Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-29 / 42. szám

2 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 május 29. vonalak kikövezósóre. Ilyen értelemben meg kell keresni a takarókpénztárakat. A közgyűlés dr. Hollaader indítványát Korosy főjegyző felszólalása után elfogadta. A kapott pénzből elsősorban a Berényi ós a vágóhidhoz vezető utat fogják kikövezni. A villamos mű tótelénél K r a s z k ó Mihály sürgette a közvilágítás fejlesztését. Nagyon sok utca van még világitatlanul, különösen a perifóriákon. Amint a zárószámadásból látja, maradvány van, azt az összeget tehát fordítsa a község a sötét utcák kivilágítására. Dr. Székely Lajos abban az értelemben szólalt fel, hogy a közvilágítás költségeire felvett 17.000 koronát emelje fel a képviselőtestület 20 000 koronára. Kiss László főszolgabíró a közbiztonság szempontjából kívánja a sötét utcák kivilágítását. A vita folyamányaként a képviselőtestület elhatározta a közvilágítás fokozatos fejlesztését. Először az Óázöllőre kerül majd a sor. A felhangzott viták után a képviselőtestület a zárószámadást elfogadta. A belügyminiszternek az 1910. évi gyámpénztári mérleg tárgyában érkezett leirata tudomásul szolgált. Érdekes leirat érkezett a kereskedelmi minisztertől a gerendási rakodó tárgyában. Erről már többször irtunk. A gerendási gazdáknak régi óhajuk már, hogy az ottani állomáson rakodó ló.esittessók. Nemrég ez a kérdés a képviselőtestület elé került, amely felterjesztést intézett a rakodó érdekében a kereskedelmi miniszterhez. Most a miniszter válaszolt, hogy hajlandó a rakodót létesíteni, ha biztosítja a község, hogy ott évente 350 w ggon teherrakomány lesz. Ha nem lesz annyi, a község vagy az érdekeltek tartoznak minden hiányzó kocsi után 20 koronát fizetni. A képviselőtestület utasította az elöljáróságot, hogy az érdekelt gazdákkal lépjen érintkezésbe és a nyerendő információk alapján válaszoljon a miniszternek. A felterjesztésben azonban kérje, hogy a 20 korona poenálótól álljon el a miniszter. A postapalota ügyében legutóbbi leiratában azt kívánta a miniszter, hogy szükség esetén adjon a község kárpót lást Hrabovszki Jánosnak, akinek Orosházi-utcai telkét tudvalevőleg a postakincstár meg akarta venni. Hrabovszki 3000 korona kártérítést követelt, a képviselőtestület azonban 2000 koronát szavazott meg számára. A Vigadó ujjáópitósónól megint költségek merültek fel. A fűtési berendezésre ugyanis 4400 korona, a parkettirozásra pedig 6600 korona kell. A képviselőtestület többsége nem szívesen hallgatta ezt a bejelentést. B oh u s M. György és dr. Székely Lajos hangoztatták is, hogy kényszerűségből szavazzák meg a szükséges öszszeget. Végeredményben mégis csak megszsvazták. A folyó kiadások fedezésére a földadó pénztárból 40,000 korona ideiglenes kölcsön felvételét határo ta el a képviselőtestület. A kórháznál már égetően szükséges gondnoki lakás és gazdasági épületek költségeire a 25,000 koronát megszavazta a képviselőtestület. A Csabai Athletikai Klubnak a mult alkalommal felajánlott telket telekkönyviig is a Klubra irták. Az építőipari téli tanfolyam igazgatóságának szokásos jelentése tudomásul szolgált. Láng Ferenc, a „Fiume" jelenlegi bérlőjének a szerződését, mint már vasárnapi számunkban is jeleztük, meghosszabbította 6 évre a képviselőtestület. Egyesek sokallották a 6 évet és csak 3 évre akarták a szerződést megliosszabbitani, de a többség, méltányolva Láng érdemeit és helyzetét, a hat éves meghosszabbítás mellett foglalt állást, azzal a megszorítással, hogy esetleges átruházásnál a szerződés megszűntnek tekintetik. A katonabeszállásolásórt