Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-28 / 68. szám

Békéscsaba 1913 szept. 4. BÉKÉSMEGYEJ KÖZLÖNY 28 tőgen srigoru intézkedésed^ ar a túltengő elővásárlás ellen és ** ^ kezdetére vonatkozólag. Ezelőtt a gyasztó közönség még csak a színét se látta a termelőknek, — akikkel közvetlenül érintkezve jóval olcsóbban vásárolhatott volna, — mert a kofák elcsípték őket még hajnalban és megvettek tőlük minden megvehetőt. Mire a közönség felkelt és kijuthatott a piacra, akkor már csak a kofák fogadták, méreg drága árakon kínálva, sokszor nem is elsőrangú portékájukat. Azonban dacára a szigorú szabályrendeletnek, a kofák zsarolásaitól nem lehet megszabadulni. Módot tudnak találni azok arra, hogy a termelőkkel érintkezésbe lépjenek, még mielőtt a városok vagy a községek belterületére ceérkeznének. Már künn a határban, az országutakon megrohanják őket ós mire beérkeznek, már az összes portéka az övék. A közönség hoppon marad, a kofák meg vigan nevetnek a markukba mikor a rendőröket megpillantják, akiknek őket kellene ellenőrizniök. Ilyen viszonyok között a közönség, ha zúgolódva is, kénytelen beletörődni azokba a bajokba, amelyek például a csabai hetipiacon is uralkodnak. Itt például aprójószágot csak az olyanok vehetnek a piacokon, akiknek vagyona körülbelül megközelití a Rothschildót, mert a csirkekereskedők 10—12 vásárlóval dolgoznak, akik megrohanják az eladókat, minden alku nélkül megadják azt az árat, amit kérnek ós <ök az urak. A közönség csak a hitványabb aprójószágokhoz julhat ós azokhoz is méregdrága árakon. Csabán drágábban kell megfizetni az aprójószágot, mint Aradon, Szegeden vagy akár Budapesten is. A gyümölcscsel sem állunk másképen. A nemesebb fajta gyümölcs — körte, barack — darabjáért 16—20 fillért is elkérnek a piac rémei, a kofák. Az is kedves dolog, hogy bár a miniszter Csabának csak két hetipiaci napot engedélyezett, tulajdonkt'pan négy hetipiaci napunk van. Hetipiac csak szerdán és szombaton lehetne. És ehelyeií mit látunk? A kofák már kedden és pénteken délben kipakkolnak és megy vigan a vásár. Ebből szintén hátrány származik a fogyasztóközönség legnagyobb részére, mert akik az előpiacokra nem juthatnak el, csak szerdán és szombaton vásárolhatnak. Akkorára pedig már sz árucikkek java elkelt, csak silányabb dolgok kaphatók ós ezekért is súlyos összegeket kell a szegény vásárlónak lefizetnie. De nemcsak a közönségre káros ez, hanem magára a* községre is. Az elővásárosok — pedig ilyenek sokan vannak — azoknak a helypénzót szerdán ós szombaton elveszítette már a község, mert a két napért csak egyszer fizetnek. Évente bizony jelentékeny summára rug, amit ilyen módon elveszít a község. Megmaradhatna könnyen pedig a zsebében, csak szerdán ós szombaton is szedjen helypónzt. A csabai piacnak legújabban még egy veszedelme támadt. Az árviz által sújtott vidékeken tudvalevőleg nem termett semmi, illetve a mi termett is, elpusztította a könyörtelen áradat. Az ottani lakosságnak ilyen körülmények között még a módosabb r'sze is alig tud jutni valamihez. Ezt a helyzetet ügye sen felhasználja egy csomó ember, akiket tulajdonkópan a „nyomor vámsze dői" nek lehetne nevezni. Ezek lejönnek az altöldi városok piacaira ós összevásárolják különösen a zöldségféléket, tököt, paprikát, paradicsomot, burgonyát, ők is olyanok, mint a csirkeszedők. Alku nélkül fizetik az árukért, amit kérnek. Aztán vasútra rakják, elszállítják az árvizsujtotta vidékekre és eladogatják természetesen busás nyereséggel. Ők is nagy mértékben drágítják tehát a csabai piacot. Még lehetne több mizériát is elkeseregni a csabai piacról, amelyre bizony ugy megy ki vásárolni a fogyasztó közönség, mint a világjáró a kannibálok közzé. Bizonyosan megnyúzzák. Legnagyobb baj mégis az, hogy a piac akkoi

