Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-09 / 12. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 január 19. galmának és az egyes hivatalnokok munkakörének a megvizsgálása : többnyire az úgynevezett ellenzék férfiai kerültek, akik eleve ellene voltak a városháza újjáépítésének. A vizsgálat alkalmával aztán közvetlen tapasztalatból győződhettek meg arról, hogy a mostani városháza semmiképen sem felel már meg rendeltetésének, mert helyiségei szűkek, sötétek, célszerűtlenek, értékes aktáknak kell a padlón heverni, mert nincs hova elhelyezni. Maga az ellenzék hangoztatta a vizsgálat befejeztével, hogy a jelenlegi állapot tovább meg nem maradhat, okvetlenül kell másik városházáról gondoskodni. Igy került az ügy ismét tárgyalás alá a szerdai közgyűlésen. A tárgyhoz sokan szólaltak fel. Mivel a városnak kevés összeg áll rendelkezésére, a legtöbben azt hangoztatták, hogy az uj városházát a jelenlegi épület falainak felhasználásával kell felépíteni, vagyis csak a jelenlegi épületet kell kibővíteni. Ezzel szemben G r ü n f e 1 d Jakabb annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a Kossuth-téren építtesse fel a város az uj székházát. Ezt az indítványt azonban leszavazták, mert a városháza ottani felépítésének nagy akadálya a_kis vasút, aztán a tér mély fekvése. Ezenkívül a tér is lényegesen megkisebbedne az uj városháza által. Végeredményben akként határozott a képviselőtestület, hogy az uj városházát a mostani épület felhasználásával épiti fel és annak nem szabad 300,000 koronánál többe kerülni. Felhívja a képviselőtestület az Építőiparosok Országos Szövetségének gyulai fiókját, hogy ez alapon az uj városháza terveit 10 hét alatt készítse el ős mutassa be. Ha szükségesnek tartják, felhasználhatják a múltkori országos pályázaton megvett nagy tervet is. Fő, hogy minden városi hivatalnoknak a városházán kell lennie. A tervek munkadija az épité3i összeg másfél százaléka lesz, azonban ezt az összeget nem a város fizeti, hanem az építéssel megbízott vállalkozó. A képviselőtestület nyolc tagu bizottságot küldött ki arra, hogy a szövetség fiókjával érintkezésbe lépjen. A városnak jelenleg 162,000 koronája van a városháza építésére. Ez összegben benne van már a kultuszminiszter által az állami iskola költségeire adott 70,000 korona is. ! A csabai járás szegény ügye - i A jótékony Csaba. Általánosan tudott dolog, hogy a szegényügy ellátása nem csekély költségbe kerül a városoknak és községeknek. Mióta a koldulás országszerte be j van tiltva, azóta az elhagyottak, a szegények eltartása a városokat és községeket terheli. Még ez nem volna valami nagy baj, ha minden város vagy község jómódú, vagyonos volna. De | Magyarországon a községek és városok ! legnagyokb része olyan állapotban v^n, hogy maga is rászorulna a segítségre, í ha valaki adna neki. A közsegélyre szoí rnlók száma Békésmegyében is elég j | nagy, dacára annak, hogy a mi me- • ! gyénket országszerte tejjel-mézzel folyó ; Kanaánnak tartják, amelynek népe va- j gyonos és ahol talán nincsen is sze- 1 g'ny ember. Pedig hogy sokan vannak, mutatja az, hogy a községeknek j évente igen tekintélyes összeget kell \ elkölteniök a szegények segítségére és ! mutatja az is, hogy mikor a vármegye megindította a munkásház építési akciót, minden községből nagyon sokan jelentkeztek szegény emberek, akik a munkásház jótéteményében óhajtó tak részesülni. Öcsöd volt az egyedüli, amelyik kijelentette, hogy nem kellenek munkásházak, mert ott nem laknak szegény emberek. Mennél nagyobb, forgalmasabb, iperilag ós kereskedelmileg jelentősebb valamely város, annál nagyobb benne a zegónyek ós a közsególyre szorulók száma. Ebből a szempontból Bákésmegyében Csaba vezet a segítségben is. Kevés olyan városa van az. országnak, amelyiknek a szegényügye olyan ren- • dezett, mint amilyen a Csabáé. Ezt ékes • szólóan bizonyítja az a statiszkai ki- ' mutetás, melyet Kiss László főszolga- ; biró most terjesztett ba a csabai járás