járó dijakra vonatkozólag a tanácsnak vasárnapi számunkban már ismertetett javaslatát elfogadta a képviselőtestület. Néhány kisebb jelentőségű ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. Ui választás lesz a gyomai kerületben. Jelölő gyűlés Gyomán. Nagy József a gazdapárti jelölt. Országszerte nagy feltűnést keltett K o v á c s Gyulának, a gyomai kerület híres képviselőjének az az elhatározás?, hogy mandátumáról lemond. A lapok különfóleképen kommentálták ezt az elhatározást. A legtöbb újság arra az álláspontra helyezkedett, hogy Kovács lemondását nem kell komolyan venni csak bizalmi nyilatkozatot akar az által választóitól kicsikarni. Ezt a véleményt megerősítette az, hogy Kovács a lemondás legszélesebb körben törtónt kolportálása dacára se jelentette be hivatalosan lemondását a Ház elnökének, gróf Tisza litvánnak. Később aztán kiderült, hogy a Kovács elha'ározása komoly, hogy ő lemond a mandátumáról, mihelyt a kerület meg tud állapodni az utódjában. Kovács ugyanis, érthető módon, nem szeretni, ha az utódja a munkapártnak valamelyik oszlopos tagja lenne, ha mindjárt államtitkár is az illető. Pedig bizony a gyomai kerületnek nagy szüksége volna már egy befolyásos képviselőre. Örökös ellenzékieskedésével azt érte el az a szép, hatalmas, értelmes, okos magyar néppel megrakott kerület, hogy mostoha gyermeke az államnak, nem kap úgyszólván semmit. Az egész kerületben nincs .például egyetlen középiskola sem, pedig nagy szüksége volna I reá. Egy befolyásos politikus a fennálló hiányokon nagyon könnyen tudna segíteni. Mivel Kovács Gyula a leghatározottabbban ragaszkodik lemondásához, a kerület vezető fórfiai vasárnap délelőtt értekezletet tartottak Gyomán a függetlenségi kör helyiségében. Az értekezlet iránt nagy volt az érdeklődés. A nsgy kerületnek csaknem valamennyi községe képviseltette magát, csak Doboz és Koüdoros maradtak el. Azokból ugyanis meglehetős körülményesen lehet eljutni Gyomára. A jelölő gyűlés nívóját emelte az is, hogy részt vettek rajta Kovács Gyula, Szabó István (nagyatádi) ós Herczegh Sándor országgyűlési képviselők is. Kovács Gyula tudniillik azt szeretné, ha az utódja szintén a függetlenségi és 48-as gazdapárt tagja lenpe. A zsúfolásig megtelt tágas teremben lefolyt jelölő gyűlést Gálos Benedek nyitotta meg, akinek indítványára a jelenlevők egyhangúlag Ő s a p a y Lajos endrődi gyógyszerészt választották meg a jelölő gyűlés elnökévé, jegyzőjévé p?dig Szilágyi Ferencet. Ösapay Lsjos a gyűlés vezetésére Szabó István országgyűlési képviselőt kérte fel, mint teljesen indifferens embert. Szabó István elfoglalván az elnöki széket, lelkes beszédet tartott a jelenlevőkhöz, amelyben buzdította a szavazókat, hogy caak függetlenségi és 48-as gazdapárti képviselőjelöltre sza vazzanak, mert a gazdatársadalom, a nemzet gerince nincs még kellőképen képviselve a parlamentben. Leghelyesebbnek tartaná, ha kerü'etbeli embert válási tanának meg képviselőnek. Erre való tekintettel azt indítványozta, hogy mindegyik község küldjön ki két-két bizalmi férfiút, akik üljenek össze és a viszonyok kellő mérlegelése után állapodjanak meg a jelölt személyében. Ezt az indítványt a gyűlés elfogadta. A szükebbi értekezlet tagjai a következők lettek: Gyoma: Gálos Benedek, Kruchió Albert. a nők diadalmas ismerője, könnyű, kusza, asszonyi lelkek titkainak gyakorlott megsejtője, kiolvasta Mimóza szeméből, hogy a fiút szereti. — Én már megöltem egy fiút, — szólt lassan, komoran — Akkor ón is fiatal voltam, harminc éves. — Jenő csak huszonnégy — sóhajtott Mimóza. — Az is huszonnégy volt. Mig vele nem találkoztam, enyém volt