Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-11 / 37. szám

2 BÉKÉSSMEGfYEI KÖZLÍNl Békéscsaba, 1913 május 11. nyargatott várost felgyújtották, hogy a nemzetközi különítmény csak üszkös falakat, romhalmazt és még kétségbeesettebb lakosságot találjon. A montenegróiak ez az embertelen eljárásuk miatt megérdemelnék, hogy legalább is megtizedelnék őket. Azt is örömmel vesszük tudomásul, hogy nem kell Albániába se bevonulni. A bevonulás Esszad basa miatt lett volna szükséges, akiről olyan hirek keringettek, hogy albán királlyá proklamáltatta magát és 40.000 embert akar a monarchia ős Olaszország rendcsináló seregével szembe állítani. Szerencsére ezek a hirek nem bizonyultak igazaknak. Esszad basa okos ember, akinek esze ágában sincs hazája jövőjét tönkretenni. Nem proklamáltatta magát királynak, harcolni se vágyik. Rendet Cfinálni tehát nem kell Albániában. Az albán kérdések ilyen szerencsés tisztázódása után most már semmi akadálya sincs annak, hogy a b^ke és rend az egész Balkánon helyreálljon. Nemsokára bizonyosan létre is jön a béke az alaposan megnyirbált Törökország és az ellene harcoló szövetségesek között ós ezzel egy lépéssel közelebb fog jutni a „beteg ember" a véghez. Nyugaton azonban nincs egészen rendben a dolog. Gyanús, hogy Németország és Franciaország csapatokat összpontosítanak a határon. A reváns! reváns! Ezt akarják, ugylátszik, a franciák. Csakhogy bizony póruljárhatnak újra, mint 1871-ben . . . Betöltötték a vágóhidi állatorvosi állást. Egyéb választások. Szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg Csaba képviselőtestületének csütörtöki közgyűlése iránt. Aki a helyi viszonyokkal ismerős, még a tárgysorozat ismerése nélkül is mindjárt gondolhatta, hogy választás lesz. A csabai városatyák egy része ugyanis csak ilyen alkalmakkor szokott megjelenni a közgyűlésen. Máskor távolmarad, Pedig ez alkalommal választási küzdelemről már az előjelekből ítélve sem lehetett szó. Pártok nem voltak, valamennyi választás egyhangúlag történt. A választások közül különösen ki kell emelnünk a képviselőtestület egyértelmű állásfoglalását a vágóhidi állatorvos-kérdés ügyében. Nagyon helyesén és a közönség érdekeinek mindenképen megfelelően járt el a közgyűlés akkor, mikor a vágóhidi állatorvosi állást Kökény essy Gyulával töltötte be, aki helyettesi minőségben már több mint egy éve működik a vágóhídon. Fiatal, ambiciózus, modern képzettségű orvos, aki barátja minden haladásnak s akiben meg van az akarat és a tetterő is arra, hogy a csabai vágóhidat a vidék egyik legtisztább, legcélszerűbben berendezett hasonlónemü intézményévé tegye. Működésének hatása már is érezhető. A közönség nyugodt lehet, hogy egészségtelen, vagy gyönge minőségű hust nem kap egy mészáros- vagy hentesüzletben sem. Épen ezért szerencsésnek mondhatjuk a választást. Ugyancsak egyhangú választással töltötte be és szintén arravaló egyénekkel a képviselőtestület az üres°dósben levő egyik írnoki és végrehajtói állást is. Huzamos vitára adott alkalmat a közgyűlésen dr. Hollander Lipót beadványa az A. E. G. Y. igazgatótagsági helye ügyében. Erről lapunk más helyén emlékezünk meg. A közgyűlésről tudósításunk a következő : Kiss László főszolgabiró nyitotta meg és vezette a választások tartama alatt a közgyűlést. Először a Nagy István távozása folytán megürült vágóhidi állatorvosi állás betöltése került sorra. Erre az állásra a kiirt határidőig két pályázó jelentkezett: Kökényessy Gyula csabai és Balassa Gyula körösladányi állatorvos. A főszolgabiró mindakéttőt jelölte. Már a jelöltek neveinek olvasásánál is világos volt a felhangzó éljeDzésből, hogy az egész képviselőtestület Kökényessy mellett van. A szavazás elrendelésére