Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-27 / 17. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 február 23. jelentéssel kapcsolatosan a békési népgyűlést tette szóvá. A főszolgabíró intézkedésében a szólásszabadság megsértését látja. Arra a népgyűlésre kisgazdák kértek engedélyt, akik Békés előkelő polgárai közé tartoznak, tehát nem fő dosztók, nem szocialisták, mégis ugy bánt el velük a főszolgabíró, mintha államfelforgató eszmék hívei volhának. Kijelentette ugyanis, hogy a kormányon levő férfiakat említeni, azok fölött kritikát gyakorolni nem szabad és mikor ő Tiszáról ugy beszélt, mint a demokratikus választójog legnagyobb akadályáról, a népg.vülés feloszlatásával fenyegette meg. Kéri az alispánt, akii mint nobilisán és liberálisán gondolkozó embert ismer, hogy a főszolgabirákat a szólás- és kritikaszabadség tiszteletbentartására figyelmeztesse. P o 1 1 á k Arnold a bélmegyer pusztai elgázolás szerencsétlen áldozatának ügyéről kért felvilágosítást. Ambrus Sándor alispán : Az ellen nem lehet kifogást emelni, hogy politikusok, általában a közélet terén szereplő emberek jogos kritika tárgyává tétessenek. Cjak az a fő, hogy a kritika tisztességes hangon, az illetők magánbecsületének sérelme nélkül tartassék. Az ilyen már a büntető törvénykönyvbe" ütközik, pedig a hatósági közegeknek büntetendő cselekmény elkövetését megengedniük nem szabad. A főszolgabiráknak a jogos kritikát is megtiltó rendelkezését helyteleníti és ilyen értelemben figyelmeztetni is fogja őket. (Általános helyeslés.) Pollák interpellációjára azt feleli, hogy ő megejtette a vizsgálatot és kitűnt, hogy a szerencsétlen hulla a kir. ügyészség rendelete alapján hevert napokig temetetlenül. Ilyen intézkedésekhez pedig az ügyészségnek joga van és a közigazgatási hatóságoknak beleszólásunk nincs. Szóbelileg azonban fel fogja kérni az ügyészséget, hogy hasonló esetekben, ha a parancso ó szükség nem kívánja, az áldozatok eltemetését rendelje el. A válaszokat a megyebizottság általános helyesléssel vette tudomásul Úgyszintén tudomásul szolgált a számonkórőszéknek a megyei tisztviselők működésének megvizsgálásáról szóló jelentése is. Köriratok. Pozsonyvármegye a közigazgatás államosításáról szóló köriratát küldötte meg a vármegyéhez. A közismert indokon kivül felhozza a körirat azt is, hogy a választójogi reform életbeléptetése után, különösen nemzetiségi vidékeken olyan elemek is jutnak joghoz, akik a magyar közigazgatás fennállását, tehát a magyar szupremáciát veszélyeztetik. Az állandó választmány napirendre térést javasolt és a közgyűlés — elég sajnos ! — a napirendretórésót elfogadta. Másképen járt el a közgyűlés Miskolc város törvényhatóságának a behívott tartalékosok családjainak eltartásáról szóló köriratával szemben. Az állandó választmány azt javasolta, hogy írjon fel a megye a miniszterhez a segélyek sürgős kiuia'ása érdekében. A megyebizottság hozzájárult volna a javaslathoz, de nem volt rá szükség, mert időközben megérkezett a honvédelmi miniszter rendelete az alispánhoz a tartalékosok segélyre szoruló családtagjainak összeírása iránt. Dr. VB i k á d i Antal országgyűlési képviselő szükségesnek tartja, hogy az ilyen kérdés ne kormányhatóságilag, han^m törvényhozásilag rendeztessék. Ez értelemben fog felírni a törvényhatóság. Hevesmegyének az