát okt. 1 je után érkeznek, csak a jövő év szeptember hó folyamán s csak a jogcim ujabb igazolása után fogják szabadságolni. Az endrődi hid építése. Ötvenezer korona segélyt jutott a miniszter. Pár évvel ezelőtt igen sokszor kellett foglalkoznunk az endrődi Hármashegyen odalopódzik s csendesen befogja a szemét . . . Elmúlik egy óra. őnagysága kész és Simont költögetni kezdi: — No, te ország lustája . . . Mehetünk ... . . — Öhöm — retten fel a férj mehetünk. Azaz várj csak, eléb felrántom a cipőmet. Két perc múlva már a lépcsőn lefelé mennek, még pedig karonfogva. Itt Kemónynének fontos dolog jut az eszébe. — Hát az ablak? Mi van az ablakkal? — Nyitva van. Mind a négy nyitva van. Be kell csuknod, hátha eső lesz ? — Jaj, az ernyő! — Mi az Isten csudája van az ernyővel, hiszen a kezedben van? — Szerencsétlen! Hát nem látod, hogy fthór ruha van rajtam ? — De látom. — És milyen ernyő van a kezemben ? — Fekete. — Azért. Hozd le rögtön a fehéret. Az is megtörténik. Az asszony szétnéz, az eget vizsgálja: eső lesz. — Cuncikám, ne haragudj: hozd le mégis a f ^ketét! Kemény ur távozik, de nem jön vissza. Fél óra múlva az asszony utána megy. — Ez már mégis csak sok! Hol ké-ik ez az ember ? A fürdőszobában leli meg, ahol az angyali gyermekek ekkorára már árvizet játszanak s a helyzet a következő : A nyitott vízvezetéki csap — nem tudván ellentállni a természeti erőknek — letört s most a felborult fürdőkád az árvíz hátán ide-oda úszkálna, ha tudna. A viz ennek okáért befolyik a hálószoba, az ebédlőbe és a spajzba. Nincs semmi baj, csak a bafőttes állvány borult le, egy és más könnyebb bútordarab úszik. Káromkodás . . . Sikoly. — Mentsük, ami menthető! ll-kor a lakás rendbe jött. A gyerekek tovább bőgnek. Kemény ur vacsorázik s őnagysága a fülébe sziszegi: — Te, te! Csak még egyszer állj elő nekem, hogy ki akarsz sétálni valahova ! Körös-hid ügyévei. Erre a hidra évtizedek óta sóhajtoznak már

raz endrődiek. A községet tudvalevőleg két részre osztja a Hármas-Körös, amely ott egészen hatalmas folyó. A személy- és a kisebb teherforgalmat egy komp bo-. nyolitja le a község két része között, nagyobb teherrel azonban le kellett kerülni egészen a gyomai hidig. Légvonalban alig volt a cél pár száz méternyi és elérése végett mégis mértföldnyi utat kellett megtenni. Több Ízben indítottak akciót a hidért az endrődiek, de az akció sikertelen maradt egészen a legújabb időkig. Képviselők jártak és könyörögtek a kereskedelmi minisztereknél, maguk az endrődiek sokszor menesztettek küldöttséget, de sohasem kaptak mást annál az obligát igéreinéi a miniszterektől, hogy «az ügyet tanulmányozni fogja". A község, különösen pedig a Körösön tuli városrész folytonos fejlődése folytán pedig egyre égetőbb lett a hid kérdése. Egy szerencsés pillanatban aztán elhatározta a képviselőtestület, hogy maga hozza meg az első áldozatot, hátha áldozatkészségén felbuzdulva, az illetékes fórumok is hozzájárulnak a hídépítés költségeihez. Azt meg lehetett állapítani, hogy a nagy hid költségei körülbelül 300,000 koronára rúgnak. Endrőd képviselőtestülete elhatározta, hogy ehhez a költséghez hozzájárul 100,000 koronával. És ennek a szép áldozatkészségnek meg is lett a kivánt eredménye, amennyiben az érdekelt ármentesitő társulatok szintén jelentékeny összeget