Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-08 / 45. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 45-ik szám. Vasárnap, junius 8. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP relefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem' részét illető közlemények küldendők. Kézipatok nem ndatnaif «is«x<t. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOPIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 8 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül I*. Egyes szára ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; KtTLYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIESLSZST JÓS8EF. Kiadóhivatal: Telefon sütn 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova * hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A Békéscsaba, junius 7. Az utóbbi parlamenti események és a Lukács-kormány lemondása tel­jesen felborították a parlamenti és politikai helyzetet. Justh Gyula uj rendszer bekövetkeztét várja, a hatal­mas munkapárti tábor pedig továbbra is együtt maradva a szóróra helyzet tisztázását óhajtja és reméli. A kormányválság nem fog egy­hamar megoldódni. Senki sem tudja, ki lesz Lukács utóda. Tiszát ajánlotta, de aligha vállal kormányalakítást, mert sokan aggodalmaskodnak, hogy váj­jon Tiszát nem teszi e örökre lehetet­lenné, ha a mostani körülmények közt a miniszterelnöki állást vállalja. Ezek ugy vélik, hogy az eddigi cselekvései által még nem vált lehetetlenné Tisza, igy gondolják ők, ámbár e szerintük ténybeli igazságot a csodával határos­nak tartják maguk is. Most ugy vé­lik, hogy Tisza még megmenthető a jövő részére, ha nem vállalkozik mi­niszterelnökségre. Tulajdonképpen, mondják, Tisza legközvetlenebb híveinek lenne köte­lességük, hogy az ő miniszterelnök­ségének kombinációjával szembefor­duljanak. Inkább legyen Hazai Samu báró a miniszterelnök, a katonának az nem árt, a katona, ha elvégzi itt a rendeltetését, visszatérhet eredeti hivatásához. Erősen hangoztatják Lukács László lemondási audienciája hosszú időtar­tamának jelentőségét. Ebből arra kom­binálnak, hogy Lukácsnak ideje volt a királyt Tisza István gróf kinevezé­sének célszerűségéről meggyőzni és hogy ekképen Lukácsnak az ügyek ideiglenes vezetésével való megbíza­tása és egyesek kihallgatásának ki­látásba helyezése csak formalitás, mert az uralkodó elhatározása Lukács utód­jának kinevezésére már készen van s ez az utód nem más, mint Tisza István gróf. Ezek szerint csak az a kérdés, hogy a Lukács audienciája után két napon át történtek nem vál­toztatnak-e az elhatározáson. Azonban a kihallgatások programja ugy változott, hogy a király már teg­nap fogadta Tisza István grófot s az időpont megváltoztatását határozottan a két nap óta történt események hatá­sának tudják be. De a következmé­nyekre nézve a vélemények homlok­egyenest ellenkeznek egymással. Van­nak, akik azt mondják, hogy az audien­cia siettetése azért történik, mert a ki­rály már nem is akar más politikust meghallgatni Tiszán kivül, csakis a szokások formalitása kedvéért Jósika Samu bárót, a főrendiház elnökét és nyomban ki fogja nevezni Tisza Ist­ván grófot miniszterelnöknek. Mások szerint ugy vélik, hogy az előre tervezetnél korábbi időben azért fogadta az uralkodó Tiszát és Jósika bárót, mert az elhatározást meg akarja fontolni és hogy eképpen ezen audien­cián nem történik döntés és azért kel­lett korábbra tenni a terminust, hogy a jövő héten aztán valóban más poli­tikusok nézetét is meghallgassa az uralkodó. Ebben az esetben átmeneti kor­mány alakítására való megbizatásról lehetne szó és esetleg arra is, hogy a politikai béke helyreállítására fejezze ki óhajtását az uralkodó. Ez utóbbi nézetben több optimizmus van, mint pozitívum, de a hangulat jellemzésére fel kell jegyezni ezt is. De fel kell jegyezni azt is, hogy az ellenzéki pártok fúziója, mely nem­régiben már közel állott a megvaló­suláshoz, most zátonyra jutott. Egy­részről Désy Zoltán s az ő befolyása alatt Apponyi Albert gróf, másrészről pedig Holló Lajos akadályozzák meg az ellenzéki pártok egyesülését. Désy Zoltán a koalíciót szeretné feltámasz­tani. Új pártot akar alapítani, tisztán választójogi programmal, amelyhez | csatlakoznának Andrássy Gyula és hi­j vei, Wekerle Sándor és hívei, a mun­i