Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-15 / 38. szám

2 BÉKÉSSMEGfYEI KÖZLÍNl Békéscsaba, 1913 május 11. v á t h Béla az államépitészeti hivatal főnöke, H e c k s Miksa törvényhatósági állatorvos, Holló György gazdasági felügyelő, gróf Wenckheim Dénes, B e 1 i c e y Géza, D o m b y Lajos, dr. Ladics László, M o r v a y Mihály, Varságh Bála és dr. Török Gábor bizottsági tagok. Id. K é r y Gyula főispán a megje­lentek üdvözlése után az ülést meg­nyitván, dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző felolvasta a vármegye mult havi köz­állapotairólszóló alispáni jelentést, mely­nek fontosabb adatai a következők : Személybiztonság ellenes cselek­mény 19 esetb8D fordult elő. Volt 6 ve rekedés, 1 könnyű, 2 súlyos testisértés. Történt 6 öngyilkosság, 1 öngyilkossági kísérlet, előfordult 2 súlyos ós 1 halá­los baleset. A vagyonbiztonság 48 eset­ben lett megzavarva, móg pedig 24 lo­pással, 2 betörés által és 22 tűzesettel. Április hó első felében az időjárás hű­vösre fordult, 12-től 15 ig fagy volt ha­vazással. A fagy ós havazás a barack, meggy, cseresznye és dióban mintegy 20—30% kárt okozott, sző őkben a kár 10%-ra tehető. Őszi ós tavaszi vetések­ben a fagy és havazás számbavehető kárt nem okozott, lucerna és lóherében, továbbá a korán elvetett répában a kár 10%-ra tehető. Legelők szépen fejlőd­nek, fünövós kielégítő, a már kihajtott állatok elegendő táplálékot találnak a legelőkön. Cselédviszonyok rosszak, — a napszámbérek közepesek 1'50—3 50 K. Soós István öcsödí főjegyző nyug­díjaztatásával megüresedett öcsödí fő­jegyzőiállásra Goiián Lajos II od jegyző, a II od jegyzői állásra Harza Ferenc Ill-ad jegyző, a Ill-ad jegyzői állásra Papp Zoltán lett megválasztva. A Such István elhalálozása folytán megürese­dett körösladányi közs. főjegyzői állásra Horváth Gyula szeghalmi főjegyzőt, a Kalandra Gyula elhalálozása folytán megüresedett segédjegyzői állásra pedig Kielgaszt Konrád lett megválasztva. A f yomai járás főszolgabirája Korcsok ános endrődi jegyzőt kötelességének hanyag teljesítéséért 10 korona rend­birsággal sújtotta. A szarvasi járás fő­szolgabirája közmunkatartozás le nem rovása miatt Szarvason 120, Kondoro­son 126 egyént karhatalmilag vezette­tett elő, azonban kevés sikerrel, mert a munkások legnagyobb része megszökött. A jelentős meghallgatása és tudo­másul vétele után H e c k s Miksa tör­vényhatósági állatorvos terjesztette elő az állategészségügyi viszonyokról szóló jelentését, mely szerint áprilisban keve­sebb állatbetegség fordult elő, mint a mult év megfelelő időszakában. A jelen­tés tudomásul szolgált. Dr. D a i m e 1 Sándor felolvasta a földmivelésügyi miniszternek a Körösök hajózhatóvá tótele ügyében a bizott­sághoz intézett ós általunk már ismer­tetett leiratát, mely örvendetes tudomá­sul szolgált. Móg egy másik földmivelésügyi miniszteri leirat is került a bizottság szine elé. Ebben a leiratban figyelmez­teti a bizottságot, illetve a vármegyét, hogy ha valamelyik hatósági állatorvos ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, a vád anyagát mindig közölni kell az állatorvossal hivatalosan, hogy az a vé­dekezésre előkészülhessen. Ezt a leiratot is tudomásul vette a bizottság. Mikler Sándor tanfelügyelő elő­terjesztései során ismét szerepelt Cza­bán Soma nagyszénási tanitó fegyelmi ügye, aki