Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-08 / 45. szám

2 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 junius 12. íer, mert a beszerzett adatok szerint ennyi ember nem képes ügyekkel ellátni egy járásbíróságot. Az ottani bírósági személyzet tehát csak a lábát lógázná. Hogy azonban a csabai járásbíróságon kevés a gyomai és endrődi ügy, annak oka főképen az, hogy ez a két község meglehetősen távol van Csabától és az emberek a közöttük támadó differenciákat szeretik inkább pör nélkül elintézni. A Csabára való járás költséges is. Már csak a létszám csekélysége miatt sem bizunk a tótkomlósiak kérelmének sikerében. Mint a fentebbi felsorolásból látható, a tótkomlósi járásbírósághoz csak két békésmegyei község tartozna. A többi nógy csanádmegyei. Igaz, hogy a négynek együttvéve sincs annyi lakosa, mint Tótkomlósnak. Dí azért is kétséges a tóikomlósiak kérelmének teljesítése, inert más vármegyebeli községeket akarnak magukhoz kapcsolni. Az igazságügyi kormányzat nem szeret két vármegyéből összeszedett községekből alkotni egy járásbirósági körzetet. Az nem is célszerű. Tótkomlós például helyzeténél fogva a gyulai törvényszékhez tartozik, csanádmegyei községek pedig nem tartozhatnak oda, mert az ellen maga a saját vármegyéjük tiltakozna. Ambrus Sándor alispán a tótkomlósiak kérelmét felterjesztette az igazságügyminiszterhez, amely előreláthatólag csak nagysokára fogja a kórvényt elintézni. Az ilyesmivel odafönn nem nagyon sietnek. A vármegyei közgyűlések uj ügyrendje. Kivonat az uj szervezési szabályrendeletből. A legutóbbi megyegyülés alkalmával dr. M a k a i Márton megyebizottságí tag igen éles hangon emelt kifogást az ellen, hogy sem ő, sem a többi megyebizottsági tagok nem ismerik a közgyűlések ügyrendjót és hogy a tárgysorozat nem célszerűen van összeállítva. Ambrus Sándor alispán e felszólalásra azt felelte, hogy a közgyűlési ügyrend nemsokára meg fog nyomtatásban jelenni, mert a megyebizottság elrendelte az összes szabályrendeletek kellő számban való kinyomatását és a tagok rendelkezésére való bocsátását. A 4000 koronára felmenő nyomtatási költséget tudvalevőleg az 1 százalékos pótadópónztár maradványából szavazta meg a törvényhatósági bizottság. Azonban még mielőtt az összes szabályrendeletek megjelennének, nekünk módunkban van a vármegye módosítás alatt levő szabályrendeletének a közgyűlési ügyrendre vonatkozó részét leközölni. Békósmegye házsz abályai, amelyek mindenkit érdekelhetnek, a következők : A tárgyalás alá kerülő ügydarabokról a főjegyző által mindenkor tárgysorozat készítendő, az további eljárás végett az alispánnak átadandó, ezáltal az 1886. évi XXI.t.-c.46. §-a értelmében a közgyűlést 8, illetőleg 15 nappal előzőleg közzéteendő, a közgyűlés folyama alatt pedig kellő számú példányokban a tanácskozási terem asztalán közhasználatra elhelyezendő. Hogy pedig az emiitett tárgysorozatról ugy az előadók tájékozva legyenek, valamint az ilyen tárgyaknak a vonatkozó előiratokkal leendő felszereltetése megtörténhessék, mindazon jelentések, előterjesztések vagy folyamodványok, melyek a kö/gyülésen felveendők, az illető kü'döttségek, egyes törvényhatósági tisztviselők, vagy magánfelek által a közgyűlést legalább 15 nappal megelőzőleg az alispánhoz múlhatatlanul beterjesztendők, e rendszabályok alól csak oly beadványok vétetvén ki, melyeknek megelőző beterjesz tésót indokul elfogadható akadályok gátolják. A közgyűlési tárgyak tanácskozás alá vétele a következő sorrendben történik : á) az alispánnak a vármegye közállapotáról, a közigazgatás menetéről és az elnökileg végzett ügyekről szóló jelentése, b) a vármegyei árvaszék a májusi közgyűlésen előterjesztendő évi jelentése, c) a számonkérőszék jegyzőkönyve, d) a pótadók megszavazása és törvényhatósági költségvetés és zárszámadás, e) a választások, f) küldöttségek, bizottságok, választmányok