szegényügjiéröl. E kimutatás fontosabb adatai a következők: Csabán 500 szegény vplt az élmult évben összeírva. Ezeknek 1.6,000 kilo• , gramm kenyeret osztottak ki 3600 kprona értékben. A szegényaiap 24,000 koronát tesz ki, amelynek C3ak a kamatját használja fel a község, a tőkéhez ellenben nem nyul. Ez a kamat azonban csekély, mert például 6430 koronába kerültek a szegények a mult évben is. Ennyi kamata pedig nincs a 24,000 koronának. | A község a többletet a közpónztárból j fedezi inkább, csakhogy a szegényalap | érintetlen maradjon. Ezenkívül van Csabának egy 40 szegény befogadására alkalmas szegényháza is, amely 70,000 koronába kerül. A szegényháziak élelmezése a mult évben 4417 koronába, ruhájuk, továbbá a fűtés, világítás pedig 3105 koronába került. Újkígyósnak is jelentékeny a szegényalapja : 15,991 korona. A szegényalap jövedelme a kamattal együtt 2447 korona volt, amelyből csak 1089 koronát költöttek el, mert a közsególyre szorulók száma csekóly, mindössze 17. Az ilyen megtakaritásokkal a szegényalap évről évre növekedik. Újkígyósnak különben szegényháza nincs, mert arra nincsen is szüksége. Gyula közgyűlése. 129% helyett 110% a pótadó. A város hálás a kormánynak. Már régen nem volt olyan nevezetes közgyűlése Gyulának, mint a szerdai. A tárgysorozaton érdekesebbnél érdekesebb és fontosabbnál fontosabb ügyek szerepeltek, amelyek mindegyike egyegy lépcsőfoka volt a sok bajjal küzdő város jövendő fejlődésének. Derültebb arccd jelent meg minden városatya a közgyűlésen, mint például decemberben, mert az előzetesen, ós lapunk utján is nyilvánosságra került hírekből tudta mindenki, hogy Gyulának épen most, a legválságosabb időben hatalmas segitőtámasza lett a kormány és a város meglehetősen siralmas, vigasztalan anyagi helyzete épen a kormány nagy áldozatkészsége folytán szinte egy csapásra megszilárdult. Dr. L o v i c h polgármester szép szavakban is adott kifejezést a város hálájának a kormány iránt a képviselőtestületi tagok egyhangú helyeslése kíséretében. Ez a közgyűlés rendezte a tisztviselők fizetését, megállapította a folyó évi költségvetést, újból elhatározta a városháza újjáépítését. Már csak e három tárgy megemlítése is eléggé jellemzi a közgyűlés fontos voltát. A legnagyobb megelégedést az keltette városszerte, hogy a pótadó 129 százalékról 110 százalékra szállott le, tehát 19 százalókkal lett kevesebb rövid két hónap alatt. Olyan eredmény ez, amilyennel csak kevés város dicsekedhetik. A nevezetes közgyűlésről, amelynek egyik tárgyával, a városháza építésével lapunk más helyén foglalkozunk, az alábbi tudósításban számo'unk be. Dr. L o v i c h Ödön polgármester nyitotta meg a közgyűlést tartalmas szép beszéddel, amelyben beszámolt a pótállamsegély és a városerdő kiirtása ügyében a belügyi- és földmivelésügyi minisztereknél járt küldöttség mnnkájának eredményéről. Meleg szavakkal méltatta a kormánynak a város iránt tanúsított jóindulatát és hatalmas támogatását. A belügyminiszter 20,000 korona pótállamsegélyt adott, a földmivelésügyi miniszter megengedte az erdőirtást, a kultuszminiszter 70,000 koronával járult hozzá az uj állami elemi iskola felépítéséhez. Ezenkívül a kultuszminiszter kilátásba helyezte azt is, hogy fölmenti a várost a főgimnáziumnak szubvenció gyanánt juttatott évi 8000 korora fizetése alól olyanformán, hogy a kultusztárca terhére irja. A város pedig azt a 8000 koronát más kulturális có" lokra fordíthatja. Olyan támogatások ezek, amelyekért méltán érezhet hálát minden gyu'ai polgár a kormány iránt. A képviselőtestület hálás köszönettel a kormány iránt, egyhangúlag tudomásul vette a polgármester örvendetes jelentését. Ezután a szervezési szabályrendeletnek lapunkban már ismertetett módosítása következett. Több módosítást kellett eszközölni a szabályrendeleten, | amelyek között vannak ' sérelmesek ! is. Itt csak felsorolunk egy pár sérelmes módosítást. A törvény szerinti VIII. fizetési osztályba sorozott főszámvevői állást a képviselőtestület