Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-26 / 8. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 január 19. mének. Egyben a lovakkal levő huszár élelmezési költségeire 220 koronát is megszavazott a képviselőtestület. Még a mult évben elhatározta a képviselőtestület, hogy a községi szolgaszemélyzetet nem biztosítja a kerületi munkásbiztositó pénztárnál, mert az sok bajjal jár, hanem a beteg, vagy baleset által bizonyos időre munkaképtelenné vált szolgák fizetését 20 hétig, vagyis öt hónapig kiadja. Ezt a helyes határozatot jóváhagyla a törvényhatóság, de egy bírósági döntvény értelmében ennek a határozatnak a szervezési szabályrendeletben is benne kell lennie. A szabályrendeletbe való felvételt el is határozta a képviselőtestület. A tartalékosokért. A Vigadó ügye. K o r o s y László előterjesztette az elöljáróságnak olyan értelmű javaslatát, hogy tekintettel a folyton érkező behi vásokra, amiknek a községi alkalmazottak is sürün ki vannak téve: a községi alkalmazottaknak a katonai szolgálat alatt is megadja a teljes fizetést. Dr. Tardos Dezső helyesli és el ls fogadja a tanács javaslatát, de azzal toldja meg, hogy a hu'amosabb idő óta a községnél szolgáló dijnokok is hasonló elbánásban részesüljenek.Tudomása szerint egyik díjnok, aki nős, családos ember, most katona. Igazságtalan dolog volna tőle megtagadni most a fizetést. Dr. Hollander Lipót hasonló értelemben szólalt fel. K r a s z k ó Mihály kénytelen kel letlen elfogadja ugyan a tanács javaslatát, de kijelenti, hogy nem muszáj adni. Hiszen olvasta és hallotta, hogy a tartalékosok családjáról maga az áliam gondoskodik. A felszólalások után a közgyűlés hozzájárult a tanácsnak, Tardos által módosított javaslatához. A képviselőtestület még decemberi közgyűlésen utasította az elöljáróságot, hogy a Vigadó átalakítása, különösen pedig födélrészének kijavítására vonatkozólag készítsen tervet és költségve tést. Ezzel az elöljáróság, illetve a mérnöki hivatal el is készült. Összesen 43 933 Koronát emészt fel az átalakítás, amely ö-szegből azonban csak 30,000 korona terheli a községet, a többi a szinház-alapból nyer fedezetet. Tekintettel a pénztári maradvány csekély voltára, a tanács az előre nem l itható kiaadások fedezésére gvüjtött tők^pénz'árat jelölte meg fedezetül. A tőkepénztárban még van 55,000 korona. K r a s z k ó Mihály : Tudj*, hogy szükséges a Vigadó átalakítása is. De ha az erre szükséges összeget hozzátették volna a szinház átalakitási összegéhez, 200,000 korona gyűlt volna össze. Abból uj színházat és uj Vigadót is lehetett volna épiieniFeikiáltások: Már késő arról beszélni: K r a s z k ó : Azt is tudom. A Vigadóra és a színházra is szükség van. De hova teszik azt a rengfteg pénzt? Az áta akitásba belefektetünk nagy öszszeget és nem látunk belőle semmit. Elfogadja a tanács javaslatát, de csak azért, mert muszáj. Ha aztán 10 év mu'va a szinház kicsi lesz, majd azokat kell megróni, akik csak az átalakítás mellett kardoskodtak ós most mindig ujabb-ujabb összegeket követelnek. Ilyen elsősorban a mérnök, akinek két állása is van. P o 11 á k Arnold szintén elfogadja a tanács javaslatát, mert tudja, hogy a szinügyi bizottság nem számított a Vigadó nagymérvű átalakítására. Nem