Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-20 / 15. szám

80 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 február 23. Ha ez készen lesz, Körösladánynak minden utcáját, még a külterületekre vezetőket is, amelyek eddig úgyszólván járhatatlanok voltak, szép, modern betonburkolat fogja disziteni. Őrömmel adunk hirt vármeg énk minden községének haladásáról és igy Körösladány képviselőtestületének ez üdvös, okos határozatáról is. Az a képviselőtestület már belátta, hogy a rohanó idő parancsoló követelményeinek eleget kell tennie. Még a csabai nincsen ott. Csabán vannak szép palotaszerü házak, szép utcák, amelyek beton- vagy aszfaltjárdával sokkal jobban érvényesülnének ós az idegenre nézve is sokkal kedvezőbb volna az első benyomás a városról, de ezt nem akarják belátni. Még talán évtizedek múlva is pocsótás, sáros téglajárdákon fognak csúszkálni a jó csabaiak, amikor Körösladányban már talán aszfalt is lesz. Bizony, bizony Cáaba képviselőtestülete tanulhatna a körösladányitól. A kisebbektől is lehet igen gyakran üdvös dolgokat tanulni .. . A nevezetesebb tárgyak. Mint mult számunkban röviden már jeleztük, Békésvármegye törvényhatósági kizottsága e hónap 24-én, hétfőn tartja közgyűlését. A főtárgysorozatban 104 tárgy szerepel, de szokás szerint lesz még póttárgysorozat is, úgyhogy körülbelül 150-160 ügyben kell határozatot hoznia a megyebizottságnak. A közgyűlés különben csendes lefolyásúnak Ígérkezik, mert nincsenek olyan természetű tárgyak, amelyek nagy vitát provokálhatnának. Van egy csomó körirat, még több községi ügy, de mind olyanok, hogy előreláthatólag simán fog rajtuk a megyebizottság átsiklani. A nevezetesebb tárgyakat uz alábbiakban ismertetjük : Megyeszerte nagy érdeklődéssel néznek a belügyminiszternek a megyebizottsági taglótszám felemelésére vonatkozó leirata felé. A tagválasztó rendszerrel különösen a kisebb községek nincsenek megelégedve, mert háttérbe szorulnak, nincs, aki érdekeiket a megyegyűlésen képviselné. A kisebb községek ugyanis közösen alkotnak egy kerületet, vagy pedig valamelyik nagyobb községhez vaunak csatolva és rendesen a választás-i székhelyről kerülnek be a választott megyebizottsági tagok, akik természetesen nem ismerhetik a kisebb községek bajait jól és nem is szólalhatnak fel érdekükben. A kisebb községekből legfelj-bb virilis megyebizottsági tagok kerülnek ki, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogv a gyü'^seken mepjelenjf nek és ott fel is szólaljanak. Nagyon is indokolt az a mozgalom, amelyet néhány kisebb község indított a kerületek megváltoztatása és a megyebizottsági tagok létszámának felemelése érdekében. Az utóbbi mozgalom alapja az, hogy Békésmegyóben már két évtized óta nem emelték a tagok számát, pedig azóta már két népszámlálás is lefolyt ós a vármegye népessége jelentékenyen megnövekedett. A megyebizottsági tagok számát pedig a törvény lakosság, illetve adófizető polgárok számától teszi függővé. A miniszter jelenleg nem szívesen megy bele egyik változtatásba sem, mivel abban a nézetben van, hogy a megyebizottsági tagok választásának reformját együtt kell megoldani a képviselőválasztás reformjával. Ugyanis mindkettőnél ugyanaz a választói és választhatói jogosultság érvényesül. Tekintettel arra, hogy a választói reform parlamenti tárgyalása immár küszöbön van, előreláthatólag a megyebizottság sem fog a jelenlegi állapotokon változtatni. A változtatás úgyis csak ideig-óráig tartana. Ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot Pozsonyrnegye átirata is, mely a közigazgatás államosítására vonatkozik. Egyre jobban és többen belátják már Magyarországon is, hogy a közigazgatás államosításában nem rejlik alkotmányos veszedelem, sőt arra határozottan szükség van. Szerencsére Magyarország már nem Oroszország, nincsen kozák- és kancsuka-uralom, amely ugy kényszerítené táncolni a közigazgatás tisztviselőit, ahogy az atyuska fütyöl. Nagy nemzeti veszedelmek idején az államosított tisztviselőknek is ott van a kényszerítő hatalommal szemben a hatalmas fegyver, az összetartás ereje. A hogy annak idején a vasutasok is kétségbe tudták ejteni, megtudták törni a kívánságaik elöl ridegen elzárkózó hatalmat, ugyanazt megtudják tenni az államosított közigazgatasi tisztviselők, ha ország- és nemzetellenes cselekményre akerja őket rákényszeríteni a hatalom. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága tehát nyugodt lélekkel támogathatja Pozsonyvármegye feliratát. Nyugodt lélekkel annyival inkább, mert jót tesz nagyon sok, a választási rendszer által lenyűgözve tartott tisztviselőnek. A már régóta fennálló háborús bonyodalommal áll összefüggésben Miskolc város átirata, mely a rég behi vott tartalékosok gyámolító nélkül maradt családjainak sürgős segélyezésére vonatkozik. A hadvezetőség ezen a téren már tett valamit. Napiparancsban | figyelmeztette ugyanis a katonákat, hogy hozzátartozóik segélyben fognak részesülni. Nosza, repültek haza a levelók ós egymásután jelentkeztek reménylő lélekkel, bizalommal a szegény, szűkölködő hozzátartozók a község- vagy városházán, ahol csodálkozó arcok fo gadjak őket, mert nem áll a hatóságoknak módjukban segíteni rajtuk. Nem kaptak ugyanis pénzt kiosztasra. A jelenleg uralkodó nagy nyomorúság közepette nagyon helyes tehát, ha Békés megye is csatlakozik Miskolc feliratához és neki is resze lesz abban, hogy a tartalékosok szegény családjai valamelyes kárpótlásban részesülnek azért, mert a kenyérkeresőt nélkülözni kénytelenek. Békésmegyót igen közelről érdekli Szeged város átirata is a Nagyváradfiumei gyorsvonat megindítása tárgyában. A gyorsvonat megindítását már évekkel ezelőtt tervbe vette a kereskedelmi kormány, de a megvalósításnak mindig akadályok állottak az útjában. Első akadály az volt, hogy a sinpár nem volt mindenütt elsőosztályu. Miüor ezt sikerült nómikópen elhárítani, akkor meg a baja—báttaszóki Dunahid nem volt készen. Az is elkészült. Da még ekkor sem indulhatott meg a gyorsvonat, mert az algyői Tiszahidat kellett megerősiteni. Lassan ezzel is készen voltak, de a gvorsvonat még most sem robog. Pedig Békésmegyére nézve nagyon fontos, mert sok községen megy keresztül és sok község fejlődésére lesz fontos kihatással. Szeged megsokallotta végre is a várako/ást és köriratban szólította fel az érdekelt törvényhatóságokat, hogy szintén sürgessék a kereskedelmi miniszternél a gyorsvonat megindítását. Saját érdekében cselekszik ennélfogva Békésm9gye törvény hatósága, ha Szeged akciójához csatlakozik. Ilyképen remélni lehet, hogy május 1-én az uj gyorsvonat csakugyan közlekedni fog Nagyváradtól az Adriáig, nagy örömére egész keleti Magyarországnak és az Alföldnek. A füzesgyarmati ós szeghalmi kisbirtokos szövetség azzal a beadvánnyal fordult a megyéhez, hogy irjon fel a kormányhoz az uj adótörvények életbeléptetésének elhalasztása érdekében. Ez a beadvány már tárgytalan, mert a kormány Budapest erélyes akciójára az uj adótörvények életbeléptetését már elhalasztottta. Sőt kilátás van arra is, hogy módosítások történnek az uj adótövényen. Az érdekesebbek között kell felemlítenünk az uj szabályrendeletet is, mely a vadászterületek bérbeadására vonatkozik. E szerint olyan emberek, akik kezyet'enül irtják a vadakat, ezu'án nem kapnak vadászterületet bérbe. Erre is szükség van már, mert egyes, nem passziónatus, hanem haszonleső vadászok valóságos mészárlást vittek véghez a vadállományban. A szabályrendelete, maga Ambrus Sándor alispán készítette. Ezfk a hétfői megyegyülés nevezetesebb tárgyat. A gyulai áll tisztviselők lakbére. Panaszirat a közigazgatási bírósághoz. Az állam még az 1908. évi nagy fizetésrendezés alkalmával rendezte a tisztviselők lakbórügyét is. Erre nagy szükség volt már nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, mert a régi lakbérek mellett a tisztviselőknek a fizetésükből kellett pótolni a hiányt, ha tisztességes és rangjuknak megfetelő lakást akartak kivenni. A