többsége fölöslegesnek tartotta és helyébe egy IX. fizetési osztályba sorozott számvevői állást rendszeresít a jelenlegi ciklus lejárása után. A mostani főszámvevőnek tehát 1915 ben egy kisebb javadalmu álásra kellene pályáznia, ami a szerzett jog sérelme. A főügyészi állásból is egy IX. fizetési osztályba sorozott ügyészi állást csináltak. Ez is sérelmes, dacára annak, hogy dr. Jancsovics megnyugodott a képviselőtestület határozatában. A rendőrségi iktatót ós kiadót Írnokká ; degradálták, a városgazdából központi i biztost csináltak csak azért, hogy 1000 } koronánál ne legyen több fizetése. | Mondanunk sem kell, hogy a sérelmes • módosítások ellen egész sereg felebbezést fognak beadni a törvényhatósági bizottsághoz. Huzamosabb időt vett igénybe az 1913 évi költségvetés tárgyalása. Ezt | tudvdlevőleg még a decemberi küzgyü1 lésea kellett volna letárgyalni, de akkor óriási fe'zudulás volt ellene a 129 szá1 zalókos pótadó miatt, amit a tisztviseI lők fize'.ésének kiegészítése tett szükségessé. Nam is tárgyalta le akkor a költségvetést a képviselőtestület, hanem elhalasztotta a tárgyalást és felhatalmazta a polgármestert arra, hogy a tiszt• viselők ós más alkalmazottak fizetését költségvetés nélkül kiutalványozhassa. I Azóta nagy változások történtek. A váI ros megkap'a a 20,000 korona pótállamés a fecske megismeri az ő idejét és tudja, mikor kell elmenni. Honnan tudja ezt a madár? Levelet kapott e az Istentől? Igen, a fáknak sárguló levelei hozzák meg neki az ég üzenetét. S mi történik, amint az első e nemű híradás megjön ? Gyülekeznek ősszel a madarak. És milyen zajos a gyűlésük 1 A gyűlés valamennyi tagja egyszerre beszél. A kivándorlásról tanakodnak. Az egyik rósz Afrikába, a másik Amerikába készül; az egyik Ázsiát, a másik Ausztráliát ajánlja. Némelyek azt indítványozzák, hogy kelljenek útra rögtön; mások holnapra akarják halasztani az indulást. De abban egyértelműek valamennyien, hogy mivel a paranc3 megérkezett, mivel indulóra fütyül már a szél, tehát indulniok kell; mert különben beáll, itt éri őket a tói, és akkor jaj a elkésetteknek. Hát még hozzánk hány behívó érkezik minden nap az égből! Mindenkinek van valamennyiről tudomása, hiszen mindegyiknek érkeztót jelzi a gyászharang; a Bibliának minden lapja egy-egy felhívás: Közeledik indulásod ideje, készülj! És mégis soknak legkisebb gondja is nagyobb a készülődésnél, lelkiügyeinek rendezésénél. Készületlenül találja a tél, a halál; s igy mindörökre elpusztul. Akik ugy érzitek, hogy e szavak titeket illetnek, kórlek, tekintsetek az égi madarakra. — S mikor már ki van mondva a határozat, minden madár maga köró gyűjti a családját, a rokonságát, hogy vele együtt induljon a nagy útra; együtt menjen, jusson, lakjék a tengeren tuli hazában. Oh, tekintsetek szülők, az égi madarakra, kövessétek példájukat, gyűjtsétek magatok köró ti is családotokat, zarándokoljatok együtt az Isten házába ós az Isten városába — és lélekben a tengeren tuli hazába. — S amint útra kelnek a vándorló madarak, azután magasra repülnek, bizonyosan azért, hogy jobban lássák az irányt, s a nyil és a golyó ne érje. Vajha követné példáját lelkünk, mely néha nem hogy alant röpködne, de egészen a pokol légkörébe sülyed. Föl tehát a magasba! Halljad ezt lelkem s e végett tekints az égi madarakra. — És az égi madarak még útközben is énekelnek, — a költöző darvak ós vadlibák hangját mi is halljuk évenkint. Legnehezebb do'guk ez a költözés. Megfogyva, tönkresilányodva, kimerülve érkeznek túlsó hazájukba és mégis dalolnak. Talán azért, hogy az ének tartsa fenn bennök a lelket, árasszon szárnyaikba erőt. Vajha eltanuinók ezt a madaraktól; hogy énekelve fognánk a munkához, a küzdelemhez, hordanók a keresztet. Ezzel bizonyára a legnagyobb teher is megkönnyebbülne, elviselhetővé lenne. Tekintsetek tehát az égi madarakra. — Ha egyszer már útra keltek a madarak, szórhatsz azoknak magot, tartóztathatod te azokat cukorral, oda se hederitenek neki; állhatja azoknak erdő, hegylánc, j felhő, tenger az utjokat, ugy el suhan! nak fölötte, mintha tudomást sem veni nónek róla', haladnak, áttörnek rajta, egyenesen, mint a nyíl. Ők többnyire délfelé, lefelé; mi meg haladjunk, megküzdve minden csábítássá', akadállyal, mindig felfelé. 