Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-18 / 39. szám

272 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 május 25. mint a mult óv ugyanezen időszakában. Mint uj körülményt említem fel, hogy a betegek létszáma április hó egynéhány napján az 1000-et is meghaladta s ha ezen körülmény a valóságban is bizonyítja, hogy a vármegyei közkórház 1000 beteget is képes befogadni ós ellátni, kétségtelen az is, hogy a betegek létszámának ilyen magas volta állandóan nem kívánatos, nehogy zsúfoltaknak legyenek mondhatók az intézet egyes osztályai. A kórház üzemében zavaró körülmények nem merültek fel, csak a szennyvizderitő berendezés működése ellen tehető jogos kifogás, mert ugylátszik a tetemes létesítési kiadások dacára is pótlásokra szorul. Örömmel adja hirül a törvényhatósági bizottságnak, hogy a gyulai Braun ós Czinczár cég üzletük fennállásának 40 ik évfordulója alkalmából 500 korona adományt adtak a kórházi szegény betegek segitőpánztárának javára. Közbiztonság. A személy- és vagyonbiztonság a lefolyt időszakban általában véve kielégítő volt. A mult óv hasonló időszakához viszonyítva — a nagyobb számban előfordult tüzeseteket kivéve - annál kedvezőbbnek mondható. A személybiztonság ellen 17 esetben intéztetett támadás. Ezek közül 2 erőszakos nemi közösülés, 1 magzat elhajtás, 6 súlyos és 8 könnyű testisórtés volt. A vagyonbiztonság 76 esetben támadtatotl meg, melyek mindenike a 3 sikkasztáson, 1 váltóhamisításon ós 1 betörésen kivül apróbb lopásból állott. Az elkövetett büntetendő cselekmények tettesei kinyomoztattak ós az illetékes hatóságnak feljelentettek. Tüz 78 esetben fordult elő. A kár biztosítás, utján legnagyobb részben megtérül. Öngyilkosság 12 történt. Öngyilkossági kísérlet pedig 3. Baleset 5 fordult elő, melyek közül 6 halállal végződött. A vizsgálat minden esetben megtartatott. Közgazdaság. Március hóban az időjárás igen kedvező volt, a szántásra ós a tavasziak vetésére kedvező időjárás mellett került a földbe a cukor ós takarmányrépa is. Április hó első felében az időjárás hűvösre fordult, fagy volt havazással. A fagy és havazás a barack, cseresznye, dió és meggyben tett kárt. Őszi-és tavaszi vetésekben kárt nem tett a rossz időjárás, lucernásokban, t

ov

ább

á a korán elvetett répábSn a kár igen kicsinyre tehető ^ őszi és tavaszi vetések általában jók. Mesterséges takarrnányfólók fejlődósükben kissé visszamaradták. Legelőkön a fünövós kielégítő, a már kiuajtott állatok elegendő táplálókot találnak a legelőkön. Az állatok egészségi állapota kielégítő, száraz takarrnányfólók nagyon fogytán vannak, legtöbb helyen már zöld takarmányt etetnek az állatokkal. A gazdasági napszámosok munkabérei a mnlt évihez viszonyítva, csökkenést mutatnak, amennyiben a tavaszi munkabérek 2—3 korona között váltakoznak. Sulyosbbitja azonban a gazdák helyzetét azon körülmény, hogy dacára a múlthoz viszonyítva csökkent munkáskeresletnek gazdasági cselédek a szokott bérekért igen nehezen kaphatók. Az ipar és kereskedelem pang. Különösen a nagyobb vállalkozókat és az épitő ipar sújtja a nehéz gazdasági helyzet, mert megfelelő hitel hiányában a szükséges tőkék beszerzése szinte lehetetlen, e miatt nincs vállalkozási kedv, nincs építkezés. A közvetlen életszükségletek kielégítésére alapított kisebb ipar ós kereskedelem még nehezebb helyzetben van, amennyiben az általános népjólét még nem csökkent anynyira, hogy a közvetlen életszükségletek beszerzése akadályokba ütköznék. Az 1913. évi február 1-töl április hó 30 ig 34 útlevelet adtam ki 72 egyén számára, melyből Amerikába szólt 33 darab, egyéb helyre 1 darab. Az elmúlt hasonló időszakában 111 darab utleve let adtam ki 183 egyén számára, melyből Amerikába szólt 98 darab, egyéb helyre 13 darab. ' A 34 útlevél közül kiadatott: Orosházára 8, Gyulára 4, C3orvásra 4, Békéscsabára 5, Bókéssámsomra 1, Endrődre 7, Nagyszénásra 2, Pusztaföldvárra 2, Füzesgyarmatra 1 darab. Közlekedésügy. A folyó évi február havi