Egerben felállítandó kereskedelmi ós iparkamara ügyében kelt átirata fölött napirendre tért a megyebizottság, mivel ez a kérdés Békésmegyét még távo ról sem érdekli. Élénk vitát keltett Hunyadvármegye körirata az adó- és illetékeket tévesen kivető pénzügyi tisztviselők vagyoni feleiőssége tárgyában. Az állandó választmány itt is nápirendretéróst javasolt. Dr. M a k a i Márton szerint nem lehet napirendre térni ily fontos kérdés fölött. Meri az adókivetéseknél, illetékügyeknél sok a visszaélés. Az adóügyi jegyzők — tisztelet a kivételeknek — nem a polgárság érdekét védik, hanem a kincstárét. Sokszor előfordul, hogy egyik-másik polgár 10—15 évig is fizet illetéket az üdóügyi jegyzők mulasztása folytán. Ilyen esetekben jogosult az anyagi felelősség kimondása. Ennélfogva nem fogadja el az állandó választmány javaslatát. Dr. Berthóty Károly sok hibáját tudja az edó- és il etóktörvénynok. Ha a tisztviselő az állam kárára téved, fizetnie kell, ellenb -n ha a polgárságot károsítja meg, nem vonja senki felelősségre. És a tisztviselők csak hogy ne fizessenek rá, rend-sen a nagyobb illetékeket vetik ki. Azt kellene törvénybe iktatni, hogy a tisztviselők csak akkor tartoznak kártérítést fizetni, ha vétkes gondatlanságból károsítják meg akár az államot, akar a magánfelet. K. Horváth Sándor szintén a vagyoni felelősség kimondása mellett van, mert Orosházán sok visszaélést tapasztalt, különösen a végrehajtás terén. Dr. H o 11 á n d e r Lipót akkor is követeli a tisztviselők vagyoni felelősségét, ha a frflek kárára tévednek. Csabán például indoko atlan leletek felvételével az összes fiskálisokat megkárosította egy pénzügyi tisztviselő, aki nem értette a dolgot.' Később ezt maga a pénzüpyigazgatóság is belátta, de az ügyvédeknek okozott kárt nem téritette meg. Ambrus Sándor alispán: Tudja, hogy az adófizetés senki előtt sem rokonszenves. Az illeték- ós bélyegtörvóny különösen nem rokonszenves az ügyvédek előtt. De fölöslegeseknek tartja az apró sérelmek felsorolását, mert itt elvi magaslatra kell emelkedni. A köztisztviselő anyagi felelősségre nem vonható mindaddig, mig az ügyet jogorvoslattal, vagyis felebbezósekkeí el lehet intézni. A Berthóty eszméjét azonban nagyon helyesnek tartja, mert azáltal a tisztviselő szabadabbá lesz ós méltányosabban járhat el a felekkel szemben, ha csak vétkes gondatlanság esetén vonják anyagi felelősségre. Kolozsvármegyónek a munkásközvetitők díjemelése és a községek állami segítése ügyében kelt átiratait hasonló szellemű felirattal támogatja a megyebizottság. Úgyszintén támogatólag ir fel a tisztviselők családtagjainak arcWpes igazoiványnyal való ellátása ós a Nagy. várad—fiumei gyorsvonat ügyében is A vadászterületek és mások. A vármegye alispánja egy szabályrendelet t alkotott a köüségi vadászterületek bérbeadásáról. Az állandó választmány némi módosítással elfogadásra aján otta a szabályrendeletet. Dr. T ö r ö k Gábor általánosságban elfogadja a szabályrendeletet, de egy pár ponthoz hozzászólása van. A 3 ik pont törlését kivánja, mert az a törvénybe ütközik. E szerint ugyanis a szőlők nem tekinthetők vadászterületeknek. A 8. és 9. pontban a vadísz^ti szabadság nagyfokú korlátozását látja. Szerinte a törvény által megengedett időben akárhogy Vadászhat a bérlő. Különben a vadászterületeket nem lehet btrbe