Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-11 / 37. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 37-ik szám. Vasárnap, május II. f BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Negyedévre 3 kor. ElSflzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHEZ.SZK7 JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szim 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova t hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Pünkösd. Békésosaba, május 10. Pünkösd a Szentlélek eljövetelének, de egyúttal a tavasz vergődésein áthatoló győzedelmes életnek is az ünnepe. A közönséges felfogás szerint lélek, szellem, egyszersmind életet is ' jelent, fordítva azonban nem mindig. A pünkösd magasztos szimbolizmusától áthatva, a kettőt teljesen egynek vesszük, hisz az üdvözítő is azt mondta: Én vagyok az igazság és az élet! Ez az eszme fölemeli lelkünket a mindennapiság homályos gőzköréből tisztább látást engedő, napsugarasabb magaslatokra és sejtésekkel tölti el, melyek az emberi ész tiltakozásának ellenére kiirthatatlanul jelentkeznek, mihelyt az élet problémájának mélyébe hatol az elme. Qibson mondja „A teremtő fejlődés" c. művében: Egymást tartják az összes élőlények, az előrenyomulásnak ugyan az a szörnyű szüksége keríti hatalmába valamennyit. Az állat a növényre támaszkodik, az ember az állatiság szárnyain emelkedik és az egész emberiség térben, időben óriási sereggé alakul, mely magával ragadó rohamban vágtat előttünk és mögöttünk, letapod minden akadályt, legyőzi a legnagyobb ellentállást, . . . talán még a halált is! . . . Mihelyt a bölcselet az érzés, ösztön, akarat nagy kérdéseit tolja előtérbe, önkénytelenül azokba a nyomokba lép, melyeket a történelem nagy alakjai, mindenekelőtt és fölött a nazarethi Jézus intuíciója jelölt ki . . . Talán még a halált is! ... Ezt mondja az a tudós, aki számot vet a modern fejlődéseiméieltel, a régi és uj filozófia vezéralakjainak tanaival. Az intuíció jogait vitatja s próbáljuk vele együtt levetni a matematikai formulák bilincseit. Ugy érezzük magunkat, mint azok az ezrek, akik a tavasz e Iegvirágosabb ünnepén fölkeresik a régen nem látott otthont, hogy annak üdítő fürdőjében kedélyük megtisztuljon, megújuljon. Naiv korunk vallásos hangulatát találjuk ismét magunkban, de az élet soknemü tapasztalatainak, gazdag képzetköreinek hátterével, nemesebb és tökéletesebb kiadásban. S hogy ez igy van, nem egy-két embernél, hanem mindazoknál, akiket a társadalom jobb feléhez számítunk, az egyike a legvigasztalóbb gondolatoknak, az az igazság ugyanis, hogy ami elmúlt, az igenis mind visszajő, de mintegy megdicsőülve, s nem az áll, hogy nincsen uj a nap alatt, de sőt ellenkezőleg minden uj még akkor is, ha csak ismétlésnek látszik. Kivált pedig a vallásos érzésekről állithatjuk ugyanazt, amit a lelkiismeretről, hogy mennél műveltebb lélekben jelentkezik, annál érzékenyebb és biztosabb nyomokon járó. A reformáció ez értelemben fejlődő, haladó társadalomban állandó kisérője a vallásos élet minden formájának, főleg, pedig a kereszténységnek, akkor is, ha látszólag szertartásokban, tanokban konzervatív, mozdulatlan, mert igazán csak vallóinak lelkében, amely változik, s minden visszaesés után mégis utoljára magasabbra emelkedik, létezik a szó szorosabb értelmében. S ez nem véletlenségből van igy, mert fővonása mindannak, ami szellem: szakadatlan folyamat az, melynek nincsen kezdete, nem áll meg soha, nem éri végét, melynek gondolataink csak kinematografikus, kikapott, momentán képei, melynek az egyes emberek csak szétágazó, tőle függő, általa létesülő csatornái, mely annál jobban dagad, mennél jobban halad, mindig a régi és mégis uj, mindig ugyanaz, és mégis több. Ilyen a szellem és . . . az élet! Maga az Istenember mondta, én vagyok az igazság és az élet, tehát ami öröktől fogva van és örökké lesz, ami maga az állandóság,... az azonos avval, ami folyton átalakul, ami maga a mulandóság. Tán nem vétettünk a pünkösdi eszme magasztossága ellen, ha a modern észjárás utjain