Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-28 / 68. szám

28 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 aug. 10. res dijnoki állásra alkalmazottak a tiszti nyugdíjintézetnek tagjai, — amint Bókésvármegyében is — ez esetben is fennáll e az elsőbbség ? A vármegye alispánjának ezirányu felterjesztésére a belügyminiszter döntése megint kedvezőtlen a dijnokokra, mert a belügyminiszter kimondja, hogy a „kebelbeli" hivatalnoki minőség fogalmát csakis a segéd- és kezelőszemélyzet létszámában rendszeresített fizetéssel javadalmazott állásra való alkalmaztatás meríti ki. A dijnokok azonban nem tartoznak a segéd- és kezelőszemélyzet létszámába és nem fizetést húznak, hanem napidijat. Ezek szerint, ha egy dijnok akár 20 évig szolgál becsülettel valamely hivatalban és egy megüresedő irnoki állásra pályázik, azonban igazolványos altiszt is van a pályázók között, az esetben az igazolványos altisztet kell kinevezni, a dijnok tehát egész élete végéig kénytelen a nyomorúságos dijnoki javadalomért tovább szolgálni a legkisebb reménye nélkül annak, hogy magasabb állást elnyerhessen. Mondanunk sem kell, hogy ez a legnagyobb méltánytalanságok közé tartozik. Ugy halljuk, hogy a belügyminiszter döntése a törvényhatóság elé kerül, hogy esetleg a közigazgatási bírósághoz éljen panaszszal a sérelmesnek tartott miniszteri döntés ellen. Azt hisszük, hogy a törvényhatósági bizottság ennek a vitás kérdésnek tisztázását a közigazgatási bírósághoz intézendő panaszjog érvényesítésével el fogja határozni, ezt következtethetjük abból is, hogy midőn a honvédelmi miniszter pár évvel ezelőtt aziránt kereste meg a törvényhatóságot, hogy az igazolványos altisztek részére törvényben biztositott kedvez ményt szabályrendeletileg még jobban kiterjessze, ezt a miniszteri kérelmet a legkerekebben visszautasította. Csaba és a köztisztaság. Messzi vannak egymástól. És jön a kolera . . . Csontlábával már Magyarországra toppantott a Balkánon fellépő fekete rém, a kolera. Itt is, ott is történnek gyanús megbetegedések, különösen, a Délvidéken, amely közelebb esik a Balkánhoz. A fenyegető veszedelemre való tekintettel a hatóságok megtették mindenütt az ilyenkor szükséges óvintézkedéseket, amelyeket azonban a lakosság nem nagyon igyekszik seholsem betartani. Hiába hangoztatják az értelmesebbek, meg az arra hivatott tényezők, hogy a kolera és minden más járvány ellen is csak a tisztasággal lehet legeredményesebben megküzdeni. Különösen a köznép nem akarja ezt megérteni, tehát vesztébe rohan. Hiszen elég csak egy megbetegedés, a fekete halál végig tizedeli a falvakat, tisztátalanabb városokat egyaránt. A csabaiaknak többször volt már részük a kolerából. Legutolsó nagysza" básu pusztítását 1873 ban végezte itt ez a veszedelmes járvány. Kisebb-nagyobb mértékben azelőtt is, azután is fellépett. Minek a jele ez, valamint az is, hogy messze vidéken nem pusztit ugy a tüdővész, mint Csabán ? Bizonyosan nem annak a jele, hogy Csaba egészséges, tiszta város, hanem épen az ellenkezőjének. Igaz, hogy egy városban ideális tisztaságot csakis vízvezetékkel ós csatornázással lehet teremteni, Csabán pedig az még csak utópisztikus álomnak tekinthető : mégis, még e hasznos közegészségügyi intézmények hiányában is, jobb lábon kellene állania Csabán a köztisztaságnak, mint ahogy jelenleg áll. Az itteni publikum, de még az úgynevezett „illetékes tényezők" is, ugylátszik, azt gondolják, mivel ideális tisztaságot csak vízvezetékkel és csatornázással lehet elérni: nincsen szükség köztisztasági intézkedésekre. Jól van ugy, ahogy van, ugy is meg kell halni egyszer. Csak egy pár dolgot sorolunk fel annak az illusztrálására, hogy Csabán mennyire dühöng a tisztaság ós hogy Csaba egészségesebb, mint akár — mondjuk -— Tátralomnic. Hetipiacok alkalmával tudvalevőleg tele van a Ferenc József-tér nem akácfavirággal, mert attól megfosztotta a gazdasági intéző, hanem lovakkal, szekerekkel és penetráns