Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-26 / 8. szám

Békéscsaba. 1913 január 12 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 uj lovat szerez és vágtat tovább, szél­ben, viharban. Vágtáivá vágtat, de célt sohase ér .. . A tanítók fizetésrendezése Ne kapjon kevesebbet a falusi tanító Sok sóhaj, panasz hangzik el a ta­nítók ajkáról addig is, míg fizetésűket ugy, ahogy rendezi a kormány. Ez a fizetésrendezés ugy kezdődik, mint az ujtestámentomi talentum osztás, hogy egynek adnak ötöt, másnak kettőt és a harmadiknak egyet. Az utolsó, aki egyet kap nem gazdálkodik, egyből nem tud vagyont gyűjteni, miért is a gazda sö­tétségbe veti, hol lészen sírás és fogak­nak csikorgatása. A lapok híradása sze­rint külömbség lesz a városi és falusi tanítók fize ése közt. A városi kap öt tálenlumot ós szerez hoz?á másik ötöt, amiért a gazda megdicséri, a falusi kap egyet és azt nem gyümö'csözteti, miért is a gazda haszontalannak nevezi el és büntetésből falura küldi. Igen, a falu i tanitó cl van maradva a világtól, nein Békésmegyét értem, mivel itt igazi ér­telemben falu nincs, a kevésből nem telik még újságra sem, a neki juttatott egy talentumot nem tudja gyümölcsöz­tetni, nem halad a korral és elmarad a kultura nagyobb dicsőségére. Azért te­hát, mert a sors valakit a közlekedési eszközök hiányában szenvedő, a világ forgalmától messze eső fa ura sodor, még azt a büntetést is kénytelen el­szenvedni, ho>y kevesebb fizetést kap mint a városban élő kartársa, ki a neki juttatott tálentumokat gyümölcsöztetni tudja, mert nemcsak alkalma van hozzá, de a városi élet egyenesen követeli is tőle. Nagyobb fizetés mellett a többi érv között a drágaság is szerepel, mely városokban nagyobb, mint falun. Hát az lehet, hogy némely háztartási cikk drágább, de viszont sok bevásárlási cikk falun határozottan drágábban szerezhető be, mint városban, ezt kivü'em sok ez­ren tudják bizonyítani. Ez esetben példának Kondorost ho­zom f^l. Mig Csabin a cukor kilója 80-84 fillér, addig mi 100-104 fillért fizetünk érte, a retróleumot 28:40 fil­lér arányban fizetjük, mivel nekünk a vasút és egyéb fuvardijat is meg kell fizetni. A fa mázsáját 10—12 fillérrel drégábban vesszük stb. Ha a szabóval ruhát csináltatok, először városba me­gyünk hozzá, vagy kihivatom mérték­vételhez, természetes az én költségemre. Ha pedii? kiválasztom a szövetet, mó­terenkint egy koronával többet fizetek érte, mivel a postaköltségen kívül a szabó fáradtságát ós postadiját is én fi­zetem. Gyermekeimet idegenben kell isko­láztatni, egy gimnáziumba járó gyermek évi nevelési költsége minimum 500 ko­rona, a leánygyermek nevelési költsége tetemesen nagyobb, lakás, koszt, könyv, ruha, kézimunka, tandij felemészt éven­kint 700-800 koronát. Mivel a városi tanitó gyermekeit helyben iskoláztathatja, ezen kiadás alól fel van mentve, igy a városi tanitó fi­öregebb gazdája is nézni kezdte és mondta neki: — Te, Tóni a jó reggelét, ez már csakugyan szép dolog. Akkor a vén ember könnyei lassan megeredtek s boldogságában sirva könnyezett. Ami padig az ötven forintnyi ara­nyakat illetné, azok a mellényzsebben épen csakhogy megmelegedhettek, azok mentek a takarékba, ott is sürgős he y­re, mert Tóni tava'y a vakarcsot is férjhez adván, némi adósságot is sze­dett magára. A kép is csaknem, hogy itthon maradt, mert mondták Tóninak, hogy ne vigye magával, mert boldog­ságában az uton a kocsival hátha va­lahol megállnak s azután majd a ráma üv6gje is betörik. De Tóni oly sóvá­rogva nézett