Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-08 / 36. szám

6 2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY közelében horgonyzó nemzetközi fiotta parancsnoka ugyanis azt az utasítást kapta a londoni békekonferenciától, hogy szállítson Szkutariba csapatokat és vegye át a várost MontenegrótólMihelyt a montenegrói csapatok kivonulnak Szkutaribó), megtörténik az átvéiel még pedig minden tárgyalás nélkül, mert Nikita alávetette magát a hatalmak követelésének. A nemzetközi csapatok csak addig maradnak Szkutariban, mig a hatalmak megállapodnak azokban az intézkedésekben, melyek a független Albánia konszilidálását biztosítják. A Montenegróból érkező hírek szerint Szkutari átadása korántsem keltett a nép körében akkora izgalmakat, mint amilyet sokan reméltek. A katonaság és a polgárság ott is megelégelte már a háborút. A ravasz Nikita se haragudhatik. Játszott a párisi, londoni, berlini és bécsi börzén és jól spekulált, mert milliókat vágott zsebre. Tehát Szkutariért ő már kárpótolva van. Most már tehát csak az albán kérdés rendezése van hátra. Ez már nem olyan sürgős, mint volt napokkal ezelőtt. Ma csütörtökön Londonban ismét összeülnek a nagyhatalmak követei és tanácskozni fognak az, albán kérdésről. Az eddigi hírek szerint a hatalmak vagy együttesen lépnek fel, vagy felhatalmazást adnak a Monarchiának ós Olaszországnak, hogy tegyék meg Albániában azokat az intézkedéseket, melyek egy független alkotmányos állam kiépítésére szükségesek. Csak az az egy gyanús, hogy Olaszországban még mindig nagyon lelkesednek az Albán akcióért. Ez a lelkesedés óvatosságra inti a monarchiát. Egyébként fő az, hogy a háborús veszedelem elmúlt és sok millió ember fellélekzett Magyarországon is, máshol is. Május 28 án lesz. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának rendesen a májusi közgyűlése szokott a leggazdagabb tárgysorozatu és a legérdekesebb lenni. Az idén azonban másképen lesz. Az előjelekből következtetve ugyanis nagyobbfontosságu, az egész vármegyét érdeklő és megmozgató tárgya nem lesz a közgyűlésnek, csupán kisebb fontosságú köriratokkal és községi ügyekkel kell foglalkoznia a megyebizottságnak. Ebből következtetni lehet arra is, hogy az érdeklődés sem lesz akkora mértékű, mint amilyen például választások, vagy politikai jellegű tárgyak felmerülésekor szokott lenni. A megyegyülés napját a vármegye alispánja május 28-ban, szerdában állapította meg, amely nap a lapok szempontjából nem mondható valami nagyon alkalmasnak. A többi megyegyülés vagy hétfőn, vagy csütörtökön volt. A májusi közgyűlés legfontosabb és általános megyei érdekű tárgyának lehet tekinteni a vármegyei tisztviselők és községi jegyzők nyugdijszabályrendeletének az uj állami nyugdíjtörvény alapján való módosítását. Mindkét nyugdijszabályrendelettel foglalkoztunk már annakidején lapunkban. Az állami tisztviselőkre vonatkozó uj nyugdíjtörvény számos humánus rendelkedést tartalmaz. Mivel pedig a vérmegyei tisztviselők fizetési ós nyugdijviszonyai az államiakéhoz alkalmazkodik, szükség van a megyei tisztviselők nyugdijszabályrendeletónek az állami szabályrendelet alapján történendő módosítására. Különösen két reformot kell kiemelnünk. Az egyik a teljes nyugdijra való igényjogosultságot 35 évi szolgálatban állapítja meg. Eddig 40 évet kellett szolgálniok ugy az állami, mint a megyei tisztviselőknek és bizony nagyon kevés akadt közöttük olyan, aki ezt a hosszú szolgálati időt ugy eltöltötte, hogy még a teljes nyugdijat néhány évig friss egészségben és erőben élvezhette. Különösen a mostani nehéz életfeltételek között akadt ilyen nagyon kevés. A törvényhozás tehát nagyon humánusan gondolkozott akkor, mikor a teljes szolgálati időt 35 évben állapította