Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-09 / 12. szám

XL-ik évfolyam. I2-ik szám. Vasárnap, február 9. BEKESHEBTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkini kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre H kor. Előfizetni bármikor lehet éuneaveden belül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendík. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkesztő: OÜE.YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SSI3SLS5KY JÓSSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Gsataldzsánál dörögnek az ágyuk. Békéscsaba, febr. 5. A magyar nép ugyláíszik végtelenül nehezen tudja levonni az események tanulságát. Mohón, talán tanulságosan mohón olvassa az újságokat, szinte részletesen tudja azt, hogy Drinápoly fölött hány bomba durrant el s Csataldzsánál hány lövész-árkort ástak, de azt nem tudja, hogy azok akik az ágyukat irányítják a bolgár-török harctéren, azelőtt itt a budapesti Dunaparton és más városi piacokon szokták felhalmozni az ágyulövegekhez . hasonló kerti termékeket s azok, akik most elkeseredetten ássák a lövészárkokat, ilyenkor már a magyar szántó- 1 földeken mélyítették az öntöző müvek ! vagyonttermő árokjait. Most azonban j szegény, de becsületes s a magyar 1 kényelmet oly nagy mértékben fel- \ hizlaló bolgár kertészeink nagy része abban a kertben munkálkodik ahol a vérrózsák teremnek s bármennyire várja is őket vissza a magyar fogyasztó közönség, egyelőre számítani sem lehet arra, hogy a tavaszi kerti munkákhoz hozzá lássanak, hogy megcsinálják a melegágyakat, hogy a melegágyak palántáit kiültessék. Még ha a mindenek fölött hatalmas Allah s az ő tubafa árnyékában sütkérező prófétája Mohammed meg is könyörül a mi derék bolgárainkon s hamarosan létrehozza azt a békét, amiután az orosz éppen ugy vágyik, mint a német, még akkor is a magyar kényelemnek közbecsülésre érdemes kigunyolói : a bolgárkertészek aligha jöhetnek vissza május, junius hónap előtt. Mi magunk részéről ezt igazán szivből sajnáljuk. Lehet, hogy egynéhányan hazafiatlansággal fognak vádolni amiatt, mert hiszen a bolgárkertész pénzt ide mihozzánk nem igen hozott, de annál többet vitt el. A tejjel-mézzel folyó magyar Kánaán gyümölcseinek egy igen tetemes részét Bulgária zsebelte el. De emiatt nincs okunk siránkozni, mert hiszen a bolgárok megtelepedése valóságos áldás volt a szegény agyonsanyargatott fogyasztó szempontjából, jóformán csak azóta van a magyar piacokon elegendő zöldség, hüvelyes vetemény és más egyéb olyan dolog, amit egy kis szorgalommal a derekát hajlítani nem tudó magyar gazda is produkálhatott volna, de sajnos, nem igen fog produkálni még azután sem, amikor látta azt, hogy a bolgárkertész kizárólag a szorgalmával 4 — 500 korona áru tejfelt tudott összegyűjteni, még a legsilányabb földnek kataszteri holdjáról is. A csataldzsai ágyúdörgés bizony nagyon is gondolkodóba ejthetne'bennünket. A napilapok hasábjain nemrégiben egy szerény kis hir húzódott meg, hogy a kaposváriak elhatározták, miszerint jövőben maguk fognak bolgárkertészkedni. Szinte hihetetlennek tetszik előttünk ez a hir, hogy éppen a legnyakasabb somogyi magyar hajlandó ezután kapát venni a kezébe, Vártuk, hogy ezután a hirradás után az ország valamennyi városa, amelynek a határában eddig a bolgárkertészek csináltak