nem is volt szükség. A képviselőtestület egyhangúlag őt választotta meg a 4000 koronával javadalmazott vágóhidi állatorvosi álJásrd Ezután a P o 11 á k Géza adótisztté történt megválasztása folytán üresedésbe jött írnoki állás betöltése következett. Erre a következők adták be pályázati kérvényeiket: Such Kálmán Csaba. Petrovszky József Csaba. Petrás Mihály Csaba. Máté András Csaba. Nemes Lajos Csaba. Göndör Ferenc Csaba. Janisch Ferenc Tótkomlós. A pályázók közül a főszolgabiró a községnél eltöltött hivatalos idejük sor• rendjében a következőket jelölte: Such Kálmán, Petrovszky József, Petrás Mihály. A jelöltek közül egyhangúlag Such Kálmán végrehajtót választotta meg írnokká a képviselőtestület. Such Kálmán utóda a végrehajtói állásban ugyancsak egyhangulap Petrovszky József lett. A választások megejtése után a megválasztottak letették a hivatalos esküt. Kökényessy Gyula ez alkalommal formás kis beszédben mondott köszönetet a beléje helyezett egyhangú bizalomért. Ígérte, hogy mindig a közegészségügy ós állategészségügy érdeke fog szeme előtt lebegni és teljes erejével azon lesz, hogy a bizalmat megérdemelje. Az igazoló választmány tagjaiul legutóbb mogválasztattak Lipták L. Pá), Bohus M. György, Wallerstein Sámuel, dr. Zsilinzsky Endre, Bohus M. Márton, dr. Székely Lajos és Varga András. Ezek közüi kettőnek a mandátuma lejárt. A megüresedett tagsági helyekre a képviselőtestület ismét Lipták L. Pált és Bohus M. Györgyöt választotta meg. Megírtuk, hogy a község nemrég szabályszerű ancrésen bérbeadta vadászterületeit. Ezek közül egyet M i 1 ó Pál vett bérbe, aki az árverés alkalmával a kórdezősködésekre azt felelte, hogy nem volt büntetve. Az uj vadászati törvény ugyanis akként intézkedik, hogy vadászati kihágásért már büntetett ember nem kaphat területet. Később aztán kiderült, hogy Mlió még nagyon is büntetve volt, még pedig 200 koronára, vagy annak megfalelő fogházra. Ez alapon a képviselőtestület a vele kötött szerzédést nem hagyta jóvá és a Miló által bérbe vett vadászterületre ujabb árverést rendelt el. A rövid közgyűlésnek ezek voltak a kevesebb időt igénylő tárgyai. Csaba várossá való átalakulása. Megvárják az uj városi törvényt. Körülbelül két év óta várja már fönn a belügyminisztériumban az elintézést az a mázsányi mellékletekkel ellátott kérvény, melyet Békéscsaba po'gársága nyújtott be a rendezett tanácsú várossá való átalakulás engedélyezése iránt. Azóta folytonosan na' y az érdeklődés nemcsak a csabai polgárság, hanem, mondhatni, az egész vármegye részéről, hogy mi lesz a kérvény sorsa, kedvező elintézést fog e nyerni, vagy sem ? Mindenfelé lehet hallani a kérdést: — Mi van a rendezett tanáccsal? A pesszimisták rezignáltán felelik: — Nem lesz abból már semmi. Es mindenféle legendák kelnek szárnyra arról, hogy az átalakulás ellenzői folytonosan kilincselgetnek a minisztériumban, megakadályozzák a kedvező elintézést, vagy legalább is halogatják ! A legendák szerint sikerült is Csaba ellen hangolni a minisztériumot, amely olyan feltótelekhez fogja majd kötni az engedélyt, amelyeket Csaba belátható időn belül képtelen lesz teljesíteni. Marad tehát falu, ki tudja meddig. Pedig hát azok a legendák, csak legendák maradnak. A minisztériumban egyáltalán nincsenek anirnozitással eltelve Csaba iránt. Ott is tudják, hogy e 44,000 lakossal biró és egészen várösszerü község sokáig már nem maradhat meg községi szervezetben, mert lehetetlen megmaradnia. A községi törvénynek igen sok rendelkezését nem lehet már Csabára alkalmazni, mert régen kinőtte a községi kereteket, sőt a városok között is már a nagyobbak közé számitana. A minisztériumban látják ezt és eszük ágában sincs Csaba várossá való