Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám
1913-06-05 / 44. szám
Békéscsaba, 19 13. XL-ík évfolyam. 44-ik szám. Csütörtök, junius 5. BÉKÉSMEGYEI EÖZLÖNT POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: erenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkesztő: QUI.YÁS JÓZSEF. Becsületbeli ügy. Mikor Yisentico, Serafine fia visszatért Kubából, az egész utcát izgatottság fogta el. És Visentico, meg eredeti havannai dohánnyal töltött cigarettatárcája körül ott hemzsegett a városrész fiatalsága, mindig készen a cigarettasodrásra és arra, hogy hálából bámulatraméltó hiszékenységgel hallgasson végig hajmeresztő történeteket. — Motonzaban egy mulatt-leány annyira belémszeretett, hogy rögtön hozzám akart jönni feleségül. Milliói voltak, de nekem nem kellett. Nagy honvágyat éreztem az én kis városom iránt. Ez mindenesetre hazugság volt. Á fiatalember hat évig volt távol Valenciától ós ezalatt az idő alatt egészen ] megfeledkezett szülővárosáról. Hanem most, hogy hazajött, az idegenszerű, Antillákról hozott finom beszéde, álmában átélt hőstettei az utca királyává tették. Piroscsíkos vászonzubbonya, csinos csákója, aranyozott öve, amelyről lecsüggött az obsitos katonák bojtja, barnára sült bőre és hegyes bajuszkája megnyerte számára a fiatalság szivét. Ilyenformán nem volt csodálni való, hogy egy ennyire kiváló tulajdonságokkal rendelkező, misztikus kalandokat átélt fiatalember elcsavarta a csinos Pepeta fejét. Pepeta reggel gyümölcsöt árult a piacon, ez volt minden foglalkozása. A nap többi részét, csinosan felcicomázva, házuk kapujában töltötte és a szomszédasszonyokkal veszekedett. Néha pedig szemérmetlenül kacér viselkedésé- I sével botránkoztatta meg a járókelőket. | Az emberek természetesnek ós jogosnak találták Visentico és Pepita egyre bizalmasabbá való barátságát. Ők voltak a városrósz legdisztingváltabb Laptulajdonos: SZIHBLSZKY JÓZSEF. érdekeket intéző államférfiak körében is fel kell tűnnie annak a veszélynek, amelyet a hazaszeretet hiánya és a reális munkanélküli hatalom- és vagyonszerzésnek bűnös vágya a trón és a monarchia létérdekére nézve hordoznak magukban. A belpolitikai és a társadalmi korrupció, ha nem is függ össze véle, de veszélyes, rontó példaként hathat a külpolitikai korrupcio keletkezésére is. A patriotizmus hiánya, az önérzetet koptató erőszak és az erkölcstelen pénzdobálás sokakban megölik az állampolgári kötelességek tudatát és megingathatják azokat az erőtényezőket, amelyekre a király és a monarchia hatalmának kell felépülnie. Hetekkel ezelőtt, amikor a magyar közéletben felmerült vádak határaival foglalkoztunk e hasábokon, megírtuk, hogy az állam sarkalatos intézményeit és főként a haderő hírnevének tisztaságát pártkülönbség nélkül meg kell őriznünk, meg kell védenünk minden vád és minden támadás ellen. Ma is hirdetjük, hogy egynek vagy egyeseknek bűne ne vessen és nem vethet árnyékot honvédelmi intézményeinkre és hadseregünkre. Meg kell védeni a haderő hírnevét a jogosulatlan vádak ellen és meg kell védeni magát a hadsereget a társadalmi romlásnak, a közéleti korrupciónak romboló hatása ellen is. Patriotizmus és tiszta erkölcs kellenek a magyar államnak és ezek a faktorok fogják a közös érdekek világában is a legjobban megvédeni a király hatalmát, a monarchia pozícióját és a haderőnek tiszta, hűséges szellemét. M. I. űr. párja. Azonkívül suttogták azt is, hogy nekik kettőjüknek a fiu Kubába utazása előtt is volt valami közük egymáshoz. A jó embereknek csupán az okozott számbavehető fejtörést, hogy mit szól majd mindehez Menüt, ez a nyápic külsejű, nehézkes legény, aki a vágóhídon a hus szótvágásával foglalkozott. Egy pokoli tekintetű fickó, a füle mögött hajfürtökkel, elsurranó járással, mint a rossz lelkiismeret, akiről azt beszélték, hogy kedvező alkalmakkor egész bárányokat lopott. Bizonyos, hogy Pepeta szerette, különben hogyan tűrte volna két esztendeig ennek a kis fenevadnak a féltékenységét, a követeléseit, ő az erős leány, aki fólkezóvel szétzúzhatta volna a legény arcát. Most tehát történni kell valaminek, ezt a szomszédok leolvasták a Menüt arcáról, mikor egész napon át kivert kutya módjára