Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-15 / 38. szám

Békéscsaba, 1

9 3. XL-ik évfolyam. 38-ik szám. Csütörtök, május 15. BÉKÉSMEGTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap es csütörtökön. EliOHIZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 8 kor. USrUctnl bármikor lehel £vneaveden belOl i». Egyes szára ára 12 fillér Felelős szerkesztő: Laptulajdonos; GULYÁS JÓZSEF. ssi^ELgsinr JÓZSEF. európai kultura legrégibb és legszilárdabb bástyáit is ? Ha a háború a kultura ellensége, akkor a gazdasági haladásra nézve is az, mert kétségtelen, hogy a kulturális fejlődésnek ezt a tényezőjét is megakasztja. A termelő lakosság ezreit vonja el foglalkozásuktól, a gazdasági munkától, másfelől pedig rohamos pusztítást idéz elő a termelt értékekben, amelyeknek pótlása ismét hosszú időt igényel. A kultura és a háború küzdelmében azonban az a vigasztaló, hogy hosszú időre számítva a kultura az, amely diadalmaskodik, ugy, hogy a kultura és vele a gazdasági fejlődés feltartózhatatlan diadalutjában a háború mindig csak egy kis épizód marad, mely a kulturális és gazdasági haladást több-kevesebb időre visszaveti ugyan, de hosszabb időn át feltartóztatni nem képes. Az is kétségtelen, hogy az általános evolúcióban a háború nem maradt a régi. A mai háborúk nem az ó- vagy középkor embert és vagyont nem kimélő pusztító háborúi, időtartamuk pedig a harci eszközök tökéletesedése és a technikai igazgatás költségessége mellett jóval rövidebbre van szabva. A mai kultura és a gazdasági élet azonban nem csupán azért ellensége a háborúnak, mert a modern állam és a mai ember felfogásával össze nem egyeztethető. A mai gazdasági munka minél többet igyekszik előállitani és mellette a meglevő értékeket is minél sikeresebben meg akarja oltalmazni; a háború pedig mindezeknek ellent mond. De azonkívül a mai állam a fejlődésnek ana a fokára jutott el, ahol a háború a saját gazdasági fejlődését érezhetően hátráltatja. Arra gondolunk, hogy a kulturában vezető államok szociálpolitikai feladatai óriási arányokban növekednek és óriási arányokban emelkednek a kiadások is, amelyek ezeknek a feladatoknak a megvalósítására szükségesek. E feladatok mellett ugy a fegyveres béke, de még inkább a háború veszedelmes jelenségei és a viszonyoknak alapos vizsgálata meggyőzhet arról, hogy legnagyobb kulturállamokat a saját gazdasági és szociálpolitikai feladataik visszatartják attól, hogy ezen a téren veszedelmes túlzásokra ragadtassák magukat. Ezekre a kulturállamokra tényleg jellemző, hogy józan belátással csakis gyarmati háborúra alkalmasak, olyan háborúra, amelylyel tulajdonképpen a gazdasági és kulturális haladást mozdítják elő. Ebből a szempontból érthető Anglia és Németország megegyezése a, flotta fejlesztése terén, Franciaország felzúdulása a három évi szolgálati idő ellen, mindegyik kulturállamnak csaknem egyöntetű és folytonos gyarmati terjeszkedése. A tény az, hogy a modern kultúrállam éppen a saját gazdasági viszonyaira való tekintettel csupán gyarmati irányban folytatott háborút. És itt nem kell éppen afrikai vagy ázsiai gyarmatokra gondolni, hanem olyan területszerzésre, mely gazdaságilag jelentékenyen elmaradott és ennélfogva a kultúrállam vezetése alatt hatalmas erőkifejtésre képes. Minden más háború kultúrál lamok között csak gazdasági erőveszteségre és ennélfogva a radikális gazdasági pártok felülkerekedésére vezethet, mert ezek a pártok minden ilyen háborút, amely az alsóbb gazdasági osztályok gyöngítésére vezet, igen jól kihasználhatnak. Mindezek a szempontok azonban a modern háború gazdasági kérdéseinek nagy általánosságban való filozofikus megítélésére vonatkoznak. De a konkrét esetekben is a háború, ha elkerülhetetlen, csak ugy képes az elpusztult értékeket pótolni, sőt jelentékenyebb gazdasági fejlődést előidézni, Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Háború és gazdasági élet. Békéscsaba, május 14. A háború viharos szele mind közelebb ér a modern civilizáció és a modern kultura nagy váraihoz. A távoli Kelet és a messzi Dél háborús küzdelmei után ott hangzik a fegyverek zaja, ahol már az összes kulturállamok érdekei találkoznak és ahonnan a modern közlekedés technikájával alig egy-két napi ut vezet a modern kultura és haladás, az emberi szellem lehető legtökéletesebb müvei közé. A régi görög bölcsek tanították, hogy a filozófia a