bűzze), amely különösen napos időkben szinte türheteben. Keseregtünk már többször amiatt, hogy a gabonapiacot el kell onnan telepíteni, de ez is még csak a jövő zenéje. Az ottani lakosságnak, meg a vásárra síelő publikumnak még jó ideig kell ólvezniök azt az épen nem „édes" illatot. A vásá rosok mikor elmennek, természetesen rengeteg szemét marad ott. És azt hiszik, hogy hamarosan eltakarítják azt a szemetei ? Dehogy. Megvárják, míg teljesen megszárad, amig tehát az összbüzt és összbacillust belebocsátja a levegőbe, akkor aztán, ugy délután 3—4 óra faló, sőt gyakran későbben is megjelennek az utcaseprők, rengeteg porfelhőt kavarnak az orrunk alá, a tüdőnkbe és rendben van a dolog. Tiszta Ferenc József-tér. Aztán, nyájas olvasó, bizonyára éreztél már ugy este 8 óra körül valami kellemes illatot, mely egy-két, több kocsiból árad ? Ezek az illatos kocsik nem a mellékutcákon gördülnek végig, az nekik derogál, hanem a főútvonalakon ós főtereken. Talán lehetne akként intézkednie a hatóságnak, hogy ezek a kocsik egy kicsit későbben döcögjenek végig a városon. Mi, éjjeli baglyok érezhetjük, miértünk nem kár, de a j szolid publikum orra és gyomra érdekében kénytelenek vagyunk a szavunkat felemelni. Aztán ott van a mi tengeri kígyónk, a Körös-csatorna, ez a hatalmas bacilus telep, ez az örökös botránykő, amely olyan dédelgetett kedvence az AIsófehérkörösi ^.rmentesitő Társulatnak, hogy nem merészeli megzavarni ősnyugalmát, nem ereszt bele tiszta vizet. Fél talán attól is, hogy kiapad a Körös vize. Mostanában pedig volt a Körösökben annyi viz, hogy még a szántóföldeknek, meg a házaknak is jutott, de mi azt nem vettük észre. A mi csatornánk nem kapott vizet, maradt büdösnek, mint amilyen azelőtt volt. A döglött disznók, kutyák, macskák, csirkék egymásra úszkálnak benne és ha valamelyik vakmerő, vasgyomru ember fürdésre szánja el magát, bizony nagyon gyakran megtörténik, hogy egy oszlásnak induló állati hullába ütközik. Nem is gondolják önök, hogy az ilyesmi milyen egészségessé teszi a vizet! A csatorna tisztaságát aztán nagyon emeli az is, hogy az egyik timár állandóan benne áztatja a bőröket. Ne tessék gondolni, hogy valahol messze, a zsilipeken tu). Nem, hanem a városnak csaknem a kellős közepén. Büntették már érte nagyon sokszor, de ő nem törődik véle. ő áztat ós áztat vigan tovább. Említhetnénk még, hogy Ilics Ilia és kollégája közvetlen a selyemfonoda mellet'i tóba szoktak lepakkolni, aminek a sziga szintén hasznos ős kellemes a fonodában dolgozó 350 lánygyereknek, meg a forgalmas békési uton közlekedő közönségnek: — de ezzel már be is fejezzük Csaba e remek köztisztasági intézményeinek felsorolását. A cikket pedig azzal az óhajtással zárjuk be, hogy mentsen meg bennünket az isten a kolerától, mert ha beteszi ide a lábát, nem távozik el addig, mig temetőt nem csinál ebből a „tiszta" Csabából. Az orosházi orvosok és a községi cselédek. Nincs ingyenes gyógykezelés. Igy döntött a miniszter. Megemlékeztünk már arról, hogy ugy Orosháza képviselőtestületében, mint a törvényhatósági bizottság közgyűlésén milyen heves vitát provokált az orosházi orvosok állásfoglalása a községi cselédek gyógykezelése ügyében. Ezelőtt a községi orvosok saját jószántukból ingyenesen gyógykezelték a cselédeket. Erre nem kötelezte őket senki, semmiféle szabályrendelet. L^ss^nként aztán az a hí delem alakult ki a cselédek között, hogy az orvosoknak kötelességük őkei ingyen gyógykezelni. Ez a hiedelem folytonosan erősbödött ós az utóbbi időkben már követelőztek is az orvosokon. Sőt akárhányszor keményen össze is tűzött vélük egyik-másik sűrűbb vérű páciens. Az orvosok végre is megsokallották a cselédek tiszteletlen, hálátlan viselkedését ós kimondották, hogy többé nem fogják őket ingyen gyógykezelni. A cselédek ekkor a képviselőtestülethez folyamodtak. És sikerre), amenynyiben a képviselőtestületnek az „urakkal egyáltalában nem szimpatizáló többsége annak a véleményének adott