kapártnak néhány tagja, a disszidensek, . a demokraták s a függetlenségi pártok , közül azok, akik egyelőre a radikális választójoggal beérik. Az uj párt pro­gramjának legfőbb pontja a hatalom elnyerése s ezt olyan komolyan ve­szik, hogy már a kabinet tagjait is ki­szemelték, Mig Désy ilyenformán dol­gozik a fúzió megakadályozásán, más­részt a Justh-párt alvezére, Holló La­jos is igyekszik megakadályozni az egyesülést s ilyen körülmények között a fúzió ügye végleg eltemettetnek látszik. A tótkomlós! járásbíróság ügye. Mely községek tartoznának hozzá. Mult számunkban foglalkoztunk a tótkomlósiak mozgalmával, amelynek célja egy járásbíróság felállítása. Kifej­tettük cikkünkben, hogy Tótkomlós nem valami nagy reményekkel nézhet az igazságügyminiszterhez intézett kérvé­nyének elintézése elé annál az egyszerű oknál fogva, hogy sok az eszkimó, ke­vés a fóka. Arra a 15 uj járásbíróságra, amelyet most szándékozik felállítani az igazeágügyminiszter: annyi aspiráns van az egész országból és olyan indokokkal lépnek fel, hogy közöttük Tótkomlós alig jöhet számba. Békésmegyéből Gyo­mának is több jogcíme van, az pedig már régóta szorgalmazza, kérelmezi a járásbíróság felállítását — és sikertele­nül. A tótkomlósiak törekvése ennek dacára dicséretreméltó, mert annak a jele, hogy haladni akarnak. A képvise­lőtestület egyhangúlag hozta meg az idevonatkozó határo7atot. Tu'ajdonképen c?ak az a tótkom­lósiak elfogadható indoka, hogy az oros­házi járásbíróság forgalma túlságosan nagy és Orosháza a járás több közsé­gétől meglehetősen távol van, tehát legalább Tótkomlóst és környékét ki kell kapcsolni az ottani járásbíróság körzetéből. De nemcsak Békésmegyére hivatkozik Tótkomlós, hanem a szom­szédos Csanádmegyóre is, amelyhez ugy szeretne csatlakozni. Gondolja, hogy a járásbíróság által is szorosabb kapcso­latba lép a csanádmegyei községek egy részével. Ezért a kérvényben Orosháza mellett emlegeti Makót is, amely az ottani járásbíróság körzetébe tartozó községektől nagyon messze, 30—35 kilo­méternyire van és nehezen is közelít­hető meg a közlekedési eszközök fo­gyatékossága miatt. Azok a községek Tótkomlóshoz 8—10 kilométernyire van­nak, tehát ügyes-bajos dolgaikat sokkal kényelmesebben intézhetnék el a tót­komlósi járásbíróságnál. A kérvény szerint a tótkomlósi járásbírósághoz a következő községek tartoznának: Tótkomlós, Békéssámson, Nagymajlát, Ambrózfalva, Pitvaros, Csanádalberti. A hat. községnek összesen 21700 lakosa van 33,000 katasztrális hold te­rületen. A lélekszám tehát nem nagy. í Gyoraának és Endrődnek együtvéve nagyobb lakossága van — 25,213 — mégis kevesellette az igazságügyminisz­Miklós gróf. Irta; Dóra. Ha felszólalok ma Miklós gróf meg­döbbentő és sokat vitatott öngyilkos­ságának ügyében, teszem azt tisztán magára a szerencsétlen öngyilkosra és Velencében élő, sajnálatraméltó fiatal özvegyére való tekintettel. Miklós gróf öngyilkossága — melyet az elmúlt ta­vasszal követett el geDfi nyaralójában — főleg azért keltett oly nagy feltűnést, mert az elhunytnak látszólag meg volt adva minden, ami a teljes boldogság­hoz szükséges. Egyetlen fia volt szüleinek, akik elkényeztették és rajongó szeretetük minden melegével vették körül. Elő­kelő, rokonszenves fiatalember volt, megáldva a test ós lélek minden szép­ségével. Végül pedig szerette őt a leg­gyönyörűbb asszony, akinek szépségét az előkelő társaság páratlanul elismerni és csodálni volt kénytelen. Akik a Stefánia uton szoktak sétálni, azok bizo­nyára ismerték Miklós gróf elegáns, könnyű hajtókocsiját, mely elé két ne mesfaju barna ló volt fogva. A huszonhatéves gróf maga hajtott. Utoljára a mult évi tavaszi lóversenyek alkalmával látták fogatát, amikor több­ször a fiatal grófné hajtotta a lovakat. A grófné egy futtatást sem mulasztott el, mig férje csak ritkán jelent meg a versenytéren. Miklós gróf felesége Bécs egyik előkelő színházának volt nagytehetségű, fiatai művésznője. A gróf szülei nem gördítettek akadályt egyetlen fiuk há­zasága elé. A menyegző pompás volt. Kétszáz vendég vett rés*t a kastélyban rende­zett lakomán. Öt hónappal később a fiatal férj öngyilkossága vetett véget a látszólag boldog frigynek ... A fővá­rosban mindenfelé sokat fecsegtek a dologról. Miklós grófék nem tartoztak azok közé, akiket