Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-02 / 10. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 január 19. benőtt területeket és mindegyiket szántófölddé akarják alakítani. Az élőfa rengeteg hasznára nem is gondol egyik fairtó sem. Nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy az élőfa tisztítja a levegőt, menedéket ad a hasznos madaraknak, amelyek a férgek légióit pusztítják el. Minél jobban megritkulnak a fák,-.annál jobban fogy az éneklő madarak száma és annál jobban szaporodnak a kártékony rovarok. A nagy fairtásnak káros következményei már mutatkoznak az egész Aifölnön, úgyhogy legutóbb a földmivelésügyi miniszter sietettt az ejdők, fák védelmére. Speciaüter Békósmegyóben a közegészségügy érdeke is tiltja az erdők és fák irtását. Mert dacára annak, hogy Békésmegye földje termékeny, úgyhogy ez a terület valóságos Kanaán, móíy fekvése és a nedve3 talaj miatt levegője egészségtelen, tele mindenféle miazmákkal, amelyek elsősorben egyik legnemesebb és legfontosabb szervünket, a tüdőt támadják meg. A tüdőbetegek száma aránylag Békésmegyében a legnagyobb és a tüdőbajban elhaltak száma szintén igen jelentékeny. Ezt az egészségtelen levegőt csakis az erdők, a fák képesek megtisztítani és állandóan tisztán tartani. Valóságos őrei itt a közegészségügynek a fák és mégis irtják őket mindenütt. Csabán pMdául nemsokára már nem is lehet szép lombos fákat látni. A 7.0 holdas békésifásmalléki erdő kiirtását, mint annak idején megírtuk, már régebben megengedte a földmivelésügyi miniszter, mivel elfogadta megfelelő ellenérték gyanánt a békésiek által Hunyadmegyéban vásárolt erdőterületet, bár abból ugyan nem sok haszna van ugy a községnek, mint a vármegyének. Az erdő irtásához már hozzá is fogtak. A békésiek sikerén felbuzdulva, a gyulaiak is mozgalmat indítottak a 305 holdas városerdő kiirtása érdekében, azzal érvelvén, hogy az erdő nem életképes és kevés jövedelmet is hoz a városnak. Megjegyzendő, hogy az erdő meglehetősen közel van a gyulai szanatóriumhoz, amelynek pedig tiszta levegőre van szüksége. Ezzel nem gondolnak a gyulaiak, C3ak ki akarják mindenáron irtani a városerdőt. Ez ügyben nagyon sok tárgyalás ós iratváltás volt. A nagyváradi erdőfelügyelőség eleinte határozottan ellene volt az erdő kiirtásának és ezért eleinte a földmivelésügyi miniszter sem engedélyezte. Gyula ennek dacára sem tágított, hanem a mult évben i^mót beadta kérvényét a kiirtás iránt. És most több eredménnyel is járt, amennyiben a miniszter az erdőfelügyelőség ós az erdészeti albizottság véleményének meghallgatása után most akként döntött, hogy nincs kifogása a városerdő kiirtása ellen, ha a város a határ másik részén ugyanolyan nagyságú területet beerd'ősit. Amennyiben ez nem volna lehetséges, megengedi a miniszter azt is, hogv távolabb vegyen megfelelő erdőterületet a város, de akkor 25—30 holdat csak meg kell tartani a városerdőből. A vármegye erdészeti albizottsága szerdán délután a gyulai ős a fásmelléki erdő ügyében ülést tartott, amelyen Kolozsy Gyula erdőfelügyelő is megjelent. A gyulaiak ugyanis arra kértek engedélyt a bizottságtól, hogy addig is, mig a kiirtás ügye elintéződik, az erdőt megritkíthassák ós az igy nyert fát értékesíthessék. A bizottság alapos tárgyalás után megadta ugyan az engedélyt, de nem az egész erdőre, hanem caak 38 holdra. A fásmellóki erdő ügye is újból a bizottság elé került. A békésiek arra kértek engedólyt, hogy az irtás alatt álló erdőből a 35 centiméternél kisebb átmérőjű fákat ipari célokra eladhassák. Be is mutatták több iparos nyilatkozatát, akik hajlandók az összes arra való fát megvenni feldolgozás céljából. A bizottság ezt a kérelmet teljesítette is, mert ! ipari célokra drágábban kelnek el a fák, tehát nagyobb hasznuk lesz az irióknak is. Szorosabban véve nem nagyon érdekli Békésmegyót, de azért általános érdekű Trencsónvármegye törvényhatóságának átirata, amely szintén tárgyalás alá került a bizottság ülésén. Trencsén hegyes, erdős vármegye, mégis védelmére kel a fáknak, látva azt a barbár pusztítást, amit az erdőkben országszerte, kü önösen pedig hegyes vidékeken véghez visznek. Még a köz tulajdonát képező erdőket csak kiméiik valamennyire, d9 a magántulajdonban levők valame iynyien halálra vannak ítélve. Spekulánsok megvásárolnak egy-egy erdőterületet ós azt kiirtják, kipusztítják ugy, hogy fának még hírmondója sam marad Ezt a barbár pusztítást megakadályozandó, fordult Tr< ncsénmegye a földmivelésügyi miniszterhez olyan értelmű fölirattal, hogy a magántulajdonban levő erdőket is helyezze állami felügyelet alá. B