tudvalevőteg szocialista izga­tással van vádolva. Czabán a mult hó­napban azzal a fenyegetéssel követelte a tanfelügyelőtől á feljelentés szósze­rinti közlését, hogy ha nem adja ki, fővárosi lapokban fogja meghurcolni. A bizottság a levelet, mint súlyosbító dokumentumot, a mult havi ülésen a fegyelmi iratokhoz csatolta. Most Cza­bán magához a bizottsághoz folyamo­dott ós kérte a feljelentés hivatalos má solatának kiadását. A tanfelügyelő a kérelem elutasítását javasolta, azzal az indokolással, hogy az egész ügy a fe gyelini választmány elé tartozik ós Cza­bánnak ott kell előadnia kifogásait a feljelentés ki nem adása ellen. A bi­zottság a tanfelügyelői javaslatot elfo­gadta. Dr. Z ö 1 d y János tiszti főorvos jelentése szerint a vármegye mult havi közegészségügyi viszonyai kielégítők voltak, mert a heveny ragadós megbe­tegedések igen kevés számmal fordultak elő ós nem is volt végzetes kimenetelű a lefolyásuk. Tudomásul szolgált. Dr. T a n k ó Károly pusztaföldvári községi orvos a legmagasabb, 1200 ko­rona személyi pótlók engedélyezését kérte a belügyminisztertől, arra való hivatkozással, hogy fizetése kevés, jöve­delme a lakosság szegénysége miatt csekély és igy nehéz a megélhetése. Már a mult közgyűlésen is foglalkozott e méltányos kérelemmel a közigazgatási bizottság, de akkor a tiszti főorvos javaslatára, kellő felszarelés céljából, visszaadta az orosházi járás főszolga­bírójának. Most már kellőképpan fel víyi szerelve a kérvény, amelyet a bi­zottság meleg pártolással terjeszt fel a belügyminiszterhez, ugyancsak a tiszli főorvos javaslatára. Ugyancsak dr. Z ö 1 d y János tiszti főorvos terjesztette elő a vármegyei közkórház 1914. évi, lapunkban már Szintén ismertetett költségvetését, mely vita nélkül tudomásul szolgált. A gyulai József-szanatórium szenny­vizének fertőtlenítése miatt pár évvel ezelőtt sok kellemetlensé volt. A ható­ság feltótlenül szükségesnek tartotta a szennyvíz chlormószszel való fertőtle­nítését, mert a vizben levő bacillusok a Fekete-Körös vizét megfertőzik. A sza­natórium vezetősége ezzel szemben azt vitatta, hogy a szennyvíz nem tartal­maz egészségre ártalmas bacillusokat, tehát a költséges fertőtlenítés fölösleges. Döntés céljából a vitás ügy a belügy­miniszter eló került, akinek nagysokára, csak most érkezett le a döntése, olyan értelemben, hogy szennyvíz fertőtlení­tésére nincsen szükség. Zádor Mór pónzügyigazgató je­lentése szerint a folyó évre előirányzott 2.326,993 korona adóból a mult hónap végéig 1.026,224 korona folyt be. Áp­rilis mindössze 72,680 koronát hozott az állam konyhájára, vagyis 629 koro­nával kevesebbet, mint a mult óv meg­felelő időszakában. Hadmentességi adó­ban 2477 korona folyt be. Fogyasztási adóban 44,522, szeszadóban 130,000 dohányért pedig 158,000 koronát fizet­tek az államnak a békésmegyei magya­rok. A pénzügyigazgató ilyen értelmű jelentésót a bizottság tudomásul vette. A mult havi ülésen vita merült fel akörül, hogy az uj adótörvény életbe­léptetésének elhalasztásával a vármegyei adóügyi bizottságok működése is elodá­zást nyert-e, vagy sem? A pénzügy­igazgató most jelentette, hogy a bizott­ságoknak müködoiök kell a jelenleg érvényben levő adótörvény alapján is. Egy békési esetből kifolyólag dr. Török Gábor szóvá tette azt a hely­telen eljárást, anelyet a hatóságok az adóvégrehajtás körül