szívesen járul a javaslathoz, de most már zsákutcában van a képviselőtestület és muszáj megszavazni. B o h u s M. György : Máskor egyszerre jöjjenek elő a költséggel, ne utólag követelőzzenek ! Korosy László főjegyző : Kraszkó a mérnököt hibáztatja a szinház átalakításáért. Pedig hát nagyon téved, mert a mérnök, aki színházépítéshez nem érthet, abban ugyan keveset dolgozott. Budapesti inüepitószek jártak lenn, azok készítették a terveket, a költségvetést ós a? ok emelték mindig az átalakítás költségét. Először hozzávetőlegesen azt hittek, hoey az esész dolgot meg lehet csinálni 60-80,000 koronából. Mikor aztán a részletes terv ós költségvetés elkészült, akkor tűnt ki, hogy bhony kétszprannyi pénzre van szűkség. A mérnöknek abba semmi beleszólása nem volt. Mindenhez a mérnök sem érthet. Kraszkó Mihály: De értenie kell! (Derültség.) Korosy László: Az elöljáróság szinten nem ért a szinházepitéshez, tehát arra se dobhat követ senki. A Vigadó födelét az államópitészeti hivatal mérnöke vizsgálta meg egy szakértő bizottsággal. Az konstatálta, hogy a legnagyobb mértékben veszélyes és átalakításra szorul az a f^dól. E felszólalások után a képviselő testület egyhangúlag elfogadta a tanács javaslatát azzal, hogy a Vigadó átalakitási munkáját pályázat utján adja ki. Kisebb ügyek Ugyancsak decemberben utasította a Képviselőtestület az elöljáróságod hogy a gerendáspusztai orvosi rendelő ' építésére vonatkozólag terjesszen elő j tervet ós költségvetést. Eszerint a ren- j delő- és várószobából álló épüi»t a berendezéssel együtt körülbelül 2800 koronába kerül. Ezt az összeget is a tőke- | pénztárból kell elvenni. Az épitkezóst házilag ejti meg a község. Ez előterjesztéshez a képviselőtestület hozzájárult. | A VI. kerület kisajátítási négyszegöleinek értékét 4 és 3 koronában állapították meg, A község tulajdonát képező legelők ; bérbeadásának árverési eredménye tudomásul szolgált. Ciicsely K. Pál utóajánlatát elutasította a képviselőtestület. Az ipartestületnek a 300 korona sesély ügyében kelt köszönőiratát szintén tudomásul vették. A község szines térképét a Klösz budapesti kartográfiai cégnél 200 példányban megrendelik. Dr. Láng Frigyes a pósteleki uradalom nevében azzal a kórelemmel fordult a községhez, hogy álljon élére | egy Csaba—Doboz közötti keskeny| vágányu vasút érdekében rmgindu ó | mozgalomnak. A képvise őtestület egye | lőre csak azt a határozatot hozta, hogy átir az A. E. G. V. igazgatóságához és meghallgatja annak véleményét is az uj vasútra vonatkozólag. Az uj vasút tudvalevőleg az A. E. G. V. egyik szárnyvonala lenne. A Sertéshizlaló Részvénytársaságnak, tekintettel arra, hogy mindennemű szállítását a kövezet igónybevótele nélkül eszközli: kövezetvámmentességet adott a képviselőtestület. A vasúti felüljárónak a város felőli részén az A. E. G. V. állomása felől egy falépcső létesítését határozták el. A Csabai Athletikai Klub szépen megindokolt kórvényóban a Gyulai-ut melletti és a Körgáton innen fekvő fás területet kérte sporttelep céljaira. Kérte egyúttal a terület kiirtását és feltöltését is. A kérelem ez utóbb részét, dacára dr. H o 11 a n d e r Lipót felszóllalásának, elég szűkkeblűén, elutasitota a képviselőtestület, a területet azonban