Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-01 / 43. szám

Békéscsaba, 1913. / XL-ik évfolyam. 43-ik szám. Vasárnap, junius 1. BEKESMEGYEI KOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: erenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnck vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. t'lSfiietni bármikor lehet évnegyeden beiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; <3UX.YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Közjogi és gazdasági politika. Békésosaba, május 31. Minden jel arra vall, hogy a külpolitikai viszonyok már a legközelebbi időben tisztázódni fognak és el fognak tűnni azok az okok, melyek a kereskedelem és ipar mostani stag,nációját előidézték. De hogy a gazdasági helyzet javulása teljes legyen, ahhoz az is szükséges, hogy a belpolitikában is végre beálljon az a konszolidáció, mely az eredményes kulturmunkának első feltétele. Magyarország belpolitikáját több mint egy évtizeden át az obstrukció zavarta meg. Most pedig, hogy a létszámemelés és a választójog révbe jutott, a kíméletlenül kitört ellenzék nem tud belenyugodni a megtörténtekbe és passzivitásával, kinos leleplezésekkel igyekszik a parlamenti rendet megbontani. A magyar belpolitika most az úgynevezett holt pontról zsákutcába jutott, ahonnan csak nehezen tud elmozdulni. A kereskedelem és ipar érdeke, hogy ez az állapot minél előbb megszűnjék. Gazdasági fellendülés csak nyugodt politikai viszonyok között lehetséges, miért Magyarország összes dolgozó osztályai hangosan követelik, hogy vezető államférfiaink tegyék félre a személyes tekinteteket és tegyék lehetővé a csöndes kibontakozást. A kereskedelemnek és az iparnak az a kivánsága, hogy a meddő közjogi kérdések kikapcsoltassanak és a politikai pártok akciója gazdasági térre tereitessék. Ezen az alapon az egyes pártok könnyen megtalálhatnák egymást és együttesen dolgozhatnának az ország fellendülésén. Nálunk mindig az volt a baj, hogy a kormánynak csaknem egész tevékenysége a párttaktikában merült ki. Ezért nagy alkotásra sohse jutott idő, a gazdasági törvényhozás pedig teljesen elakadt. A parlament minduntalan csak olyan törvényeket szavazott meg, melyek a népre ujabb terhet jelentettek, arra azonban senki nem gondolt, hogy az adók alatt roskadó lakosság gazdasági igényeit is kell elégíteni. Itt a legfőbb ideje tehát annak, hogy a magyar földmivelő népnek teljesen kinyíljon a szeme s lássa, hogy mely. oldalról várhat boldogulást. Ugy-e, ha felül azoknak a hamis jelszavaknak, amelyeket demokratikus köntösökben bocsátanak szélnek, vagy pedig segit minden erejével megvalósítani az agrárprogrammot, amely amellett, hogy a földmivelő nép anyagi és erkölcsi jólétét munkálja, egyúttal fokozott mértékben adja meg mindazt az iparosnak, kereskedőnek, a hivatalnoknak stb., ami őt jogosan megilleti. Nem egyoldalú osztályprogramm kell, hanem az egész nemzet életviszonyaival számoló társadalmi és gazdasági programm, mértföldmutatója a magyar nemzet társadalmi és gazdasági boldogulásához vezető útnak. Ezzel szemben azok, akik a Lajtán tuli nagy tőkések jelszavait sajátítják ki s azok megvalósítása érdekében dolgoznak, hamarosan elfognak jutni oda, ahova Kolonics akarta vinni a nemzetet, t. i. egy-két pénztőzsér kivételével koldussá lesz mindenki ebben az országban, akkor aztán kereshetjük azt a sokat emlegetett szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, nemzeti függetlenséget a tengerentúl Kanadában, vagy még annál is messzebb, mint ahogy magyar véreink igen jelentékeny része már elindult oda mindezt megkeresni, feltalálni. Négyszázezer koronát ad az állam. Békésvármegye folyó évi költségvetésével a decemberi törvényhatósági közgyűlés foglalkozott. A költségvetés, mint rendesen, akkor sem provokált nagyobb vitát. A megyebizottság elfogadta és jóváhagyás végett felterjesztette a belügyminiszterhez. A törvényhatósági költségvetések kiadási tóteleinek legnagyobb részét tudvalevőleg az állam fedezi, mert a vármegyéknek nincsenek olyan jövedelemforrásaik, hogy azokból az összes kiadásokat fedezhetnék. A decemberben összeállított és elfogadott