egy kis valamire való kerti-kulturát, táviratilag fogja üdvözölni a kaposváriakat. Nagyon szükség volna erre az országos felbuzdulásra, mert bizony a háborús hirek méla olvasása és a törökök mellett való szívbéli lelkesedésnek szinte előre látjuk, nem az lesz a szomorú következménye, hogy a bolgárok ebben és a következő esztendőben kevesebb pénzt visznek ki az országból, hanem igenis az, hogy a magyar piacok túlnyomó nagyrésze zöldség és más egyébb mezőn termő élelmiszer nélkül marad. A fogyasztó közönség nevében emeljük fel tehát kérő szavunkat, hogy azok, akik hivatottak arra s akiknek módjukban van, vonják le a bolgár és török csete-paté tanulságait, tegyék lehetővé azt, hogy a bolgárkertészek ezentúl nélkülözhetők legyenek ebben az országban. Őszintén megvallva mi nem sajnáljuk a bolgároktól a pénzt. Jót és olcsót adtak. Erre volna szükség a jövőben is, de ezt csak ugy érhetjük el, ha a magyar gazda végrevalahára hozzálát a kertgazdálkodáshoz. Ha ezután is heverészünk a régi megszokott kényelemmel, ha még ma február közepén sem jut eszébe a kert és szántóföldtulajdonosoknak az, hogy ilyenkor már nagyon tanácsos volna melegágyakat készíteni s jó konyhakerti vetőmagvakról gondoskodni, nem is beszélve arról, hogy az öntöző müvek berendezése sem valami boszorkánymesterség : akkor bizony a bolgártörök háború után a magyar fogyasztó közönségnek az a része fog legjobban sirni, amelyik rá van utalva arra, hogy a zöldséget és egyéb kerti terméket a piacon vásárolja. Meg kell tehát ezt az országos sirást előzni. A gyulai városháza újjáépítése. Újból elhatározta a képviselőtestület. Körülbelül három évvel ezelőtt foglalkozott először Gyula képviselőtestülete a városháza újjáépítésével. Akkor már foglalkoznia kellett véle, mert a vén épület falai, különösen pedig a boltozatok össze-vissza voltak repedve s a repedések egyre bővültek, úgyhogy az egész kártyavár összedülésótől lehetett tartani, ami nagy szerencsétlenséget vont volna maga után, A maradi képviselőtestületi tagok még a fenyegető veszedelem dacára abban a nézetben voltak, hogy jó az a ház, nem kell másikat építeni, a többség azonban mégis csak megszavazott az újjáépítésre 300,000 koronát. Ki is irták a tervre a pályázatot, amely körül egy kis kavarodás támadt. A Magyar Mérnök és Építész Egylet ugyanis távol tartotta magát a pályázattól, mivel keveselte a pályadijakat és sérelmesnek tartotta a pályázati feltételeknek azt a pontját, amely szerint a kivitellel megbízott pályázó a pályadíj fejében tartozik a részletes tervet is elkészíteni. Meg is tiltotta tagjainak, hogy a pályázatban részt vegyenek. Ennek dacára mégis több pályamű érkezeit be, amelyek közül négyet megvásárolt a város. De nagy volt ám a baj. A pályamüvek mindegyike jóval felül volt a megszavazott 300,000 koronán. Még a legolcsóbbnak a kivitele is 450,000 koronába került volna. Ennyi pénzt pedig Gyula nem tudott előteremteni és kénytelen volt jobb időkre elhalasztani a városháza újjáépítését. Már akkor két vélemény alakult ki. Az egyik szerint elegendő a mostani városházát megerősíteni, kibővíteni, a másik szerint teljesen uj épületre van szükség, még pedig nem is a mostani helyén, hanem a Kossuth-téren, ahol a diszes uj épület jobban érvényesülhet. Ez a két vélemény állott szemben egymással a szerdai