Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-28 / 68. szám

Békéscsaba, 19

13. XL-ik évfolyam. 68-ik szám. Csütörtök, augusztus 28. BÉKÉSMEGTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZfiTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. flSfizetni bármikor lehet évnegyeden beiül i«. Egyes szára ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; <*ux.yás józsef. Laptulajdonos ; SEIHEL'SSKTr JÓZSEF. Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem artnín.ik ui«<sa Jön a pénz. Békésosaba, augusztus 27. A fehér békegalambok a közelmúlt hetekben több izben is megkísérelték a felrepülést, de egy egy ujabb aggályos diplomáciai fordulat megnyíló ketrecéből kiszabaduló bonyodalomvércsék mindannyiszor kitépték az olajágat a békehozók csőréből és visszakergették őket a jóremények bárkájába. Amikor a bukaresti békét megkötötték s a vértaraju vizek elcsendesedése volt várható, a bécsi viharszögletből nagyot fujt Berchtold gróf és Kavalla előtolásával uj kötéltáncolásra kényszeritette a békét. Jő szerencse még, hogy ebben a nagyon is balkezes baj keverésben még szövetségesei is nagyon cserben hagyták a monarchiát s a szélzacskó erőlködése nem hozott felfordulást. De jött az ujabb csóva : Drinápoly. A török elég szemérmetlen volt, hogy a kedvező alkalom kihasználásával visszalopja Bulgáriától azt, ami rövid idő előtt úgyis jogos tulajdona volt s amit a bolgár — szintén a kedvező helyzet felhasználásával — tőle erőszakkal elrabolt. Most meg az orosz csörgette a fegyvert. Ohó, a bolgárt már eléggé összetörtétek, segitettem én is, mert nem akarta az uszályomat hordozni, de egészen felfalni nem hagyom. Ha a török ki nem sétál Drinápolyból, majd én besétálok Örményországba. De jött nyomban a felelet a nyugati szomszédtól, a némettől. Oda ugyan nem sétálsz be Atyuska olyan könnyű szerrel, mert Örményországban nekem fontos üzleti érdekeim vannak. A bagdadi vasutat egykönnyen nem engedem . . . Igy festett még legutóbb a helyzet. Az orosz gondolkozott s az okos BekésmBgyei Közlöny tárcája Csoda. Irta: Cslte Károly. Luca napja meghozta a telet. Kora hajnalban megeredt nagy pelyhekben a hó s esett egész estig Újjongtal: az iskolából kijövő gyermekek a féltérdig érő hóban. Nekik az nagy öröm volt, nem ugy az özvegy Csap'ónó tanitóné asszonynak, ki a kis udvari szobácskájának pitara elől lapátolta el nagy nyögésekkel a havat. — Istenem, Istenem! — sóhajtott E

ihenésül a lapátra támaszkodva, — csak át ez a tél ne volna. Nyáron is aligalig tud élni az ember a kis nyugdíjból, igy télen pedig menni kell 'tüzelőfára ! Még hat lapátnyi havat sem tudott odébb dobni, már teljesen kifáradt. Az alatt egy kis mosolygós, kerek arcú leány szökdécselt be az utcaajtón, „Tél az idő, fényük a hó . . ." dalocskát dudorászva. Házigazdájának, a jómódú Kovács András csizmadiamesternek volt a tiz éves Esztike leánya. Most jött meg az iskolából s meglátta azonnal az öreg tanitóné asszonyi, csengő hangon kiálltott hozzá: — Néni, néni! ne fáradjon vele, nem magának való. Ellapátolom én a havat, csak a táskámat teszem le előbb odabent. Pár perc múlva kezecskéjében volt a lapát. Kipirult, rózsás arcocskájára szaporán hulltak a hóvirágok. — Te kis, angyali lélek, te! — áradozott az öreg néni. — Nem