Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-18 / 39. szám

Békéscsaba, 19 3. XL-lk évfolyam. 39-ik szám. Vasárnap, május 18. BEEESME6YEI EOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem: részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vic za. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lebet évnegyeden bellii la. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GUX.YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SSISTKLSZKV JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szAra 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 üliér. revíziója. Békéscsaba, május 14. A mezőgazdasági vámvédelem, melyet a legutóbb megkötött kereskedelmi szerződések biztosítanak, nem csupán egy-két embert érdekel, hanem az egész nemzetet, de leginkább érdekli azonban a nemzet zömét alkotó földmivelő népet. A nemzet hozzájárulásával törvényesítették ezeket a szerződéseket, a nemzet igazi képviselete, a törvényhozás szavazta azokat meg, azokon tehát változtatni a kereskedelmi kamarák, bankdirektorok egyoldalú óhajtására vagy a budapesti utca hangosszavu urainak kívánságára nem lehet. Csakis akkor szabad azokon változtatni, ha a nemzet, vagy annak törvényhozása azt ugy kivánja. Megszavaztatni ebben a kérdésben a nemzetet nagyon bajos volna, de viszont a mostani törvényhozás döntés alá bocsátani a balkán kereskedelmi szerződések revíziójának a kérdését, nem volna méltányos. A. mostani törvényhozásnak más feladatai vannak és más célok megvalósítása érdekében ült össze az akkori törvényhozás, amely a kereskedelmi szerződések törvénybe iktatásával foglalkozott s annak minden egyes tagja már megalakulás előtt tudatában volt annak, hogy neki vám és kereskedelmi szerződésekkel foglalkoznia kell és a nemzet e törvényhozás tagjainak nagy többségét azzal a kimondott céllal választotta meg képviselővé, hogy a kereskedelmi szerződéseket a nemzet igényeinek megfelelően fogja megköttetni és törvénybe iktatni. Világos ebből, hogy ha a balkán kereskedelmi szerződések dolgában mindenáron a törvényhozás döntését kívánják provokálni, — amelyet mi is elfogadunk a nemzet döntését — akkor fel kell oszlatni a képviselőházat s uj választásokat kell elrendelni, amely választások képviselőjelöltjeinek már programmbeszédjük alkalmával nyilatkozniok kell, vajon akarják-e a mezőgazdasági vámvédelemnek, a nemzeti termelés védelmének, olyfajta megcsorbítását, mint azok akarják, akik a balkán szerződések revíziójának ürügye alatt a keleti államoknak akarnak a magyar mezőgazdaság rovására engedményeket adni. Ugy van, ugy; ebben a| nemzetre nézve olyannyira életbevágó kérdésében nyilatkozzék, döntsön maga a nemzet. Ettől a döntéstől azonban éppen azok fáznak legjobban, akik a balkán szerződések revíziójának az ügyét felvetették, mert ők tudják leginkább, hogy Budapest még nem egész Magyarország, a budapesti bankdirektorokból alakult úgynevezett vámpolitikai központ véleménye nem azonos az ország választó közönségének a véleményével. A nemzet döntését provokálni ilymódon tehát igen bajos lesz, de azok, akik kezdettéMogva * legmerevebben ellene szegültek a vámvédelem csorbításának, legközelebb módot fognak találni arra, hogy a nemzet megnyilatkozhassál ebben a fontos kérdésben. Ezt a dolgot különben nagyon jól tudják a mostani törvényhozás tagjai is és mi elfogadnók a mostani törvényhozás döntését is a mezőgazdasági vámvédelem dolgában, csak attól félünk, hogy a mostani törvényhozás nagyon könnyen alárendeli akaratát a külpolitikának s igy megeshetik, hogy ebben a kizárólagosan belső gazdasági kérdésben a külpolitika szájize szerint foglal állást, amelyről már is | bebizonyosodott, hogy fontos, bennün' ket érdeklő gazdasági kérdéseket álí do/. fel olyan külső dolgokért, ami i iránt a nemzet teljesen közömbös. A ' nemzetet közelről érdeklő kérdésben tehát feltétlenül a nemzetnek kell döntenie. Az első döntés egyelőre gazdagyülésen lesz, ennek a döntésnek lesz j olyan ereje, hogy jövőben sem fog! nak érdeke ellen cselekedni. Békésvármegye közgyűlése. Az alispáni jelentés. Mint már megírtuk, Békésvármegye törvényhatósági bizottsága e hónap 28 án szerdán fogja tartani közgyűlését. A tárgysorozat, amely körülbelül 150 ügyet foglal magában, most készül a vármegyeházán. Annak egyik legérdekesebb