bolyongott az utcán. Otthagyta a vágóhidat, piszkos talyigáját ós az őt ért csapás folytán még állatiasabb külsővel, egész nap nem tett egyebet, mint részegre itta magát a Parchaburta-kávóházban és mikor meglátta Pepetát, utánarohant szerényen, alázatosan, csak a tekintetével beszélve, mert szólni nem szólt egy hangot se. A leány azonban hozzáférhetetlen volt, végleg kiábrándult. Hogyan is szerethette ezt a piszkos, utálatos fickót, akihez képest a finom Visentico, tiszta, csillogó ruhájával, ékes beszédével, finom dalaival valóságos fejedelemnek tűnt fel. Hogyan is képzelhette ez a csavargó, hogy egy pillanatig is szerethette. Most már megvallhatja önmagának, hogy nem szerelem volt ez, hanem szánakozó leereszkedés. Egyszóval nem is vette észre Menoutot, aki ugy követte, mint az árnyék. Forró nyári éjszakákon, mikor a meleg kiűzte az embereket az utcára, ahol kerekasztalok Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova * hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési Ölj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Csaba vízvezetéke és csatornázása. Milyen területen lesz. A helyszíni szemle eredménye. Ezelőtt mindenki utópisztikus álomnak tekintette azt, hogy Csabának valaha vízvezetéke ós csatornája lesz. Magyarország nagy ós gazdag városai is C3ak a legújabb időkben voltak képesek létesíteni e két nagyfontosságú közegészségügyi intézményt. Ezt tudva, még a legpatriotább csabai is sóhajtva gondolt arra a szinte elérhetetlen szép korszakra, amikor Csabi igazán a városok közé emelkedik, lesz csatornázása, és vízvezetéke, amelyek a városból eltüntetik a bűzt, a port, a bacillusfószkeket ós Csaba is egyik védőbástyája lesz a közegészségügynek. E két nagyfontosságú intézményről, a legtöbb ember lemondó kézlegyintéssel beszólt egészen addig, mig a „Békésmegyei Közlöny" nem figyelmeztette a város urait arra, hogy a csatornázás ós vízvezeték nem is olyan elérhetetlen, nem is olyan nehezen kivihető dolog, hogy Csabánál jóval szegényebb és népességre is kissebb városok is képesek voltak megcsinálni már. Igaz, hogy hatalmas összeg szükséges reájuk, de magának a városnak csak annyi pénzébe kerül, amennyit fogyaszt, vagyis alig valamivel többe, mint a magánfogyasztóknak. Emellett számithat Csaba államsegélyre is, amennyiben a balügyminiszter a városok hasonló törekvéseit tetemes államsególlyelszokta elősegíteni. Alig hogy felhívtuk a város közönségének figyelmét e két intézmény megvalósításának nem nehéz voltára, már is jelentkeztek Varga ós Basch budapesti mérnökök, akik az országban mellett fogyasztották el vacsorájukat, látni lehetett a féltékeny kis embert elsurranni a homályban. — Csudálatos éjszakák voltak ezek: Pepeta uj szerelmének tanuja volt az egész utca, amely királynőjeként rajongta körül. Az oldala mellől sohase hiányzott az édes anyja, egy szelid, öreg asszony, aki csak akkor merte kinyitni a száját, ha a leánya megengedte. Az utca, amelyet a nap tüze kiaszalt, fellélegzett az éj első lehelletóre. Minden ajtóból melankólikus akkordok, álmodozó gitárpengések hallatszottak, olykor karének is. Az utca tele volt dinnyehójakkal, amelyek közt beszélgetésbe mélyedve sétáltak egymás mellett Pepeta ós Visentico. A fiu suttogó hangon édes dolgokat mondott Pepetának, de a leány lesütött szemmel, elutasitólag viselkedett. Összeszorította az ajkait, mintha szemérmességóben megsértették volna. Az volt ugyanis a véleménye, hogy egy olyan leány, aki tart valamit magáról, csak a vőlegényére nézhet a valódi tekintetével. Mert a férfiak olyan elbizakodottak és ha érzik, hogy az ember nem maradt hideg ... Ezalatt Menüt, a szegény ördög ott ült a kis kávéház ajtajában. A torkát elégette a pálinka, a szivét a szerelem. Körülötte a barátai kárörvendő tréfákat mondottak a távolból, Pepetáók háza felől elhangzott a vidám fiatalság éneke: „Jer ki velem a szabadba . . ." Menüt* nak ugy tűnt fel, mintha kivennó a leány hangját, meg a másikét, a kubaiét is, amint lágyan összecseng a leány énekével. Mintha tőrt döftek volna a keblébe. Szűz Mária anyánk! Menuto kirohant a kávéházból anélkül, hogy a többi vendégnek, akik az ilyesmihez hozzá voltak szokva, ez