Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-06 / 11. szám

Békécsaba 1913. XL-ik évfolyam. 11-ik szám. Csütörtök, február 6. ¥ BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatr.ah vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI ÜI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belől i«. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szAm 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési ciij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az uj adótörvények elhalasztása. Békéscsaba, febr. 5. Meg van az az elégtételünk, hogy lapunk is tiltakozó szavát felemelte, hogy ebben a válságos esztendőben az uj adótörvények örve alatt még nagyobb adóterhet ne zúdítsanak az adófizetők nyakába. „Létminimum és adósróf'' cimü cikkünk még akkor jelent meg, mikor Vázsonyi nem ébredezett. Czikkünk és a vidéki sajtónak egységes állásfoglalása indította meg azt a társadalmi folyamatot, melynek eredménye, hogy az uj adótörvényekéletbeléptetésének Demokles kardja egy évig nem fenyeget. És ez egyelőre elég. Semmi kedvünk tovább menni s olyan körök számára kikaparni a forró gesztenyét, akik tényleg a mostani kusza és tökéletlen progresszív uj adórendszertől fáznak, és részben a sanda mészároshoz híven más célokért vagdalkoznak. Majdnem ugy formálózhatjuk a dolgot: Egy esztendeje van rá a pénzügyi hatóságnak. Vessék ki az uj rendelkezések szerint az uj évi adót próbaképen, hadd lássuk, igaz-e, hogy a kis adózók terhein könnyíteni, ellenben az aránytalan nagy jövedelmét progresszív módon emelni szándékoznak. Pénzügyminisztertől az utolsó pénzügyi tisztviselőig mindenki azt bizonyította, hogy az uj adótörvény szociális kedvezmény épen a kis exisztenciának javára. Hogy egy híven vidéki rusztikus voltunkhoz fejezzük ki magunkat: Lássuk a medvét! Kérünk egy próba kivetésnek közszemlére tételét. Csakhogy ezt nem fogják megtenni. Nemcsak a hiábavaló munka megkímélése érdekében, hanem azért is, mert ezt a csúf menasszonyt, amilyen az uj adótörvény, nincs az a divatárusnő, aki szépé varázsolná, Nagy kár, hogy a kormány ugy belekapaszkodik ebbe a koalíciós örökségbe. Nem az ő magzata. Kár volt keresztvízre tartani és ne dédelgesse tovább. Abban igaza van Teleszkynek, hogy vannak az uj törvénynek szép részei is. Az a 800 koronás létminimum tényleg szép dolog, csakhogy ma 800 korona keresete a konvenciós éves cselédnek is van, de ahogy az ezer koronás kereseten felül adóztat az uj törvény és a hogy a 2000 koronás jövedelmeket a nagy garral hirdetett progresszivitás szent elve alapján megsarcolja: attól a szociális olajcsöpptől sirva borulnak az asztalra. Még egy ilyen teherkönnyités és ott állunk, ahol a mádi alkoholkimérő. Valóba nem tehetnének a polgárok megnyugtatására jobbat, minha revízió alá vennék ezt a kellemetlen törvényt, mielőbb ezreket fojtogatna. Az elvet, a progresszív adózást senki változtatni nem akarja; de egy-egy család minimális szükségletével vessen számot a törvény. A családtagok száma, egy-egy kenyérkeresőre támaszkodó szülők, a nagy szülők eltartása kötelességét vegye emberül tekintetbe a törvény, az ingatlanoknál fennálló jelzálogterheket az adókivetésnél okvetlenül méltányosan tekintetbe kell venni, de ami a főkövetelmény, hogy a 2000 korona és 6000 korona között ingadozó évi jövedelem progresszív emelkedése ne legyen olyan bakugrásszerü, mint aminővel a mostani törvény ijesztget. Elég összeütközési pontja van a magyar közéletnek. Kár lenne egy olyan félszeg alkotás erőltetésével, melyet egészen jónak még az se mond, aki ragaszkodik hozzá, — az összeütközések számát szaporítani. Az adó a magyar ember tyúkszeme. És minden földi nyavalya között a tyúkszemfájás az, amiért az ember a fájdalmán felül, — dühösködik is. Épen azért, mert megnyugtatásunkra a reparáció lojálisán megtörtént és az adóemelés veszedelmét erre az évre elkerültük. Nem akarnánk bizonyos urak sanda politikai célját erősiteni és nem megyünk bele az ő müfelháborodásukba az uj adótörvény miatt. Szárazon tartjuk puskaporunkat, mert semmi vak lármát csinálni, amikor