igyekeztünk misztériumát megközelíteni. —r. A munkapárt helyzete. - Fővárosi levél. — Minden jelenség arra mutat, hogy az ellenzéknek egyáltalában nem sikerült megingatni a munkapárt és a munkapárti kormány pozícióját, sőt hogy ez a pozíció minden ellenzéki erőlködés dacára úgyszólván naprólnapra mégjobban megerősödik. Az ellenzék az Ö szerenc3Ótlen taktikájával csak annyit ért o), hogy megszűnt számbaveendő tényezője lenni közéletünknek. A törvényhatóságokban egyre veszít a koalíció még ebből a kevés befolyásból is, amelyet még gyakorolt. Minden kísérlete kudarcot vall. Az ellenzéki Fejérraegyéb9n megbukik bizalmatlansági kísérletével, Győrmegyében, ahol tavaly tévedésből kiügyeskedett egy ellenzéki vótumot,ujabb bizalmatlansági indítványát kétharmad több3ég veti vissza. Saját belső egysége is megbomlik. Egyes alkatelemei szembekerülnek egymással. Egyes egyének kilépnek a szövetségből é3 a pártkötelékekből. Kilépésüket azzal indokolják, hogy hazafias lelkiismeretük nem fedezheti ezt a szerencsétlen taktikát. Másrészt a közvéleményre hivatkoznak, mely részint nevetségesnek, részint az ország érdekével ellenkezőnek találja az ellenzék furcsa erőfeszítését. Mig az ellenzék igy gyengül és bomladozik, a munkapárt visszanyeri még azt a kevés vérveszteséget is, melyet a választójogi javaslatnak hazafias aggodalomból fakadt mérséklete okozott. Akik kiléptek, részint már visszatértek a pártba, részint pedig kijelentik, hogy a választójogi radikalizmuson kivül semmi sincs, ami őket a munkapárttól elválasztaná. Szóval elvesztette hitelét ez az ellenzék kivül és belül, fent ós lent mindazoknál, akiktől segítséget és támogatást várt, sőt még a saját belső soraiban is. Teljesen lejárta magát. . . . Ezalatt pedig a kormány törvényjavaslatokat terjeszt a parlament elé. A képviselőház megalakul. Kiküldi bizottságát, ezek előkészítik az anyagot ós nemsokára még egy csomó fontos és értékes törvény fogja hirdetni a parlament munkaképességét ós alkotó erejét. A nemzeti fejlődésnek és az állami erők kiépítésének munkát, fáradhatatlan karavánja zavartalanul tovább halad és ereje tudatában nem törődik az útszéli hangokkal . . . \ Amilyen sivárak belpolitikai viszonyaink, olyan kedvezően kezd alakulni a külpolitikai helyzet — a Bilkánon. Nagy örömmel értesült Magyarországon mindenki arról, hogy Nikita késznek nyi átkozott Szkutari kiürítésére, mert ez azt jelentetette, hogy nem kell nekünk büntető expBdiciót menessteni Montenegró ellen, nem kell fiainkat a vágóhidra vinni. Hát Nikita tata ki is ürítette Szkutarit, de ő ós vad, müveletlon népe nem tagadhatta meg magát. A szerencsétlen, anélkül is agyonsaBékésmegyei Közlöny tárnája Piros pünkösd napján. Piros pünkösd napján, Szép, suhanó- szárnyon : Szállj át ,,fehér galamb", Szentlélek galambja, AZ egész világon. Béke legyen szárnyaid Mindenik csapása, Hogy sziv, ha hitetlen, Lélek békületlen: — Legyen békessége, Legyen gyógyulása ! Piros pünkösd napján, Mennyei jelképen, Óh égi ,,tüzes nyelv", Gyulladj ki felettünk, S zendülj meg a légben. Hirdesd ki még egyszer Világ hallatára : Hogy az eszme ellen, A szeretet ellen Hasztalan a világ Minden Golgotája! Szabolcslia Mihály. A mi pünkösdünk 1849-ben. Irta : Eötvös Károly. Derűs szép nyári nap volt nálunk ötven év előtt Pünköed napji. Rigyogott ránk a napsugár, mint istennek szerelme. Mindenki ott volt az urnák szentegyházában, még a beteg is. Ea is ott voltam az iskolás gyerekekkel, mint köztük való. A pap a hazáról tartott szent beszédet. D'CJŐ múltról, dicső jövendőről, sok kegyetlen ellenségről, sok nagy szenvedésről. Azu'án elmondta : jön a mu3zka. Azután elmondta, mit rendelt a nemzetnek kormánya. Azután elmondta a szent imádságot, amelyet küldtek Debrecenből. Utolsó pontja így szólt: „Isten, ki a jóságnak és igazságnak istene vagy, ki a jókat kegyelmeiddel tetézvén, a bűnösöknek is kész vagy megbocsátani, ha hozzád folyamodnak, hallgasd meg a mi fohászunkat, hallgasd meg a mi könyörgésünket: Mentsd meg hazánkat a duló vad ellenségtől, áld meg, mint