feltűnt volna. Most már nem kesergett, hidegen, elszántan igyekezett célja felé, ahoi az Romlás. Békéscsaba, junius 4. Egy hét óta nagy honárulási ügynek hire tartja izgalomban Magyarország és Ausztria közvéleményét. Árulást terveztek a trón, a monarchia, a közös haderő ellen. Egyeseknek könnyelműsége, nyerészkedése és élvhajhászata rettentő veszélyek szélére sodorhatta volna a király hatalmát, a két államot, a két országnak fegyverben álló fiait, hadseregét. A főbünös Redl vezérkari ezredes meghalt. Rettentő bün az árulás bűne és főképen rettentő akkor, ha magában az ország védelmére rendelt szervezetben akad részese. És ennek a rettentő bűnnek két főmotívuma van, — a hazaszeretet hiánya és a nyerészkedési vágynak burjánzása. A patriotizmust, a nemzeti érzéshez, a történelmi multu állami individualitáshoz való ragaszkodást sokan nem nagyon szerették, nem nagyon ápolták ebben a bonyolult összetételű monarchiában. Voltak, akik ezeket az érzelmeket ártalmasoknak tekintették a monarchia önálló nemzeti és politikai létű tényezőinek összetartására. És ennek folytán nem arra törekedtek, hogy mindenki érvényesíthesse erőteljesen és szabadon a maga saját patriotizmusát az uralkodó és a monarchia közös érdekeinek szeretetében és szolgálatában, de inkább akarták, hogy az egyes fajok, törzsek és államok elfojtsák saját természetes hazaszeretetüket a végre, hogy mint a monarchiának néma és engedelmes alattvalói hidegen, lelkesedés nélkül, kimért egyformasággal teljesítsék kötelességüket. Nem mindenki, nem a közös hatalmi életnek minden tényezője gondolkodott ilyeténképen. Voltak és vannak magasztalást érdemlő kivételek, akik bölcsen arra törekedtek, hogy ne elfojtsák, de harmóniába hozzák a patriotizmust a monarchia nagy és közös érdekeinek hűséges szolgálatával. Ezeknek a bölcs államférfiaknak a törekvése még nem sikerült. A mostani szörnyűséges bűnesetnek erkölcsi hatása szolgáljon irányitóul arra, hogy az ő helyes törekvésük a monarchia közös ügyvitelében érvényesüljön és hogy a hazafiságot ne — amint gyakran tették — háttérbe tolják, de a monarchia legerősebb védelmi tényezőinek sorába iktassák. És amiként hiányzott, elégtelenül érvényesült a patriotizmus fogalma, másrészt nagyon is sok tere nyilt és nyilik ma is a reális munkanélküli, a közélet tájékán erkölcsi alap nélkül való nyerészkedésnek. Ijesztő és erkölcsrontó aránytalanságok képét látjuk minduntalan. A ténylegesen dologtevő emberek, a magán- és a közélet munkásai kicsiny bérből kénytelenek megélni. Ök viselik a gazdasági válságok terhének nagy részét, az elemi életszükségletek az ő szűkös konyhájukon is megdrágulnak. A nagy pénzvilágban és a közélet tájékán más világ van. Ott munkátlan, reális munkát nem teljesítő emberek százezrekkel és nem is ritkán milliókkal dobálódznak. A külsőséges előkelőség, a luxus, az élvezeteknek tömege és módja emelkedik. Mindez nagy baj a társadalom erkölcsi rendjére, a magyar állam fejlődésére és fennmaradására nézve is. De most Ausztriában és a közös fl mélységből. Üres káprázat mind a dicsőség: Szerelemmel kábán vaj' ki törődnek, fimikor sóvárgja a pénzt, csak a pénzt — fi lábad alatt kiterülve találod Hirrel, szerelemmel ragyogón a világot; Ha megtaláltad a pénzt, csak a pénzt , Ki volt az apánk — ki kérdezi még? Ki volt az anyánk? — együgyű kicsinység, fiz apánk, az anyánk: aki adja a pénzt, Még másra vágytunk egykor botorul ? Eltorzul az arcunk, ökölbe szorul fi kezünk. Csak a pénzt, csak a pénzt I (Jr egy van a földön, egy Isten az égben. Ki másba bizik, balga, hiszékeny: Mi mást nem imádhatunk, csak a pénzt, Érette bárki cafatja leszünk, Mocskolva szivünk eladva eszünk' — Ki bánja! Pénzt ide, pénzt, csak a pénzt I Sem a szív, sem az ész nem visz a magasba, Itt sorvadozunk cudarul letaposva, Ha meg nem keritjük a pénzt, csak a pénzt. Mi itt lenn a mélyben mindannyian együtt : Szeretjük, imádjuk, eszelősen epedjük fi pénzt, a pénzt, csak a pénzt. Elfáradt lelkünk tűzbe borul, Egy álom képe kisért gonoszul: Pénzt, pénzt ide, pénzt csak a pénzt, Merülni, fúlni, veszni beléje, Ez lenne vad életünk baljóslatú kéje — Pénzt, pénzt ide, pénzt, csak a pénzt ! Szilágyi Géza.