a vak lárma nem is ezért megy végbe. Bízzunk benne, hogy a létminimumos adótörvény a dolgozó társadalom minden érdekeivel számolva lép életbe és megtalálják a módját, hogy kiabáló hibáit javítsák. Gyula ujabb államsegélyt kapott. Hetvenezer korona állami iskolára. Az eddig folyton nagy anyagi bajokkal küzdő Gyule már-már feketére beborult ege lassankint kezd mégis felderülni. A leghatalmasabb és legtehetősebb pártfogó, maga az állam vette védőszárnyai alá és szinte elhalmozza a különféle kisebb nagyobb segélyekkel. Ebben a tekintetben igen sokat köszönhet Gyula id. Kéry Gyula főispánnak ós dr. L n k á c s György országgyűlési képviselőnek, akik nagy tekintélyük latbavetésóvel mindent elkövetnek arra nézve, hogy a szorult helyzetben levő Gyula államsegélyekben részesüljön. A megye többi helységei korántsem oly pártfogoltjai az államnak, mint Gyula. Még Csaba csak részesül olykor-olykor valamiben. A legutóbbi évek alatt kapta a polgári fiúiskola uj épületét, a kultúrpalotát, aztán a szinház átalakítására is kieszközölt neki K4ry főispán 30003 koronát. A többi község azonban csak elvétve, ritkán tehet zsebre valamit az államtól. Még a mult év végén nagyon szomorú állapotban volt Gyula. Terhei a tisztviselők fizetésének kiegészítése miatt is annyira megnövekedtek, hogy a pótadóját az 1913. évi költségvetés első összeál i ása szerint 129 százalékra kellett felemelni. A képviselőtestület, mint annak idején megir

.uk, semmifeépen nem akarta ezt a horribilis terhet elvállalni és viharos tanácskozás után elhalasztotta a költségvetés tárgyalását. Es rövid másfél hónap alatt a helyzet olyan előnyösen megváltozott, hogy a gyulaiak a legszebb reményekkel nézhetnek a jövő el<S Mindjárt január közepén a tisztviselők fizetésének kiegészítésére kapott 20,000 korona pót államsegélyt, most pedig a vallás ós közoktatásügyi rrini3zter arról értesítette, hogy az uj állami elemi iskola 140,000 korona költségének fe'.ét, 70,000 koronát elvállalja tárcája terhére, sőt az összeget már meg is küldötte Gyula városának. Gyu'a körülbelül két évvel ezelőtt határozta, hogy díszes, emeletes állami elemi iskolát épit. Erre a célra nagyon alkalmasnak mutatkozott a régi Koronakávéház helye. A kávéházi épület már rozoga, düledező volt, annak az átalakítására, illetve falainak felhasználására még gondolni sem lehetett. Az egészet le kellett rombolni és teljesen uj épületet kellett emelni helyére. Az elkészült tervek és költségvetés szerint az uj iskola 140,000 koronába került. Olyan nagy összeg ez, hogy Gyula különösen j akkori helyzetében nem birta volna ki. Ennélfogva felterjesztést intézett a kultuszminiszterhez és kért tőle valamelyes államsegélyt, illetve az összes költségek felének viselését. A miniszter válasza akkor csak félig-meddig volt biztató. Azt mondotta ugyanis a miniszter, hogy nem zárkózik el a 70,000 korona segély megadása elől, de csak majd I később. Határozott idő nem volt kiI tűzve, tehát bizonytalan volt a segély Békésmegyei Közlöny tárcája. flrviz jött a sürgöny éjszaka a falu házára: Rsszony, ember, ifjú, vén álljon a talpára! Tomaj alatt a Tisza áttörte a gátat, Reggelig a falunak nyakára hághat I . . . Háborog a nagy folyó, mint szélben a tenger — Térdre borul láttára a megrémült ember I Veri a part oldalát, korbáccsal zúzza, Gyönge a gát s a tusát ki nem húzza I . . . Észak felől sötéten gomolyog a felhő, Gyorsan terjed s perc alalt a faluig feljő; Beteríti szél szárnyán a magas ég boltját, S vaksötétbe temeti csillagait, holdját . . . És egyszerre megnyílik a nagy felhősátor, Harsogva zug az árra a dühöngő zápor, Dörgés, villám összeér és csattogva csapja fiz ár hullámhegyeit ezer darabra ! Sisteregnek a habok, döngetik a töltést, Kavargatnak a mélyből vad, pokoli hörgést. Sir, üvölt a fergeteg, mennydörög beléje I Irtózatos éjszaka, a halálnak éje . . . . . , Hajnalodik. Semmi nesz, halk szellő se lebben Mosolyogva kél a nap, mint még soha szebben. Ráborul a falura, mélységes, mély szender, S lágyan simul felette a végtelen tenger . . . Balla Miklós. Sysiphusok