kifejezést, hogy a községi orvosok busás fizetést húznak, annak a fejében tehát gyógykezelhetik ingyen egészen bátran a cselédeket. A képviselőtestület ilyen értelemben is határozott nagy vita után. A határozat azonban nem emelkedett jogerőre, mert az orvosok megfelebbeztók a határozatot a törvényhatósági bizottsághoz, ahol szintén vehemens vitát porovokált a kérdés. Végeredményben a megyebizottság többsége a felebbezós ellen foglalt állást ós szintén kimondotta, hogy az orvosok kötelesek ingyenesen gyógykezelni a cselédeket. Az orvosok nem tehetvén mást igazságuk tudatában, a belügyminiszter döntése alá bocsátották az ügyet. És ezt helyesen is cselekedték, amennyiben a miniszter nekik adott igazat, megmásítván ugy a képviselőtestület, mint a törvényhatóság sérelmes határozatát. A miniszteri döntés a legutóbbi képviselőtestületi közgyűlésen került bemutatásra. Nem esett jól az „urellenes" magyaroknak, de hiába, akar esett jól, akár nem, csak bele kellelt nyugodniok. A közgyűlést még meglepetés is érte. Az orvosok ugyanis — ugylátszik, afölötti örömükben, hogy a miniszter nekik adott igazat — bejelentették, hogy a minisz eri döntés dacára h jlandók 1 1915 január l-ig ingyenesen gyógykezelni a beteg cselédeket. Ezt a bejelentést örvendetesen vette tudomásul a képviselőtestületnek az a része is, amelyik az orvosok ellen dolgozott. Az orvos-cseléd-affér igy tehát szerencsés befejezést nyert Orosházán. A csabai hetipiac mizériái. A túltengő elővásárlás. Kettő helyett négy piaci nap. Drágaság az árviz miatt. A vármegye pár év előtt alkotott egy szabályrendeletet, amely megleherajz-, az orvos- ós természettudományok, meg a technika terén. Ezeknek a mezőknek a művelésére a magyar föld olyan tehetségeket termelt, hogy azokkal büszkén állhatunk oda, a világvezető népek sorába. Az olvasók okulására, megismertetem azokat a magyar munkásokat, kik a mathematika-, a földrajz-, az orvosés természettudományok, meg a technika terén az emberiségre kiható munkát végeztek. Mióta az emberiség eszmél, azóta megvan benne a törekvés, hogy hatalmába keritse a levegőt is. Evégből mechanikai szerkezetet konstruáltak, hogy segítségükkel a test lerázza a röghözkötöttség bilincseit s a madár módjára ide-oda repüljön. Hogy Magyarországon is voltak mindig emberek, kik önállóan kutattak ily szerkezetek után, hogy voltak, kik az ilyen irányú európai mozgalmakban rósztvettek, kik a Montgolfier (olvasd Mongolfié) testvérek és Charles (olvasd Sír,) sikeres kísérleteit azok megtétele után mindjárt utánozták, erről egykori újságok közlései tanúskodnak : „Dömsödön egy kádár magának nagyon vékony fenyőfadeszkaszárnyat formálván és azt valami vékony vászonnal bevonván, a repülést meg próbálta ós oly szerencsés volt benne, hogy első próbájának alkalmatosságával is, a réteken egyik szónaboglyáról a másikra, 15—20 ölnyi távolságra, számtalan emberek bámulására, sas módjára repdesett. Talán nagyobb tökéletességre is vitte volna ezt a tudományt, de mivel némelyek szárnyas embernek csúfolták, megharagudott ós szárnyait ösz szerontotta. Nem ama bécsi órás — Deegen — volt az első, aki próbát tett mesterséges szárnyak segedelmével magát a levegőbe felemelni, hanem ő előtte jó idővel, sőt a levegői golyóbisnak föltalálása előtt jóval, a veres klastromban, Szepes vármegyében egy Ciprián nevü fráter tett legelőször próbát a Kárpát hegyeken mesterséges szárnyakkal a levegőbe repülni. Sokkal többre is ment ebben a próbájában, mind Deegen ur, mert ő nem szorította magát egy lóiskolába, mint ez; és nem vett maga segedelmére egy kis levegőgolyóbist, hanem a szabad levegőben a veresklastromtól egy jó távol levő Korona navü hegynek bércéig repült magasan. Egykorú feljegyzések szerint a barát éveken át dolgozott a klastromban levő laboratóriumában a két szárnyon, amelyet karjára csatolt, de amelynek két nyúlványa is vol', amelyeket óraszerkezettel a két főszárny hozott mozgásba. A kísérlet egy holdvilágos