a képre, mit tőle elszakí­tani akartak. Hát nem lehetett tőle eltagadni a képet, de különben Ígérte is, hogy gondját viseli s az egész uton kezében tartja. Elmentek. Harmadnep újév lóvén, Palkót hozta be a kocsi a városba, mert szükséges, hogyha öröm ér egyrészt, érje másrészt is. — No hát Palkó, az öreg Tóni mit csinál ? — Hát — mondja Palkó nevetve, — mindig csak az uj képet próbálja fel a falakra. Hogy hol volna legalkal­masabb ? — No aztán ? — Hát még nem ért vele véget. Mert sehol se elég szép a hely. Mindig különbet keres neki. . . . Ugy nézem, ha az öreg Tónin állana, még uj házat építtetne a minisz­ter képének. zetése, eltekintve a fizetés többlettől, annyival nagyobb, amennyi a falusi ta­nitó gyermeknevelésre fordított költ­sége. Kívánatos volna, hogy a tervbe vett fizetés rendezésnél az itt röviden vázolt állapotokat figyelembe véve a j falusi tanitó, ha nagyobb fizeióst nem is, de legalább annyit kapjon, mint a városi. Czlrbusz Endre. A csabai tüdőbeteg-gondozó intézet. A község segélye. A csütörtöki képviselőtestületi köz­gyűlésnek egyik legfontosabb tárgya a József Kir. Herceg Szanatórium Egye­sület csabai fiókjának kérvénye volt az itt felállítani szándékolt dispensaire segélye tárgyában. Ennek az intézmény­nek az áldásos voltát fölösleges olva­sóink előtt újból fejtegetnünk. E ég csak annyit mondanunk, hogy Csabán, ahol annyi szomorú á'dozata van annak a rettenetes rémnek: különösen nagy szükség van a szegény tüdőbetegekkel foglalkozó intézetre, mert a baj -éppen legszegényebb osztályból szedi bősége­sen áldozatait. D) a vagyonosabbakat sem kiméli. Vannak családok, amelyek­nek csaknem valamennyi tagja abban a betegségben pusztult el. Méltányolva a Szanatórium Egye­sület nemes áldozatkészségét az intézet felállítása körül és tudván azt, hogy Csabán milyen nagy szükség van dis­p msairre, a legnagyobb mértékben csodálkozunk azon, hogy a képviselő­testületben akadtak o'yanok is, akik sajnálták a nemes emberbaráti intéz­ménytől a tanács ábal javasolt csekély összeget is, azzal a cinikus indokolással, hogy gyógyítsa a szegény tüdőbetege­ket az állam. Nagyon kemény szívre és rideg gondolkozásra vall az ilyen érve­lés. Az egész világon még a gazdag, hatalmas államok sem elég erősek az összes társadalmi bajok orvoslására. Ezért mozdult meg maga a társadalom és alapította a jótékony intézmények egész légióját. A tüdővósz terjedése elleni védekezést sem vállalhatja telje­sen magára az állam, mert annak ren­geteg sok mindenféle feladatot kell teljesítenie. A városok ós községek, különösen az olyanok, mint Csaba, nem tarthatják magukat távol a köz­jótékonysági intézményektől ós azoktól semmi áldozatot sem szabad sajnál­niok. A tüdővésznek Magyarországon Csaba egyik legveszedelmesebb fészke, Csabának tehát kötelessége az annak leküzdésére alakuló intézményt minden tőle telhető módon támogatni. A Szanatórium Egylet csabai fiókja megfelelő épületet kért a dispensaire számára. A tanács ehelyett 1000 korona évi segély megadását javasolta. L i p t á k L. Pál tudja hogy humá­nus célt szolgál az intézet, de szerinte egyelőre elég lesz annak 500 korona is. Később ha meggyőződünk az inté­zet jótékony működéséről, lehet többet is adni. Dr. R e i s z Miksa ügyvezető orvos ismerteti a tüdővósz pusztítását. Csabán évente 200 ember pusztul el tüdővósz­ben, ami a halandóságnak igen nagy százaléka. Családok vannak megfertőzve, különösen az alsóbb néposztályokban, a paraszt lakosságban. Éppen ezért nagy szükség van a