jkésmegyóben ilyen erdők vannak, de csak kis terjedelműek 03 inkább c-aka vadállomány eltartására, fejlesztésére valók. Azoknak a kiirtására a <u\ jdonos grófok nem is gondolnak. Mindazonál tal az erdészeti albizottság javasolni fogja a törvényhatósági bizottságnak, hogy hasonló szellemű felirattal támogassa Trencsónvármegye feliratát. Kivándorlás Békésmegyéből. Hányan mentek ki a mult évben. A magyar nemzetnek egyik legnagyobb ós legsorvasztóbb bategságe, a kivándorlás, nem akar csökkenni semmiképan, sőt évről-évre emelk^dőI ben van. Hiába jönnek szomorú, kót1 ségbeejtő hirek odakünn szenvedő test| véreinkről, akiknek legnagyobb része I testileg, lelkileg tönkre megy. Ezek a ; szomorú példák nam riasztják vissza a hamarosan boldogulni, meggazdagodni akarókat, mert ők nem azokat látják, ; hanem a mézes-mázos csábító beszédre, amely aranyvárakat, kincseket ígér ós ugy tünteti fel a „nagyvizen" tuli ori szágot, mint a boldogság fíldorádóját. i Akadnak is egyesek, akik odakünn bol1 dogulnak, vagyont szereznek, ós egykét ilyen eset elég arra, hogy százat csábítson ki az igéret földjére. Csak nem régen volt például idehaza egy csabai iparos, akinek odakünn jól megy a dolga. Ugy hallgatták az amerikai állapotokat rajzoló beszédét, mint az isten igéjét, ő pedig feltüntette az Unió rossz viszonyait is. Da az nem is hallgatták a csabaiak. Csak jót vettek a í begyükbe, csak azt látták, hogy az előti tük vélük ülő ember egy évtized alatt 1 összegyűjtött egy kis vagyont — és ez ' elég volt. Utána nagyon sokan vándoroltak ki szerencsét próbálni. Arra egyik se gondolt, hogy odakünn tönkremehet, elpusztulhat. Mindegyik biztosra veszi, hogy ő lesz az a bizonyos ezredik, aki boldogul ós meggazdagszik. A mult évben különösen megnövekedett a kivándorlók száma, amin különben nem is lehet csodálkozni. Olyan rossz esztendő, mint 1912. már évtizedek óta nem volt. Az időjárás kedvezőtlensóge miatt a mindenféle termés silány ós kevés volt. Év vége felé pedig még ehez jött a külpoiitikai helyzet összebonyolódása, a pónzviszonyok teljes elromlása, ami sajnos, még mindig tart. A szinte hihetetlenül ro3Sz viszonyok hatása alatt még a biztosnak hitt ex^sztenciák is megrendültek. Nem csoda, ha azok, akik már úgyis elégedetlenek voltak az itthoni állapotokkal, falhasználták a legelső alkalmat és menekültek ebből a szerencsétlen ós elvészettnek hitt országból. A kivándorlási ügynökök, akik az állam tiltó és szigorúan büitető törvényei dacára is dolgoznak titokban, soha jobban nem arattak, mint a mult évben. Az elbusult magyarnak nem is kellett sok rábeszélés, nem is kellett néki valami ragyogó tündérmeséket zengeni az Újvilágról, hamarosan felszedte a sátorfáját ós vitorlázott az ál-Eldorádó felé. Bókósvármegyében is jóval többen , vándoroltak ki a mult évben, mint az1 előtt. Padig még itt a felvidéki vármegyékhez viszonyítva tűrhetők voltak az allapotok a mult évben is. Da a gyászmagyarokat nem lehetett itthon tartani. Megrémültek a szegénységtől, még jobban a háború rémé'ől, ugy, hogy talán még kötéllel sem lehetett volna őket itihon taríani. Legtöbben természetesen Csabáról vándoroltak ki. Azokban dolgozik legtöbb vállalkozási szellem és legnagyobb meggazdagodási vágy. B ákósmegyéböl a most összeállított statisztika szeri it 231 egyén vándorolt ki a mult évben, 126 férfi es 105 nő. Da az a vigasztaló, hogy vís3zavándorlás is történt. Amerikábil ugyan nem valami sokan vándoroltak