a tulajdonjog fenntartásával, átengedte. Nóvák András erzsébethelyi adószedő és Galli Mihály főpínztáros lakbérért folyamodtak. Nóvák kérelmét teljesítette is a képviselőtestület, a Galli Mihályét azonban nem, azzal a különös ós helyét egyáltalán meg nem álló indokolással, hogy a főpénztáros előljáró, tehát nem illeti meg lakbér. N->gy következetlenség ez. Hát mikor az elöljárók fizetését emelték, mórt nem emelték a G Ili Mihályét is? Akkor azt mondták rá, hogy tisztviselő. Az ilyen csúnya, személyes hajsza sehogysem illik egy komoly képviselőtestülethez! H u r s a n György tiszteletdíj iránti kérelme elutasításra talált. Pár kisebb ügy elintézése után a közgjülós véget ért. Irta : Lengyel Zoltán. A politika ócska szélmalmának rongyos vitorlái megint dagadnak. A szél faj. Ellenkező irányban, mint eddig, de mégis csak fuj. És a kerék forog. Mert neki mindegy. Akár déli szól van, akár északi. Annak előtte a nemzeti irányért lelkesedtek a népjogok dacára. Az elsők voltak a nemzeti követelések, a többi azután jön. Most a demokráciáért rajonganak. A nemzeti eszméről nincsen szó. Ellenkezőleg. Ugyanaz az Apponyi ós Justh, akik tüzet okádtak a Kristóffy hazaárulása miatt, fegyverre szóllitották a nemzetet a gyalázatos merénylet ellen, a „szemét nép" eltakarítása érdekében : most untalan bizonyítják, hogy a magyar tulerős, nincs mitől tartania, annyira erős, hogy lazsirozhat, mint a jó billiárd játékos, hogy csak ugy lesz hatalmas, ha egymást marja, és ha nemcsak nem hódit meg semmit, sőt nem is tartja meg azt sem, amij9 van, hanem előre elosztogatja az osztráknak a nemzetiségeknek a hwa szent nevében. Megrázkódom. Eszembe jutnak az elpocsékolt évlizedek, amelyeket ón is ezeknek az uraknak a vezetése alatt a nemzeti irány erősbitése érdekében elvesztegettem. Végig szaladnak szemeim előtt a küzdelmek, amelyekbe erőm és képességem legjavát belevittem. Ahogy most ítélnek: a magyar nemzet elpusztítása érdekében. Mert vagy akkor volt igazuk, vagy most. Ha akkor volt, akkor most nincs. Ha most van: azelőtt nem volt. Pedig akkor is hazaáruló volt mindenki, aki másként gondolkozott, most is ezt sze! retnók elhitetni. Ez azonban csak a logika szerint van igy. A politikában nem. Ott mindig nekik van igazuk. Mindig a jelenben. Tehát most is. Ennélfogva tehát Kristóffy az egyetlen hazafi, az egyetlen becsületes, a következetes, a szep'őtelen. Apponyi nem az. Mert Apponyi beismeri, hogy ő már vétkezett a — múltban. Még mi sem vagyunk azok. Senki se Kristóffyn és a nemzetközi szociálistákon kivül. Andrássy, Wekerle, Kossuth, az egész koalíció bűnös. írásban, saját kezük írásában ígérték ő Felségének, a király ő Felségének, hogy választójogot csinálnak, legalább olyan mérvben, mint Kristóffy. Nem tették. Justh is bűnös. Holló is az. Az egész Justh párt minden tartozékával együtt. Mert ők hiúsították meg a választójog reformját 1908-ban, 1909-ben, Nem azzal, hogy a pluralitás nem kellet. Oh nem. Hiszen ha a plurális nem volt jó, csinálhattak volna egyenlőt, általánosat, községenkintit. Amilyet tetszett volna. Nem volt ott Lukács, Tisza, Pavlik. Nem volt velük szemben senki. De ők nem akarták. A nagy Holló se vetette fel az eszmét. Nekik akkor a bank kellett. 