rregalakitása, kiegészítése, g) indítványok tárgyalása, h) az egyes minisztériumoktól érkezeit általános érdekű rendeletek, i) törvényhatósági átiratok, j) a törvényhatósági szakbizottságok előterjesztései, közigazgatási bizottság, közkórházi bizottság határozatai, alispán előterjesztései, k) a vármegye egyetemét, egyes járását, vagy nagyobb vidékét érdeklő ügyek, községi ügyek, m) nem a pénztárt érdeklő magánkérvények, rí) egyéb ügyek. A tárgysorozatba, valamint a rendes közgyűléseken a póttárgysorozatba — amely a közgyűlést megelőzőleg 24 órával előbb adandó ki — felvett ügyek a tárgysorozat rendjében vétetnek tárgyalás alá, az elnök előterjesztésére azonban, vagy egyesek indítványára a közgyűlés beleegyezésével a kapcsolatos ügyek és más ügyek is a sorrendtől eltérőleg is tárgyalás alá vehetők. Rendkívüli közgyűlésen a mcghivóban felsorolandó tárgyakon kivül egyéb ügy tanácskozás, illetőleg határozathozatal tárgyát nem képezheti. A rendes közgyűlés eló terjesztendő alispáni jelentéshez történő felszólalások során az alispáni jelentésben esetleg fel nem hozott közérdekű események és közigazgatási hiányok is szóvá tehetők ós közérdekű közigazgatási ügyekben interpellációk intézhetők. Az igy előterjesztett interpellációkra az illető tisztviselők vagy mindjárt, vagy ha adandó felelet bővebb utánnózóst igényel, valamely más napon, de mindenesetre a közgyűlés tartama alatt válaszolni tartoznak. Az interpellációdra adott válasz s az interpelláló törvényhatósági bizottsági tag viszonválasza után a közgyűlés egyszerű szavazással határoz a felett, vájjon a választ tudomásul veszi-e vagy pedig tárgyalás végett napirendre kitűzi. Utóbbi esetben az ügy azonnal tárgyalandó. Egyébként az interpelláció vita és érdemleges határozat tárgyát nem képezheti. Ugy az alispáni jelentésnél, mint általában minden tárgynál bárkit is csak egyszer illett a szólás joga, másodszori'felszólalásnak csak a közgyűlés külön engedelmével van helye. Alispán és előadó azonban a szavazás előtt bármikor felszólalhatnak. A szőnyegen levő tárgytól eltérőleg más tárgyról szólani nem szabad. Bármikor szót kérhetnek azonban azok, akik napirendet indítványozni, személyes megtámadásra válaszolni, szavaik félremagyarázását helyreigazítani ós a közgyűlés ügyrendjére hivatkozni akarnak. Ha a szólásra senki sem jelentkezik, elnök a tanácskozást befejezettnek nyilvánítja. A vita berekesztése után az alispánnak és az indítványt tevőnek minden esetben szólási joga van, amelynek esetleges igénybevétele után az elnök a vita lényegót összegezi és a közgyűlés által is elfogadott kérdést szavazásra bocsátja és a szavazást a törvény értelmében foganatosíttatja. A kérdést mindig ugy kell feltenni, hogy arra mindenki igennel, vagy nemmel felelhessen. Ha a szavazásra feltett kérdés, vagy indítvány több részből áll, szótosztását lehet kívánni. Elsősorban az állandó vállasztmány javaslatát kell szavazás alá bocsájtani. Ennek el nem fogadása esetén az indítványok közül az jön szavazás alá, amely az állandó választmány javaslatához legközelebb áll, ha ez sem fogadtatnék el, következnek az ugyanezen elv szerint a többi indítványok, végül az elleninditvány. A közgyűlés hatásköréről, a szavazás módozatairól, a határozatok mikénti hozataláról az 1886 évi XXI. t.