meg. Másik szintén fontos rendelkezése az uj nyugdíjtörvénynek az, hogy ezután a lakbér is beszémit a nyugdíjba. A nyugdijasoknál ez lényeges jövedelemtöbbletet jelent. Az uj nyugdijtörvóey ezenkívül kedvezőbben gondoskodik a tisztviselők özvegyeiről ós árváiról is. A törvényhatósági bizottság remélhetőleg nem is fog elzárkózni a módosítások eszközlése elől. A módosításokat tudvalevőleg Ambrus alispán eszközölte ós tekintettel a kedvező rendelkezésekre, felemelte a tisztviselők nyugdíjjárulékát is. A vármegyei tiszti nyug— Igazad van, Sanche, el kell menned a háztól! Itt rossz ember válik belőled. Sanche egy hót múlva Amerikába induló hajóra szált. Az öreg asszonynyal való szóváltása rövid, de szenvedélyes volt. — Csak szolga vagyok itt, — mondotta egy reggelen — hát felmondok. Navarine anyó az első pillanatban nem volt ura szavának, — hogy ily hangon mer beszólni vele leendő örököse. — Itt maradsz. — Megyek, mert szabad ember akarok lenni, az Amerikába szóló jegyemet is megváltottam. Az öreg as zony azt hitte, hogy csak rá akar ijeszteni ós fenyegetődzéssel próbált szerencsét: — Kitagadlak! — Nem kell a pénzed ! Fütyülök reá. Bár sohasem láttam volna. Ekkor az asszony látta, hogy komolyan beszél. — De szeretlek, te hálátlan. A férfi gúnyosan felkacagott. — Köszönöm szépen ! S cereted a két karom erejét, a fáradhatatlan munkám ! . . . Vegyél másikat a pénzeden ! Amaz a lábához vetette magát, de Sanche felsegítette egy székre, fenyegetően nézett a szeme közé és rekedten suttogta: — Szót se többet, mert nem tudom, mit teszek . . . Elmúlt három óv. Sanche néha-néha irt a kis barátnőjének. Amerikában rámosolygott a szerencse, gazdag ember lett belőle . . . talán nemsokára viszszatér . . . „Életemnek egyetlen öröme a te leveleid" — azt irta. Sanche hazatérőben volt a falujába. Néma volt minden a tikkasztó déli melegben, s egyszerre vészes harangszó szakította félbe a csendet. — Temetnek — gondolta magában, és keresztet vetett. Hosszú köpenyegbe burkolt aszszonyok siettek el mellette. — Ki halt meg ? - kiáltotta utánuk. — Navarine, a Rue Poumavouból. Sanche egyszerre megállt, mintha gyökeret vert volna a lába. Meghalt! A felesége meghalt! Navarine megirta legutóbbi levelében, hogy a kereszanyja nagyon gyönge . . . Szinte röstelte hirtelen kitörő örömét. Sietett a temetőbe, ahol a nép már oszladozott, s három marék földet vetett a sírdombra. Aztán a házába sietett, mintha szárnya nőtt volna. Az ajtó csak be volt hajtva, hevesen kinyitotta. Da holttá dermedve állt meg a küszöbön. Az ágy zöldkockás függönye mögül a nagyon is jól ismert hang szó litotta meg: — Itt vagy végre te ember ? A halál volt nálunk látogatóban, éppan most temetik a kicsikét. S látva, hogy Sanche szótlanul támaszkodik az ajtófélfához, igy folytatta : — . . . Oly jó leány voit. Az kergette a halálba, hogy elhagytál bennünket. A férfi a szivéhez szorította öklét, mintha attól tartana, hogy megfúl. Kifejezéstelen pillantással nézett körül s menekült, amint csak bírták a lábai. Fáradtan, elcsigázottan tért aztán vissza ós mohón ette és itta, amit az öreg aszszony eléje rakott. Navarine könyöröghetett, fenyegetődzhetett, sirhatott — nem hagyta el ajkát egy árva szó sem. De este, mikor leszállt a homály ós hűs szél rázta a fák koronáit, egy emberalak hevert egy frissen felhantolt sirdombon s kezeivel igyekezett elkaparni a földjót. És borzalmasan szólalt meg hangja a leszálló alkonyaton : — Gyilkos, gyilkos . . . A de Ctarlolles. dijválasztmány azonban annak a nézetének adott kifejezést, hogy csak meg kell hagyni az eddigi hozzájárulást, fölösleges a felemeléssel terhelni az anélkül is nehéz viszonyok között élő tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat. Ilyen