1 kezdődik, araikor az idegen kofák akarj ák és nem akkor, amikor a szabályrendelet megállapítja. Nemsokára talán már csütörtökön délben kipakkolA publikumra jobb is volna, ha nak. volna piac, mert akkor tamindenu._ * az idegen kofák kihaszlán nem tudu. '-zetet. Csabán is alanálni ennyire a ha.., ' "kertészet, ami kulna, fejlődne a konyít tenné a zöldségféléket mindjárt olcsoo* és legalább ezzel segítene a közönség Kiss László főszolgabíró, akinek a figyelme kiterjed mindenre, bizonyára megfogja találni a módját e fennálló mizériák brvoslásának. Ha rend lesz a piacon, akkor a közönség legnagyobb ellenségei, a tömegvásárlók nem fognak ennyire grasszálni. Kvasz András Budapest fölött. Wittmann mérnökkel repült. Szent István napján a megyebeli három aviatikus között Kvasz András járt a legrosszabbul, amennyiben elromlott a gépje ós nem lehetett részt vennie a magyar aviatika nagy napján. A publikum sajnálta is Kvasz Andrást, mert ő a legnépszerűbb magyar pilóta, ő a bohém pilóta, a bohémeket pedig szeretik mindenfelé a nyárspolgárok. Kvaszt a Szent Istvánnapi pech miatt se busul, mert tudja, érzi, hogy azt a csorbát nemsokára ki fogja köszörülni valami sz'psóges bravúrral. Már közel is jár hozzá, amennyiben vasárnap Budapest fölött röpködött jóakarójával ós pártfogójával, a derék Wittmann mérnökkel, aki annak idején Békéscsabára is elkísérte. Wittmann mérnök tudvalevőleg a legszebb diadalt aratta Szent Istvánkor az Etrich féle monoplánon. A diadalmas repülés ugylátszik, őt is fellelkesítette, mert vasárnap délután ismét felszállott ós átrepülte Budapestet, Utasként magával vitte Kvasz Andrást. A pesti publikum üdvrivalgással fogadta a levegő bátor hőseit, ahol csak elszállottak. A kiváló magyar pilóta a fényesen sikerült légi útról következőképen nyilatkozott egy újságíró előtt: — Délután hat órakor startoltam a ráko3Í téren. Utasként Kvasz András pilótát vittem föl. Husz percig tartott, amig ott a repülőtér fölött elértem az ezeregyszáz méter magasságot, azután nekivágtam a városnak. Először Újpest fölött szálltam el, majd véges-végig a Nagy-körut tengelyében. Pompásan láttuk, hogy a nép ezrei mint néznek fölfelé és mint lengetik felénk kalapjukat, zsebkendőjüket. A körutat elhagyva, végigrepültünk a Duna fölött a Csepelszigetre s a magasból megszemléltük ott a jövendő repülőteret. Egy fordulattal a központi vasárcsarnok, majd a Népopera fölé kerültünk, azután visszatértünk a Rákosra s ott elállított motorral spirálisban ereszkedtünk le a földre. Kvasz Andrást annyira elragadta a jó kedve, hogy a Lipótvárosban ledobta a sapkáját. Érdekes, hogy a viharvert, olajos, kormos sapka, mintha csak tudta volna, hol a helye, egy nyitott szemetes kocsiba esett. Wittmann Viktor, mihely megkapja az Etrich-gyártól az engedélyt — mert a gép a gyár tulajdona — Bud&pestről sorra elrepül a nagyobb magyar városokba. Addig is, mig tervét megvalósíthatja, többször be fog repülni a városba 8 utasként már is több notabilitás jelentkezett nála. Csendélet Gyulaváriban. Legények véres verekedése. Elvették a rendőr kardját. A gyulavárii legények nagy viríusos legények. Híresek is arról a megyében. Gyulavári és Doboz vezetnek a verekedések terén. Még Csabán sincsen annyi verekedés, mint ebben a két faluban, pedig hát a csabai legények se jobbak a Daáknó vásznánál, mikor egy kicsit felöntenek a garatra. Azért Gyulaváriból mostanában kevés verekedés hire érkezett. Meg van ám ennek is a maga oka-foka. Lukács főszolgabíró ugyanis a sok verekedés miatt meg akarván ^büntetni a gyulavárii legényeket, nem adott nekik egyetlen mulatságra sem engedélyt. Gyulaváriban tehát nem lehetett mulatni. Csöndes volt a fdlu, mint egy temető A leányok duzzogtak is emiatt a legé gényekre. És igazuk is volt, mert há szegények, nem táncolhattak. Tánc nél kul pedig nem élet a lány élete. ; De a legényeknek is rosszul esett , ez a nagy csöndesség. Lelkiismeret furdalást éreztek. Nemrégiben tehát ismét alázatos instanciával fordultak a főszolgabíróhoz. Engedélyt kértek egy mulatságra. ígérgettek, fogadkoztak, hogy nem lesz semmiféle verekedés, olyanok lesznek mindnyájan, mint a szelid szerzetesek. A szigorú főszolgabíró azonban 6nne