is tudom, mi lenne velem tehetetlenségemben, ha te nem volnál mindenben segítségemre . . . megfontolásban kijelentette, hogy Drinápoly nem képez casus bellit s a maga részéről is hozzájárul a nagyhatalmak ama felfogásához, hogy maradjon a töröké. Marad tehát a töröké, de Kirkkilissze a bolgárnak jut s ehhez Konstantinápolyban is hozzájárultak, mert ott most nagy a boldogság, hogy az izlam szent városát, Drinápolyt visszafoglalták. E pillanatban egész Európában nincs füstölgő csóva. Európa egéről az utolsó felhő is eltakarodott. A francia diplomácia érdemes munkát végzett a béke megőrzése érdekében s örömmel állapítja meg, hogy a francia diplomácia a diplomáciai hadjáratból súlyban és tekintélyben meggyarapodva került ki. Ezt Berchtold tényleg nem mondhatja el az ő vezetése alatt álló diplomáciai hadsereg erederedményeiről. A diplomácia tehát ez egyszer teljes harmóniában zengi a békét. De ez a ritka egyértelműség se győzhetné meg a közhangulatot arról, hogy -az, amit a szócsavarás és titkolódzás hivatalos laboratóriumaiban kotyvasztanak, nincsen ujabb hamisság nélkül, ha egyébfajta békegalambok is nem állnának a békehirdetők sorába. De megszólalt a pénz őfelsége is és kimondotta, hogy kibúvik védbástyái mögül s a piacon sátrat üt; mert csakugyan béke van. A pénznek pedig hihetünk, ha helyzetképet fest; mert a legagyafurtabb diplomatánál is finomabb szimatja van, hazudni pedig nem tud. Ha nem hisz a békében, nem is tesz ugy, mintha hinne, hanem elbuvik a veszedelem elől. Ha pedig hisz, nincs hatalom, amely zár alatt tartsa, mert sajnál minden percet, amelyet tétlenül és kamatozatlanul tölt. Az történt néhány nappal ezelőtt, Mig a kis Esztike a havat takarította , félre az útból, az alatt az öreg néni a . konyha földjére telepedve egy hófehér ' ludat tömött kukoricával. A kicsike előbb végzett a dolgával, mellé gugolt ő is. Meg-meg simogatta a ludacska fejét. — Lásd virágom, ha Isten engedi, ennek az árán jön majd haza az ón kis árva Béla unokám a karácsonyi vakációra; — mondta az öreg néni. Igazán?! — csapkodta össze a hótól nedves, kis kacsóit örömében a leányka s megcirógatta ismét a ludacskát. — Bizony, máskép nem tudnám ( hazahozatni szegény, kis unokámat. Pedig ug.y-e lelkem-galambom, te is tudod, mennyire hazakívánkozik az ón szegénységemre. Akárcsak mint az édesapja egykoron. — Az ám, a múltkori levelében már említette; — bizonyította a kis Esztike s megkérdezte, hogy nem jött-e tőle azóta levél? — Nem irt azóta, kis virágszálam. Nincs ám szegénynek pénze bélyegre. Különben te is tudnál róla. Hivattalak volna felolvasni a levelét, mert magam nem tudom már egy sorát sem olvasni, annyira elgyengült a szemem. Az ajtón kívül erős lábdobogás hallatszott, csizmájáról verte le valaki a havat. Fürgén, mint egy kis evet, ugrott a leányka ajtót nyitni. A levélhordó volt s levelet nyújtott be. — Levél, levél! a Bélácska irta. Felbonthatom, kedves néni? — kiáltott fel kitörő örömmel a kis Esztike. — Bontsd ga'ambom, gyermekem. Addig katrócba teszem a ludat. A kis diák levele most is nagyobbrészt arról szólt, hogy haza szeretne jönni a karácsonyi szünidőre. Kérdezősködött a kis Esztikéről is. Hogy tanul ? Nincs-e valami baja ? . . . Különben is jól tudta, hogy egy nagy budapesti