közgyűlés óta a törvényhatósági közlekedési ügyek állapotáról a következőket jelentem: A kiépített törvényhatósági ós vámosu'ak állapota kielégítő volt, ellenben a ki nem épített földutak a sok esőzés ós fagyok által sokat szenvedtek, mindazonáltal közlekedési zavarok sehol sem fordultak elő. A kiépített törvényhatósági közutakra előirányzott fedanyag szállítása megkezdetett, a vasúti szállítás azonban eddig még nincs befejezve. A kiépítetlen törvényhatósági közuíak nagy része megboronáltatott és kiigaziítatolt, de a beállott esőzések miatt azok utánjavitása vált szükségessé. A szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőség a szederfák ültetéséhez való hozzájárulást beszüntette, ennólfopvíj f szükséges facsemetéd nagyi-észét a községi ídfékolákból a védőkbrókat elleniben fakereskedőtől kellelt vásárolni, a , rendelkezésre álló 2000 korona hitelen I belül. Kiültetíetett összesen 1395 darab 1 csemete. ki a községek. A szegény ügyre tehát a községek 114458 K 95 fillért költöttek. Ezenkívül a vármegye területén 17 fennálló jótókonyegyesület, részint szegény gyermekek felruházására, részint télen is szegónykonyha fenntartására, részint esetenkénti segélyezésekre, valamint a nagybirtokosok ós e célra létesített magán alapítványok esetenkénti segó lyezésekre árvaház, illetve menház fentartására tetemes összegeket fordítottak. , Mindezeket egybevetve, a vármegye teI rületón a szegények ellátását kielégítőnek jelezhetem. A vármegye közművelődési bizottsága az elmúlt télen is folytatta tevékenységét s a községekben összesen 451 népies előadást rendezett, amelyből 304 általános irányú, 147 pedig gazdasági tárnyu volt. A 451 népies s ezenfelül a középiskolák tanári kara á'tal tartott 72 lyceális előadást 74000 en hallgatták. A tervezett szerint jóval több előadást készült a bizottság tariani, azonban az országos szabadoktatási tanács a rendelkezésre álló fedezett korlátolt voltára tekintettel előadásaink számát redukálta. A népies irányú előadások előadói dijait az országos szabad oktatási tanács, a gazdasági előadások előadói dijait a földmivelésügyi minisztérium 1500 koronát tevő segélye a lyceális előadások előadói dijait pedig a vasárnapi munkáskópző országos bi zottság fedezi, mig a törvényhatóság 1000 koronás segélye kizárólag a dologi költségek fedezésére fordittatik, A folyó évi fősorozás befejezést nyert. A három korosztályban sorozásra ' felhívatott 5698, megjelent 4830, beso! roztatott 1651 és távolmaradt 868 had) köteles. A fősorozás ez^n eredményét í összehasonlítva pl. az 1907 évi fősoroí zás eredményével kitűnik, hogy bár 1907 ben még nem volt felemelt ujoncjutalók s bár 1907-b3n nem lehetett az anyag jobb, mint ezóvben volt, mégis 19Ö7-ben 264-től többet soroztak be, mint a folyó évben. A közszükségleti alap terhére a legutóbbi közgyűlés óta az alábbi apróbb adományokat utalványozta az alispán : Bárdos István elhalt díjnok családja részére 25 koronát, a zalaegerref. egyháznak templom építésre 20 koronát," a nyomorék gyermekek vármegyei otthona részére 20 koronát, végül gróf Zrínyi Mik'ós Légrádon felállítandó szobra javára 20 koronát. Vegyesek, \ A közellátásra szoruló szegények í az elmúlt évben is megfelelő segélyezésben részesültek. A vármegye terih letón 17 szegónymenház (ápolda) áll fenn, melyekben 390 szegény részesül ellátásban és eltartásukra a községek 54034 K 43 fillért költöttek. Esetenkénti, vagy rendszeres pénz ós kenyér segélyben részesült 1402 szegény, ezek segélyezésére 60434 K 52 fillért adtak Csaba és a katonai beszállásolás. , Mi van a szálláspénzzel. Hát a 90 katonai pokróccal? A mult év őszén nagyon büszkék voltak a csabaiak arra, hogy az Aradós Csanádmegyében lefolytatott hadgyakorlat alkalmával Csaba vo.t az dálkozva látta, hogy egyedül van. Se az ura, se Jocó . . . hogy lehet az ? Kiment az utcára körülnézni. Ép akkor mentek a munkások a bányába. Minthogy magyarul nem tudott, a magyar munkásokat nem tudta megszólítani. Egészen