-c. 47, 59, 53. §§-ai intézkednek. Az elnök pontosan a kitűzött időben nyitja meg az ülést ós belátása szerinti időbeh rekeszti be azt, ő vezeti a tanácskozást, az ennek tárgyától eltérőket s azokat, kik netalán személyeskedésbe bocsátkoznak, vagy a tanácskozási illemet sórlik, tárgyra, vagy rendreutasiíja, a rendreutasitást meg nem figyelőktől a szót megvonja, úgyszintén rendreutasítja azokat is, akik közbeszólásaikkal a szónokot zavarják, vagy a zajongással a szólásszabadságot veszélyeztetik. A esabai ipartestűlet köréből. Előljárósági ülés. Érdekes ülése volt csütörtökön délután a csabai ipartestület elöljáróságának. Főérdekessége az ülésnek az alapszabálymódosítások tárgyalása volt. Ezt még a tavasz kezdetén tartott közgyűlés határozta el Könyves T. Kálmán indítványa folytán. A módosításra tulajdonképen nincs is már szükség, mert az pár évvel ezelőtt megtörtént. A módosított ós kéziratban fekvő alapf szabályok lényegesen eltérnek azoktól, ! amelyek nyomtatásban már régen megjelentek és amelyek ellen a közgyűlés egyes tagjai .kifogást emeltek. A csütörtöki előljárósági ülés, amelyen az alapszabálymódositásra kiküldött bizottsági tagok is részt vettek, ez ügyben azt határozta, hogy majd máskor határoz. Ha már mégis lesz a módosításból valami, az ipartestület érdekében legfontosabbnak azt tartanók, ha kimondanak a jegyző élethossziglan való meg. választását. Erre nagy szükség van, , mert a ciklu&os választás, különösen hivatásos tisztviselőknél, határozot an hátrányára van a közügynek. Látjuk ennek I megnyilvánulását főként a közigazgatásegyformán mosolyog reám ós a többiekre is . . . Január 27. Bűnösnek érzem magamat. Nagyon brutális voltam Gildával szemben. Egy apró, jelentéktelen hazugsága annyira felbőszített, hogy ököllel fenyegettem meg és megvetően ordítottam reá: — Hazug! . . . Színésznő! Azután otthagytam és elrohantam hazulról. Csak késő éjjel kerültem haza. Szógyeltem, hogy ok nélkül inzultáltam . . . Lábujjhegyen surrantam be . . . Az ebédlőben ült szegényke, sápadtan, kisirt szemekkel ós várt reám. Térdenállva kértem bocsánatot. Szegény kis feleségem ; érzem, hogy beteg vagyok. Az arcom beesett, a szemeim sugara megtört, a testem megroppant... Mégis, ha Gilda sajnálkozó, szomorú pillantása simogatja vógig az arcomat, csak nagynehezen tudom visszafojtani az orditást, amely kitörni készül összeszorult torkomon: „Hazug a nézésed is, nem sajnálsz, szabadulni szeretnél tőlem!" Elfordulok, ugy teszek, mintha észre se venném aggódó pillantását. . . Különös vallomást észleltem magamon. Már teljesen nyugodt lettem. Ez a folytonos önmagammal való foglalkozás megőrjít. Nem folytatom hát a följegyzéseimet. Komolyan attól félek, hogy egyszer nem bírom eiüzni magamtól féktelenül üldöző agyrémeimet és főbelövöm magamat .. . Ezután már nyugodt leszek, nem törődöm semmivel, közönyösség — te vagy az élet egyedüli filozófiája. Igy végződtek be Miklós gróf följegyzései. E papírlapok tartalmát közölni kívántam Miklós gróf özvegyével. Egy szolgálati utazásom Tirolba ós Felső Olaszországba vitt. Velencébe utaztam. A fogadószobában — ahol bejelentése után várakoztam a grófnóra — minden darab elhunyt barátomra emlékeztetett. Egy képállványon a grófnónak férje által festett arcképe állott, amely előtt öngyilkos lett. Gyászfátyollal borított ' borostyán koszorút tettek a kép kere- ! tóre. Miközben elmerültem a kép nózó- 1 sóben, bejött a grófné. Meglepő változást észleltem rajta. Ez a gyászruhás átszellemült arcú szépség egyáltalán nem hasonlított az előbbeni örökké mosolygó, víg fiatal aszszonyra. Alakja kissé megnyúlt, nem volt már oly viruló színű és élénk ?z arca. Sápadt volt kissé, de az arcvonásai megfinomultak. Szegény elköltözött barátom, találtál volna-e most is kifogásolni valót szépséges feleségeden. A sors akkor szakította el őket egymástól, amikor boldogságuk tökéletes lehetett volna. Elmondottam a grófnónak jövetelem okát és átadtam neki a talált papírokat. Zokogva olvasta vógig a kusza följegyzóseket. — Hálás vagyok önnek, szólt, hogy fölkeresett. Ezentúl könnyebben viselem szomorú sorsomat. Eddig kínzó gyötrelmeim azt hitették el velem, hogy — akaratlanul bár — de magam is okozója voltam Miklós öngyilkosságának. Gyakori igaztalan megbántásainak fullánkja sok sajgó sebet ejtett szivemen. Szegény, szerencsét'en Miklósom nem is tudta, hogy milyen végtelenül szeretem .. . Asszonyoknak. A divat. Mintha a