tanúsítanák. Ha körültekintőbben járnának el, akkor nem volna szükség annyi végrehajtásra. Békésen is egy elsőrargu szabómester ellen akarnak végrehajtást vezetni, pedig az négyszerannyi adó fizetésére is ké­pes. Felkéri a pénzügyigazgatót, hogy tartson vizsgálatot, nem adott-e az elöl­járóság a valóságnak r eg nem felelő jelentést arról a szabómesterről ? Zádor Mór: A pénzügyigazgató­ság nem kételkedhetik az elöljáróság által közölt adatokban, bár tudja, hogy sok esetben felületesen járnak el. Ha igaz, amiket dr. Török Gábor előadott, — amihez különben kétség nem fér, — akkor a községi elöljáróság nagy mu lasztást követett el és fegyelmi eljárást érdemel. Dr. Török Gábor: Gyakran ta­pasztalta, hogy az elő'járóságok olyan adókat javasolnak törlésre, amelyeket be lehetne hajtani. A jelen eset nem olyan. Épen ezért, elégségesnek tartaná, ha a pSnzügyigazgató C3ak a ssját ha­tásköréban vizsgálná meg a felületes eljárást. Zádor Mór pénzügyigazgató ki­jelentette, hogy erre kész, tájékozódni fog és a tájékozódás eredményéről annak idején jelentést fog tenni. A többi jelentós fontosabb, köz­érdekű adatokat nem tartalmazott. A Munkásbiztositó pénztár székhely kérdése. Viharos közgyűlés. A többség Csaba mellett foglalt ­állást. Az az ujabb akció, amelyet — ter­mészetesen a gyulaiak kivételével — az egész vármegye munkáltatói és mun­kásai indítottak a kerületi pénztár szék­helyének Gyuláról Csabára való áthe­lyezése érdekében : pünkösd hétfőjén viharos közgyűlést provokált. A vár­megye minden részéből nagy számmal lás benne, néhány könytől elmosódott szó, hála és köszönet a jó bánásmódért és szerény utasítás, hogy a ládáját egy nagynénje címére küldjék, mert az ő holléte rejtóly marad. A katona csúnyán le volt főzve, senkise szólt, de mindenki gyanított valamit, palástolhatatlan szemrehányás érte a néma tekintetekből, kárhoztatás, amiért vandál módon elűzte a szőke leányt, aki föláldozta minden anyagi előnyét: a jó fizetést, a pompás ellátást, a családias, megbecsülő bánásmódot, mindent, amit a tisztességes kenyér nyújtott és elmenekült beteg szívvel, zavaros álmokkal, fölzaklatott lélekkel, elment harcouii az Élettel, szembeszál­lani a vésszel, mint egy szép, fehér viharmadár. Pedig a hadnagy szive ezúttal iga­zán sebekből vérzett. Kutatott a kis tündér után sokáig, eredmény nélkül, de nem lankadó bizalommal, mignom most a Sors, mintha jelét akarná adni annak, hogy szándékai vannak velők, uj állomáshelyén egymás útjába vezérli őket. Hja! a Sors könyörtelen! A Sors­nak komédia kell, köny, sóhaj, fájdalom, küzdelmes harca az erónynek ós bűnnek ! — Dehát miként került ide ? — kérdezte végre fönnhangon ós türel­metlen kíváncsiságtól csengett a hangja. Mártha lezárta egy pillanatra a sze­mét és mintha nézne vissza, álmodozva felelt: — Az eredes beteg, anyátlan kis leánya mellett találtam meleg otthont, élete utolsó percéig vele voltam ós ugy ápoltam, ugy szerettem, mintha csak sajátom lett volna. Akkor vágyódtam először azután, hogy egyszer nekem is gyermekem legyen, akit szenvedélyes szivem minden érzésével szerethessek — és a jó Isten meghallgatott. — Ha megengedi, elmegyek egyet­lenegyszer magukhoz, hogy a kisleányát láthassam — mondta elfogódva a ka­tona. — Igazán kíváncsi vagyok, ha­sonlit-e magára ? — Nem! nem hasonlít, susogta az asszony és