pontja lesz az alispáni jelentés, amely a beérkezett jelentések alapján feltünteti Békésmegye közállapotait, februártól májusig. Az ilyen jelentések mindig tanulságosak és élénken ecsetelik, hogy Békésmegye bizony sok tekintetben elm^adott és hogy sok reformra van még itten szükség. Az alispáni jelentós kapcsán rendesen viták szoklái; a me gyegyülóseken felvetődni. Bizonyosan megtöriónik ez a májusi közgyűlésen ief, amely egyébként nem ígérkezik valami nagyon érdekesnek. Fontosságánál fogva szükségesnek tartjuk az alispáni jelentés legalább kivonatos ismertetését. A jelentés ugyan egész terjedelmében meg fog jelenni a vármegyei hivatalos lapban, de azt a publikumnak nem áll módjában olvasni. Ezért is szükségesnek tartjuk, hogy olvasóinknak ismertessük a jelentést, amelynek fontosabb adatai a következők : Közegészségügy. A közegészségügy a mult év hasonló időszakához viszonyítva, annyiban volt jelentékenyen kedvezőbb, amenynyiben a hevenyfertőző betegségekben történt megbetegedések száma 2063 mai volt kevesebb. Mig ugyanis az 1912. év február hó 1-től egész május hó l-ig terjedő időszaka alatt heveny ragadós bajban beteg lett 1472 egyén és meghalt 119, addig az 1913 február 1 tői máju3 l-ig terjedő időszak alatt heveny ragadós bajban megbetegedett 409 és meghalt 42, vagyis 10 százalók. A heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt uralkodó, mely egymagában valamennyi fertőző bajban történt megbetegedésnek majdnem felét tette. E betegség tömegesen csupán Békés, Mezőberény községekben lépett fel. Lefolyása egészen szelídnek mondható. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, tetemes csökkenést mutatott a kanyaró?, vörhenyes, szamárköhögés, dipthieriás betegek száma, mig a hasihagymáz némi emelkedést tüntet fel. A heveny ragadós bajok tovaterjedésének megakadályozására a lehető hatósági intézkedéseket mindenütt megtették. Az újszülöttek gennyes szemgyulladásának lehető elkerülése végett a belügyminiszter egy uj gyógyszert vett fel a hivatalos gyógyszerek sorába ós ennek kiterjedt használatát rendelte el. Ebből kifolyóan a bábák részletes utasítást nyertek a jelzett szernek mikónTvaló használatáról, a hatósági orvosok pedig a goLdos ellenőrzés gyakorláSürifaSÍ. -Gyógysavóval beoltottak a jelentést magában foglaló időszak alatt 84 diptheiriás egyént, akiü kösül meggyógyult 72, meghau 12, vagyis 14 százalék. A beoltottak a megbetegedetteknek 91 százalékát tették. A vármegyei • közkórhátrói következőképpen emlékszik meg a jelentós: A folyó óv eddig eltelt négy hónapja I alatt 2555 uj beteget vettek az intézetbe 'fel s a mult évről visszamaradtakkal | együtt 3386 beteget ápoltak, 113855 ápo| lási napon. A felvételek száma 106 tal, az ápolási napok 1656 tal volt több, Biiegyei Közlöny tárcája Történetem. Rz én utam: nehéz kálvária; fiz életem : csöndes tragédia : Rmig más gyermek gondtalan, örül, Én gyászt láttam mindig magam körül. Nem volt, mondja: édes gyermekem, Rnyám keblére nem hajlott fejem. Mem álmodtam én édes álmokat, Nem épitettem tündérvárakat. Nem súgta nekem soha senki sem: Szeretlek én imádott kedvesem I Nem volt nekem szerető hitvesem, Nem csüggött gyermek soha keblemen E nagy világon senkim sincs nekem I Ez a pár szó az én történetem. Egyszerű sziv, amellyel leirom, Fájó lelkemben mindig ezt sirom, Grigássy Jánosné. Ne'pitélet. Irta; Zöldi Márton. Delet harangoztak. A nagy kőbánya tölcsóralaku mélyedéséből ágyu3zóra emlékeztető dörgések hallatszottak. Fól percenkint egy-egy dörgés, mely jókora távolságban is megreszkettette a földet. Sziklákat robbantottak a bányában. Ezt a veszedelmes munkát rendszerint délben végzik, mikor a bányászok jó messzire, biztos helyre húzódnak ebédelni. Az óvóintózkedések szí goruak — de a balsors leleményes és a szabályok, utasítások szük résen át is tud magának áldozatokat keríteni. Pünkösd hetében Grubics Miklós horvát bányamunkás volt az áldozat. A dinamit borzalmas feszitő ereje egy mázsás trahit szikladarabot röpített feléje. Egy pillanat alatt szétzúzott mellel, rettenetesen eléktelenítve, holtan terült el a bányát szegélyező puha pázsiton. Halálát — ezt kétségtelenül megállapították — a maga vigyázatlansága okozta. A megszabott időnél néhány perccel előbb hagyta cl a védelmül szolgáló tömör