pesti háziurak mintájára a vidékiek is minden alkalmat megragadTermószetesen távol tartottak tőle mindent, ami emlékeztethette volna fiának tragikus halálára vagy megzavarhatta volna boldog tudatlanságát. A jó emberek most is kieszeltek valamit. A becsületes irodaszolga leült ós amilyen jól csak értett hozzá, megszerkesztett egy levelet, kigondolt leheiőleg hihető dolgokat, a fiúi szeretet és hálának gyöngéd megnyilatkozásaival és sok szívélyes üdvözlettel elkészítette ós aláirta az elhunyt hadnagynak nevét. Aztán lehetőleg megfelelő borítékba tette és átnyújtotta a levelet a szerencsétlen anyunak. A szegény ember egész testében remegve leste a sikert. A kísérlet beütött, a szegény asszony nem vette észre a jámbor csalást, boldogan újságolta a levél tartalmát és egy ideig sokkal vigasztaltabb és nyugodtabb volt. Csak az volt különös, hogy nem kivant valaszolni a levélre. Ettől féltek legjobban és már elhatározták, hogy a postán elfogják az ilyen válaszlevelet. Valósággal furfangosak lettek a jó emberek. Da a szegény anya tökéletesen apatikus volt, nem válaszolt a levélre, noha nagyon gyakran elolvasta. Egy napon azzal lepte meg környezetét, hogy ő biztos benne, miszerint fia főhadnagy lett és napról-napra várja az uj levelet, amely e hirt tartalmazza. Miután az izgatottsága újból tetemesen növekedett, az irodaszolga megírta a levelet és főhadnagyi minőségben irta alá. Ami ezután következett, az valósággal groteszknek nevezhető. Eg^sz rövid időközökben magasabb rangfokozatba léptette elő szegény elmebajos nő a fiát, és az irodaszolga, ki akarattal I félve irta a levelet, már ezredesi minő- | sógben szerepeltette a Poldit. Ekkor érte az asszonyt a fentemlitett baleset ós engemet hoztak hozzája. Türelmesen beteg volt ós hallgatag, élénkebb csak akkor lett, mikor az ez- i | redes fiáról mesélt nekem. Már ismer- j ! tem az agyrémét, az irodaszolga első látogatásom alkalmával mondotta el az : asszony szerencsétlenségéi A többit I megtudtam később. Mélységes részvétet ; érettem a szerencsétlen iránt és több1 ször felkerestem, mert már akkor mutatkoztak nála az aggkori gyengeség jelei. Az étkezés tekintetében is szeszé; lyes lett, ugy, hogy egészen elgyengült ós nagy fáradtságomba került feltartóztatni a véget, ami ellen éveken át sikerrel küzdöttem. Gyengesége és betegeskedése dacára most folyton nyugodt és szelid volt szegény asszony, szorgalmasan végezte gyönyörű kézimunkáját. Futólagos ismeretségnél senki sem vette volna észre ágybéli defektusát. Különös volt az is, hogy balesete óta, amely hoszszabb időn át az ágyhoz kötötte, nem léptette elő a fiát magasabb rangra ós a leveleit sem kívánta már. Valamennyi levelet, — a jó irodaszolga hamisítványait — egy kis csomagban mindig magánál tartotta ós időközönként elolvasta valamennyit. Élénken mesélgetett a fiáról, az ezredesről ós meglepő fantáziával színezte ki, hogy az egész időn át miért nem látogathat el az anyjához. Felesége van ós gyermekei ós aztán ilyen nagy ezrednek a parancsnoksága sok dologgal és gonddal jár és a legmagasabb ur, a császár, nem nélkülözheti ő most a garnizonból, a határszéli garnizonból, mert háborús hirek keringenek . . . Megrendítően borzalmas és egyben nevetséges volt ez a szegény öreg hibbant eszű asszony, akinek elmebaja az örökös anyai szeretetnek szülöttje volt, a már régen elporladt gyermeket istenítő, meghatóan gyöngéd anyai szeretete. És azután, két hónappal ezelőtt, komolyan eljött a vég, a pislogó óletlángocska kialudt. Áj;yba dőlt ós naponta meglátogattam. Mindig élénkebb, szinte mohósággal mesélte el nekem ezer fantáziáit ; valamennyi a Poldiról szólt; mintha megérezte volna a mindinkább kezdődő véget. Amikor beszólt, folyton ismételgette, kékülő keskeny ajkai körül számtalanszor rebegte el: „Fiam, az ezredes!" Mindig megborzadtam ilyenkor. Éjszaka halt meg. Nem volt nála más, csak a szolga felesége, egy ápolónő és én. Már órák óta eszméletlenül feküdt, a lélegzete gyors