átalakulása eló gátat vetni. Hogy a mult évben felvilágosítást kórt a niszterium Csaba csatornázása ós vízvezetéke felől, nem jelenti azt, mintha < a minisztérium csak e két fontos közegészségügyi intézmény megalkotása után engedélyezné az átalakulást. Csak tájékozódott ebben az irányban is. Hiszen vannak az országban ősi, nagy múlttal biró és nagynépeseégü városok, amelyek a csatornázást ós vízvezetéket csak most, napjainkban létesítették, nem követelheti tehát a minisztérium sem azt, hogy Csaba egyszerre, az erején jóval falüli költséggel terhelje meg magát. Est tudva, bátran kérdezheti mindenki, hogy akkor mért nem intézték el még most sem Csaba kérvényét. Erre is megadjuk teljesen megbízható forrásból a feleletet. A minisztérium abban a véleményben vaü, hogy Csabának már a rendezett tanácsi szervezet is szük volna, mert az alig különbözik valamivel a községi szervezettől. Ahoz meg viszont nincs elég szellemi ós anyagi ereje, hogy törvényhatósági várossá átalakulhasson. Csabát csak majd az uj városi törvény által megalkotott várostípusok valamelyikébe lehet beilleszteni. Addig tehát nem is nyer elintézést Csaba átalakulási kórelme, mig az uj városi törvény életbe nem lép. A kiszivárgó hirek szerint a városok rendezéséről szóló nagyfontosságú és korszakos törvény tervezetét a kormány az ősszel, szeptemberben, vagy októberben szándékozik a törvényhozás Másnap hetvenhét darabban hozta haza egy zsebkendőbe kötve. Lakodalom után a cigányok összevesztek az osztozásnál s a Ferkó az ón gordonkámmal agyonvert valami öt cigányt 03 ugyanannyi hegedűt. Persze, hogy egy cigánynak és hegedűnek se lett utóbb semmi baja, de az én gordonkámnak nem akadt szabója, aki Összevarja. Ujat venni nem volt kedvem s igy az én zenemüvészpályámnak félben kellett szakadnia örökre. Nos hát a Ferkó cigány épen pünkösdre jött haza. Ott volt a piskii harcnál s egy napon nagyon megszomjult. A viz be volt fagyva keményen. Mit csináljon már most ? — Igyál havat. — Vizet se örömest. De nagyon szomjas volt, lement tehát a piskii hid mellé a jpget beverni ós sapkája segélyével vizet inni. A dolog nem lett volna nehéz, csak az a kellemetlenség járt vele, hogy az osztrákok célba lövöldöztek arra, aki lement a mederbe jeget törni, vizet inni. Ferkó ugyan kiállt valami 25 lövést, de egy golyó mégis összetörte puskaagyát is, balkarját is. Mikor kigyógyult, mint harcképtelen sebesült hazajött s épan pünkösdre jelentkezett apámnál. Nagy szives üdvözléssel fogadták s ezer kérdést intéztek hozzá: Mi ujs^g ott a Danán tul, Tiszán tul, Király nágón tul? Elmondta, hogy Bem generális mind agyon verte már az osztrákot, oláht, muszkát szászt, — hírmondót se hagyott belőlük, most százezer emberrel Pestnek jön, hogy Windischgra'zet hátas tarisznyába tegye. Ő ott hagyta el Debrecennél, ahol Bem generális épen kifogatott és abrakoltatott. Ez már jó hir volt, akár hitték, akár nem. Jött azonban egy másik váratlan vendég is. Ez egy Tómics nevü rác volt valahonnan. Kalocsa vagy Baja vidékéről. Őseim Ráckevéból származnak, nagy rokonságom pedig Dunaszentgyörgyön lakott a Duna mellett. Ez a körülmény hozta magával, hogy nagyapám idejében még családom egy csomó rác családdal ismeretségben állott. Ilyen volt a Tomics család is Budán, Pest- ós Bácsmegyében. Ez a látogató ugyan apámat nem ismerte, de Dunaszentgyörgyön ismerte a rokonságot s annak ajánlatára, egész bátran hozzánk szállott. Utja volt felónk; abban az időben a rácokat nagyon könnyen agyonverhették a mi vidékünkön, mert kegyetlenkedésük rossz hírbe hozta őket, kapva-kapott tehát az alkalmon, hogy nálunk éjszakára biz'os menhelyet találjon. Ez a Tomics épen Szenttamáson volt, mikor ott az erdőket Perczel Mór ostrommal elfoglalta. Öiven óv előtt május tizenhatodikára esett pünkösd s ekkorra épen hoz?