dispansairre. Ha megfelő összeget adna a község, akkor építene az egyesület célszerű helyisé­get. A község úgyis keveset, ad köz­egészségügyi célokra. A javasolt segély 1 is kevés, de legalább ahhoz járulna 1 hozzá. i Dr. S z o n dy Lajos elfogadja a ta­nács javaslatát, ő is azt tartja, hogy még többet kellene adni, mert azt a szegény lakosságnak adja a kédviselő­testület. V ars a g h Béla : Mindenki tudja, hogy Csabán nagy mórtékben pusztít a tüdővósz, amelynek leküzdésére a dis­pensaire nagy hatással van Az ország több helyén a városok és községek nagy áldozatokat hoztak, hogy a szana­tórium Egyesüjet felállítsa a dispensai­ret. Az az intézmény évente legalább 30,000 koronájába kerül az egyesület­nek. Már csak e nagy áldozatkézség méltánylása szempontjából is üdvös volna, ha a község legalább 1500 ko­ronát adna. K r a s z k ó Mihály szintén meg van győződve az intézmény humánus voltá­ról, de mivel az állam mo3t is száz szá­zalékkal emelte fel a betegápolási pót­adót, gondoskodjék ő a tüdőbetegek gyógyításáról. P o 11 á k Arnold lelkes beszédben kelt a tanácsi javaslat védelmére. Ó hive minden szociális intézménynek, mert azért tagja a képviselőtestületnek, hogy a szegény nép érdekeit képviselje. A tüdőbeteg gondozó-intézetet azok szá­mára állítják fel, akiknek nincs mód­jukban gyermekeiket szanatóriumokba küldeni. Ö is szegény ember, vannak tüdőbeteg gyermeket ós tudja, hogy miy sokba kerül a szanatóriumi ápolás. Ő saját szegény lakostársainak nem lehet ellensége, ezért elfogadja a tanács ja­vaslatát. Dr. R e i s z Miksa a Varságh Béla javaslatát ajánlja elfogadásra. Szavazásra kerülvén a dolog, a kép­viselőtestület egy szótöbbséggel, illetve a biró döntésével a tanácsi javaslatot fogadta el. A köröstarcsa—mezőberényi vasút­Vitás képviselőtestületi határozat. Lapunkb in sokszor foglalkoztunk már a Kuaszentmártontól Szarvason, Öcsödön, Bákésszentandráson, Mezőbe­rényen és Köröstarcsán keresztül Kö­rösladányig haladó vicinális vasút ügyé­vel, amelynek eszméjét Szeberónyi Ti­bor ós társa, budapesti mérnökök ve­tettek fel. Szeberónyiók megkeresést in­téztek az összes érdekelt községekhez és hozzájárulásukat kérték az uj vasút­hoz. A vasút nélkül szűkölködő közsé­gek, mint Öcsöd, Békésszentandrás ós Köröstarcsa nagy lelkesedéssel szavaz­ták meg a kórt hozzájárulási összeget é3 megszavazta Köröstarcsa ós Kun­szentmárton is. Csak Szarvas ós Mező­beróny nem voltak erre hajlandók. A mezőberónyiek el vannak bizakodva az­zal, hogy van egy fővonaluk. Nekik az is elég, nem akarják magukhoz láncolni szorosabban a szomszédos községeket. Az uj vasutból is neki lett volna talán legtöbb haszna, mert az egész szarvasi ós szeghalmi járásnak Csaba ós Gyula feló irányuló forgalma rajta keresztül bonyolódott volna le. Az idegen forga­lom pedig sohasem válik egy város vagy község hátrányára. Szarvas és Mezőberóny miatt tehát a tervezett uj vasút megvalósítása bi­zonytalan időre elodázódott. Egyes rész­letek azonban, ugy látszik, kiépülnek belőle és igy lassankint az egász megvalósul. Irtunk többek között már j Szarvas—kunszentmártoni vasútról. Söt foglalkoztunk már a Köröstarcsa—me­zőberényi vonal kérdésével is, amely egy érdekes ós vitás képviselőtestület i határozat folytán a februári megyegyü­lés elé fog kerülni. kiváló bór- és lithiamos " gyógyforrás m* * bélyaftfeajcknál, kfezvényséJ, cnkarfeatcgftépiél, vfrtiMynéi, enét* M fe iétogzéei szwrvefc terntjalaá! titai Után. Tmáoate martín smiytTk SCHVLTIS ÁGOST I-BIÍSÍ» * ll I