mostani divat meg akarná szüntetni a kabátos és derékkal varrt ruha közötti nagy külömbséget. És ózt olyformán akarja elérni, hogy a kabá| tot díszíti és laza, bluzszerü formájával derókformát ed neki. Ugyanez okból született meg az elütőszinü kabát, amelyj nek nagy kedveltségét láthatjuk abból, hogy általános viselettó lett. Elegánsabb öltözékek modelljdhez még csak bluz sem készült, csak ujjatlan, bluzszerü mellény sifonból, tüllből, vagy csipkeszövetből. Posztó- vagy selyemkabáthoz egyszínű, vagy mintás aljat készítenek, de mindig nagyon elütő színben. Igy például: piros posztókabáthoz kék vagy fekete-fehér mintás selyemaljat. Láttunk egy lilával hímzett fekete tafotakabütot, melyhez hárszöld alj készült; továbbá egy burgundivörös selyemkabátot, melyet kevés acélkékkel ós fehérrel díszítettek ; a hozzávaló alj básztszinü selyem. Ez a kabát valamennyire mind a bluz helyét akarja elfoglalni, míg a derekat szeretik kabátformában díszíteni, rövid boleróval és lebbennyel. De készül mellényes kabátformában gallérral is tarka szövetből, fehér selyemből vagy batisztból. A nyakkivágást nagyon bájosan szegélyezik tüll- vagy sifonfodorral. Eredeti hatásúak a ruhák, melyeknek ujja vagy csipőpántja elütő anyagból készül; az elütő csipőpánt nagyon emlékeztet a keleti nő sáljára. Megint kedvelt lett a szóles, magas öv, melyre hátul amolyan gósacsokrot is tűznek. Érdekes újdonságként emiitjük meg a körülményt, hogy az uj formájú alj kiformálja a hasat ós a gyomrot, ami emlékeztet a középkori festők képein látható nők alakjára. Hogy ezt a hatást elérjék, a szabók ugy redőzik az aljat, hogy a legtöbb ránc előre jut; vagy nagyon hosszú bluz alakjában redőzik az aljat. Egyelőre természetesen ugy nézzük ezt á divatot, mint egy ujabb hóbortot, mert még a párisi nők is kétkedve fogadták. Mindaz, amit eddig elmondottunk, a selyem, muszlin, voál ós mindenféle uj anyagból készült ruhákra szól. Annál egyhangúbbak a mosóruhák ; alig látni egyebet az úgynevezett „bolgárhimzés"nél és csipkedisznói. A ruha formája minél egyszerűbb, hogy annál jobban érvényesülhessen a himzés. A derék többnyire kimonóformáju bő, félhosszu ós hosszú vagy hosszú, de szük ujjal. A könnyű anyagból készült, úgynevezett „'.iinzseri-ruhát" leginkább lyukacsos- vagy laposhimzéssel diszitik, de díszítik riseljőhimzéssel is, valamint valódi vert csipkével, vagy valamely jó utánzatlal. Tetszetős hozzá esárpos öv tarka selyemből, vagy parasztmintás szalagból, de még fekete tüllből is, ami némileg változatossá teszi. Könnyű ruhának fehér a kedvelt szin, a barnának mindenféle árnyalata egészen a sárgáig, továbbá a kékesbe játszó piros, a fukszia színétől egészen a cseresznyepirosig; a sárgás-zöld, melynek középszine a pisztácia-zöld, de kedvelt a terrakota és narancssárga is. Amint előre jeleztük, a melegebb idő beálltával feltűnt a nagyobb kalap is. Bármilyen sikkes is a kis kalap, sok ám az ellensége. Nagyon sok hölgynek nem illik ar arcához, vagy nem akarnak lemondani a szóles karimáról, mely az arcot megvédi a nap ellen és tetszetős félhomályba burkolja. Persze az uj „nagy" kalap még távolról sem közelíti meg azt, amelyet tavaly ilyenkor nagynak ismeriünk. Még egyelőre nagyon korlátoltak a méretei és alig haladja meg a közepes nagyságot. Van kosárforma, mely különösen fiatalos archoz illik nagyon ; vannak harangformák, meg olyanok, melyeknek lapos a tetejük és egészen egyenes a karimájuk, hasonlóan a spanyol sombrerohoz. Különösen kedvelt a florentini kalap, melynek karimája meglehetősen kemény és szalagai kőtik meg az áll alatt. Ez a szalag mind gyakoribb kezd lenni, mert amellett, hogy szép, megvan a célja is, hogy erősen tarlja a kalapot. Ezt a fajta kalapot virág díszíti, de különösen rózsakoszorú, siructoll, ugyancsak koszorú alakjában, melynek vége hátul merészen fölfelé tör, továbbá szalag vagy csipke.