k dacára sem adta meg az engedéiv? A, l

eS

é

ny

0 < ekkor felebbeztek az alispa.. o

z/ Ambrus alispánnak, ugy látszik, j\°

b

b szive van a mulatós legényekhez, vagy talán csak próbára akarta tenni őket, mert meg adta nekik a táncmulatságra az engedélyt. Nagy lett erre a gaudium Váriban. Örültek a legények, de még jobban a darázsdereku falusi virágszálak. Szépen is ment a mulatság egy darabig. A legények egymásra vigyáztak, nogy galibet ne csináljanak. Hí valamelyik hangosabban gondolkozott, már leintették. Egyszóval szép mulatságot akartak csinálni mindenáron. Az ilyen anyámasszonyfále mulatság á.m nem mulatság Gyulaváriban. Egyszer ugy éjfél felé Kun Lajos, az egyik legény, aki az öcscsével, Péterrel az egyik asztalnál sörözött, elkurjantotta magát. — Csitt, ne lármázz! — intették csendre a többiek. — Hát mi ez itt ? Templom ? — kiáltotta stentori hangon Kun Lajos. — Az hát! — Na 'iszen, szép templom. — Csak ne lármázz — hangzott mindenfelől. — Miért ne lármázzak ? Jogom van hozzá ! Az antikrisztusát! Nagyot káromkodott a legény, aztán ő is, meg az öccse is sörös üvegeket kaptak fel és verték az asztalokhoz. Olyan nagy lármát csaptak, hogy a kirendelt rendőrök kénytelenek voltak bemenni a korcsmába. — Csendesebben hó! — kiáltottak a legényekre. A rendőrök megjelenése csak olaj volt a tűzre. — Mit akartok itt, ki innen! — Ordította Kun Lijos. A rendőrök azonban nem voltak hajlandók távozni. Heves szóváltás keletkezett. A legények szidták, piszkolták a rendőröket, elmondták mindennek, csak jónak nem. — Gyertek velünk a községházára — szólította fel ekkor R o z e k rendőr a legényeket. — Csak azt várjátok! Rozek meg akarta fogni az egyik Kun fiu karját, de az neki ment. Hatalmas dulakodás keletkezett. Dulakodás közben Kun Lajosnak sikerült kihúznia Rozek rendőr kardját. A meglehetősen éles kardot fordítva tartotta a kezében ós ugy vagdalkozott. A saját kezét is több helyén megvágta vele. Természetesen megsebesítette a rendőrt is. Ráadásul még az üvegajtó üvegeit is összetörte. Ezzel a csúnya kis esettel vége is lett a gyulavárii csöndes mulatságnak, mert a vendégek szétszéledtek, véget vetettek a zenének és haza mentek a legények is. A két Kun ellen természetesen megindult az eljárás. Hanem Gyulaváriban sem lesz mulatság mostanában, mert most már nemcsak a főszolgabíró lesz szigorú, hanem az alispán is. többi tagjairól. újságcikkek, tagja, dr. gróf az ÚJDONSÁGOK. Bolza Alfonz gróf, mint életmentő. Csak a napokban volt szó az újságokban a bécsi katonadráma hősnője' Bolza Mária grófnő tragikus halála révén a Bolza család Megemlítették ekkor hogy a család .egyik Bolza Alfonz, Szarvason lakik, ahol ügyvédi gyakorlatot folytat. A szarvasi mágnás-ügyvéd most a saját személyében is beszéltet magáról: mint bátor életmentőt emlegetik most Szarvason. Dr. gróf Bolza Alfonz, a dúsgazdag fiatal má;nás, általában nagyon népszerű ember Szarvason. Mint ügyvéd, a legegyszerűbb emberek ügyes-bajos dolgaival szívesen foglalkozik. Egyszerűsége ruházkodásában és szokásaiban is kifejezést nyer. Állandóan — csakis mint a szarvasi cívis — cifra dohányzacskót és hatalmas tajtókpipát hord magával. A grófot izgalmas vé'etlen tette életmentővé. Nővéreivel és a komteszek olasz nevelőnőjóvel, Serralesandri Anikóval csónakázott a gróf a Holt Kőrös folyón. A folyón levő uszodánál már ki akart szállni a társaság, mikor a nevelőné, aki utolsónak maradt a csónakban, megszédült s egyensúlyt