estén történt; a klastrom magas kőfal keri tóscről indult el a barát s hogy mind föllebb ós föllebb emelkedve a levegőben, valósággal úszott az űrben, míglen elérte a Koronahegy tetejét. A környékbeli nép látva a levegőben uszó emberi alako*, csodát vélt ós valóságos búcsújárás volt a klastromban, ahol utóbb megtiltották Cipriánnak a kísér leteket, szárnyait pedig megsemmisítették. Ezen a téren egy igazi alkotásról is számolhatunk be. Martin Lajos, a kolozsvári egyetemen felejthetetlen emlékű tanárom, a repülőgépek uj típusával : a lebegő kerekes repülőgéppel megalkotta a jövő dinamikus repülőgépjének azt a típusát, melynek kultiválására az aeroplán tulhaladásával rá fogunk térni. (Serényi G.) Kötelességünk Martin találmányát nyilvántartani — ezt megtehetjük, mert a repülőgép a család birtokában meg van — s reklamálni a zsenialis föltaláló számára a prioritás dicsőségét. Ezen a helyen emiitjük fel Verancsics Ferancet, az ejtőernyő feltalálóját, a legnagyobb magyar feltalálók egyikét. Ejtőernyőjét 1604 körül próbálta ki, midőn Velencében egy torony tetejéről minden baj nélkül leereszkedett. Volt idő, midőn korának egyik legelső, hazájának eddigelé legnagyobb mathematikusa Bólyai Farkas hirdette a marosvásárhelyi ev. ref. gimnáziumban a tudomány igéit. Milyen idők is voltak azok (1804—1851), midőn a tudomány fejedelmei keresték fel levélben a kis Maros-Vásárhely szerény kollégiumának nagy professzorát, hogy tudományos kérdésekben nézeteit hallják. Híres munkáját, a Tentamen-t latin nyelven irta ; ehhez hozzákötve jelent meg fia ós mathematikai lángeszének örököse: Bólyai János neve alatt a világhiiü Appendix Ez a munka tette a Bóiyai nevet világhírűvé. Bólyai Jánosnak ez a munkája — mely alapja az abszolút geome!riának — nagyjában már a szerzőnek huszonegy éves korában készen állott. A szinte párat an mathematikai lángelme ezzel ki is merült. Poincaró (olvasd Poenkáré) — a jelenkor egyik legnagyobb mathematikusa — a következőképen nyilatkozik Bólyai Jánosról: Bólyai az imaginárius mennyiségekről, különösen pedig a nem Euk ides féle geometriáról közzétett fölfogásával átalakította a mathematikai filozófiáját. Ez a két felfogás volt kezdete annak a fellendülésnek, melyet az analozis ós a geometria terén a következő időszakban tapasztalunk. Nem mondható, hogy Bólyainak hatása a mathematika fejlődésére olyan volt, mint amilyen érdeme szerint lehetett volna. Munkái sokáig az ismeretlenség homályában maradtak és utódainak, anélkül, hogy követői lettek volna, olyan tótelekre kellett magoknak rájönniük, amelyeket ő már ismert. Ez azonban egyáltalában nem csökkenti az ő érdemét ; ezért ő nem kevósbbó előd ós igazi feltaláló, mert időszerint első. Ez a hatalmas szellem korát megelőzte. Bólyai Farkas a mathematikán kívül technikai kérdésekkel is foglalkozott. Különösen jó fütő- és főző kemencét talált fel, mely nemcsak a fűtést, hanem a szoba levegőjének tisztán tartása tekintetében is kitűnő volt. A Bólyai kemencék annak idején Marosvásárhelyt ós környékén híresek voltak. A mai draisine t (olvasd dreszinl) is már 80 évvel ezelőtt feltalálta és a szobában használta. A 30-as évek végén egy sajátságos külsejű szekeret is talált fel. Előbb három kereküre csinálta, de ez nem mutatkozván célszerűnek, négy kereküre változtatta. A szekér alakja négyszögű volt, négyoldalú fi

!agórija fedéllel ; ajtaja hátul, hogy elragadás esetében veszély nélkül lehessen belőle kilépni ; tengelyei, mint a vasúti kocsiknál, a kerékkel együtt forogtak. Télen egy kis pléhkemence volt benne, melynek kinyóló csőkómónye ugy füstölt, mint egy kis lokomotivé. Mikor legelőször kiindult vele és végig robogott Marosvásárhely u'ciin, a nép összesereglett és megbámulta, mint valami csodát. Bólyai Farkas 82 éves korában hunyt el 1856 ban. Sirját ma már nemcsak az a pónyikalmafa, amelyet végkivánságának megfelelve egy ezeretőkóz ültetett dombja tövébe, hanem díszes emlék is jelöli.