kiadni. Dr. Berthóty Károly helyesli Török áliásfogla'ását a szőlőkre vonatkozólag. A 8. és 9. pontokat azonban benhagyandóknak tartja a szabályrendeletben, mert azok a törvény intencióinpk megfelelnek. A törvény óvja a vadakat és a kifogásolt 2. pont is azt célo za. A mészárlásnak véget kell vetni. Ambrus Sándor alispán belemegy a szőlőkre vonatkozó pont eltörlésébe mert a vadászok csakugyan kárt okoznak a szőlőkben. A 8 és 9. korlátozó paragrafusokra vonatKozólag azonban a Berthóty állásfoglalását célozza. Ö is korlátozni akarta a vadillomány pusztítását azokkal a paragrafusokkal. A vzdászat terén is helyes gazdagodást kell behozni a rablógazdálkodás helyett. A vadászati haszonbir felosztása helyett pedig jobb, ha az a közkutak fenntartására ós me/őrendőri kiadásokra fordittatik. Nagyon sok munkát lehet megtakarítani es ezenfelül előnyösebb a főtulajdonosokra is. E felszólalások után a megyebizottság elfogadta a szabályrendeletet. Csabán a po gárság K e s j á r JAnost választotta gerendási albiróvá, aki e feladatának becsületesen, tisztességgel meg is felel. A valasztás ellen f-ilebminden ize, a leányban pezsgett a vér. Mentek egymáshoz forrva, egvmást tüzelve, felingerelve az érintéstől, a közelléttől, mentek önmagukkal küzködve, mentek lassan és mégis lihegve . . . Az erdőnél voltak már, a jó, öreg, türelmes, szerelmes erdőnél, az erdőnél voltak már, a sejtelmes, illatos, hangulatos erdőnél. A madarak kedvesen csicseregtek, nászdalt énekeltek, ifjú, bohó, boldog párnak, a puha gyep széttárta keblét, hogy magába fogadja őket a lombok gyengéden legyezgették, takargatták, elaltatták .... A vér leánya azzal a nagyszerű elhatározással kereste fel az erdőt, hogy átengedje magát a fiu öleléseinek és hogy megismerje az élet legnagyobb boldogságát, amelyről oly sokszor dobogott szivecskéje, amelyről oly sok szépet zsongott vére, az ő lázongó, haragos vörös, követelődző vére, aminek leánya volt ő, a vér leánya. E ha ározta, hogy most valóra váltja szép álmait, amelyek a langyos tavaszi ójj eleken aludni nem hagyták, Emikor a párnába temette kócos fejecskéjét és fogaival hasogatta a párnát, mert a vér hasogatta, lázas, tűzben égő testét. Megismerheti a legszebbet és élvezheti a legjobbat, amit nyújthat az élet és amitől mégis mostohán tiltja el az élet. Jött az erdőbe, mint a szentélybe, az Ur színe elé, hogy hódoljon neki magasztos malaszttal, a lót szikrájával. Kikívánkozott a természet csábító karjaiba, hogy ott felmutassa áldozatát, a mit hoz az anyatermészetnek, hoz hatalmas zsarnokának, akinek a leánya volt, ő a vér leánya, A fiu is kijött az erdőbe, mert vonzotta őt a leány, mert hajszolta őt is a lélek, mert neki is volt vére, mint a leánynak, a vér leányának. Kijött az erdőbe a fiatal szép, üde leánnyal, mert érezte annak meleget, tüzét a vér leánya vérét, amit még nem^ismert csak sejtett, illatosnak és édesnek Jött az erdőbe és reszketett az ismeretlenség bájától, félve, vágyakozva, áhítozott utána és a gondolatok is megrázkódtatták egész testét, amelyet tüzelt a vér leánya közelióte, vérenek őrült keringése, lüktetése. — Tied vagyok ! . . . . mondotta a leány és hófehér karjaival átfogta a fiu nyakát, ajkát odaszorította annak ajkához, hogy átjarja vérének minden veleje. Miod a ketten vonaglottak, mert a véranya fojlógatta őket. — Enyém vagy 1 . . . mondotta a fiu és fogai vacogtak, reszketett nagyon, p dig melege volt, majd fellánsolt és magához szorította a leányt, szoritolták egymást erősen, mintha egy testté, lé lekké akartak volna lenni. Nem szóltak többet, mert torkuk száraz vo't és a madarak olyan szerelmesen daloltak és a fák, bokrok, olyan sejtelmesen susogtak valami felemelő kéjérzetről, amit magába rejt a mezielen természet, a fiu meg a leány. Szorították egymás