tllÉlll Szeberónyi Tiborók ugyanis azt a ajánlatot tették Köröstarcsának, hog; ha hajlandó a Kunszentmárton—körös ládányi megszavazott 160/ 00 koroná megedni, kiépítik a Tarcsa és Mezőbe róny közötti vonalat. A tarcsaiaknak e: is előnyükre válnék, mert gyors ós ké nyelmes összeköttetést nyernének as ország legnagyobb fővonalához. Gon­dolkozóba is estek az ajánla'on. A több ség határozottan azon az állásponton vő t 03 van még ma is, hogy ha már egyszer a nagyobb vasútvonalra meg­hozta a község az áldozatot ós megsza­vazta a szép summát, meg kell zdni a kisebb vonalnak is, mert előreláthatólag ha nem is hamar, csak meg fog való­sulni az eredeti terv és később nagyobb áldozatot kell hozni, ami bizonyosra vehető. A bépviselőtesíületi közgyűlésen azoDban különféle vélemények hang­zottak el Szebt renyiék beadványának tárgyalása alkalmával. A maradiak azon álláspoatoa voltak, ,hog7 a szárnyvo­nalra nincsen semmi szükség, nem kell rá megszavazni egy fillért sem. Néhá­nyan azt igyekeztek bizonyítani, hogy cMszerübb ós jobb a keskenyvágányu vasul. A többi Sg szónokai azonban a rendes vágány mellett foglaltak állást ós azt fejtegették, hogy meg kell szavazni a 160,000 koronát. Hosszas vita után szavazásra kerül­vén a kérdés, 27 képviselő a 160,000 korona megszavazása mellett szavazott, 7 pedig ellene. És a biró, aki szintén vasutellenes, a nagy többség dacára is akként mondotta ki a határozatot, hogy ninc3 megszavazva a költség, mart a 27 szavazó nem abszolút többsége a községi képviselők összeségének. Ezt a furcsa határozatot természetesen meg­felebbeztók többen a megyéhez, amely a februári közgyűlésen fog dönteni az érdekes ügyben. A döntés előrelátható­lag a biró eljárása ellen fog szólani. Nem is történhetik máskép, mert az összes képviselőtestületi tagok abszolút többségére csak akkor van szükség, mikor ingatlan szerzéséről vagy eladá­sáról van szó. Itt pedig csak 160,000 korona értékű részvényjegyzésről van szó, amely C3ak hasznos lehat minden­képeri a községre. A képviselőtestület­ben a szavazás egósíen törvényes volt. Szabályszerűen közhírré volt téve, tehát a képviselőtestületi tagok teljes számban megjelenhettek volna. Ilyen esetekben egy szavazattöbsóg is elég. A maradiaknak tehát mégsem sikerül a Köröstarcsa fejlődésére nagy kiha­tással biró vasút létesítését megaka­dályozni. A csabai állatorvosi állások. Vita a közgyűlésen. Az ujabb időben oly nagy port fel­verő állatorvosi kórdóssel már több íz­ben volt alkalmunk foglalkozni ós még lesz bőséges alkalmunk ezúton is, mert az állatorvos-kórdós még sokáig felszí­nen fog maradni. A mult óv elején tud­valevőleg olyan értelmű határozatot hozott a képviselőtestület, hogy a má­sodik állatotvosi állásra nincsen semmi szükség, olyatenképen módosította a szabályrendeletet, hogy Csabának lesz egy közigazgatási és egy vágóhidi állat­orvosa. Tekintettel arra, hogy az egész husvizsgálat a vágóhidi állatorvosra hárul és magánpraxist sem igen foly­tathat, az állás javadalmazását 4000 ko­ronában állapította meg a képviselő­testület, a közigazgatási állatorvosét pa­dig 1400 koronában. Ez a határozat nem tetszett külö­nösen a közigazgatási állatorvosnak és meg is felebbezte a törvényhatósághoz. Az azonban a szabályrendelet módosí­tásához hozzájárult. A megyétől a bel­ügyminiszter eló került a dolog, aki­nek leirata most érkezett le a törvény­hatóság utján a községhez. E szerint a miniszter nem hagyja jóvá a szabály­rendeletnek Olvan értolrr.1" —

Next

/
Thumbnails
Contents