sziklafalat. Társai, barátai, a horvát bányamunkások, a kinos izgalomtól feldúlt arccal állták körül a holttestet. Másnap este csüggedten, elkeseredetten, könnyes szemmel kisérték koporsóját a hegyoldalban fekvő falusi temetőbe. De már előbb, vagyis nyomban a katasztrófa után az öreg Hrabivoric3 Mátyás, a horvát munkások doyenje, szóba hozta, hogy értesíteni kellene levélben az elhunyt feleségét, ki a régi határőrvidék egyik hegyi falujában lakik az édesanyjánál. Erre megszólalt egy fiatal horvát munkás, Jocó, ki lakótársa volt a szerencsétlenül járt Grubics Miklósnak. — Felesleges volna írni, — mondotta — mert a szegény Miklós csak két-három nap előti kapott levelet a feleségétől. Azt irta az asszony a levélben, hogy idejön hozzá. Már bizonyosan utb3n van a boldogtalan. A többiek megilletődve vették tudomásul Jocó értesítését és az öreg Hrabirovic3 fejét csóválta. Káromkodni akart, de elfojtotta indulatát. — Szegény asszony, ha tudná, mire jön — mondotta nála szokatlan elérzékenyüléssel. A temetés után Jocó, az elhunyt volt lakótársa, szomorúan ballagott haza. Fiatal, csontos arcú legény volt, jellegzetes délszláv vonásokkal. Á sürü, merész ivü szemöldök alatt kót tüzes fekete szem villogott. A szemeket most a megilletődés bágyadttá, fátyolossá tette. Ott ült a nyitott ablaknál a kis udvari szobában ós észre sem vette, hogy leszállt az est. Egy darabig belebámult a sötétségbe aztán valami szorongó érzés arra késztette, hogy világot gyújtson . . . Nagyot sóhajtott, mikor imént elhantolt lakótársának árván maradt ágyára esett a ^tekintete. Nem mintha a halálból, akár a magáéból, akár a másóból a kelleténél nagyobb kázust C3inált volna. Da sajnálta az asszonyt, kit gyerekkora óta ismert, kivel ótt a granicsár fa'uban a sziklák között sokat kószált együtt. Sajnálta főleg azért, mert tudta, hogy az ura nagyon szerette és ami ennél az indulatos népnél ritkaság, meg is bec3ülte. Emlékezett, hogy a bányaszerencsétlenség áldozata még a mult héten is menynyit emlegette az asszonyt, hogy kívánta, vajha gyermekük lenne. Igen, ott sóhajtozott azon az ágyon, mely most oly rettenetes üres . . . Épp hogy eltűnődött ezen a gondolaton, mikor az ajtó hirtelen megnyílik ós egy gömbölyű képű, alacsony, barna parasztasszony batyuval a hátán lép be. Addi? nem sióit, nem köszönt, mig a batyut meg nem oldotta a nyakán ós le nem eresztette a padlóra. Jocó az ijedségtől meredt szemmel nézte a belépő asszonyt, kiben felismerte szegény Miklós barátjának feleségét, vagyis tegnap óta özvegyét. Az asszony is megismerte őt. — Te vagy Jocó ? Az ám . . . tudom, hogy együtt laktok, megirta az uram . . . Aztán tántorogva a másik ágyhoz lépett és leroskadt rá. — Jaj, Jocó, ha tudnád, milyen fáradt vagyok, nem érzem semmi tagomat. Negyedik napja, hogy utazom. Igen, négy napja ... Ma C3ütörtök van ugy-e ? Hétfőn indultam hazu'ról. Azóta mindig jövök . . . Alig aludtam valamit . . . O'.yan álmos vagyok, hogy majd leragad a szemem . . . " Felemelte a kimerültségtől lecsüggő fejét és körülnézett. — Hát az uram hol van ? — kérdezte nagyot ásítozva. Jocó erre a kérdésre hátra tántorodott Az asszony nem vette észre és folytatta: — Bizonyosan a korcsmában van ? Nem baj, majd előkerül, de én már nem birom, Jocó. Jaj, a derekam, jaj a hátam! . . . Ugy-e ez az uram nyo3zolyája ? Jocó igent bólintott. — Nohát akkor végigdőlök ós alszom egyet. Uram teremtőm, soha ilyen fárad nem voltam. Jócakát Jocó 1 Mondd meg az uramnak, hogy ne költsön fel. Bágyadtan mosolygott és ruhástul végigdőlt az ágyon. El is aludt nyomban. A horvát bányamunkás zavartan, tanácstalanul borzongva meredt reá . .. Kétségtelen volt előtte, hogy ez a szegény teremtés nem tudja, hogy milyen csapás érte . . . Most érkezett a hajóról*. . . Könnyű volt idetalálni, minthogy tavaly már járt itt egyszer . . . Jocó kót tenyerébe szorította fejéi ós gondlkozott, hogy mit tegyen. Semmit . . . Érezte, hogy nincs ereje megmondani ennek a szerencsétlen, holtfáradt asszonynak a rettenetes hirt. De hát minek is ? Csak sima reggelig . . , És hát nem ér rá reggel megtudni? Még egyszer ránézett az alvó aszszonyra, eloltotta a lámpát ós halkan, lábujjhegyen kiosont a szobából. A: üresen álló istállóba ment és lefeküdt Hajnal öt óra táján a fiatal asszony jó, üdítő álom után fölébredt ós cso-