felragyogott a szeme, mikor a horvát mukásokat, kiket nagyrészt ismert, jönni látta. Lehettek vagy huszonötén. Köszöntötte őket horvátul. Azok elképedve állottak meg. — Nem láttátok az uramat ? — kérdezte az asszony ? Az öreg Hrabirovics szólalt meg a félkörben álló munkások közül: — Mikor jöttél ide Marinka? — kérdezte. — Az éjjel a hajón. — Senkivel sem beszéltél azóta ? — De igen, a Jocóval. — Nem tudakoltad tőle az uradat ? — Persze, hogy tudakoltam. — És mit mondott a Jocó ? — Hogy mit mondott ? . . . Magam sem tudom már, mert nagyon álmos voltam. ... De mintha valami olyast mondott volna, hogy a korcsmában i&zik . . . Vagy talán nem is ő mondta . . . Mondom, nagyon álmos voltam. Visszafojtott, de igy is fenyegelő morgás hallatszott. Az egyik munkás káromkodva emelte csákányát. — És hol aludt a Jocó ? - kérdezte Hrabirovics sötét, komor tekintettel. Az asszony vállat vont. — Nem tudom én, azóta se láttam . . . mert én mindjárt elaludtam . . . Da beszéljetek, mi Van az urammal ? Hol jár ? Hrabirovics nagy csönd között meg-megbicsakló hangon válaszolt: — Marinka jó lélek, nagy szomorúságot mondok mostan. Nínc3 már neked urad, meghalt szegény, el is te- I metíük. Az asszony szóttárta karját, levegő után kapkodott és egy nagy sóhajtással összeomlott. Ugy kellett fellocsolni ós még egyszer elmondani, hogy mi törtónt. Aztán elvezették az alig néhány száz lépésre eső temetőbe, a frissen hantolt sirhoz, honnan keserves jajgatása még órák múlva is hallatszott. A horvát munkások ott hagyták ós mentek a bányába. Útközben sokszor megállottak és heves, vad gesztusok között tárgyaltak valamit. Egy rettenetes alávaló gyanú támadt valakiben ós azt beleszuggerálta a többibe. A gyanú az volt, hogy Jocó szándékosan hallgatta el Miklós halálát. Csak azért, hogy az éjszakát egyedül tölthesse az asszonnyal. Hihetetlen, borzalmas ós kegyetlen gyanú. Egyenként talán mindegyik felháborodással utasította volna vissza, de együtt, tömegben elfogadták. Mert a tömeg mindig kegyetlenebb az egyes embernél. Most is az ingerültség első fellobbanásában meghozták az ítéletet: — Agyon kell ütni! El kell pusztítani. Az ilyen embernek nem szabad élni! Maga az öreg Hrabirovics is leadta a vótumát. Ugy határoztak, hogy még az nap megölik. A végrehajtás módjára is megegyeztek : lelökik a magas sziklafalról, mikor a dinamitnak lyukat fur a negyven méteres mélységbe. Kettenhárman is vállalkoztak arra, hogy mögéje kerülnek ós lelökik. Szerencsére, akadt egy jobb érzésű horvát munkás, ki elmaradt a többitől és megleste Jocót, hogy közölje vele az ellene készülő merényletet. — Eredj — mondotta Jóéinak — szedd össze a holmidat és utazzál el a déli hajóval, különben nem éred meg az estét. — Miért? — kérdezte Jocó inkább csodálkozva, mint megfélemlítve. A munkás elmondott mindent. — És most eredj Jocó, eredj ! — Megyek — mondotta Jocó holt; sápadtan, villogó szemekkel. És elindult a bánya felé. Sietve ment, mintha a föld égett volna a talpa alatt. Lihegve ért a bányába ós ott felkapott egy heverő csákányt. A horvát munkások egy csoportba állo'.tak még, nem kezdték meg a munkát. Jocó a dühtől rekedten ordított reájuk: — Ti kutyák, ti disznók ! Az én vérem kell nektek ? Ehun van, vegyétek ! Hát jöjjön ide, akinek jobb dolga nincs. Ne hátulról kerüljön hozzám, hanem élőiről! Egyikötök se mozdul, ti kutyák, disznók! Habzott a szája a dühtől. A munkások mogorván, de mozdu'atlanul nézték. Jocó folytatta : — Azt hittétek rólam, hogy . . . Összerázkódott és felemelte a C3ákányt. — Kimondani is restellem ... De ti nem szógyeltótek a szájatokra venni . . . verjen meg az isten érte ! És még hirbe keverni egy szegény asszonyt, kit az Isten ugy meglátogatott, ki most is ott jajgat az ura sírján . .. Még egyszer mondom, kutyák, disznók vagytok ! Annál is alábbvaiók! Pfuj! Feléjük köpött ós eldobta a csákányt. Aztán nagy igazságának érzetében önkónytelen móltósággal mellén keresztbe fonta a karját. — Elmegyek innen, el! Nem azért, mintha félnék tőletek, hanem azért, mert utállak benneteket. Utállak, titeket, ti disznók! — Nono Jocó — szólalt meg Hra birovics engesztelően. Téged is l te vén kutya! Megfordult és elment. Sohase látták többet. északi hadsereg középpontja, itt lakott Meixner, a temesvári VII. hadtest pa

