Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-08 / 36. szám

Békéscsaba 1913. május 11. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 8 vizsgát is a Svachulay monoplánon tette le, még pedig igen szép sikerrel. ' ülöm, de megbicskázom a kutyát! — Mit nekem az a 8—10 nap? LeA csabai aviatikus, Kvasz András most gépje rendbehozatalán dolgozik, azért nem hallatszik ró'a hir. Vidéki körútján legutóbb Kalocsán szerepelt Dobos István, a Svachulaymonoplán szerény, szimpatikus pilótája. Május elsején tartotta a nyilvános felszállást és a kalocsaiak lelkesedve aszszisztáltak a ^repülőnapon. Azóta gépe egy rögtönzött hangárban ott állott a város határában elterülő tágas térségen ós Dobos ugy számított, hogy Kalocsáról felszállva, eljut Szekszárdra, ott szintén tart egy nyilvános repülést és onnan — feltéve, hogy minden rendben megy — elrepül Újvidékre, ahoj rósztvesz a pünkösdi felszállásokon. De Dobos tervez, Isten végez. Midőn vasárnak reggel Kalocsáról e'starto't nem csak erős szél fujt, de oly hideg uralkodott, hogy a gyorsan pörgő Anzánimotor karborátorja — rövid negyedórái ut után - befagyott és Dobos Gerjen ós Tolna községek között kénytelen volt leereszkedni és a hibás talajon való kikötés közben légcsavarja eitörött. Amidőn az érseki város tornyai fölött elrepült, a lakosság persze a szokatlan látványra kiözönlött az utcákra és sokáig követte tekintetével a bátor magyar pilótát, aki parányi madár módjára úszott fent az égbolton. Hatszáz méter magasságban érkezett Dobo3 a Duna fölé és midőa a folyamot keresztülszelte, a messzeségben hirtelen egy másik repülőgépet pillantott meg. — Olyan kicsiny volt ez a gép, mint egy gólya — mondotta munkatársunknak Dobos — de azért rögtön láttam, hogy egy Etrich-gép, annyira jellegzetes ennek a típusnak a formája és azt is észrevettem, hogy jóval alacsonyabban járt, mint ón. Alkalmasint Bécs felől jött, mert északnyugat felől haladt, délkeleti irányban. Egyszerre csak eltűnt a szemem elől és leszállásom után megtudtam, hogy őt is hasonló sors érte, mint engem. Le kellett ereszkednie, de gépe eltörött. A baleset az én leszálló helyemtől mintegy 5—6 kilóméternyi távolságbau történhetett és igy nem kereshettem fel magamhoz hasonlóan peches kollégámat. Máig se tudom ki volt, de katonatiszt lehetett. A levegőbeli találkozás lebilincselően szép látványt nyújtott. — Mi összepakoltuk az én derék, viharvert Albatrosomat és feladtuk hajóra. Ha megérkezik Pestre, bevonjuk a szárnyakat újonnan ós megint hozzáfogok a repüléshez. Az újvidéki repülőversenyen tehát a magyar aviátikát nem képviseli senki. Ilyen bajt csinált a Dobos István balesete. A megromlott falu. A hatóságok a falusi dorbézolások ellen. Pár hónappal ezelőtt terjedelmes cikkben foglalkoztunk azzal a szomorú jelenséggel, hogr ujabban a gyulai kir. törvényszéknek rengeteg sok munkát adnak a községedben lefolyó duhajkodások. A kihágás és közcsendháboritás mellett ezeknek a Békésmegyében már nagyon is elfajult duhaj kodásoknak súlyos testisértés, hatóság elleni erő- | szak, sőt igen gyakran gyilkosság is j szokott a következménye lenni. Békésmegyének úgyszólván miriden községében napirenden vannak vasárnapokon és ünnepeken ezek a dorbézolások, és a feljelentések özöne érkezik folytonosan a királyi ügyészséghez. Éppen ennek a megakadályozása, vagy mérséklése céljából a törvényszék szigorúbb büntetést mér a bűnösökre. Most ritkán jár ki nekik egy két hét. Rendesen több havi fogházat, sőt börtönt is kapnak. Eddig a duhaj falu rosszai egyáltalában nem féltek a biróság büntetésétől. Gyakran lehetett hallani a szájukból: A súlyosabb büntetések óta aztán meg is kevesbedtek a