halállal való foglalkozás, de az is kétségtelen, hogy a háború veszedelme a mai kulturembert is filozofálásra készteti. A modern embert, aki a jogrend uralmát a mai jogállamban nagy töké'etességre vitte, gondolkodásra készteti az utóbbi éveknek mind erősebbé váló háborús zaja. Igen, az utóbbi évek háborúinak számos oka volt és valóban elhibázott dolog lenne ezeket a háborúkat általánosítani. De azért érdemes még ma is és talán még inkább, mint valaha, mert folytonosan háborús időkben élünk, elgondolkodni azon, hogy természeti vagy erkölcsi szükségesség-e a háború ? Ez a kérdés, amelylyel minden időkben annyit foglalkoztak az összes népek bölcselői és gondolkodói és amely előtt ma is elgondolkodva állunk. Már gyakorlatibb az a felfogás, amely a kulturát szembeállítja a háborúval és azt állítja, hogy a legutóbbi háborúk mind gyarmati háborúk voltak és magasabb kultura győzelmét- jelentették az alsóbbfoku kultura fölött. Viszont kétségtelen az is, hogy ez az általánosítás is távol jár a valóságtól. Egy bizonyos: az, hogy kultura és háború egymásnak ellentétei és éppen azért féltő aggódással nézzük, hogy a háború terjedő szele képes lesz-e kikezdeni az Mártha. Irta: B. Zalay Masa. Férjhez ment, gyermeke született, jó feleség és jó anya volt ... ós ekkor incselkedni kezdett vele az ördög. Egy délelőtt kisétált a városba boltokat járni — és ahogy keresztülment a néptelen kis ligeten — egy tulipán rondó előtt magas, barna katonatisztet pillantott meg. Alig ért a közelébe, a férfi, mintha delej érintette volna, hirtelen feléje fordult ós noha az asszonynak már ekkor hallhatóan dobogott a szive ós bárha ugy tett, miatha a szeme sötéten el volna fátyolozva, hogy ne lásson, meg kellett állania a hangra, amely fölhajtotta minden vérét az arcába. — Mártha ! Mártha ! nem álmodom ? maga az csakugyan ? Már megragadták a kezét és elborították meleg csókokkal és szinte érezhető volt még a keztyün keresztül is, hogy a férfi ajka remeg a felindulástól. — Eresszen 1 — könyörgött az asz szony. Nedves lett a szeme ós rémült zavart, gyáva, olyan asszonyos pillantású, amiben benne reszke a bűntudat. — Dehogy eresztem ! kiáltotta'jvidáman a katona, dehogy eresztem ! Szökevény volt eltűnt a láthatárról, mintegy pillangó, hirt sem adott többé, a leveleim nem találtak nyomára, a sóhajtásomat még nem hallotta, oh! de csúnyán viselte magát! Nem érdemel irgalmat, meg fogom kinozni, amiért engem meggyötört, halálra fárasztó m a csókjaimmal, összeroppantom az ölelésemmel, Mártha 1 Kicsi szerelmem ! csúf, di cos gyerek 1 Mennyivel szebb lett! nem olyan titokzatos gubó többé, kivirult, megtelt és az izlése is javult, olyan tökéletes, finom a megjelenése, mint egy arisztokrata hölgyé — a sorsa tehát jól megy! És erőszakosan, féltékenyen belevonta karjába az asszony gömbölyű karját minden póz és engedelem nélkül, mint akinek joga van ilyen bizalmaskodáshoz, közben ránézett a tiltakozó, ijedt arcra és nevetett a heves ellenkezésen. — Bocsásson szabadon! — szólt most már követelően és komolyan az asszony, a hangja idegenül, szinte bántóan hatott, noha lassan ellágyult valami emésztő benső sírástól: — Nekem férjem és négy gyermekem van ! Önkótelenül megálltak mindketten és egymásra néztek. Semmi magyarázd szó egy hosszú pillanatig, tört esküvósek emléke tolakodott közéjük, az aszszony karji erőtlenül lesiklott a katona karjáról, a fóifi indulatosan összeharapta a száját, súlyos barázdák támadtak a homlokán, néhányszor végigsimogatta a szemét, — nem ! ez nem volt látomás — és nem volt hullacináció ! ez Mártha csakugyan és mégsem ő többé. Hidegen, halványan szalutáit: — Bocsásson meg, elragadott a viszontlátás öröme. És meghajolt, de nem nyúlt az asszony keze után, már már elfordult, amikor halk, lefojtott, küzködő zokogás, olyan, amilyennek könye nincs, de fájdalmasan eltorzítja a legszebb arcot is — visszatartotta. — Ne igy! ne ilyen ridegen, ne szaggassa össze a mult egyetlen kedves emlékét ilyen hamis közönnyel! — kórlelte az asszony. — Meg kellett mondanom, hogy nem vagyok szabad többé, de azt is meg kell mondanom, hogy a szivemnek semmi köze a házasságomhoz. Nem szerettem és szerelmet ma sem érzek az uram iránt, de annál nagyobbra becsülöm, a kisleányomért pedig minden pillanatban kész vagyok életemet föláldozni, ő az ón oltárképem, kárpótlásom ós védangyalom minden megtóvelyedés