f, görcsösen markoltak egymás testébe a húsba, amiből van az ember, a nyers húsba, amiből voltuk mind a ketten, a fiu meg a leány. És dideregtek és melegük volt és halogatták és alig várták, hogy megnyíljon a paradicsom kspuja, hogy mehessenek a rózsaszínű illatba, a sürü, csikorgó párákba : bele az érzékiség útvesztőjébe. A vér leánya közel volt az őrülethez, mert unszolta "a véranya már és ott volt a küszöb előtt, amelyet átkeli lépnie, a melyen őrjöngő, alaktalalan érzéki figurák veszett táncot jártak, a küszöb előtt, ahol megvakult, ahol megsiketült mert nem lehet látni, nem lehet hallani, csak sejteni lehet, isteni sejtés, ami nincs is, csak az izgatott képzelet adja, mert igv teremtődött, hamis hazudássa). — Nem birom tovább I . . . zokogott a vér leánya, amint érezte, hogy izmai mindjárt szétpattannak ós hogy görcs rángatja minden porcikáját, amitől mindjárt eiernyed, szóimálik, vagv megvadul és harapni fogja annak testét, a friss emberhúst ós szívni fogja annak vérét, a friss embervért, ő a vér lánya. — Nem birom tovább ! . . . sóhajt fel a fiu láztól kicser. pesedett ajakkal, eltompu t agyvelővel, amelyen gonosz S'örnyü lidérc ült, nyomja minden agysejtjet, kérlelhetetlenül facsarja minden csépjét, egyetlen tudat él benne, ösztönszerű félelem, az a tüzes lángoszlop, mely égeti, emészti mindkettőjük lelkét, testét, uj szikrácskát lobbimhat. Most már nem is szorították egymást, hanem tépiék, szaggatták, marcangoltak egymást, mert a véranya háborgott, feldühödt a vértől és a vér csakúgy vér az emberben, mint a vér az állaiban. — Most! - sikoltott a lány és rángatódzott a teste. — Nem 1 — bődült fel,, a fiu, mert élt benne az egyetlen tudat, az ösztönszerű félelem és ettől még nem tudott megszabadulni, noha vére volt, ha nem is olyan sok, ha nem is olyan erőszakos és vörös vére, mint a vér leányának. A szörnyűdére pedig jobban ós jobban neha/edett agyvelejére, jobban és jobban facsarta agysej jeit, mire megroppant valami, az észszerű, egyetlen élő tudat, az ösztönszerű félelem és a vér fe tódult, most már mind fel á fejébe, cs k most, mert neki nem volt olyan vőrcs vére, mint a leánynak. A vér leánya ereib n ekkor újra megvadult a v^r ós nagy rohanással keringett, zúgott, sistergett. A vér lánya kiszakította magát a rángatódzó karok fesses ölelései közül: — Utálatos ! . . . A vér leánya elugrott ós szűzies tisztaságával érintetlenül bukott bele a jó öreg, türelmes, szerelmes erdő rejtek sürajébe .... bezést nyújtottak be néhányan. Az állandó választmány a felebbezés elu asitását ós a választás jóváhagyását javasolta. mert az szabályszerűen folyt le. Zelenyánszky Mihály nem fogadja el az állandó választmány javaslatát ós a szerinte igazságtalan vá'asztás megsemmisítését kéri. A főszolgabíró nem a többség akarata szerint határozott. Az ilyen eljárás ha Csabán nem jó, máshol se jó. Kiss