közgyűlésen is, amikor újból felmerült a városháza újjáépítésének kérdése. Ennek érdekes előzménye van. Abba a bizottságba ugyanis, amelynek kötelessége volt a hivatalok ügyforBékésmegyei Közlöny tárcája. Az égi madarak." Tekintsetek az égi madarakra : mert azok nem vetnek, se nem aratnak, se a csűrbe nem takaritnak, mindazonáltal a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem többek vagytok-e ti azoknál ? Kicsoda pedig'az ti közületek, aki akármely bajlódással az ő élete hosszát csak egy arasznyival is megnövelhetné? Máté 6, 26, 27. Hogy a mi mennyei Atyánk jobban a lelkünkbe olthassa az erényt, némelyikét beoltotta a teremtményekbe is, hogy igy ne csak halljuk, hanem lássuk is a teendőinket. Nem említve ennek példáit az ásvány és növényvilágban, csak néhány madarat emlitek, amelyet egyben-másban mesterünkül is elfogadhatnánk. A sas magasra törő és sziklára rakja a fészkét; vajha lékünk szárnyakat kölcsönözne tőle ós szivünk is sziklára építené a lakását. A galamb szelíd és tiszta; vajha megszeretnők benne e két tulajdonságot. A íülemüle éjjel-nappal bájosan dalol; azt kellene tőle megtanulnunk, hogy jó és balszerencsében egyaránt dicsőit&ük az Istent. Ezen tanulásra figyelmeztet a jelen szövegben Krisztus. Az előzőkben azt mondta, hogy az aggódás, a tépelődés káros. S ez kétségtelen. Mert nem tudom, hogy miatta üresebb e a korcsma; nem szoktam beletekinteni. De ha tenném, gondolom a „szorgalmatoskodókat" is ott találnám néha. De hogy a templom az elharapódzó anyagiasság miatt hova-tovább üresebb, azt sajnosan tapasztalom. Hogy káros és szégyenletes az anyagiasság, azt előbb azzal az érvvel bizonyította Krisztus, hogy az ember * Mutatvány Korén Pál: Jézus Beszédei cimü most megjelent müvéből. nem szolgálhat két urnák, mert ha az eoyiket szereti, akkor a másikat gyűlöli. Hanem tud>a ő azt, hogy némelyik ember nem hisz az érvnek, C3ak a szemének ; hinni nem tud, látni akar mindent. Alkalmazkodik tehát e gyarlósághoz, s ezek okulása, észretéritése végett, magán kívül más kitűnő prédikátorokat is megszólaltat. Kiket vájjon ? Talán Mózest, aki bizonysá a annak, hogy az Isten még a sivatagon sem hagyja éhen veszni az ő népét ? Talán Illést, aki fényes tanújele annak, hogy éhínség idején sem nélkülöz az, aki az Istenben bi'/ik. Bizonyára méltán hivatkozhatott volna Krisztus ezekre is. De ha ezt teszi, azt mondha ta volna neki a tépalődő, hogy azok próféták és szent férfiak voltak s igy méltán számithaltak az Isten különös gondviselésére; de ő nem szent s igy ilyesmire nem számithat. Azért nem vette Jézus igénybe a régen mult idő ama jeleseinek segítségét, hanem megszólaltatta az előtte elterülő mindenséget. Da nem általánosságban. Mert nem mindenki érti meg, hogy mit hirdetnek az egek és a mindenség; részint mert együgyübb, semhogy azt a képirást ki tudná betűzni ; de lustább is, sem hogy e fáradságot venné magának. Da meg a mindenségre — ugy ériem, hogy sok mindenre — nem is volt ideje kiterjeszkedni. Azért az aggódók megnyugtatása, a tépelődök megoktatása, s á szorgalmatoskodók megszégyenitóse végett csak két — szeme előtt és keze ügyében levő — dologra utalt, t. i. az élelem miatt aggódóknak az égi madarakra, a ruházat miatt tépe'ődőknek pedig a mezei liliomokra hivta fel a figyelmét; vagyis az örökké a mezővel foglalkozók mellé egy sereg mezei prédikátort rendelt. Hallgassuk meg ma e prédikátorok beszédét, illetőleg abból, amit a madarak 1. nem tesznek, 2. ós tesznek, 3. okuljunk. 