szavaztak meg a hídépítés céljaira, a vármegye és az érdekeltek sem tagadták meg hozzájárulásukat, úgyhogy hamarosan jóval 200,000 koronán felüli összeg gyűlt. össze. Most már remény lehetett arra, hogy a kereskedelmi kormány se fog elzárkózni a segélynyújtás elől. Ennélfogva ki Írták a hidra az árlejtést, amely eredménynyel is járt, amennyiben két pályázat érkezett be, az egyik terv sokkal szebb és sokkal célszerűbb volt, azonban kivitele nagyon nagy összeget 348,471 koronát vett volna igénybe. A másik terv körülbelül 40 000 koronával volt olcsóbb. Az endrődiek mégis jobban szerették volna a drágábbik terv kivitelét, ezért vártak, hogy vájjon mennyit fog adni a kereskedelmi miniszter? És a várakozásnak meg iá lett az eredménye. A kereskedelmi miniszter ugyanis nemrégiben 50,000 koronát utalt ki a vármegye közúti alapjának, amely a törvény értelmében ut- és hídépítésre fordítható csupán. Mivel az épülő uták és hidak költségei együtt vannak már, a vármegye ezt az 50.000 koronát az endrődi hid épitésére ajánlotta föl és ez intézkedésén3k jóváhagyását kérte a kereskedelmi minisztertől. A miniszter nem is zárkózott el a jóváhagyás elől és ő is átengedte az 50.000 koronát az endrődi hidnál mutatkozó hiányok fedezésére. Most aztán nagy az öröm Endrődön, mert a tekintélyes államsegély lehetővé teszi azt, hogy a szebbik ós drágábbik terv alapján épüljön fel az uj hid, amely ilyképen egyike lesz a vármegye legszebb és legnagyobb hídjainak. A trebinjei tartalékosok hazaérkezése. Megható ünnepség a csabai állomáson és a laktanyában A csabai állomás talán még sohasem volt olyan megható ünnepségnek a színhelye, mint amilyen szombaton reggel ott lejátszódott. Messze idegeni bői, a boszniai Trebinjéből hazaérkeztek békésmegyei fiuk, a 101-es tartalékosok, akik 10 hosszú hónapon keresztül ették ott, az otthontól, családjuktól távol, a nehéz katonáskodás keserű kenyerét. Alig maradt szem az óriási közönségben szárazon, mikor a vonat a 491 derék magyar fiúval az állomásra berobogott. Már ott várla őket a 101-ik gyalogezred tisztikara, élén G r a 11 e r t ezredessel. A közigazgatási hatóságot Kiss László főszolgabíró képviselte. Ott volt a községi elöljáróság is Z ah o r á n György bíróval és K o r o s y László főjegyzővel az élén. Mikor a katonák bevonultak a laktanyába, felejthetetlen szép jelenet következett. Grallert ezredes gyönyörű magyar beszédet intézett hozzájuk. Mindenki örült, mikor azt a beszédet hallotta. Beigazolódott, hogy a 101-ik ezred a legmagyarabb ezredek egyike, mert tisztikara a szolgálaton kívül magyar nyelven érintkezik a legénységgel, tud is ós szeret is magyar nyelven beszólni. Elementáris erővel zúgott fel a közönség ajkáról az éljenriadal, mi sor Grallert ezredes elkiáltotta beszéde végén: — Éljen a királyi! Tehát nem a szokásos „hurráh", hanem „éljen a király!" Szinte kezdtük hinni, hogy a közös hadsereg a miénk is . . . Kiss László főszolgabíró az ő ismert nagy szónoki készségével szintén igen tartalmas beszédet intézett a katonákhoz. A beszédet alább egész terjedelmében közöljük. A lakosság nagyrósze már hat órakor indult a vasút felé, hogy a háromízben is változott határidőre megérkező boszniai katonákat fogadja. A laktanya udvarán a zászlóalj egy díszszázada várta az indulást. A laktanya kapuja