3. Tekintsetek tehát az ógi madarakra s vegyétek észre, hogy bár nem gyűjtenek, a ti Atyátok — nem az övék, 1 ők nem mondhatják: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben; nekik csak teremtőjük, nem atyjuk az Isten; madarak atyjának nem nevezteti magát az Ur — eltartja őket. Hogy ő tartja, az a nevükből és a viseletükből is kiviláglik. I Hiszen égi és nem szobai vagy házi madarak ők. A szobai madár olyan, I mint az elkényeztetett gyermek, cukorral tartják. Bezzeg nem etetik azzal az j i égi madarat; az meg olyan, mint a | koldus, akinek egy-két morzsát is alig | juttatnak az emberek. — De meg az égi madarak viselkedéséből is kitűnik, hogy az Isten eltartja őket. Hiszen ha nem tartaná, nem énekelnének neki örökké haláldalokat. „Hiszen ha mi is madarak volnánk, akkor remólbetnők, hogy a Gondviselő minket is eltart; csakhogy nem vagyunk madarak." Bizony nem, hanem többek, drágábbak vagytok — mondja Jézus. Akik azt a bolondot beszélitek, hogy az ember is csak állat és semmivel sem külö nb az állatnál, halljátok-e, hogy Jézus ellenkezőleg azt mondja, hogy sokkal többek vagyunk az állatoknál. De legyünk is többek és különbek. Sajnos, hogy némely ember nálunknál kevesebb ós hitványabb. De annak nem az Isten, hanem az illető ember az oka ; az az ő saját büne. — Azt mondja Jézus, hogy drágábbak vagyunk, mint a madarak. Öh, azt ő tudta legjobban, milyen drágák vagyunk neki. Ő, aki vérével/ életével fizetett értünk, váltott nieg minket. — Már psdig minél drá- ! gábbin vett az ember valamit, annál • jobban gondozza. Az Isten ne gon- [ dozná e tehát azokat, akik legdrágábbak neki? Ha pedig ő Atyátok, tehát ti gyermekei vagytok, akkor hogy ne viselné ; a ti gondotokat, holott még a madara- I kat is ellátja ? Feltehetjük-e egy atyá- ! ról, hogy a verebet, a kutyát ellátja, I de gyermekével nem törődik ? Vérig sértenők őt e föltevésünkkel. S nem órezzük-e, hogy tépelődésünkben nyilvánuló bizalmatlanságunkkal pedig az . Istent sértjük és keserítjük. Da vannak nekünk az égi madarakon kívül házi madárkáink is, melyektől ugyanazt tanulhatjuk, amit az égiektől. Értem a gyermekeinket. Azok tudnak bennünk, illetőleg a mi segedelmünkben bizni: holott mi meg nagyon jól tudjuk és érezzük, hogy néha nem igen van reá okuk, mert irántuk való szeretetünk ugyan nagy, de a hatalmunk csekély ; a türelmünk hosszú, de a karunk nagyon rövid. S ha ők mégis tudnak bennünk bizni, mi ne tudnánk-e az Istenben? Többet, nehezebbet tudnak-e ők, mint mi ? „Hiszen elhinnóm én, hogy megsegít az Isten, de kenyér ós termés nélkül, hogyan tehesse ?'" Ugy, hogy ő nem tehetetlen földi-, hanem mindenható mennyei Atya, ki termés nélkül is el tudja látni az ö népét. Ne engedjük tehát magunkat a madarak ós a gyermekek által megszégyenittetnünk. Mi dolgozunk ; a gondviselést pedig bizzuk az Istenre. Hagyjunk fel a „«zorgalmatoskodással", a tépelődéssel annál inkább, mert e „gondoskodással" valóban senki sem lesz akár csak egy singgel is nagyobbá. Nagyobbá lenni, ez a törekvése ugy szólván mindenkinek, csak a gyarapodás célja tekintetében van köztük különbség. A gyermek testének növekedését várja epedve, türelmetlenül. A férfi vagyonának és dicsőségének gyarapodására vágyik. A végelgyengülésbe esett öreg pedig az életét szeretné néhány singgel megnyújtani. Erőltetni, erőszakolni a liliom növekedését nem lehet; annak, hogy fejlődjók, nyugalomra van szüksége. S ha a gyermek a kikelő nyövónyt piszkálja, húzgálja, tudja mindegyikünk, hogy azzal bolondot tesz, mert igy nem hogy nagyobbá lenne a virág, hanem elpusztul. De hogy a mi gyarapodásunk és boldogulásunk terén is ez az igazság, azt már némelyek sehogy sem akarják elhinni. Boldogulásukat „gondoskodá-