vissza. Inkább a közelebbi államok eresztettek haza kisebb rajokat. A visszavándorlók száma 136 volt. Népességben tehát kivándorlás citnen nem nagy a vármegye vesztesége. A kivándorlók között volt: Magyar 136, tót 87, oláh 7, német 1. — Hát arról, hogy elfoglaltuk a vármegyét. Az alispán jóizüen mosolygott a huszárfurfangon s annak rendje-módja szerint kiállította nekik a nagy pöcsótes bizonyiiványt, hogy a mai napon elfoglalták a vármegyét. A huszárok zsebre gyűrték az irást, s oly büszkén vágtattak tovább a meghódítóit vármegyében, mintha legalább is egy osztrák brigádot vertek volna széjjel. No de igazuk is volt, mert attól fogva magyar kormánybiztos, Boronkay L^jos parancsolt a vármegyében. A fentebbi három Görgei anekdotta különösen ak'uális mert Girgei mostani betegsége válságra fordul. Pesti riportok. A cigányok. - A farsang munkásai. Kivilágított fónves ablakból árad a fóny Budapest utcáira, fehér cipős, báli ruhás lányok, frakkos fiatalemberek járkálnak az u'cán: farsang van. Akárhogyan állunk a politikában, akármi yen rossz a gazdasági helyzete az országnak, a farsang hangos és vig Budapesten. Kigyúlnak a lámpák, kipirulnak az arcok ós kivilágos-kiviradiig hazza fáradthatatlanul a talp alá valót a cigány. A rendező, a táncosok ós táncosnők előtt elsősorban a cigány a fontos a farsangon. Azok a füstös képű, barna fiuk, aki uDott arccal, unottan, de fáradhatatlanul húzzák a lassú és friss csárdásokat, az andalító, bűbájos walzereket, ők a bálnak a legfontosabb tényezői. Egyik legnehezebb része a bálok rendezésének a banda szerződtetése. A cigányoknak van egy törzskávéházuk, ahol mindegyik megtalálható. Ida szoktak telefonálni, vagy bemenni a bálrendezők és teljes formális szerződóst kötnek vele, amelyben meghatározzák, hogy hány ember jön, menynyit kapnak, hányszor tányórozhatnák. Van a cigányoknak impressáriójuk is, aki províziót is kap a szerződtetésért. Ma már tehát rendben mennek a dolgok, de a régebbi bálrendezők még sok viszontagságra emlékezhetnek. Régeb. ben ugyanis nem volt impresszárió és cigány-otthon, ahol ellenőrizték a szerződés betartását. Azelőtt, ha egy bandát leszerződtettek, a banda prímása adott foglalót, annak bizto3Ítóka kípen, hogy a bálra eljönnek. Ha nem adott foglalót, nem lehetett bistos a rendezőség a dolgában. Ha a leszerződés utál több pénzzel szerződtették, fa'tépnél hagyta az olcsóbb mulatságot ós nem jelentkezett többá, vagy fölös udvariasságból egy rossz bandát küldött maga helyett. A bandák a mostani rendszer szerint osztályokba vannak sorolva. Az elsőosztályu bandák egy mulatságon minden ember után 20 koronát kapnak, a prímás pedig még külön 40 koronát. A másodosztályú bandák személyenként 7 forintot kapnak, a prímás kü ö i 14 forintot. A harmadosztályuak emberenként 5 forintot és a primás 10 forintot. De ezek közül a zenekarok közül alig egy-kettő szerződik ugy, hogy nem tányérozhat Ez és a vacsora természetes járuléka a szerződésnek. Vannak azokban hors-concours bandák is. Ilyen például Radics Béla udvari tánczenész, aki 803—1000 koronát kap egy-egy bálon. Ugyanilyen banda Kócé Antalié, Farkas Palié ós a másik udvari zenészé Berkes Béláé. A cigányok nagyobb rés

7.e természetesen kávéházban, vendéglőben, vagy mulatóban van elfoglalva. Itt azonban nevetségesen kis összeg a fizetésük és teljesen a kávéházat látogató közönség vagyoni viszonyaira vannak utalva tányérozás által. Legérdekesebb a mulatóhelyeken játszó bandák helyzete. Vörös Elek az 0;thon kávéház kedvelt Luxija, akit a vidékiek is nagyon jól ismernek, például egyáltalában nem kap fizetést. Jtyen viszonyok mellett természetesen a jó prímások szives örömest hagyják ott egy-egy estén törzskávéházukat, ahol nagy plakátok hirdetik az ő hangversenyüket. Budapesten mintegy 4000 cigányzenósz él meg Ilyenkor farsang idején mindazok a vidéki cigányok, akik városukban szerződést nem kapnak, bajönnek a fővárosba, hogy ők is hozzájáru'janak a cigányok munkájához, akiknek vonója alól kikerülő hangok nagyon sok boldog