pénzintézet több millió korona értékű váltókat küldött az angol piacra leszámítolás végett. Hasonló kísérletek az elmúlt év folyamán több izben történtek. Mindig eredménytelenül. Az angol pénz kosarat adott. Abban küldte vissza a váltókat. Most elmaradt a kosár s a váltók is Londonban telepedtek le; a pénz pedig udvariasan áthajózott a csatornán, vonatra ült és meg sem állt Budapestig. Itt vagyok, ha kellek, sőt hozok biztatást is. Van még belőlem elég odaát a Themse partján. Szívesen jő, ha illendő formában hívják és salvus conductus-ról biztosítják. Igy beszél a pénz, hozzá az angol pénz, a legjózanabb valamennyi pénzek között. Beszél és cselekszik s ez a cselekedete nyomósabb érv a béke mellett, mint Pichon kijelentése és a diplomáciai horoszkóp egyéb jóslatai. A teljes bizonyítékhoz most már csak az utolsó csattanó érv hiányzik. Kezdje meg az angol bankráta a hegyről a leereszkedést, a többi államok bankkamatlábja alig várja, hogy a jó példa nyomába indulhasson. Ha lesz pénz, ami már van és olcsó pénz lesz, ami még nincs, akkor az ország elapadt gazdasági véredényeiben hamarosan bő lüktetés indul meg s annyi félbemaradt és meg sem kezdett munka mihamar befejezéshez jut. A vármegye és az igazolványos altisztek. A miniszter a dijnokok ellen. Az a törvény, amely az igazolványos altisztek elhelyezéséről intózdik: rendkívül sok keserűségnek ós bonyodalomnak lett már az okozója. A törvény szerint ugyanis ugy az állami, , ki irja neki nagymamája helyett a leveleket. ' — Haza jöhotsz gyermekem, haza, haza! mondogatta az öreg néni. — írjuk meg neki, kis virágom, minél előbb, hogy jöhet. Hadd örüljön a szegény gyermek. — Jó lesz néni, — mondta boldogan ugra bugrálva a kis leány — irjuk meg még ma. Előbb azonban hazanézek, megmondom mamámnaK, hogy ne keressenek addig. Azzal elszaladt a kis Esztike. Egy | almát kórt a mamájától, melyből nagyokat harapva sietett vissza az öreg nénihez. Arra az már meggyújtotta a lámpát s a kályhába készült begyújtani. De a nedves fa oly soká fogott tüzet. Biz' a kis Esztikének összegómberedtek az ujjacskái, mig az öreg néni unokájának szóló levelet diktálta neki leírásra. Már a levél borítékát irta a kis leány, mikor az öreg asszony felkelt ülőhelyéből : — Jaj, hogy elfelejtettem vizet tenni a ludam elé. Azonnal jövök kicsikóm. Jött is rögtön, kétségbeesve, könybeborult arccal, ölében a hizóluddal, mely egy lógzőcsővébe tévedt kukorica szemtől megfulladt azalatt, mig a levélírás törtónt. Nézd, vége van, megfulladt! . . . Jaj Istenem, nem jöhet haza az a szegény gyermek Karácsonyra! . . . Tépd széjjel azt a levelet leányom. Mást kell majd irni helyette. Azzal kitette az elpusztult jószágot a konyha földjére s görcsös zokogással borult rozoga díványára. A kis Esztike szeme is megtelt ragyogó gyöngyszemekkel, melyek arcocskáján végig gurulva hulltak a kezében szorongatott levólre. Sokáig állt ott némán, nagy fájdalommal kis szivében, mig végre kiosont onnét. Kiadóhivatal: Telefonom 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, bova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 flilér. mint a törvényhatósági kezelő tisztviselői, altiszti és szolgai állásoknál előnyben részesitendők az igazolványos altisztek. Nagyon gyakran megesik emiatt, hogy