véres duhajkodások. Da nemcsak a bíróságnak kell sorompóba lepni a falu teljes elzüllése ellen, hanem a közigazgatási hatóságoknak is. A járási főszolgabirák, mint elsőfokó rendőrhatóságok minden skrupulus nélkül ki szokták adni a táncmulatsági engedélyeket annál is inkább, mert hiszen a községi elöljáróságok véleményező jelentése alapján járnak el és igy őket mi erkölcsi felelősség nem terheli. Gát nélkül folynak tehát vasárés ünnepnapokon falvainkban a táncmulatságok, ami még nem lenne olyan nagy baj, ha a fiatalság tisztességes, megengedhető szórakozásra használná fel az alkalmat. De bizony igen ritka helyen van igy. Általánosságban a duhaj kodásnak, a közönség a közcsend, közrend, közegészség érdekei lábbal tiprásának éjszakái ezek a táncmulatságok. Eltekintve az etikai és fizikai hátrányoktó

1, ezeknek a duhajkod^tsoknak megvan a magok financiális visszahatása is. Az ivás, mulatozás igen sok pénzt emészt fel. A községekben nagy számmal lakó napszámos népség tetemes része úgyis elég gyakran dorbézolja el fáradságos heti keresményét, az ilyen táncmulatságok pedig még a józanabb elem számára is kész csábításul szolgálnak arra, hogy iszákoskodjanak, kocsmázzanak. Van még további hátrány is. A legkönnyebben az ittas emberek feledkeznek meg magukról s vetemednek veszekedésre, tettlegességre és igy az elvert munkabéreken tul még kihágási pénzbüntetéssel vagy elzárásban töltött napok elveszett munkabérével is károsodnak. Igaz, hogy teljesen beszüntetni nem lehet a táncmulatságokat, mert azok, ha voltak is ilyen ferde irányú kinövéseik, mégis csak szórakozásul szolgálnak az egész hetet nehéz munkában töltött falusi fiatalság számára, de viszont az is igaz, hogy a szórakozásul engedélyezett táncmulatság ném arra való, hogy a lerészegedett fiatalság egész sereg kihágást, rendetlenkedést kövessen el. Éppen ez irányban erélyes rendeletet bocsátott ki a napokban egyik főszolgabíró, aki tudtára adta összes elöljáróinak, hogy tekintettel a táncmulatságok elfajulására, ezentúl csak a legritkább esetekben fog táncmulatsági engedélyeket kiadói, ilyenkor is csak ugy, ha községi elöljáróság teljes felelősséget vállal a mulatság zavartalan lefolyásáért. Egy csekély jelentőségűnek látszó körülményt ajánlunk itt a táncmulatsági engedélyek kiadására jogosult főszolgabírók figyelmébe. Az engedélyt vagy kocsmáros kéri a saját kocsmájában, vagy magán ember a falu valamelyik kocsmájában tartandó táncmulatságra. A táncmulatság tehát elenyésző kivétellel mindig kocsmában folyik le. Es miért? Végeredményében azért, hógy a kocsmáros egy-két hordó borral, tiz-husz liter pálinkával többet adhasson el, mint táncmulatság nélküli ünnepeken. Ha az engedélyeket azzal adná ki a főszolgabíró, hogy a táncmulátság kocsmában vagy kocsma közelében nem, csupán kertben, erdőszólen, magánlakásban tartható meg, az elöljáróságnak azonnal módjában lenne felügyelni arra, hogy az italok csak a frissítés célzatának megfelelő mennyiségben és ne azért legyenek a kihevült legénység keze ügyében, hogy annyit igyanak, amennyi beléjük fór. Ha pedig általánossá válik az a rend, amelyet már néhány község képviselőtestülete megvalósított, hogy t. i. a község kocsmáit szombat vagy ünnep előtti esti 6 órától hétfő, illetőleg ünnep utáni reggeli 6 óráig zárva tartatja, akkor a falusi táncmulatságok is ismét azzá lesznek, amik régen voltak s amiknek kellene lenniök: a szórakozást, a vidámságot képviselnék a falu fiatalságának életében s nem a dorbézolást, rószegeskedést, mint manapság. Egy gyanús „hittérítő" Kurdisztánban működik. Mondja ő. Vasárnapi számunkban egyházi körökből nyert értesülés alapján megírtuk, hogy Dániel Márk