ánk ért el. Ez azután jó híreket hozott. — Észtünk mi szerbek — úgymond — egészen. Zsivány volt az, aki minket a magyarok ellen fejbujtogatott. Nem birunk mi azokkal. Én magam láttam őket, amikor a mi sáncainkat bevették. Nem is emberek voltak, hanem ördögök. Most aztán itt vagyunk. Egy sógoromat Perczel generális Deszpot-Szentivánon saját kapujára akasztotta fel, pedig pap volt a szegény. Ott Szenttamásnál leöltek tízezer szerbet, magam is alig menekültem. Most padig kihajtanak bennünket egész Bácskából és Bánátból. Istentelenség az, amit a német mivelünk kezdett. Én magam is szerb vagyok, de kimondom nyíltan, hogy én ezentúl a magyarsággal tartok. Könnyei hullottak a rácnak, mig ezt hosszasan, részletesen elbeszélte. De a rokonok pünkösdi társaságát ott apám házánál ez a Tomics ugy felvillanyozta, hogy mindenki poharat emelt s harsányan kiáltott éljent Tomicsra és a magyar-szerb békességre. Erre még jobban elérzékenyedett a vad rác. — Hej az isten áldjon meg benneteket jó urak, egy unokatestvérem halt meg Esztergomban mag nélkül, oda igyekezem. De ón azt hittem, hogy útközben mégis csak agyonvernek a magyarok valahol. Es ime, milyen jó szívvel fogadnak. De bizony nem verték agyon. Még az örökséget is biztosíthatta Esztergomban s visszajövet is ellátogatott hozzánk. Egy csomó pénzt is vitt magával. Hogy emiatt otthon nem verték-e agyon, ezt már csakugyan nem tudom. A következő évben apám engem felhozott Budára s a szerb nyelvet megtanulni ennek a Tomicsnak egy rokonához, Tomic3 nevü gazdag szűcshöz adott. Tanított is engem lelkiismeretesen s nagy szeretettel. Ott volt háza a Gallérthegy alatt, nem messze a sáro3 fürdőtől. Óriási pinceraktára volt a hegy alatt. S ebben ötvenháromezer uj ködmön egy rakáson. Sohase születik ember a föld kerekségén, aki egy csopron lásson ennyi ködment. A Tomics háznak ma már nyoma sincs. Családja is kihalt végképen. De kihalt az én szerb tudományom is. Egy aszú bodzafabokor ól ott, ahol egykor szerbül tanultam, de tudományomból is csak egy szó maradt meg. Ez a szó: j Zbogom. Magyarul azt teszi: Isten velünk! í Egy székely művészember. Irta; Y. Szentkatolnai B á 1 i n t h Benedekről van szó, az orosházi állami polg. iskola raj'.tanáráról. Tévednék, ha azt mondanám, hogy ime fölfedeztem a magyar s közelebbről, a székely nép lelkének egy művészi megértőjét, kedvelőjét és hirdető mesterét. Aki életének javát a művészet szolgálatában (ölté el, annak joga van arra hogy azt a kis városi szűklátó körrel iteljük meg, hanem követeljük, hogy levegő adassék szabadabb mozgásához. A magyar társadalomnak már föl kell hagynia a halál utáni üres dicsérettel. A támogatásra, megbecsülésre érdemes egyéneket, író vagy művész legyen az, addig csapolják, amig köztünk vannak, amig közkincscsé tehetik tehetségük, tanulmányaik gyümölcsét. Bálinth Benedek is e szempontból ítélhető meg. Tanulmányai jellemzéséül legyen elég elmondani, hogy mintegy öt évig Munkácsy Mihály oldalán haladt előre Párisban. Megjárta Londont. A külföldön a leghíresebb metszők közé küzdi fel r agát. Fametszészetünk rövid virágzásában neki oroszlánrésze van s nem habozom állítani, hoay manapság ő egyike a legkiválóbb fametszőinknek Magyarországon. Csak át kell nézni az Osztrák-Magyar-Monarchia vaskos köteteit. A legtisztább és leggondosabb metszetek a Bálinth Benedek vésője alatt kerültek ki. Tizenhat évig volt e műnek munkatársa, 1885—1901 ig, mégpedig egyenesen a Rudolf trónörökös kívánságára jött haza Parisból Pestre. Ismeretesek a Hock János Imakönyv-ónek gyönyörű lapszéli (fejléc) metszeteit. Ez is az ő munkája.