érdemes, sok évet szolgált kishivatalnokok elednek az előléptetéstől, mert még ha a közvetlen felebbvalóik mellettük vannak is, a miniszterek mereven ragaszkodnak a törvényhez ós kitűnő állásokba nyomnak be egy-egy félig analfabéta baka, vagy huszárőrmestert. A hadseregnek haszna van ebből az intézkedésből, mert mindig többen és többen jelentkeznek „?upások", akik eltöltik a 12 évet és kineveztetik magukat valamelyik kényelmes állásra. A katonai évek még a nyugdíjba is számítanak. Amilyen előnyös a törvénynek ez az intézkedése a katonaságra, ép olyan hátrányos a polgári efemre. Ezért olyan nagy miatta az elógületlensóg. Gyakran megesik, hogy nagy befolyással biró hivatalfőnökök exponálják magukat az ő kiszemelt, ismert és arravaló emberüknek az érdekében ós hiába. Ennek a következménye az, hogy képzettebb fiatalemberek mind ritkábban ós ritkábban pályáznak kezelő tisztviselői állásokra. Lassankint e tekintetben az állami ós közigazgatási hivatalok valósággal hadastyán menhelyekké válnak és a publikum kaszárnyában érzi magát, mikor végig tekint a marcona, szúrós tekintetű hivatalnokokon. BékÓ3vármegye alispánja, Ambrus Sándor, szintén azok közé tartozik, akik nincsenek megelégedve az igazolványos altisztekre vonatkozó rendelkezésekkel ós szeretne valamiképen korrigálni rajta a vármegyénél alkalmazásban levő dijnokok érdekében. Ugyanis kórdós merült fel a tekintetben, hogy a rendszeres dijaoki állásokra kinevezett egyéneket az Írnoki ós más kezelő hivatali állások betöltésénél az igazolványos altisztek szintén megelőzik-e, vagy pedig a dijnokok „kebelbeli" alkalmazottaknak tekintendők-e. Ez esetben ugyanis az igazolványos altisztek nem előzik meg őket. Ezt a kórdóst a miniszter a dijaokok hátrányára döntötte el. Most ismét felmerült a vita abban a vonatkozásban, vájjon ha a rendszeHosszantartó sírásában elaludt az öreg néni. Kis unokájáról és ludacskájáról álmodott, Egyszerre jöttek be a szobaajtón mind a ketten. Elől a lud gágogva, utána a fiu mosolyogva. Mellé álltak. A lud szoknyája alját csipegette s unokája pedig a kezét csókolta meg. Hirtelen felébredt. Szeme még most is nedves volt a könnytől. Megdörzsölte, hogy ébren van-e, vagy álmodik ? Mert a gágogást még most is hallotta. Felkelt s kinézett a konyhába . . . im a lud a padra tett vizesdézsába nyújtogatta a nyakát. — Oh, én Uram-Istenem ! . . . hogy köszönjem meg ezt neked?! — sóhajtott fel szent ihlettel az öreg néni. Majd ölébe vette a ludat s össze-vissza csókolta. * A kis Esztike korán lefeküdt. Azt mondja mamájának, hogy igen fáj a feje. sszekuporodva bujt az ágyába, láz reszketé kicsi testét s folyton rzt suttogta összeku'csolt kezecskékkel: — Édes jó Istenkém, segits meg engemet! . . . Édes anyja még kinn foglalatoskodott a házkörüli teendőkbe S egyszer csak kikelt arccal jött a szobába. — No apjok, — mondta némi elkeseredéssel a csizmataipat kopácsoló urának — nekünk csak nincs szerencsénk a ludhizlaláshoz. Megfulladt megint a szerencsétlen, mint a tavalyi, egy szem kukoricától. — Üsse a part, — mondta mosolyogva a májsner, — legalább nem adod el; megesszük magunk. Nagy magyarok. Irta: Hankó Vilmos A magyar faj tele van erővel és I tehetséggel. Ereje legerőteljesebben nyi[ latkozik meg a mathematika-, a főid-