1910 január elsejére. Én tehát most már tis'tában vagyok mindennel. Vissza kell szívnom a haza és a demokrácia szent nevében minden nemzeti törekvést, minden más gondolatot, amely valaha bennem ól*. Mert | ha valamit fenntartok, nem tudón), hogy jövőre nem leszek-e ezért hazaáru ó ? Harcok folynak évtizedek óta. í Eredmény ninc?. Csak a szélma'om forog. Nincs itt elv. Nincs batátság. Nincs győzelem, nircs bukás. Csak az idő telik, a nemzet p dig megcsömörlik A vezérek tülekednek a hatalomért. Az eszközökben nem válogatósak. És ha elérték a hatalmat, összevesznek rajta. Újból kibékülnek. Felülnek a vert ellenség gazdátlan lovára ós újból futtatnak. Csak az vigasztal, hogy Apponyi alatt biztosan megdöglik a Kristóffy lov. ahány paripát kilőnek alóla, A cseléd olyankor éli világát, mi kor nincsen munka, legfeljebb rőzseapr.tás, a néhány jószág ellátása, meg tisztogatás és rendben tartása a holmiknak, hoyy ha már ilyen időben a gazdaság nem szaporodik is, legalább ne pusztuljon. Azonfelül aztán leölik a malacot, ha van, mert ha nincs, akkor ölik le. Egy kis tort is szokás csapni. Másrészt ők elmennek másfelé torokra. Szombaton a leányok a szoknyákat vasalják, amiben vasárnap a csárdába mennek táncolni. A gyermek az iskolába jár; reggel elmegy, csak este ér haza, ebedet ott tariszny. zván, mert t^volos kissé az iskola. Este hazajön s akkor olvas a könyvből. Az öreg ember életének e^y< dűl a téli idők közölt mi haszn i volna s neki miben lehetne ktdvteiese ? Ha jól ke ressük, bizony semmiben sem ienre. Cs-.k ugy búsongna, lógna írre arra, eml- kezve a régi dolgokról, a taliánokról, kikkel hadakat folytatott régente s a Venéciárót, melyben szo'gálta; a császárt, még Venécia a némethez volt tartozandó. De nem maradt mégsem egészen egyedül, mert törtónt, hogy tanyára kikerült a Palkó. Szerfölött sajátságos életsorsu ember ez a Palkó. Valaha Kereskedő volt, jómódú bőrkereskedő, amúgy származására nézve bolgár. Egy napon aztán tönkrement, a boltot be kellett csukni s ő maga minden tartó zását becsülettel megfizetni óhajtván, egy árva krajcár nem sok, de még ennyi sem maradt a zsebében. Mindenbe egészen renden belenyugodott és más foglalkozást keresvén, beszegődött cselednek. Olyan bizalmas mindenesnek a ház körül, aki rendben tarijí az udvart pincét és fáskamarát, ért a piacozáshoz, tud almát árulni ós megnyúzza a nyulat. Ilyen életben volt azután hosszú ós sok esztendőkön által, dolgát mindig szorgosan és becsülettel végezte, kfdvtelenségek és régi emlékek nem bántották, olykor beborozott s ilyenkor maga elé meredve a földre, gondolkozott és igen jóizüket nevetett hozzá. Csak későbben, amint öregedett, kezdte gyötörni a bánat, ekkor történt meg vele, hogy a pálinkához folyamodott s utóbb teljesen rabja is lett. Mar nem birt elmenni az utcán a pálinkásbótok e őt', hogy betérjen, húzta befelé a pálinkéshordók szaga. Garasait arra áldozta, az étel nem kellett, a legjobb uton volt arra, hogy hamaio^an elpatkoljon bajában, Már hasznát se igen lehetett venni; ha korholták, nevetett ? mennél jobban korholták, annál jobban nevetett. Az öreg cseléd megmentésére nem mutatkozott más mód, mint számüzn kellett a tanyára. O t pálinka nincs, ha van, lakat alatt van, hitelbe