volt ós hörgött. Váratlanul felnyíltak a szemei ós oly kifejezéssel nézett reánk, amelyet nem felejtek el soha. Azu'án tisztán ós érthetően mondta : — Poldim, egyetlenem, miért tetted ezt velem ? Szegény véres fejed 1 Poldi, gyermekem, eljövök hozzád ! ... A többi szavai érthetetlen suttogásba vesztek és néhány perc után már nem volt élet a szegény szerencsétlen anya testében ... A hadnagy — amint később megtudtam — nem szivén, de főbalőtte magát . . . tak, hogy stájgerolhassanak ós nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb városokban is horribilis lakbért kellett fizetni. A viszonyok ezen a téren se javultak azóta, hanem még rosszabbodtak. A kormány lakbérosztályokat állapított meg aszerint, hogy milyen népes a város vagy község és milyenek a lakásviszonyok. Igy például Gyulát az ötödik lakbórosztályba sorozta. Az ottani tisztviselők egyáltalában nem voltak megelégedve az osztályozássá', mert Gyulán a lakbérek alig valamivel kisebbek, mint Aradon, yagy Nagyváradon, amelyek pedig sokkal kedvezőbben vannak beosztva. Ennélfogva mozgalmat indítottak abban az irányban, hogy ez a sérelem orvosoltassék. Sokáig húzódott az ügy, úgyhogy elintézésre csak 1911-ben került. A mozgalom sikerrel is járt, mert a kormány az ötödikből a negyedik lakbérosztályba osztotta be Gyulát és kimondotta, hogy a tisztviselők a magasabb lakbérben 1911 október 1 tői kezdődőleg részesülnek. A magasabb lakbórosztáiyba való sorozás örömmel töltötte el a gyulai tisztviselőket, de azt már egy csöppet sem vették szívesen, hogy a magasabb lakbért csak 1911 októberétől kezdve kapják. Abban a meggyőződésben voltak és vannak még ma is, hogy a kormány tévedett, mikor az ötödik lakbérosztályba sorozta Gyulát, tehát őket már 1908. október 1-től kezdve megilleti a magasabb lakbér. Az igy elvont s elég tekintélyes összegre rugó lakbérkülönbözetek kiutalása végett, több hasonló elbánásban részesült város tisztviselőinek példájára most a közigazgatási bírósághoz fordulnak panasszal a gyulaiak is. Alapos kilátás van rá, hogy a panasz sikerre is fog vezetni, amennyiben a biróság a három év előtt beadott hasonló panaszokat még nem utasította el, hanem alapos megfontolás tárgyává tette. A beadvány részleteinek megbeszélése végett kivánat03 volna, hogy az összes gyulai köztisztviselők, azok is, akik nem tagjai a békésmegyei állami tisztviselők körének, összejönnének, mert hiszen az ügynek diada'ra vitele, minden lakbért élvező köztisztviselőnek érdekében áll. Ez ügyben a „Békésmegyei Á'lami Tisztviselők Köre" ugyanis egy összejövetelt rendez február 23-án a pénzügyigazgatóság épületében, Z á d o r Mór m. kir. p^nzügyigazgató elnöklete alatt. Saját érdekében nem lenne rossz, ha a csabai állami tisztviselők is mozognának, mert tudomásunk szerint Csaba Gyulánál jóval kedvezőtlenebb helyzetben van. Ugyanis dacára nagyságának, népességének, városszerüsógének, Csabát ugy bírálták el odafönn, mint falut ós ugy is osztották be a lakbérosztályba. P( dig a lakásviszonyok itt talán még rosszabbak, mint Gyulán. A esabai postapalota és a női kereskedelmi tanfolyam. Küldöttség Budapesten. Vasárnapi számunkban a mult heti csüiörtöki közgyűlésről írott tudósításunk részletesen ismertette azokat a felszólalásokat, amelyek a postapalota ügyében elhangzottak. Most, hogy a postakincstár a három évi meddő alkudozás után a határozott cselekvés terére lépett és az Orosházi-utcán megvásárolta a Hrabovszky-féle portát: megrökönyödtek a város urai, szánták-bánták ' azt a nemtörődömséget, melylyel annak idején a postaigazgatóság ajánlatát kezelték. Hangoztatták, hogy a postapalota nem az Orosházi-utcára való, hogy annak a központban, például az Apponyiutcában kell lennie. Ez utóbbi véleményre főképen F á b r y Károly felszólalása hangolta a képviselőtestületet, aki számadatokkal mutatta ki, hogy a községre nézve csak haszonnal fog járni, ha az Apponyi-utcában felépítteti a postapalotát. Ezzel kapcsotatosan aztán elha-