értelmű javaslattal fog járulni a választmány a megyebizottság elé. Több lényeges módosítás fog tör ténni a községi jegyzők nyugdijszabályrendeletén is. Az állami nyugdíjtörvénynek egyik fontos rendelkezése az, hogy ezután a községi okleveles segédjegyzők, sőt az oklevélnélküli anyakönyvvezető-helyettes-segédjegyzők is felveendők korukra való tekintet nélkül a nyugdíjintézetbe. Ez az egyébként helyes intézkedés azonban nincs kiterjesztve azokra, akik már eddig is hasonló minőségben működtek. A régi szokás szerint a segédjegyzők csak akkor váltak a nyugdíjintézet tagjaivá, amikor rendes jegyzőkké megválasztották. A vármegyei jegyzőegyesület most azt szeretné kivinni, hogy a régebben szolgáló segádjegyzők ós anyakönyvvezető-helyettesek szolgálatuk kezdetétől fogva vétessenek fel a nyugdíjintézetbe. Az uj nyugdijtervezet szerint nem veendők figyelembe a nyugdijak megállapításánál a személyi pótlókok sem. A jegyzőegyasület töröltetni kívánja ezt a sérelmes intézkedést, mert a jegyzők automatikusan nem részesülnek több évi szolgálat után fizetési pótlékokban, csak a képviselőtestületek jóvoltából részesülnek és akkor is egyszer. Mivel más tisztviselőknél a fizetési pótlék fizetés természetével bir és számit a nyugdíj megállapításánál: móltányos, hogy a jegyzők személyi pótléka is számítson. A jegyzők nyugdijszabályrendelete körül épen a számos módosítás miatt előreláthatólag vita fog keletkezni. Ugyancsak a májusi közgyűlésen kerül tárgyalás alá a vármegyei házi pénztár és az egyszázalékos pótadópénztár számadása is, amelyet a közgyűlést megelőzőleg közszemlére kell kitenni. Erre való tekintettel az állandó választmány első ülését e hónap 9 én, pénteken tartja meg, amelynek egyetlen tárgya a számadás lesz. Valószinüleg szerepelni fog a közgyűlésen az A. E. G. V. csabai igazgatósági helyének betöltésére vonatkozó képviselőtestületi határozat is, amelylyel ma ismét foglalkozik a képviselőtestület dr. Hollánder Lipót előterjesztése kapcsán. Ha a képviselőtestület fenntartja múltkori határozatát, amelylyel Bohu3 M. Györgyöt választotta meg az A. E. G. V. igazgatóságába, akkor dr. Hollánder és társai felebbezéssel élnek a törvényhatósági bizottsághoz. Ez ismét élénk vitára fog alkalmat adni. A közgyűlés többi tárgyát későbben szintén ismertetni fogjuk. A Körösfolyók hajózhatóvá tétele. A földmivelésügyi miniszter Békésmegyéhez. A Körös folyók hajózhatóvá tételének rendkívül nagy horderejű kérdésével már régóta foglalkoznak. Nemcsak az érdekelt vármegyek ós városok, hanem a kormányok is. Süent-István birodalmának négy nagy folyója után a Maros mellett a Körösük bírnak legnagyobb fontossággal a vízi közlekedés szempontjából, épen ezért érthető, hogy hajózhatóvá tételével minden arra hivatott fórum foglalkozik már évek óta. Nagy vidéknek, mondhatni a nagy magyar Alföld szivének a gazdasági élete nyerne hatalmas lendületet, ha a Körösökön egészen az Alföld keleti szólén kezdődő hegyvidékig lehetne közlekedni, ha a teheíhajók ezrei siklanának ide s tova a Körösök szőke vizén. Bihar-, Arad-, Békés-, Jásznagykunszolnok- és Csongrádvármegyék, tehát öt vármegye lakossága várja már nagyon régen ezt a kellemes és boldog kort, araikor a drága vasutak helyett olcsó viziutak I fognak majd rendelkezésre állani, amij kor a Hármas-Körös torkolatától kez; dődő Duna—Tisza csatornán át mindenfelé rakományt viziuton lehet ez öt vár5 megyéből olcsón ós minden veszély nél1 kül egészen Budapestig, vagy talán móg tovább is, szállítani. Különösen Békésmegyóre bir rendkívül nagy fontossá; gal a Körösök hajózhatóvá tétele, mert mind a három ág alsó folyása ezt a vármegyét szeldeli keresztül-kasul, a Körösök vármegyénk területén egyesülnek és ugy mennek tovább Csongrád