virággal, a magyar, osztrák és Bosznia címerével díszítve, „Isten hozottat mondott a hosszú hónapokon át az otthontól távollevő szegény hadfiaknak. A laktanya előtti térségen, a vasút felé hosszú asztalsorok, padok voltak feláiíitva, üstházak alatt tüz lobogott, hogy az érkezők részére a reggeli, tormásvirsli elkészüljön. A reggelit a háziezrednek Csaba községe adta. A vasútnál katonaság állott sorfalat, hogy a legénység részére helyett biztosítson, a rendre pedig diszbeöltözött rendőrség ügyelt, mert rendet teremteni az óriási tömegben alig lehetett. A 101-ik gyalogezrednél is megtörtént minden intézkedés, hogy az érkezők minél szívélyesebben fogadtassanak. Grallert ezredparancsnok már pénteken Csabára érkezett a fogadtatásra Nagyváradról. Megjött az ezred meg csappant zenekara is ; a zenekar jobb erői ugyanis Mármarosszigeten van a váradi színtársulattal. Hat órakor a zenekar hangjai mellett felvonult a díszszázad Rom százados parancsnoksága alatt; a tisztikar „feldmassige" adjusztirungban a vasúti állomáshoz. Itt az állomásfőnök arról tett jelentést az ezredesnek, P a p s t, PamviczésFlaschka őrnagyoknak, hogy a boszniai katonákat hozó vonatnak mintegy két órai késése van. Az óriási közönség türelemmel, csendben állott két orán át, a zenekar pedig indulókat játszott. Nyolc óra felé jeleztó Gerendás állomás, hogy a katonai vonat onnan elindult. Erre a közönség hullámozni kezdett, mindenki látni óhajtotta az érkezőket. A díszszázad a zenekarral bevonult a perron elé, a tiszti kar, a község elő járósága a század élére állott ós várta a vonatot. Nemsokára láthatóvá lett a katonákat hozó. feldíszített mozdony, utána kapcsolva pedig a szintén zöld galylyal és virággal feldíszített waggonok. De nem személyszáditó kocsik, hanem hat ló, vagy 36 emberre való tenerszállitó kocsik. A hazabocsájtott tartalékosok szombaton szálltak Cdttaróban hajóra, mely őket Fiúméba hozta. Hétfőn ültek vonatra és azóta egy-egy kocsibin 32 ember volt felszerelessel, katonai ládával bezsúfolva. Ezt az öt napot már könnyebben birták, mert hát közelgett a szabadulás órája. Ahogy a vonat az állomásra befutott, a zenekar a 101-ik ezred indHlóját játszotta, a díszszázad tisztelgett. Az érkező hadfiak közül igen sokan kurjantottak a zene hangjaira, a legtöbbje azonban fürkésző tekintettel kereste: ki várakozik reá. A vonat megállott ós Lászlóy Imre százados, ki Boszniából a transportot vezette, jelentést tett Graller ezredesnek, hogy 491 tartalékossal megérkezett, a legénység között beteg nincsen. A jelentés átvétele után kiugráltak a vaggonokból a katonák, sorakoztak, majd pedig a zenekar, tisztikar ós a díszszázad élén bevonultak a laktanya udvarára, hol négyes oszlopot alakítottak. A zenekar imát játszott, a legénység szalutált, utána pedig az osztrák hymnusz első versszakát játszották. A zászlóaljparancsnok figyelmet vezényelt és a karró közepére ment Grallert ezredes, hogy a legénységhez üdvözlő beszédet intézzen. A jelenvolt óriási közönség kellemesen volt meglepetve, midőnl z ezredes magyar üdvözlő megszólítását hallotta. Azt gondoltuk, hog/ a beszédét német nyelven folytatja. Ellenkezőleg. Porosz születése dacára, a javakorbeli ezredes szép magyarsággal, kerekded, tartalmas ó igen jól hangsúlyozott beszédet mondott. Az ezredes beszéde igy hangzott: Katonák! 