ellenében. A katona a messzeségbe nézett, olyan kicsinylő arckifejezéssel, mint akit a megingott hitében nem lehet többé megerősíteni semmiféle asszonyi ékesszólással, emelett érzett valami szégyenletes sajgást a szive táján, amit le akart győzni, de a néma harc sikertelenségének árulója gyanánt két keserű vonás kiült az imént még vidám szájszegletekre. Később a vesztes sértett Önérzetével ós titkos, de ösztönszerű bosszúvágyával szemlélte az elérzékenyült aszszonyt. Határozottabban érdekesebb, elbájolóbb volt most, szenvedő, mélabús arcával, mint annak idején, mikor gondatlan leány módjára vigan átnevette a napokat. Alig néhány röpke óv és lám, egészen regényes a színváltozás. Akkor még bohó hadnagy volt csak, egy rettenhetlen, elszánt urlovas, büszkesége az ezredének, kegyeietje az asszonyoknak, egy viruló, erős, hóditó Páris, a kinek azonban ragyogó karrierjét csaknem derékon törte egy akadályverseny. Nemcsak a testét, de az életkedvét is összetaposta a paripája. Aztán vitték mindenüvé, ahol a I gyógyulás reménye biztatott és igy ke- | Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és a? előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. ha gyarmati jellegű területszerzéssel jár együtt, vagy legalább az illető ország érdekszféráját oly irányban terjeszti ki, hogy azzal az illető államterületnek gazdasági és kulturális fejlődése jár együtt. Még ezek az esetek sem teszik azonban szükségképivé a háborút, mert kétségtelen, hogy sokkalta célszerűbb, ha ez a terjeszkedés és gazdasági haladás a háború elkerülésével is megvalósítható, mert a háború mindig csak hatalmi eszköz marad, amely emberek és értékek pusztulásával van egybekötve. A vármegyei közigazgatásból. A közigazgatási bizottság ülése. Három kivételével a közigazgatási bizottságnak mindenik tagja megjelent a keddi ülésen, amely érdekesnek nem mondható. Az előadók szokásos jelentései nem tartalmaztak fontosabb adatokat és valamennyit vita nélkül fogadta el a bizottság. Örömet keltett a földmivelésügyi miniszter leirata a Körös folyók hajózhatóvá tótele ügyében, amelyet mi már mult csütörtöki számunkban részletesen ismertettünk. E leiratban a közigazgatási bizottság felterjesztésére tudvalevőleg kijelentette a miniszter, hogy egyáltalában nincs szándékában a Körösök hajózhatóvá tételének már megkezdett munkáját teljesen félbehagyni s csak a jelenlegi rossz pénzügyi viszonyok miatt szenvednek a munkálatok egyidőre halasztást. Az ülésről tudósításunk a következő : Jelen voltak id. Kéry Gyula főispán elnöklete alatt: dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Z ö 1 d y János tiszti főorvos, dr, Zöldy Gáza tiszti főügyész, S á r o s s y Gyula árvaszéki elnök, Z á d o r Mór pónzügyigazgató, Mikier Sándor tanfelügyelő, H orrült utókurára a nővére birtokára, ahol fölüdült a kicsi, pajkos unokahugai között és újra hóditó, erős akart lenni, hogy a kis nevelő édes kék szemeit rabul ejtse. Izgalmas fea'and ígérkezett, sok, mohó szerelem, a nevető ajkakról csók lángolt feléje, az aranyszinhajból ingerlő illat áradt, a puha kis kezek benne felejtődtek az ő erősen szorító keskeny kezében, sietve gyógyulni akart hát, idegeskedett'az orvossal, a háznéppel, tűrhetetlen, makacs és majdnem kegyetlen zsarnok volt beteg tehetetlenségében. . . . Végre a vallomás a nagy vadgesztenyefa alatt, ami olyan könnyedén gördült a gyakorlott férfiajkakról és olyan uj, szédítő, boldogító volt a kis nevelőnő szivének, hogy sirt, nevetett és fullasztó csókok között hallgatta a mámoros badarságokat két szív összeforrásáró', amihez nem kell törvényes áldás, a közös kis háztartás szépségeiről, a selyemruhák suhogó pompájáról, bőségről, kényelemről, mennyei élvezetekről és igért mindent, amit a férfi kivánt cserébe, esküvel fogadta, hogy odaáldozza neki a virágólete legszebb napjait, igy búcsúztak el rózsás ábrándok között, megegyezve a kitűzött terminus idejére. Ez este még a kert felöli ablakon halkan bekopogott a leányka szobájába, ahol világ égett, de a kis nevelőnő nem mutatkozott. Vájjon mit csinálhat? tűnődött akkor a rutinirt nőhódító, hiszen ugy lenne stílszerű, ha most ablakot nyitna! R ggelre pedig üres volt a szoba, a kacagó leány eltűnt. Kic3i ruhásládája ott állt a szoba közepén gondosan lecsukva ós egy levélke hevert rajta a ház asszonyának, egy kedves, meleghangú, korrekt kis levélke, semmi áru-