szigete. Irta: Ondody Pál. — A költő, ha meghal, — kezdte Theios, a fogatlan, humoros, vén legény, — feltétlenül a mennyországba jut. Akár jó volt, akár rossz, akár kicsapongó, akár apáca életet élt ... . Mert a költő vógigsanyarogta a maga poklát már a földön, hát az atyaisten kárpótlást nyújt neki halála után. A fiatalok hallgattak. Egyáltalán a fiatalok csaknem mindig halig attak itt a fekete kávéházi asztalka mellett. Unták, a valóságos orgonavirágszerü fényt meg a karcsú, kecses vázákat, melyekbe néha kacagó leányok tették virágaikat. Hunyorgó szemmel követték a márvány ágbogas ereit ós doboltak rajta. Az agyuk közbe veszettül dolgozott. Egy-egy tizperc alatt hihetetlen turnékat tett fantaziájuk. Oli mi gyönyörűek voltak a homlokokon táncoló redők. Az öreg szivarozott, egészen komisz, szalmaszipokás szivarokat szitt és a ke- ; serü füstöt panasztalanul szitták a rossz- i tüdejü ifjak és néha köhécseltek. Ezt a kis kávéházi asztalt szigetnek hivták, a Sysiphusok szigetének. S nagy kinok, nagy tehetetlen vergődések fulladtak itt a vidám muzsikaszóba. Nagy alkotások bomlottak itt zsenge csirából gyönyörű zöld lombozatba, virágpompába. — A költő, ha meghal, — kapasz- i kodott Thoios a thémába újból, de | azután elhallgatott és merengve nézte a fiukat kék, ábrándos, leányos szemével. — Tudjátok mi, mesélek nektek Bandiról . . . A sysiphusok nem szerették a haló takat, gyáván megfutamodtak minden emlékezés előtt, de Bandi az más volt, az ő társuk, az ő halottjuk . . . — Tudjátok a minap amolyan füstös lebujba tértem be, hogy egy kicsit kicsúfoljam magamat. Magam ültem asztalomnál és néztem a dohányfüst kanyargó felhőit ós amint nézem, nézem, egyszerre csak kibontakozik belőlük Bandi. Kibontakozott fáradtan, kényszeredetten, mint ahogy azelőtt járt. A kezeit a vállamra tette. — Bandi, — mondtam neki, áldjon meg a jó Isten, hogy vagy ? Jobbra balra ingatta a fejét, mintha mondaná : — Hát csak igy-ugy. — Szeretném tudni, megvagy elégedve odaát a sorsoddal ? Fanyarul mosolygott. Mint ahogy azelőtt sokszor. Ebből láttam, hogy most sem elégedett. — A mennyországba kerültél ? Bólintott, roppant cinikusan, mintha mondaná : — Igen a mennyországba kerültem. — Hát, — mondom, — beszélj már valamit magadról. Abbahagytad a munkát, az álmodozást ? Nem irsz ? Intett a fejével, hogy nem. — Miért? Most kinyitotta a száját ós olyan halkan, mint a lehellet felelte : — Azért, mert úgyis hazugság . . . — Micsoda, — mondtam elképedve. Hazugság az álmaid, az Írásaid, a te nagy, végtelen fantáziád ? A talentumod, hazugság ? — Hazuság, — ismételte, — ós ez most már nem is fáj. — Hogyan, faggattam, — beszéld el. Belekezdett: — Akkor, hogy az a nagy hurcolkodás volt s felkerültem mostani kvártélyomba, folytatni akartam dolgomat, ott ahol elhagytam. Hát kinevettek és mondták, hogy hagyjam abba, nem érdemes. Szinte feljajdultam. Nem órdeaies. Mikor ez az egyetlen érdemes dolog a világon ? És eszembe jutott minden, amit alkottam és amit még alkotni akartam. Dühöngeni kezdtem. Elmondtam nekik mindent, amit elmondtam nektek idelent. Hogy én nem vagyok o'yan, mint a többiek. Én uj, ismeretlen, irdatlan csapásokon járok, hol vért fakaszt lámbomból a tövis. Hogy ón nem látom azokat a régi, kopott színeket, amiket majd, de vagy egészen regyogó, vagy egészen gyászos ellentéteket Játok, amik benn, az agyam mélyén fészí kelnek. Hogy az én leikein . ördögiesen l beteg lélek. A szemem te. melyre sohai sem veti fényét a nap. Hogy más a j lakásom, és mások az álmaim. En a jövendőnek küldötte vagyok, lángeszű, halhatatlan . . . Azok csak nevettek és a kék vizek ! partján, fehér csipkefelhőkön át elvezettek a mennyországnak egy távoli zugába, ahol temérdej játékszer volt felhalmozva . . . — Mi ez? — kérdeztem. — Hát, — mondta mennybéli veI zetőm, — van itt nékünk mindenféle boltunk. Ez egy játókraktár. Csak nézz ! szét benne, meg látod itt a testvéreidet, meg magadat. Hát megakarom neked mutatni, hogy mi is vagy tulajdonképen. Nézz ide. Néztem. A játék két halomba hevert, az egyik rósz jóval kisebb volt, mint