1. Tekintsetek, úgymond a madarakra, nézzétek, figyeljétek meg a teremtett világot. Némelyik ember örökké azt nézi ós még sem látja ; lát benne mindent, talán még kísérteteket is, csak az Istent nem látja benne. A sorsüldözött meg borúsnak, sötétnek, feketének néz mindent, végtére még a napot is. Ezért tart Jézus műszaki, vagy inkább természetrajzi előadást; a mester megérteti velünk az alkotását; megmagyarázza, minek milyen hasznát vegyük. Mint e dolgok teremtője, erre kétségtelenül ő a legilletékesebb. Ne vegyétek tehát nekem se zokon, hogy e magyarázata alapján e szenthelyről én is természetrajzi előadást fogok tartani, nevezetesen ez alkalommal a madárvilág tanúságaira fogom figyelmeteket irányítani. Tekintsetek a madarakra. „Láttuk őket elégszer — mondja nómeiyitek. Mit segít az a bajunkon, mindennapi gondjainkon, ha az égi madarakat nézzük, bámuljuk?" Elhiszenr, hogy láttátok, de a látottak felett talán nem gondolkoztatok. Próbáljuk meg őket ma nemcsak szemmel, hanem értelemmel és lélekkel nézni; talán hasznát vehetjük e tanulmányunknak. Tekintsétek, lássátok, hogy azok nem vetnek, nem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak. A kenyértermelés három fő ágát említi Jézus. Az bizonyos, hogy ezek egyikét sem miveli a madár. Kaszálni madarat senki sem látott; nem is ért ahoz a madár; de meg arra való szerszámja sincs. A csűrbe sem takar; nem hogy télire valót, de egy napra valót sem gyűjt magának. S miután nem gyűjt, nincs is semmije. És mégis nyugodtan hajtja fejét az álomra ós dalolva ébred az uj nap reggelén. Ezt ! csudálta Luther ós ezért mondta : Kalapot emelek én a madarak előtt,, okosabbak azok nálamnál, aki sokszor tépelődöm. Másrészt azonban szeretnék szógyenletemben a föld alá bújni, mert ugy hallom, hogy énekében a madár az Isten gondviselését dicsőíti ós az én aggódásomat neveti. Szörnyen restellem, hogy a bűn annyira megfosztott az eszemtől, hogy a verébhez kell iskolába járnom, tőle kell tanulnom. — És bárcsak tanulna tőle az ember (természetesen ne azt tanulná, hogy ő se vessen, mert neki a vetést az Édenből való kiköltözésekor megparancsolta az Isten). De holott nagy szüksége volna reá, nem akar tőle tanulni. 2, Azonban a Szentírás nemcsak , arra hivja fel a figyelmünket, amit a madarak nem tesznek, hanem arra is, amit tesznek. Mit is tesznek tehát? Nem táplálja őket senki és nem is gyűjtenek, ós mégis élnek; némelyikünk meg az örökös gyűjtés és ténelődés nélkül nem is tud megélni. — Éí pedig vigan. élnek; némelyikünk derüben-boruban, nappal és éjjel gyönyörűen énekel; 1 sokunK meg nem hogy szenvedésében dicsőítené, de még szerencséjében sem áldja az Isten; nem hogy otthon énekelne, de még a templomban is éneklés helyett csak dünnyög, vagy azt sem teszi. — A madár szárnyra kel és pedig némelyik — például a pacsirta ós a sas — magasra, a felhők fölé tör; az anyagias meg mintha a férget és vakondot választotta volna mintaképéül: örökkó a porba fetreng és a földet túrja. — Jeremiás (8, 7.) próféta által pedig a madaraknak még egy igen megszívlelni való szokására hivja fel figyelmünket a Szentlélek. Ugyanis a próféta azt mondja: A daru