j rancsnoka, egy csomó magyarországi katonatiszttel egyetemben. Volt itt mindenféle katona az ulánustól a honvédig. A mamókák, meg az apókák szívesen adtak szállást a katonáknak. A szegény, agyonhajszolt fáradt fiuk nem panaszkodhattak a csabaiak vendégszeretete miatt. Egyik-másik 15-20 katonának is adott szállást. Azonban néhányan üzletet csináltak a dologból. De csabai tervez, a katonaügyi esküdt végez. Az atyafiak még most se kaptak egyetlen fillért sem a katonákért. Pedig nem a vármegyén múlik. Annak kell tudniillik az ilyesmikért fizetni a katonabeszállásolási alapból. A megye kész volna most is kielégíteni a háztulajdonosokat, ha a dolog rendben volna. Az ám a bökkenő, hogy nincsen rendben, nem íudják a számadást elkószi'ani. Foglalkozott pedig már a zavaros üggyel a képviselőtestület ós a megyei számvevőség is, de hiába, még mindig nagy a zavar, még mindig nincsen rend és remény sincs arra, hogy valamikor a szálláspénz kérdése kielégítő megoldást fog nyerni. A nagy katonajárás idején Korosy főjegyző épen szabadságon volt, tehát a katonai elszállásolás összes terhe helyettesére ós Darabos János esküdtre hárult. Darabos pártelnök is, jó ember is, de bizony az elszállásolás ellenőrzését meglehetősen ügyetlenül csinálta. Gyakorlata egyáltalában nem volt és igy nem lehetett tőle kívánni valami mintaszerű kezelését az elszállásolásnak. Már akkor zűrzavar volt. Darabos nem tudta, hogy egyik-másik háznál hány katona volt elszállásolva és hány na'ig. Neki utasítania kellett volna a lakosságot arra, hogy a katonáktól, vagy legalább is a?ok vezetőjétől elismervényeket szedjenek az eltöltött napokról. Ak, kor nem lett volna semmi fennakadás és a szállásadók már régen el is költötték volna a katonákért kapott pénzt. Ez azonban nem történt meg. És mikor vége volt a hadgyakorlatnak, meg a nagy katonajárásnak, mindjárt mutatkoztak a zűrzavar káros következményei. Darabos esküdt nem volt képes a kimutatást alaposan elkészíteni. A háztulajdonosok tetszés szerinti számokat mondottak be ós emiatt olyan horribilis végösszeg jött ki, hogy annál többre talán még háború alkalmával sem rúgott volna. A számadás tehát helytelen vol'. Átnézték, simogatták, redukálták sokan, közöttük szakemberek is, de a végeredmény csak az lett, hogy másik összeírást kell helyette csinálni. Ez a második is elkészült, a kerületi esküdtek hosszú, nagy munkájával, de szintén hatalmas végösszegű, mindössze 3-400 koronával még több jött ki, mint az első összeírásnál. Hogy most már mi lesz a katonák szállás-pénzével, megkapja-e végre-valahára a lakosság, az a jövő titka. Ha sikerül a második számadást is agybafőbe redukálni, akkor talán nemsokára ütni fogja a markukat az a néhány korona, de ha nem sikerül redukálni jól, akkor várhatnak egy jó darabig — talán egy másik nagygyafeor!alig. De a katonajárásnak, illetve a hadilétszám felemelésnek is káros következménye lett. Volt azzal baj elég. És e másik bajnak is csudálatosképen szintén Darabos János, a legpechesebb katonai esküdt figyelmetlensége ós járatlansága az oka. Amikor a balkáni háború miatt behívták a tartalékos katonákat, nagy szükség volt pokrócokra. A kaszárnyában ugyanis nem fórt el a legénység, megtömték tehát velük a barakkokat. Nagy szükség volt, különösen mikor hidegedni kezdett az idő, a pokrócokra. Kórt és kapott is a község 1000 darab pokrócot az aradi vár felszerelési raktárából. Mikor a rakomány megérkezett a csabai állomásra, Darabos János elment a kirakáshoz, de azt hitte, hogy néki fölösleges végig ott lenni, reá nincsen szükség. Katonák rakták ki a pokrócokat egy altiszt vezetése alatt. Nem ellenőrizte őket végig