101-esek! Isten hozott! Szivból üdvözül benneteket a viszontlátás e pillanatában a katonai ós polgári hatóság. Szeretettel, tisztelettel tartozunk ama kötelesség érzetért, melylyel ő felsége, a legfelsőbb Hadúr hívásának, hogy a haza védelmét biztosítsátok, megfeleltetek, nehéz kötelességetek katonai hűséggel, odaadással teljesítettétek. Mi hadfiak, most ti is, odahagytatok szülőt, családot ós gyermeket, mások hivatást. — Éppen abban található a felemelő tudat, a legszebb katonai erény, hogy ha szólítanak, a haza és király iránti kötelességet az élet feláldozásával is teljesítjük. Ti is megmutattátok mos*, hogy a király személye iránti hűség ós kötelességnek bármely pillanatban készek vagytok megfelelni, nem rettentek vissza a veszélytől ós hogy a 101-esek a hazáért mindent készek feláldozni. Most ismét visszatértek a régen elhagyott családi tűzhelyhez. Kisór benneteket mindnyájuak jó kivánata ós a jól teljesített kötelesség tudata tegyen benneteket büszkévé, töltsön el a király iránti szeretettel ós az elhagyott tűzhelyhez visszatérve éljetek boldogan. Éljen a király! Háromszoros lelkes éljen után Kiss László főszolgabíró szintén igen tartalmas, alábbi beszédet mondotta: Érdemes Hadfiak! A polgári hatóságok megjelent tagjai képviseletében, de az egész polgári közönség nevében kívánok Önökhöz pár üdvözlő szót intézni, abból az alkalomból, hogy meszsze. idegenből, bár a monarchia területéről, hosszas, csaknem egy évig tartó, fáradságos hadi szolgálat után haza érkeztek családjuk, szeretteik körébe. A viszontlátás örömében a legőszintebben osztozunk önökkel. Őszinte ós teljes ez az öröm főképen azért, mert mindazok, akik tizedfói hónappal ezelőtt a hivószóra bevonultak, akik készek voltak, ha kell életüket áldozni fel, ime mindnyájan sértetlenül érkeztek vissza. Hálát edunk az istennek, hogy Európa egéről a vésztjósló felhők a balkáni báboruvaf ugy látszik végleg eloszlottak. Higyjók el, hogy amilyen elismeréssel kell adóznunk az önök bátor, férfias magatartásáért, katonás magaviseletükért, ép olyan mérvben nem kisebb elismerés illeti az itthonmarádottakat, akik a legféltőbb gonddal, a kétségbeesésig fokozódó félelemmel figyelték a dolgok menetét s aggodalommal voltak eltelve az Önök léte és nem léte felől, de mindezt zúgolódás s panasz nélkül viselték. Soha egy izben. sem volt alkalmam p3naszt hallani az Önök távolléte miatt. Nem tehetek róla, a modern haladás ós felfogás szellemével én sem tartom összeegyeztethetőnek a háborút, j azonban addig, mig a nemzetek, államok egymás hatalmi érdekének sórtet; lensógóre nézve végleg meg nem egyez! nek: a hadba menés nemcsak a katonai szolgálat teljesítése, hanem hazafiúi kötelesség is. Mert minden háború, amelyet egy nemzet visel, a haza védelmét jelenti. A hazát védeni pedig a legszentebb feladat, a legszebb kötelesség. Most visszatérnek a polgári foglalkozásukhoz, családjaik körébe, folytassák családfenntartó, kenyérkereső foglalkozásukat fokozott erővel, hogy az elmulasztottakat is pótolják s a hazának és társadalomnak, mint dolgos polgárok még inkább javára ós hasznára váljanak. SALV&I'QE 'JSsT vm«- fc bélyftifcajrtMÜ, kVtzvinysél, cnkmrfcttafséiaét, virtMnyaél, smétsM fc Hto

gil turwfe fcinrtlalBál ktttal tatáw. tartatot vuaHtearuyirfe.