se lehet venni, pénz pedig a kezéhez nem jutott. Lehetett volna ugyan hogy c?ak ugy belepusztul a méreg elvonásában, mint belepusztult volna magába a méregbe, de nem igy történt. Elszokott a pálinkától, balesíeratett a tanyai kuti édes vizébe, lesoványodott csontjaira apránként hust is szedett s ma megint a régi, vidám, dolgos Palkó. A kura teljesen bevált. Ekép egy helyett két öreg van a tanyában s egy szobában ketten igen csak elférnek. Ok egymással szemben bizonyos kötelességeket vállalnak magukra, egyben bizonyos jogokat élveznek, mint ahogy ez dukát is. Meg van állapítva, hogy a szoba seprése, a lámpa tisztántartása mely napon kire tartozik. E dolgokban igen szigorú rend van. Például Patkó a szakácsné, ellenben az öreg Tóni a szobaleány. Ez ugy értelmezendő, hogy Palkó főzi meg az ebédet, elienben BZ asztalt meg nem terítené magáért a kerek vi lágért sem, miután az a Tóni dolga. Az ebédet egész rendben megfőzi a szabadtüzes konyhán, s akkor Tónit felkeresi: — Kész az ebéd, igyekezzen teríteni. S a vén ember, aki valaha piemontiakat ós franciákat szedegetett a szuronya hegyére, siet villákat tisztogatni az ebédhez. Estefeló újságot olvasnak, az öreg I Tóni c?ak a fülével, mert másként nem ért hozzá. Ü3 Palkó felteszi szemeire a komoly ós igazlátót s azon keresztül ugy olvas, mint a parancsolat. A kapás a padról, amelyen aludni szokott (szőlőpásztor ember természete nem igen veszi be az ágyat) tűnődve hallga'ja, hogy ugyan olvassa-e, vagy ha olvassa, mikor olvassa az igazit ? Az igazi, amit a kapás várna, meglehetősen nevezetes dolog. A dolgot ugyanis ugy kell venni, hogy a földmivelésügyi miniszter szép pirosleveleket ád, de azonfelül aranypénzt is osztogat az olyan cselédnek, aki egy gazda kenyerét eszi régidő óta. Hát már volt is a határban, aki ilyesmit kapott, de ezeknek a szo-'gáiati idejét a kapás mindig fitymálva emlegette, amiben neki egy kevés igazsága is volt. Mt-rt hiszen nyolc évet, tiz évet szolgálni egy helyben : ez valóban csekély dolog az ő harmiacad esztendei szolgálatához képest. Karácsony hetében a kocsis üzenetet vitt ki a kapáshoz, hogy öltözködjön fel és ugy jöjjön be a városba. Da ugy öltözködjön, hogy most újra sorozás lesz; régi katonáit akarja fegyver al tt látni a király. Az izenetre a kapás sejteni kezdett valamit s mosolygot. Palkó jólelkű nevetéssel kisérte ; ő szegény egyebet nem adhat, ezt az ónban bo'dogan adja. Hát másnap bejött a kapás. Tisztára ki volt kífólkedve ós borotválkozva a vén ember. Azután felvonult a városházára. Van ott a városházába egy másik nagy ház, ott a falon képben van a király, de olyan akkurátusan van benne a képbon, mintha épen mostan akarna kilépni belőle. 0':t Tóninak több másokkal egyetemben odadták a földmivelésügyi miniszter papiroslevelét rámában. És tenyerébe, melyet puskatány, metszőkés, kapa egyformán keménnyé tenni segített, aranyakat olvastak. Ez nagy dolog volt. Az öreg beszédeket hallgatott, kézfogásokban részesült s végezetül mindezek annyira a lelkére szálltak, hogy teljesen elszótalanodva-ért haza, mar a városi házhoz, hóna alatt a szép rámába kötött papírossal. Még otthon sem szólt. Csak mikor a hóna alól a rámát kikapták s nézni kezdték, mikor az öreg cselédnek még