költségvetést most küldötte le a belügyminiszter. A kisérő leirat számos észrevételt tesz a költségvetésre. Ez észrevételek közül nevezetesebbek a kővetkezők : A vármegyei levéltárnál már régóta szükség van egy kinevezett levéltári segédre, mert a levéltáros helyettesítése mindig nehézségekbe ütközött. Ennélfogva a vármegye a f. évi költségvetésbe felvette egy X. fizetési osztályba sorozott segédlevóltárnoki állás rendszeresítését is. Ehhez a rendszeresítéshez a belügyminiszter hozzá is járult, mert indokoltnak találta. Tekintettel arra, hogy az árvaszéki elnöknek gyakran van szüksége arra, hogy a községekben megjelenjen ós a felekkel személyesen érintkezzék, a költségvetésbe 1100 korona utiátalányt vett fal számára a megye. A miniszter ezt 800 koronára redukálta. Ennek dacára az árvaszéki elnök mégis 1100 korona utiátalánnyal fog rendelkezni, mert a vármegye szerdai közgyűlésén megszavazta számára a biztosító társaságoktól a kiskorúak ingatlanainak biztosítása után járó 10 százalékos jutalékot, ami évente körülbelül háromszáz koronára rug. A vármegyei épületek fentartási költségét a miniszter csak 6000 koronában állapította meg, holott a költségvetésben ezen a cimen 28000 korona volt felvéve. Kijelenti azonban a miniszter, hogy a 22000 korona többletet, mint rendkívüli szükségletet engedélyezi. Ez annyi, mintha az egész összeget engedélyezte volna. A vármegyei dijnokok sanyarú helyzetükre való hivatkozással a mult évben lakbérért folyamodtak. A megyebizottság méltányolta is ezt a kórelmet és a költségvetésbe felvette a dijnokok lakbérét is. A belügyminiszter azonban ezt a tételt törölte azzal az indokolással, hogy lakbért az állami dijnokok sem kapnak, mórt kapnának akkor a megyeiek ? Különben ilyesmire nincs is fedezet. A költségvetésbe fel volt véve a gyomai főszolgabírói hivatal újonnan való bebútorozása is. A miniszter ezt a tételt is törölte. A vármegyei szolgák ruházatára felvett összeget a figyelemreméltó indokoknál fogva engedélyezte a miniszter. A megyei költségvetés végösszege a belügyminiszter által eszközölt redukálások után 398,151 korona. Ekkora összeget ad az állam az 1913. évben a megyei rendes és rendkívüli kiadások, továbbá a családi pótlókok fedezésére. Hogy a költségvetés leérkezése ily későn törtónt, annak oka főként a bonyodalmas kül- ós belpolitikai viszonyokban keresendő. A tolvaj. Irta: F. Wessely. Igen tisztelt Főnök ur 1 Az iroda üres, a kollégák mind elmentek, az imént köszönt el az öreg szolgánk, s jó mulatságot kivánt vasárnapra. Egyedül vagyok . . . Minden csendes ... Itt az ideje, hogy utolsó munkámat megkezdjem. Ha ezt a levelet megtalálják nálam, s átadják önnek, nagyon meg lesz lepve. Gyakran, már gyermekkoromban, mikor különösen rossz kedvem volt, elképzeltem, mit fognak mondani az emberek, akik ismernek, ha halálom hirót meghallják. Sohasem voltam elég képzelődő, hogy azt elhigyjem, hogy halálom valakinek gyászt okoz. Most valamivel változott a dolog: szeretett feleségemet bizonyára súlyosan fogja érinteni. Mégis, az idő szorongat dologra! Tehát, igen tisztelt Főnök ur, az az ember, akire mindig atyai jóindula- i tával gondolt, akit mindig támogatott, s legutóbb ennek a nagy vállalatnak főpónztárosává tett, kinek kezén naponta sok ezres ment keresztül, — tolvaj! De nem kell megijedni, egészen fölösleges, hogy hosszadalmas vizsgálatot tartson a könyveiben, a mi vállalatunknak nincs egy fillér kára; nem szükségből voltam tolvaj, hanem szenvedélyből ! Igen, másképen nem jellemezhetem a dolgot, ma harminchat éves vagyok és harminc év óta lopok ! Ezt bizonyára nem érti, mert csak a csendes, figyelmes és szorgalmas hivatalnokot ismerte, aki mindig voltam. S a kollégáim bizonyosan hiába fogják a fejüket törni, hogy megállapítsák, mi kergetett a halálba. De ez mégis igy van. Hat éves koromban olyan napszuráson estem keresztül; utóbb mondták, hogy nyolc napig voltam önkívületben. Éttől az időtől fogva lopok tulajdonképen nem önként. Rámjön és lopnom kell. Reszketek . . . elpirulok ... a szivem ver, mert attól félek, meghallják . .. szemeim elemelhető tárgyat keresnek . . . hozzá közeledem . . . megragadom . . . izzadság tör elő minden pórusomból . . . Valósággal mennyei érzés reszket át egész testemen, ha a lopott holmit valamelyik rejtett zsobembe csúsztatom. Igen, nyiltan beismerem, ennek az érzésnek nem tudom párját, s ezért mindig igyekeztem, hogy amilyen gyakran csak lehet, hozzájussak ehez az élvezethez. Az iskolában minden lehetséges dolgot elloptam a társaimtól. Minél nagyobb és nehezebb volt a lopás, annál élvezetesebb volt. Tollakat, füzeteket, maseköny veket, gyűjteményeket, bélyegeket, bogarakat, mindent elloptam, s rniuíán mindig a legelső voltam az osztályban, a gyanú sohasem esett rám. A felső gimnáziumban, ahol, mint tudja, óraadásból szép zsebpénzt szereztem, alkalmam volt „jobb emberektől" is lopni. Nagy élvezettel emlékeztem mindig első ilynemű lopásomra. Japáni elefántcsont csoportozatot loptam el egy miniszter házából, ahol a miniszter fiát tanítottam. Pompás érzés volt, midőn az értékes csecsebecsével szebemben a villamosba léptem. De nem szabad bőbeszédűnek lennem. Tehát mindig loptam. A tett alatti izgalmat mindig a kétségbeesés borzasztó ideje követte, egészen a legközelebbi alkalomig. Most megérti miért gondolkoztam olyan sokáig azon, hogy elvegyem a feleségemet,., akit gyermekkorom óta ismerem. Öt évig haboztam. Hogyan vegyem magamra azt a tudatot, hogy a mit sem sejtő szerencsétlent magamhoz láncoljam! Egyszer, midőn különösen lehangolt voltam — teljesen három hétig semmit sem lophattam — az a gondolat vett erőt rajtam, hogy ez ártatlan lénnyel való házasságom rossz szokásomtól megszabadít. Megkértem s legnagyobb örömmel igent mondott. Tudja, hat hónapos házas vagyok. Boldogságom zavartalan lett volna, ha ezen idő alatt csak egy napra elfelejtettem volna szenvedélyemet. Esküvömtől a mult hétig semmit sem loptam! Mennyi kint, álmatlan éjszakát jelentett ez, senki sem tudja elképzelni. A mult héten véget ért eilentálló erőm. Egy belvárosi ékszerész előtt mentem el. Nagyon Ízlésesen foglalt, pompás butonokat pillantottam meg. Éreztem, hogy az enyémnek kell lennie. Kót napig kerestem, mig egy egészen hasonlót találtam utánzatban. Megvettem, elmentem vele az ékszerész üzletébe s magammal vittem javíttatni a nyakkendőtűmet. Közben butonokat mutattattam magamnak és sikerült a valódiakat a hamisitottakkal kicserélni. Tegnap elhoztam a kijavított tűt . . . a hamis butonok nyugodtan feküsznek a kirakatban. Boldog izgalmamban alig tudtam kitalálni az üzletből. Kinn azonban ismét elfogott a kétségbeesés. Előbb, vagy utóbb ki kell derülnie a dolognak. Ha nőtlen lennék, rokonaim talán, akik a kárt feltótlenül kiegyenlítenék, Amerikába küldenének. De én házas vagyok ! Feleségem előtt kimenthetném magamat, a pokolba is elmenne velem. De hogy vállalhatnék felelősséget egy gyermekkel szemben? Honnan vegyem a jogot, hogy világra juttassak egy lelket, aki nemcsak hogy bemocskolt nevet hord, hanem aki örökli a lopási szenvedélyemet, aki maga is tolvaj ? Nem élhetek tehát tovább, ezért ma véget vetek mindennek. Kérem, igen tisztelt Főnök ür, kímélje feleségemet s ne mondjon el neki semmit ebből a levélből s ezzel mégegyszer hálásan üdvözli az ön szerencsétlen Schrödler Jánosa. A vándorlegény. A poros országút a hazája. Nagy darab legény volt, tán harminc éves ; napbarnított, tagbaszakadt, ragyogó tekintetű. Bársonyzubbonyt viselt, szijjas, megvasalt lábbelit; a hátán nehéz batyut cipelt, mig menetközben nehéz botjával vigan ütögette az országút kövezetét. Honnan jött ? Merre volt hazája ? Mesterséget űzött; ügyes, faluljáró ács volt, dolga mindig akadt. Közben megjárta fél Franciaországot, de falujába sosem került. Hasonlóan a tiz évig eldiákoskodó jogászhoz, aki hónapos szobájától nem bir megválni, kedvesebb volt neki az országút pora, a legmeghittebb falucskánál. Mindenütt marasztalták. Jó munkát szállított, rendelői szerették, némelyik hónapszám elvárt a javíttatással, hogy a vándorlegény végezhesse. A legmegkapóbb táj, a legderekabb pajtások, a legjobb bor és a vendóglősnó bármily csinos leánya sem birta megtartani. Egy szép reggelen fogta a batyuját, elköszönt, mnnt, tnváhh a mnora ntíán