percet szereznek estenkint sok fiatal ós öreg szívnek . . . r. i. Tehát a svábok ragaszkodnak legjobban az anyaföldhöz. Németek nagyobb számmal tudvalevőleg Gyulán és Mezőberényben laknak. Az alispáni hivatalban kivándorlók számára 212 útlevelet adtak ki 1912 ben, tehát kevesebbet, mint a kivándorlók tulajdonképeni száma. pusztít a trachoma. Négyszázötven megbetegedés. Vármegyénket, amelynek földje pedig valóságos tejjel mézzel folyó Kánaán, a különféle veszedelmes járványoknak egész raja szokta megtámadni, mert a levegője a csaknem állandóan nedves talaj miatt egészségtelen. Mostanában még kemény, fagyos telek sem voltak, amelyek a levegőt mégis megtisztították volna. Körülbelül négy óv óta a telek hasonlatosak volfak a Iropikus égbaj'at esős évszakához. Hideg nem volt, de annál gyakrabban megeredtek az egek csatornái, amelyek sárba borították az egóez megyét. A mostani tél már kezdi megbecsülni magát. Tiszta, fagyos idők járnak s az emberek nagy gyönyörűséggel szívják a por- ós bacillusmentes levegőt, ha még egy kissé éles is. Csillagos estéken elragadtatással néz mindenki az égboltozatra, amelynek kis lámpásai csodálatos ragyogásuak, sokkal ragyogóbbak, mint mikor fónyüknak párán, poron keresztül kell a földre szürődniök. Ilyen egészséges időben nem is naeyon grasszálhatnak a járványok, csakis azok, amelyek a lakás tisztaságától függenek, amelyek bacitlusainak melegágya a piszok, a tisztátalanság. Ezek közé tartozik a legveszedelmesebb szembetegség, a trachoma is, amelynek különösen a szegényebb néposztályok körében már olyan sok áldozata van. A hatóságok szigorú intézkedéseket szoktak tenni mindenfalé, mikor a trachoma fellép, mert ez a veszedelmes járvány nagy gyorsasággal terjed és gyakran egész családok veszítik el szemükvilágát miatta, ha idejekorán meg nem teszik a kellő óvintézkedéseket. A trachomának eddig nem sok áldozata volt Békésmegyében. A mult évben ám hatalmas arányokat öltött és nagyon sok embert tett szembeteggé. Dr. Z ö 1 d y János vármegyei tiszti főorvos most állította össze a mult évről a trac^omá-.ok statisztikáját, amely rideg igars'g^al hirdeti, hogy 1912 ben 451 trachomás megbetegedés történt. Különösen az év első f lében pusztított, amikor a megbetegedések száma 359 volt. A második f lóvlcn már csak 92 megbetegedés történt. A dr. Zoldy főorvos által összeállított statisztika járások szerint is kimutatja a trachomás megbetegedéseket. Ez adatok szerint legegészségesebb a vármegyében Gyula és a gyulai járás : Gyulavári, Kétegyháza ós Doboz. E négy helyen trachomás megbetegés egyáltalában nem fordult elő. Ez főként annak tulajdonítható, hogy nem hurcolta be senki a betegséget, mert ha behurcolták volna, ott is elterjedt volna. A többi, nagyobb községben következő volt a megbetegedések száma: Csabán 151 Orosházán 74 Szarvason 51 Gyomán 52 Békésen 63 A szeghalmi járásbeli községek ezeknél sokkal kedvezőbb helyzetban vannak. Mint az adatokból látható, Csaba a trachomás megbetegedések terén is vezet. Az összes megbetegedések egyharmadrészíe Csabára esik. Szomorú az ilyen vezetőszerep. Mág csak hogyha gazdasági, kulturális és közlekedési téren vezetne, az méltán tölthetne el önérzettel és büszkeséggel minden békéscsabai polgárt, de miker a mindenféle betegségek terén is vezető szerepe van, arra már nem lehet senki sem büszke; köztudomásu, hogy tüdővészben is itt történik a legtöbb megbetegedés ós halálozás. Most pedig kitűnt, hogy trachoma is itt uralkodik legjobban. Ennek oka főként az a túlzottan takarékos és egészségtelen életmód, amely a csabaiakat jellemzi. Csaba valóságos hazája a fösvényeknek. A szegény ember és a gazdag sajnálja nemcsak mástól, hanem még magától is a falatokat. Ennek következménye a szervezet elgyöngülóse. A gyenge szervezetet pedig a betegségek hamar kikezdik és ha kikezdik, rövidesen tönkre is teszik. Csak a mostani életfelfogás megváltoztatása után lesznek itt kedvezőbbek a közegészségügyi viszonyok s akkor lesz Csaba nemcsak nagy, nanem egészséges város is.