lágyan elmosolyodott, a köd szótfoszlott, ez már napsütés volt, ez volt a legkedvesebb témája a világon! Az apja nyilt, értelmes szemét örökölte, az apja bátor homlokát, a haja is olyan sötétbarna ós az állának is olyan ne­mes a metszése . . . — Da hiszen ez egész dicshimnusz, — feddte meg a férfi leküzdhetlen fél­tékenységgel. — Mikor szabad elmen­nem ? Mikor fogad ? — Én egyáltalán nem fogadom magát, pedig el kell jönnie hozzánk, móg ha nem is akarna, de ón nem leszek otthon, — tagolta az asszony félreérthetetlenül elutasító hangsúllyal — nekünk el kell bucsuznunk most a múlttól és a jelentől is, de igy már sokkal könnyebb lesz, hogy beszéltünk egyszer. A varázslat fölszabadult, nem olyan misztikus, nem olyan lenyűgöző, nem olyan állomszerü. Az én hősies ellentállásom megviselte az idegeimet, aláásta a kedélyemet, egészségemet, az éjszakáim nyugalmát, egész könytengert sírtak a szemeim, a szivem nem akart lecsillapodni, de mindez nem drága ár azért, hogy attól a vógzetes ballé­péstől megmenekültem. Mi is volnék ón most magának ? egy átcsókolt éj­szaka homályos emléke és mi vagyok ma? egy elérhetetlen fehér álom. Ádja a kezét. Isten önnel Dénes! A sétány jobboldaláról kardceörte­tés hallatszott, az asszony hirtelen előre sietett néhány lépést, hogy teljesen el­szakadjon társától, aki állva maradt a tulipán-rondó előtt. És onnan nézte, hogy az a három katonatiszt, akik az asszony eló kerültek, milyen tisztelet­teljes grandezzával köszöntik Márthát, hogyan tiporják egymást, hogy az ol­dala mellett járhassanak, de a meglepe­tése csak akkor érte el a tetőfokát, mikor az egyik főhadnagy hozzálépett és móg mielőtt eszmélhetett volna, Mártha eló cipelte. — Engedje meg, móltóságos asz­szony, hogy tegnap érkezett bajtársun­kat : vezeki Vezeky Dénest bemutassam, amint látni tetszett, ugy elmerengett a tulipánok nyi ásán, hogy a mi szép ezredesnénk észrevétlenül eljöhetett mellette. Mártha idegenül kezet nyuj'olt, de az arca szint váltott ezalatt ós hogy kinos zavarában mondjon valamit, hal kan rebegte: — Talán valakire gondolt, aki messze van tőle, talán visszavágyik a régi állomáshelyére ? Vezóky Dénes kifakadt: — Megfojt itt a levegő, ideges va­gyok, beteg vagyok móg, egy évek előtt törtónt balesetem maradványa ez a kedólyzavar, csak el innen ! . . . A katonafiuk tréfásan biztatták: — Itt a mi bájos protektorunk, ha szabadság, áthelyezés vagy bizonyos apróbb büntetések enyhítését reméljük, amilyen kuruc az öreg velünk szemben, olyan lágy viasz a móltóságos asszony kezeiben. Mártha szelíden bólintott : — Számithat a közbenjárásomra i főhadnagy ur — és sietve elbúcsúzott a kis csoporttól, hogy ne lássák meg­! vonagló ajkát. jelentek meg a csak nemrég választott közgyűlési kiküldöttek, hogy Csaba mel­lett foglaljanak állást. Mint már több ízben kifejtettük, ugy a munkáltatóknak, mint a biztosított munkásoknak is ér­dekében áll, hogy a pénztár székhelye Csabán, a vármegye gazdasági és köz­lekedési gócpontjában legyen. Dacára annak, hogy a gyulai kiküldöttek teljes számban felvonultak, a közgyűlés több­sége hosszú, szenvedélyes vita után a pénztárnak Csabára való áthelyezése mellett foglalt állást. Most már Csabán és a vármegye legnagyobb részén áll, hogy ennek a határozatnak érvényt is szerezzen. Fenn, a Munkásbiztositó Hi­vatalban és a kereskedelmi