felé. Egy csomó virágzó község fekszik partjai mellett és azok még nagyobb virágzáshoz jutnának a hajózhatás által. Békés, Vésztő, Doboz,.Szeghalom, Körösladán.v, Köröstarcsa, Öcsöd, Békésszentandrás, Szarvas, Gyoma, Endrőd, valamennyien a Körösök partján fekszenek, valamennyien szenvedtek már miattok a bő csapadékos, árvizes időkben, rájuk férne tehát ha már kárpótolnák őket ezek a, különösen tavaszszal, makrancos, veszedelmes fickók, akik különösen a veszélynek jobban kitett községekben aludni se hagyják az árvizveszedelemtől rettegő lakosságot. Da nemcsak a felsorolt községek látnak a hajózhatóvá tétel hasznát, hanem a megye két főhelye, Gyula és Csaba is, amelyek szintén közel vannak a Körösökhöz, sőt csatorna által közvetlen cs-zeköttetésban is állanak véle. A Körösök békésmegyei részét egész hosszában hajózhatóvá lehet tenni, mert hiszen az egyik ágával egészen Nagyváradig azt akarják. El lehet képzelni, hogy mennyire megnövekedik a felsorolt községek teher- és idegenforgalma is ! A földmivelésügyi miniszter már meg is kezdette a szabályozási munkálatokat, ugy hogy Öcsödig, Szarvasig egészen bátran járhatnának már folyami hajók és uszályok. Körülbelül egy óv óta azonban a munkálatok megakadtak. Es mikor erről az egyik közigazgatási bizottsági ülésen felvilágosítást kért az egyik bizottsági tag a folyammérnöksóg képviselőjétől, az olyan értelmű kijelentést tett, hogy a Körösök hajózhatóvá tételétől, illetve az arra vonatkozó munkálatok folytatásától a földmivelósügyi minisztérium elállott. Ez a bejelentés, érthető módon, igen kellemetlenül érintette a bizottság valamennyi tagját ós el is határozta egyhangúlag a bizottság, hogy tekintettel azokra a fontos közgazdasági érdekekre, amelyeket Békésmegyóben a hajózható Körösök fognak majd szolgálni: feliratban kéri a földmivelósügyi minisztertől a munkálatok folytatását. E felterjesztésre most érkezett meg a miniszter válasza, amelyben azt a megnyugtató kijelentést teszi, hogy ismerve a Körösök hajózhatóvá tételének nagy horderejót, esze ágában sincs a munkálatok elejtése. Ezt különben nem is tehetné, mert a Körösök hajózhatóvá tételét már az 1908. évi 58. t.-c. is elrendeli. A munkálatok folytatása jelenleg azért szenved némi halasztást, mert egyrészt a bonyodalmas külpolitikai helyzet folytán a pénzügyi viszonyok nagyon rosszak, másrészt pedig az államnak más olyan vízügyi munkálatai várnak befejezésre, amelyek halasztást nem szenvedhetnek, sokkal sürgősebbek a Körösök hajózhatóvá tételénél. A földmivelósügyi miniszternek ez a kijelentése mindenesetre megnyugtatólag hat azokra, akik lemondtak annak a szép ideálnak a megvalósulásáról, hogy valaha karcsú hajók és nehéz uszályok fognak tovahaladni szőke vizén a Körösöknek. Dobos István átrepülte a Dunát. A gyulai pilóta sikere. Békésvármegye három kiváló pilótát adott az országnak: Székely Mihályt, Kvasz Andrást és Dobos Istvánt, akik a szegénységünk miatt nagy nyomorúságban tengődő magyar aviatika történetében igen előkelő helyet foglalnak e). Különösen e két utóbbinak nagy nólkülözósekkel kellett és kell móg ma is megküzdenie. Gyönge motorral felszerelt, nem tökéletes gépen kell produkcióikat vógezniök, amely gépekre egy előkelő angol aviatikus a mult évben azt mondta, hogy valóságos istenkísértés rájok ülni. És a derék, lelkes, a vakmerőségig bátor fiuk nem riadnak vissza az óletveszedelemtői, repü'nek, repülnek csak azért, hogy megmutassák a világnak, hogy van magyar aviatika és vannak magyar aviatikusok is. Dobos István a legfiatalabb pilóták közé tartozik, de egyike a legtehetségesebbeknek, aki a Svachulay által megkonstruált monoplánon már számos igen szép repülést végzett nemcsak Rákoson, hanem a vidéken is. A pilóta-