eddig megáldád fegyvereinket, győzelemmel, hogy őket messze űzvén hazánk határaiból, a szelíd béke boldogító kebelén áldjuk és magasztaljuk szent nevedet. Hallgass meg atyánk, mindenható szent istenünk, a te szent fiad, a mi urunk Jézus Krisztus által! Ámen!" E szavakat lassú hangon, majdnem zokogó hangon mondotta el a pip. Akkor egy percig elnémult, lehajtotta fejét s imára kulcsolt kót kezét rátette a szentírásra. Da fölkapta fejét azonnal, belenézett meraven az égbe s imára ku'csolt két kezét magasra emelte. Hangja zúgott, dörgött, hirsogott, amikor szólni kezdett: — Isten, ki örökkévaló vagy és mindenható vagy, hallgasd meg most az én imádságomat is. Lelkem keserűségéből és tisztaságából fohászkodom hozzád én is. A te bölcs akaratod, a te szent igédnek szolgájává tett engem. Méltatlan szolgád vagyok, mert ki is lehetne méltó a te szent igédhez ? Da azért híven törekedtem teljesíteni pa- / rancsodat Uram és Istenem. Dicsőségedet hirdettem minden időben és elvezéreltem hozzád az erőtlen és fájdalmas sziveket. Ssent házad falai közül ós titkos kamarámból ójjsl és nappal elküldtem hozzád fohászomat, hogy a te végtelen hatalmad és kegyelmed mentsen meg minket kárhozattól, dögvésztől, pusztulástól, ógnek-fö'.dnek ránk szakadásától. Most uj ellenség rohan ránk bőszen, mint a fenevad, hogy szóttépjen bennünket. Ha te elpusztulni engeded ezt a mi hazánkat, ha te kiirtani engeded ezt a mi magyar nemzetünket : az ón ajkam megnémul örökre s az én szivem bezáródik. Akkor én hozzád többé nem fohászkodom, hadd jöjjön rám a kárhozat és dögvész, a pusztulás és égnek földnek rám szakadása. Porszem vagyok, egyetlen lehelleted elfu engem a semmiségbe. Bocsásd rám lehelletedet, ha ón elvesztem hazámat és nemzetemet! . . . Szava elhalt a zokogástól. Vele sírt a szent gyülekezet apraja nagyja. Akkori tanítónk, mostani egresi lelkész, ugy tudom, ma is élő ember, irta le ezt minden iskolás fiu és leány számára. Azután még sok tiltott szót leirt apám számára is. Fdrkas Imre volt a székesfehérvári püspök. Kpgyes ós derék ember. Nóvére vo't Birdossy József felesége, aki nemestársunk és birtokostár^uak volt Mező-Szent-Györgyön. Ámbár katholikus, mégis eljött Pünkösd első napján temp'omunkbt s meghallgatta Bózsa László rettenetes imádságát. A második ünnepen korán befogatott s bement Fehérvárra, püspök sógorához, aki atyafiságos szívességgel fogadta. Siótlanul ette meg az öreg Bárdossy az ebédet, melynél néhány városi és megyei ur s pár kanonok is jelen volt. Ebéd után azonban a jelenvoltak előtt azt mondotta a püspöknek: — Tudod-e püspök sógor, miért jöttem most hozzád ? — Tudom. Atyafiszeretetbő'. — Nemcsak azérí, hanem azért is, hogy megmondjam neked, hogy most már vágd földhöz a bibliádat. Mindenki elképedt, bár ismerték az öreg hóbortos eszejárását. Csak várták, mit mond még. — Csak vágd a földhöz. Beleütött már a menydörgő3 menykő ebbe a mi szegény, jó hazánkba. A kormány elrendeli, hogy imádkozzatok érte. Csak a haldoklóért szokás imádkozni. S ha már egyéb mentségünk nincs, mint az imádság : akkor már nincs mentségünk ! Alig várla be a pogány szavakórt a megérdemelt szemrehányást. Hiza jött s otthon nyomban elmondotta : — No most igazán megtérdeltem püspök-sógoromat. Kót váratlan vendége is jött apámnak a pünkösdi ünnepen 1849 ben. Az epyik a mi cigányunk volt. Apámnak liázatlan zsellérje. Jónás Fdrkó volt a neve. Apám után ón örököltem. Most halt meg, alig egy éve, mint 80 éves öreg nyugdijas honvéd. Befolyást gyakorolt az én életemre is. A pápai fiatal diák mindenféle ostobaságot meg akart tanulni az én időmben. Mindenféle tantárgy mellett még raj*, festés, ének, zene, falábon járás s más egyéb. Nos hát én a gordonkához láttam. Vettem egy akkora feketeszinü gordonkát, nagyobb vo't, mint magam. Tudtam is már rajta a bandában néhány jó magyar dalt kisérni. Kálmán Farkas barátom 03 zenetudós oktatgatott. DJ a Ferkó cigányunk is gordonkás volt s egyezer vakációkor egy lakodalomra elkérte tőlem a gordonkát egy éjszakára. Odaadtam szívesen.