minden asszony, akit akartam. Szép voltam, daliás és bátor. Éjszaka asszony miatt egy vármegyén át lovagolni, az nekem semmi sem volt. — Van fényképe abból az időből? Be szeretném látni. — Van, majd elhozom. Azt hozom el, amelyiken vadászruhában vagyok. Magas csizma, magyaros szük nadrág, báránybőrrel béliéit dolmány. Bikszády hangja csengett. Az öregség és megalázás jelenéből visszarepült a múltba és vad, szerelmes emlékeinek erejéből próbált erőt meríteni. Mimó?a feszülten csüngött ajkán és ez is tetszett Bikszádynak. — Akkor egy szép asszony kedvóért vadásztam. Feljött ho-zám Pestre is. Soká ellentálltam, mert az ura jó barátom volt De az asszony levett a lábamról. Egyszer aztán elhid güit. Tudtam, hogy amilyen asszony, nem a tisztessége miatt, hanem valami más férfi miatt fordul el tőlem. Akkor csaltak meg először. Lementem a vadászatra és megismertem az uj férfit. Szelid, kedves, szőke fiu volt, valami gazdászgyerek. Ittunk, összeverekedtünk, párbajban keresztüllőttem a szivét. Hosy sirt az asszony utána. Én is sírtam Da meg kellene halnia, mert utamba állott! Az utolsó szavakat emelt,.fenyegető hangon mondta Bikszídy. Öklét vízszintesen felemelte, vizsgálta reszket-e, tudna-e még biztosan célo?,ni. Vad elképzeléssel ott látta magát a cinkotai erdőben, szemben az uj fiúval. Szép, fiatal gyerek, hogy fog utána sirni az anyja! Eldördül a lövés és fiu átlőtt szívvel, arccal előre zuhan a gyepre. Mimóza sirni fog a félelemtől, vacogva omlik a karjaiba s az övé lesz, egyedül az övé. Megharcol Mimózáért, mint egy lovag, mint egy diadalmas himszarvas, aki a szarvaival kitaszítja a vetélytársa beleit. És Mimóza ott kuporgott a szőnyegen, mosolygott ós gyöngéden himbálta a brilliánsokat, a nap tüzébe tartotta őket és gyönyörködött bennük. Nem is hallotta, miket szavalt öreg udvarlója. Bikszády szégyenkezve vette le róla szemét. Tekintete a tükörbe tévedt, ahonnan egy pirosarcu, agg szatír hunyorgatott vissza rá. — Ősz fecsegő! — szólt rá a tükörbeli szatír. — Vadász, párbaj, hims?ar vas!? . . . Mit pózolsz, vén bolond, fogatlan oroszlán. Mimóza a tükör elé állott ós felrakta a brilliánsokat. Telt, fehér Dyakára rakta az aranyláncot, amelyen ékköves nyakék lógott, azután a karjára csúsztatta a brilliánsokkal kirakott karkötői. Aztán megfordult ós Bikszády felé tárta a karjait. Fejét lehajtotta és mosolygott. Hálásan, alázatosan gyermekesen. — A tied vagyok, súgta. Bikszády a karjaiba zárta Mimózát. — Mi lenne, ha nem lennél az enyém ? — mondta zihálva. — Szürkeség, hidegség, egyetlen, gyors zuhanás a sir felé. — Ne, ne beszéljen igy — inondtoa a nő és meleg, puha kezét a I szájára tapasztotta. Aztán cibálta a szakállát pajkosan, szerelmesen. Bikszádynak könny szökött a szemébe. A halálról való gondolat összeölelkezett szerelmes gerjedelmével. Lehet-e szebb vég, mint édesen megsemmisülni? És kell-e egyéb? — Szeretsz-e engem? — kérdezte a leánytól. — Szeretlek. — Nézz még egyszer a szemembe. Mimóza elfordította a fejét. — Azt a másikat szereted, azt a fiút — Nem — sóhajtott a leány. — Azt a fiút, aki szép, fiatal és hozzád való. — Nem, nem. — Hazudsz, hazudsz Mimóza. Esküdj, hogy nem hazudsz. — Ne kínozzon — szólt a leány ós sürün omlottak könnyei. Átölelte Bikszády nyakát, és fejét ősz szakállára fektette," mint valami párnára. — Nem haragszom — mondta enyhén Bikszády. — Már nem haragszom. Mondd, milyen a szeme? — Kék — felelte Mimóza mohón. — És a haja? — Barna. — Karcsú? — Igen. — Mondta, hogy szeret? — M^g nem mondta. Bikszády felvetette a fejét. Az ablakra nézett'. A függönyök nyílásán át melegen, hatalmasan