György angol származású amerikai hittérítő legközelebb Csabára is ellátogat és a református templomban előadást fog tartani arról a misszióról, melyet az ázsiai tatárok között, Kurdisztánban folytat. Az egyházi beharangozás szerint valóban ! emberfölötti munkát teljesít hajdani atyánkfiai közt ez a jeles férfiú, amenynyiben felszedi a pusztákban csatangoló apátlan, anyátlan gyermekeket, árvaházat alapított számukra ós ott neveli fel őket keresztyén jámborságra ós más hasonló jókra. Előadásain nem szed belépődíjakat, hanem mindenki vallásos érzületére appellálva, kér tetszés szerinti segedelmet, hogy minél több vad tatárgyereket tudjon felnevelni a Krisztus egyházának tagjaivá és azok által terjessze messze keleten a keresztyén kulturát. El volt látva ajánló levelekkel Balthazár, Kenessey ós Geduly püspököktől ig. Mi már a közlemény leadásakor is furcsának találtuk, hogy valaki Magyarországra jön sz elhagyott tatárgyerekek számára gyűjteni. Hiszen nálunk is van elhagyott gyermek annyi, hogy az állam és a különféle jótékony egyesületek alig tudnak róluk gondoskodni, vannak nálunk is szegények, nyomorultak, akik számára az óvnék úgyszólván minden napján gyűjtenek. Zsebünket állandóan nyitva kell tartani, mert a jótékony angyalok örökösen kerülgetnek bennünket a mi szegényeinkért, a mi elhagyott gyermekeinkért, mért kell tehát nekünk a tatárgyermekek számára, tatár árvaház számára adományozni 1 Nem elég a magunk háza előtt seperni ? Azóta aztán érdekes dolgokat tudtunk meg Dániel Márk úrról, aki a nevét egészen jól választotta meg. Családneve az ószövetségi prófétái, keresztneve pedig az újszövetségi evangélistáé. Dániel ur mielőtt Békésmegyébe érkezett volna, Debrecenben járt. Ott gyanúsnak találták az ipsét, mert bár angolnak mondotta magát, feltűnően jól beszólt oroszul, németül ellenben csak törve. A rendőrség a gyanús embert orosz kémnek tartotta, elfogta ós átadta a katonai parancsnokságnak. Napokig fogva tartották, vallatták, de nem tudtak belőle kivenni semmit, tehát szabadon eresztették. Ekkor Békésmegyének vette az útját. Több protestáns jellegű községben akart előadást tartani ós gyűjtést rendezni. Járt többek között Mezőberényben is, ahol Bárdi ág. ev. lelkésznek feltűnt, hogy az angló-amerikai „hittérítő" csapnivalóan rosszul beszól angolul ós németül is, bár az előadását nómet nyelven akarta megtartani. Még gyanúsabb volt az, hogy a három püspök meleghangú ajánlólevelét Mezőtúron nyomták. Egész joggal lehetett ebből arra következtetni, hogy a három egyházfő mit sem tud az ajánlólevélről, azt ő csináltatta, hogy annál könnyebben megpumpolhassa az egyházakat a tatár gyermekek érdekében. Csabai szereplésére azonban rajta vesztett, mert Kiss László főszolgabíró, aki szintén gyanúsnak találta a „misszionáriust", nem adott engedélyt előadása megtartására. Ekkor még neki állott feljebb. Azt mondta, hogy elmegy a főispánhoz. El is ment Csabáról — de nem a főispánhoz, hanem melegebb tartományba, ahol hiszékenyebbek az emberek, könnyebben lehet becsapni őket, nagyobb részvéttel viseltetnek az elhagyott tatárgyermekek iránt, akiknek szemólyesitője ós a számukra gyűlt összeg megélvezője ugy hisszük nem más, mint a biblikus nevü Dániel Márk „kurdisztáni misszionárius" ur. A missziónárius kedden délután szerepelt a csabai ref. templomban. A könyöraóományokból egy fiatalabb társával gyorsvonaton, második osztályon utazik. Békésen mondott angol beszédét Kecskeméti lelkész fordította magyarra és le is nyomatják. Mezőberónyben ] a ref. templomban is beszólt, de a lelkész nem találta biblikusnak. Az az impreszsziója, hogy Márk missziónárius orosz pópa is igy utazgatva, könnyebben -él és tekintélyre tesz szert. Véres harc a gyulai tanyákon. „Rossz szomszédság: török átok." Az alábbi épületes história főhőse, egy béreslegény is bizonyosan meggondolja ezután, hogy mikor ártsa magát a mások dolgába. Két, egymás iránt vad gyűlölettel viseltető família között kellett neki állania. Az egyik famíliánál szolgált, de a másikkal is jó barátságban volt. Azt hitte balga fővel, hogy talán össze tudja őket békíteni. Ez még távolról sem sikerült, ellenben ő lett az áldozat ós most a gyulai törvényszók fogházában ül. A béke angyalából az örökös bujtatgatás, vaditás folytán vérengző vadállat lett ós tisztán csak a véletlenen mult, hogy nagyobbszabásu bűntényt nem követett el. Az érdekes történet a következő : T a r István sjulai gazda tanyai szomszédja volt Főlek Mihálynak. A két gazda valami miatt már régebben öeszeveszett és azóta halá'os ellenségei egymásnak. Nemcsak közöttük van az ellenségeskedés, hanem családaik között is. Á két család a legnagyobb gyűlölet hangján beszól csak egymásról. Ha találkoznak, az átok, szidalom jön mindketlő ajkára. Felekcél szolgált, mint béres, Hol1 ó sji András. Jó természetű ember, aki dacára az ellenségeskedésnek, jó barátságot tartott fenn Tarékkal is. Felek nem jó szemmel nézte, hogy az ő bérese gyakran barátságosan beszélgetett a Tar famíliával. Gyakran mondta is neki: — Hogy lehet azokkal szóba állani? — Ugyan gazduram — válaszolta Hollósi — mire való már az a nagy harag? Mért nem békülnek ki? Hiszen jó emberek mindaketten. — En? Soha! — mondta Felek haragos határozottsággal. Hollósi ezután is gyakran beszélgetett Tarékkal, ami egyre jobban fúrta a Felek Mihály oldalát. Azon törte a fejét, hogy összeveszíti Hollósit Tarékkal. Egyszer ki is talált valamit. Mikor Hollósi elvált Tar Istvántól, újból megszóllitotta: — Azt mondta kend a múltkor, hogy az a Tar jó eirber. — Hát nekem nincs is rá semmi panaszom. — Pedig láija, nemcsak nekem ellenségem, nem jó embere az magának se. — Már miért ne volna ? — Csak hallotta volna a múltkor. Azt beszélte valakinek, hogy maga haszontalan, semmirevaló ember. — Ejnye, azt a . . .! — pattant fel Hollósi. — Igen, azt mondta. Még cifrábbakat is. Hogy maga nem kell egy gazdának se, mert csak a napot lopja, olyan gazdának való, mint amilyen én vagyok. Hollósi csikorgatta a fogát dühében: — Na megállj! Attól fogva vége volt a barátságnak. Felek sikerrel hintette el a konkolyt. Hollósi kereste az alkalmat, hogy valamiképen bosszút álljon Tar Istvánon. Mert nagy indulatu ember, aki a megbántást nem tudja könnyen elfelejteni. Egy szép napon puskát vett a vállára és átment a Tarék szomszédos tanyájára azzal az elhatározott szándékkal, hogy kitölti a bosszúját az egész Tar famílián, még a cselédjein is. Először a kis kanászgyerekkel, Sebestyén Mihállyal találkozott, aki barátságosan megkérdezte: — Hova, hova András bátyám ? — Ne beszólj 1 — kiáltott rá dühösen Hollósi. — Ejnye, csak meg szabad talán kérdezni ? — Még mindig jár a szád, te kölyök ? Ezzel Hollósi odarohant a kis legényhez és a puskatussal ugy fejbe verte, hogy összeesett. Azután, mintha semmi se történt volna, ment a tanya fel

á, ahol Tar Istvánnal találkozott. — Adjon isten 1 — mondta nyugodtan. — Adjon isten 1 — fogadta a gazda. Na mi járatban van András. — Vóna egy kis beszédem gazdurammal. — Mi volna az? — Itt nem mondhatom el, mert sokan hallják. Hanem ha átjönne a mi tanyánkra. — Nem mehetek én oda. — Jöhet, hiszen nincs idekinn a gazda. — Akkor jó. Es mentek szépen beszélgetve. A Felek tanyáján Hollósi behívta a gyanútlan Tart a lakásába. Mikor betette az ajtót, mindjárt rátámadt Terra. — Mit beszólt maga rólam Tar uram ?