László főszolgabíró mindenkor a népjogok tiszteletbentartásának hive volt. Akkor a népjogot tartotta tiszteletben ós azért viselkedett ugy. Állásfoglalása teljesen megfelel a törvény szellemének. Nem mindig ott van az igazság, ahol többen kiabálnak, hanem ahol a tömeg van. Ez minden választáskor tapasztalható. Lehetett az{jjő váltsütásakor is tapisztalni. Akit megválasztottnak jelentett ki, beigazolta arravalóságát, ennélfogva kéri, hogy a megyebizottság az állandó választmany javaslatát fogadja el. Korosy László felszólalása ós Pollák Arno'd replikája után a megyebizottság elfogadta az állandó választmány javaslatát. Künn béke — idebenn háború. Budapesti levél. A magyar csakugyan csodálatos egy náció! Ezzel a félig haragos, félig keserű felkiáltással kezdem mostani levelemet. Mikor odakünn a nagy világban beborult az ég, a háború villámai cikáztak és a világháború fenyegető, fekete réme kezdte a horizonton feldugni c«unya Medúza fejét: mindenütt, minden országban elültek, elpihentek a politikai párttusák, a pártok nem a maguk kisd d játékaival törődtek, hanem csak ós mindenekfölött a hazával, amelyet az esetleges világháború vérbe, lángba borithatott volna. Minden államban igy volt ez — csak Magyarországon nem. Magyarországon akkor is marakodtak, ették egymást a politikai pártok, mikor a fiainkat mondurba bujtatták ós vitték az é3zaki, meg a déli gránicra muszkák ellen, szerbek ellen. Csak egy hajszálon függött, hogy derék imgyar fiuk vére nem festette pirosra a barna földet, a fehér havat — ;és a magyar politikusok csak marakodtak, csak veszekedtek. Most már odakünn kezd elpihenni a harci lárma a nagy háború csúnya réme helyett, feltűnt a horizonton a b§ke hófehér, rég várt, kedves galambja — és Magyarország tnóg most is fel van dúlva, még mindig farkasszemet néznek egymással, agyarkodaak egymásra a politikai pártok, undok személyeskedő harcok színhelye lett a régebben oly tisUa, derűs politikai közélet. Nem érdekli itt a politikusokat más, mint az, hogy ki tud nagyobb rágalmakat mondini a másikra. Szóval Csudálatos náció ez a magyar! . . . Hogy a külpolitikai helyzet lényegesen javult és közeledünk szépen a béke felé, mutatja az a megbízható forrásból eredő híradásunk, hogy mivel a londoni nagykövetségi konferencián megállapod is törtónt Albánia elhatárolása tekintetében, a feszültség elmúlt a Monarchia ós Oroszország közölt, aminek legközelebb meg lesz a bizonyítéka is, hogy a jövő hónap\elején a Monarchia és vele együtt Oroszország is megszünteti a rendkívüli katonai intézkedéseket, vagyis leszerelnek mindaketten. Nagy jelentősébe lesz ennek. A balkán háborúra senki se ugy néz ezután, mint egy világháború első felvonására, mert az ha tart is még, csak a Balkánra 'lokalizálódik. Sőt maf.uk a szövétséges államok is gondolkozóba esnek, mikor látják, hogy Oroszország jó viszonyba került a Monarchiával, hogy segitő kai jávai és erszényével nem áll már a hátuk mögött. Akkor aztán ott is megszűnik az oktalan vérontás és tisztességes bókét kötnek Törökországgá', amely a hirek szerint, most már kezd felülkerekedni. Már a hatalmak meg is állapodtak abban, hogy a szövetségesek milyen területet kapnék Törökországból. Legrosszabbul Montenegró jár fközöttük, amely nem fogja megkapni álmainak netovábbjáj Skutarit. Skutari Albánia birtokában