vesztve, a vizbe zuhant és elmerült. Nagy veszedelem fenyegette a nevelőnőt, mert a viz az uszoda tutaja alá sodorta. Bolza gróf nem sokat tétovázott, a vizbe vetette magát. Le kellett buknia a viz alá s csak ugy vonszolhatta ki a már elmerült leányt az uszoda alól. A mentés, nagy küzdelem után, szerencsésen sikerült. Az izgalmas életmentés alatt kitódult a partra az uszoda közönsége s a bátor grófot lelkesen megéljenezték. — A trebinyei katonák hazaérkezése. Különféle kellőképen ellen nem őrizhető hirek keringettek a Bosznia-Harcegovinában visszatartott tartalékosok hazaérkezéséről. Csak az volt az örvendetes bizonyosság, hogy mostanában jönnek haza. A napot pontosan még katonai körökben se tudták. Most azonban már hivatalos helyről szerzett forrásból jelezhetjük, hogy a 101-es tartalékosok augusztus 26-án hajóra szálltak ós Koneczni alezredes vezetésével elindultak Trebinjóből. A tartalékosok augusztus 30 án reggel 6 óra 36 perckor érkeznek Csabára. Fogadtatásuk ünnepélyes lesz. Az ezred nagyváradi tisztjei Békéscsabára utaznak, hogy a fogadtatáson jelen legyenek. Átutazik Csabára a nagyváradi házi zenekar is. A fogadtatás előkészületei már javában tartanak. Az ezred egész tisztikara künn lesz a pályaudvaron, ahol a megérkező bakákat zeneszóval várják. A község vezetősége is künn lesz Kiss főszolgabíróval az élén. Az érkező katonákat a község meg fogja vendégelni. Bizonyára sokan lesznek künn a derék magyar fiuk fogadásán a közönség részéről is. — Itt emiitjük meg, hogy a 101. gyalogezred zenekara pántaken, szombaton ós vasárnap délután 5 ós fél 7 óra között térzenét tart a Főtéren, este 8 ós 11 órák között pedig hangversenyez a „Fiume" előtt. Ha kedvezőtlen lesz az idő, akkor a „Fiume" éttermében tartja meg hangversenyét a zenekar. — Az orosházi állomás. Az orosházi állomás kibővitóse ügyében hozott miniaztöri döui686KDe urosnaza község megnyugodni nem akarván, közvetlenül a miniszterhez egy ujabb kérvényt adott be az állomás kibővítésének a község által kért módon leendő végrehajtása iránt. A miniszter a kórelemre megjegyzi, hogy mivel a helyzet időközben mit sem változott, a hivatali elődje által ebben a kérdésben kiadott rendeletben foglaltakat fenntartja. Kijelenti egyben azt is, hogy a miniszteri rendeletben jelzett felüljáró tervei elkészítés alatt vannak és az annak alapján ujabban kitűzendő közigazgatási bejárás alkalmával a község kívánságait újból előadhatja. — A váradi püspök Bucsatelepen. Gróf Széchenyi Miklós püspök a mult hót végén Lopussny Gyula tb. kanonok irodaigazgató kíséretében Bucsatelepre utazott, ahol megtekintette a templom ős a plébánia építkezésének előrehaladását. Istennek ez az uj hajléka tudvalevőleg a püspök bőkezű adományából épül fel. A püspök behatóan érdeklődött a munkálatok menete felől és a tapasztaltak felett teljes megelégedését fejezte ki. — Elhalasztott tanitóválasztás. A békéscsabai ág. ev. egyház négy tanítói állásra, három a tanyákon, egy a belvárosban, hirdetett pályázatot. Az állásokra tizenketten pályáztak. Az egyházközség presbitériuma kedden délelőtt akarta a választást megejteni, azonban a tanácstagok nem jelentek meg határozatképes számban, igy a választást jövő kedden tartandó ülesre halasztotta, melyen a válatztást a jelenlevők számára tekintet nélkül megejtik. — Gyógyszertári jogadomány. A belügyminiszter Vámos Imre köröstarcsai gyógyszerószsegédnek adományozta a Diósgyőrött felállítandó gyógyszertári jogot.