minisztérium­ban kell elkövetni mindent arra, hogy a pénztár áthelyezése ténynyó váljék. Csaba, mint már megírtuk, áldozatoktól sem riad vissza, csakhogy a pénztár Csabára kerüljön. A terjedelmes és viharos viták miatt különben a közgyűlés az egész napot igénybe vette. Csak este 7 óra­kor lett vége, akkor utazhattak el a vidéki kiküldöttek. A nevezetes napról az alábbi tudó­sításban számolunk be: A mindenfelől nagy számmal össze­gyülekezett kiküldöttek a közgyűlést megelőzőleg értekezletet tartottak. A munkáltatók a Polgári Körben, a mun­kások padig a Göndöcskerti pavillon­ban. A két értekezleten a gyulaiak mindenképen igyekeztek kapacitálni a kikü'dötteket, hogy ne firtassák az át­helyezés kérdését, hagyják meg a pénz­tár székhelyét Gyulának. A kapacitálás azonban eredménytelen maradt. D ^lelőtt 10 órakor a városháza köz­gyűlési tirrne zsúfolásig megtelt kikül­döttekkel. D u n d 1 e r Károly elnök nyitotta meg a közgyűlést, amelynek eíső tárgya a kiküldöttek igazolása volt. Összesen 83 munkáltatót és 91 biztosí­tottat igazoltak. Vita merült fel Wag­ner József és D o b a y Ferenc igazo­lása körül. Az elnökség azt javasolta, hogy a közgyűlés igazolja mindakettőt. Budai János (Csaba) kifogást emel Dobay Ferenc igazolása ellen, mert ő gyárosnak van bejelentve a képkeret­lécgyár részéről, pedig nyomdász. Felkiáltások: Wagner ellen mért nincs kifogása? Budai: Mert Wagner téglagyáros, tehát lehet kikü'dött a gyári csoportban. A közgyűlés igazolta mind a kettőt. H a d a b á s János (Csaba) ötven aláírással olyan értelmű beadványt in­tézett a közgyűléshez, hogy az áthelye­zésre vonatkozó indítványt a székház­építéssel kapcsolatosan tárgyalja, mivel a kettő összefügg. Martos Manó igazgató pártoló felszólalása után a közgyűlés ehhez hozzájárult. F a c s i n a i Dezső és társai az alapszabályok első paragrafusát módo­sító indítványt nyújtottak be. Az igaz­gatóság azt javasolta, hogy a közgyűlés ne foglalkozzék az inditványnyal, mivel nincs meg a kívánt tíz aláírás. Budai János megtámadja az igaz­gatót, hogy ő telefonon kért tőle erre vonatkozólag felvilágosítást és akkor azt mondotta, hogy elég egy aláírás is. Nagy zúgás támadt erre. Martos Manó tagadja, hogy va­lamikor erről beszélt Budaival. E felszólalások után a közgyűlés nem vette tárgyalás alá Facsinai indít­ványát. A kerületi pénztár mult évi záró­számadásáról szóló jelentést, melyet lapunkban már ismertettünk, a köz­gyűlés tudomásulvette és a felment­vónyt ugy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak megadta. Ugyancsak elfogadta a közgyűlés a pénztár 1914. évre szóló költségvetését is, kimondván, hogy a szolgák fizetés­emelését a kisebb tisztviselők fizetés­rendezését és a pénztári személyzet ! szaporítását az uj igazgatóságra bizza. E határozat meghozatala után az idő előrehaladottságara való tekintettel az elnök a közgyűlés folytatását dél­után 2 órára halasztotta. A délutáni vihar. D u n d 1 e r Károly elnök délután 2 órakor a közgyűlést megnyitván, be­jelentette, hogy a gyulai kiküldöttek ügyrendi indítványt nyújtottak be, mely­ben kérik, hogy a közgyűlés előgzör a választásokat ejtse meg ós csak azután foglalkozzék a szókhely kérdésével. Nagy kavarodás támadt e bejelen­tésre. A vidékiek izgatottan kiabáltak: — Nem fogadjuk el! — Ki akarnak játszani!

Next

/
Thumbnails
Contents