gyorsan elfelejt az ember. Két hónappal ezelőtt Miklós gróf följegyzései kerültek kezeimhez, ame­lyeket közvetlenül a halála előtt fejezett be és a nevemre cimezte. Hónapokkal halála előtt találták meg egyik ruhájá­nak zsebében. Leközlöm e följegyzéseket. Megkapó nyilvánulásai egy lelki egyensúlyát vesztett ember emésztő szenvedéseinek... D . . . puszta okt. 4. . . . Milyen gyönyörű ez a tiszta, hűvös októberi éjszaka. Nem tudok aludni, de olvasni sem tudok ma. El­kergetni igyekszem a gonosz gondolat­rajt, amely üzi, kergeti egymást sze­gény, zaklatottan lüktető agyamban ... Imádlak Gilda, gyönyörű, szépséges menyasszonyom ... és mégis . . . Ma este együtt ülünk* Gildával a kertben. Boldogan simultunk egymás­hoz — szerelmesen, szótlanul. . . Az áhítatos csöndet Gilda suttogása törte meg. — Igy szeretnék meghalni. Ré­szemre az élet nagyobb boldogságot már nem hozhat . . . E szavakat Gilda számtalanszor mondta már a színpadon — és ugyan­ilyen hangsúlyozással. Ugy éreztem, mintha váratlanul hideg zuhany alá ke­rültem volna. Legszívesebben otthagy­tam volna Gildát, de ő oly megható szeretettel nézett reám, hogy túláradó érzelemmel öleltem magamhoz . . . — Jó éjszakát Gilda, jó éjszakát... November 18. Nyolc nap óta férj vagyok. Mennyei — boldogság ós egyben pokoli kínszen­vedés I . . . Enyém a legédesebb, a leg­csodásabb asszony! . . . forrón szere­tett hitvesem ós a kezem mégis ökölbe szorul néha, hogy lecsapjon a legszeb­ben mosolygó ajkakra . . . December 3. Ma jól érzem magamat. A feleségem sétakocsikázni vitte a nővérét ós én fel­használhatom az alkalmat, hogy rendbe szedjem a följegyzóseimet. Hirtelenül meghalhat az ember ós ne mondhassák rólam, hogy gyerekes, szeszélyes inga­dozó jellemű ember voltam. . . . Először „Margaretha" szerepé­ben láttam Gildát a színpadon! Lebi­lincselt 1 Megbűvölt! Azután minden szerepében megcsodáltam . . . Amikor bemutattak neki, menthetetlenül bele­szerettem — feleségül kívántam — ós megkértem a kezét. Bevalljam-e hogy a mindennapi érintkezés kissé kiábrándított. Már nem csodáltam annyira a színpadon, sőt a játéka kissé egyhangúnak ós a válto­zatlanul egyforma kacagása egyenesen ellenszenvesnek tetszett előttem. De ez a szerelmemet nem csökkentette. Amikor bemutattam Gildát a szü­leimnek, kedvesen, graciózusan haj­totta meg magát, ami láthatólag tett­szett az öregeimnek. En ellenben arra gondoltam, hogy ugyanígy hajtotta meg magát a színpadon is, sőt még a mo­solya is ugyanaz, mint volt. Csúnya gondolat volt, hogy Gilda most is szí­nészkedik — de nem tudtam elűzni .. . Gyakran mond olyan szavakat, ami­ket a színpadon is hallottam tőle — ha legalább máskép hangsúlyozná őket. Legjobban bánt a nevetése, de nem mondhatom neki, hogy ne nevessen !... Kinoz, anélkül hogy tudná. Még az egybekelésünk napjára is árnyék borult. Amikor magunkra ma­radtunk és ón magamhoz ölelhettem gyönyörű feleségemet, szerencsétlensé­gemre eszembe ju'ott ama francia festő agyoncsépelt festménye, az „Enfin seuls . . ." aláírással ós szívszorongva vártam, nem rebegi-e el Gilda e szava­kat. Emlékszem, hogy akkor elfordul­tam tőle . .. Agyrémeim vannak! Avagy igaz-e, hogy egy színésznő, akinek na­ponta sok idegen érzelmeket kell ki­fejeznie a színpadon, képtelen egy va­ló, igaz érzelemre ? ! Rém, amely foly­ton gyötör. Karácsony estéjón. — Ma egyedül voltunk Gildával. Együtt díszítettük fel a karácsonyfát. Gilda megajándékozta a cselédséget. Az ajándékaim látható örömet szereztek neki. En másnak képzeltem ezt az ün­nepet. Öregszem. Már nem tudok örülni a karácsonynak ... Ma szigorúm rá­szóíam Gidára: Kérlek, ne nevess ilyen — rémesen! Aggódó, szomorú arccal nézett reám. Nagyon megsajnáltam szegénykét. — Már többször leintettem, hogy ne be­széljen. Amikor rámnóz, ón iehunyom a szemeimet ós a fejemet az ő fejébe támasztom . . . Ilyenkor boldognak ér­zem magamat . . . Milyen csodaszép volt ma Gilda! Gyöngéd, figyelmes és engedelmes! De ez nekem nem elég! Hiányzik va­lami a boldogsághoz . . . Nagyon dicsérték Gilda utolsó portróját, amelyet még be sem fejeztem. Főleg a csábítóan édes mosoly tetszett I rajta, amely állítólag oly vonzóvá teszi a feleségem szép arcát! Gyűlölöm ezt 1 a mosolyát. — Szivnólküli arcfintor, —

Next

/
Thumbnails
Contents