omlottak be a nap sugarai. Ki irigyelné, hogy másnak is jut a napsugárból ? Az életből, az örömből és a szerelemből? Öreg ember, a sir felé járó, mit törődöl azzal a fiúval ? Vedd szívesen, amit a szerencse és Mimóza juttatnak neked. Élj a percnek, melyben a lány rád pazaro ja aranyos ifjúságát. Halálod előtt légy bö.'cs. — Bölcs leszek — mormogta büszkén Bikszády. És gyámolat'anul összeroskadva, mámoros odaadással zihálta Mimóza fülébe: Légy jó hozzám. Kérlek, légy jó hozzám. Endrőd: Ősapay Lajos, Kalmár Vince. Mezőberény: Kollár János, Winter Ádám. Köröstarcsa: Pardi János, Puskás László. Körösladány : R Pap Sáüdor, Seleczki Gábor. Szeghalom : Dr. Makai Márton, Nagy József, Ambrus Imre. Vés .-'tő: Fazekas Mihály, S vetics Rezső. Kondoros: Kevicky László, Füzesgyarmat: Nagy A. í r re, V. Nagy Gergely. A megválasztottak visszavonultak és tanácskoztak sokáig, de nem tudtak egyértelmű megállapodásra jutni. Az öreg Kollár János végre is megunta a dolgot, a nagy terembe lépatt ós elkiáltotta : — É'jen Kovác3 Gyula! Minek nekünk más jelölt! Az egész terem lelkesen éltette Kovács Gyulát, aki felállott és ismételten kijelentette, hogy lemondási szándéka megváltozhatatlan. Végre sikerült a delegátusok értekezletének megállapodni a Puskás László koröstarcsai közgyám személyében, aki azonban dacára a vele szemben megnyilvánuló szimpAtiának és Szabó István szép kérlelő beszédének, egyáltalában nem volt hajlandó a jelöltséget elvállalni. Dr. M a K a i Márton ekkor felállott ós hatásos beszédben kérte Kovács Gyulát, hogy ne mondjon le a mandátumáról. Beszédében az ő közismert szokása szerint nem valami hizelgően nyilatkozott a hatóságokról, különösen pedig a szolgabirákról, Kovács Gyula talpraesett beszéddel válaszolt a dr. Makai felszólalására Mindenekelőtt védelmébe vette a jelenlevő dr. Konkoly Tihamér főszolgabírót és Kiss László szolgabírót, akik a hatóság szerepót mindenki megelégedésére töltik be. Lemondását különb3n fenntartja és kéri a jelölő gyűlést; hogy állapodjék meg valakinek a személyében. Ekkor újból kapacitálták Puskás Lászlót, do az csak nem fogadta el a jelöltséget. A jelölő gyűlés ennélfogva eredménytelenül végződött. Szabó István országgyűlési képviselő a sikertelenség dacára tudott találni alkalmas jelöltet a kerületben. Táviratilag értesített kedden délután bennünket, hogy talált már jelöltet. A jelölt pedig N a g y József tekintélyes szeghalmi gazda. Az fog fellépni Kovács Gyula lemondása után függetlenségi 48 as kisgazdapárti programmal a gyomai kerületben. Kovács Gyula most már bejelenti lemondását a képviselőház elnökének. A gyomai kerületben tehát nemsokára ismét megkezdődik a választási harc. Támadás a gyomai főszolgabíró ellen. — Vita a megyei árvaszék körül. — Érdekes köriratok. — A megyei közkórház bajai. — Kisebb ügyek. Tegnap, szerdán tartotta közgyűlését Békésvármegye törvényhatósági bizottsága. Mint a májusi közgyűléseknek rendesen, ennek is hatalmas tárgysorozata volt. Az előjelekből azt lehetett következtetni, hogy ez a közgyűlés csendes, sőt unalmas lefolyású lesz, viták nem igen fognak előfordulni és mégis a délelőtt folyamán számos tartalmas vita hangzott el. Leghuzamosabb vitát a megyei tisztviselők és községi jegyzők nyugdijszabályrendelete provokálta. Erről lapunk más helyén külön cikkben számolnnk be. Az alispáni jelentós kapcsán dr. Makai Márton szeghalmi ügyvéd heves támadást intézett dr. Konkoly Tihamér gyomai főszolgahiró ellen, aki szerinte túlságosan is szereti éreztetni a hatalmát mindenkivei ós vele is éreztette. Dr. Makai ugylátszík, Áchim L. András utódja akar lenni abban a