Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-04 / 35. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 35-ik szám. Vasárnap, május 4. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház; hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EiiOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet cuncgveden belDI Is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; BZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Háború előestéjén. Békéscsaba, május 3. „Veletek és általatok, ha lehet; nélkületek, sőt ellenetek, ha kell." Ezt az idézetet üzente az osztrákmagyar monarchia Európának, amelyet ez idő szerint a Londonban székelő nagyköveti reunió képvisel. De ezt a mai reunió elvetette. A monarchiának le kell számolnia Montenegróval. A nagyhatalmak béke-mesterkedése háborússá teszi a legtürelmesebb országokat. Ausztria-Magyarországban senki se lelkesedett a háborúért és ma se lelkesedik. Ausztria-Magyarország uralkodóját tekintették esztendőkön, évtizedeken át a világbéke egyik első őrének. És ma Ausztria-Magyarország közvéleménye mégis a fegyveres beavatkozást sürgeti Montenegróval szemben és a béke-király elnöklésével éjbenyuló haditanácsot tartottak a fegyveres beavatkozás módjainak megbeszélésére. A monarchia utolsó üzenetet küldött a reuniónak, amelytől azt kivánta, hogy az adriai partok előtt álló flotta a néma, Nikitának egyáltalán nem imponáló tüntetés helyett csapatokat szállítson a partra s ezek, ha Montenegró vonakodnék Skutarit kiüríteni, vonuljanak be az elfoglalt várba és kényszerítsék Montenegrót. A londoni reunió ezt megtagadta, igy a monarchia ultimátumot intéz Montenegróhoz, aminek már a háború jár a nyomában, hivatalosan nagy katonai expedíció. Azok után, amik történtek, nem tudunk hinni a békés megoldás lehetőségében. A nagyhatalmaknak igen könnyű módjuk lett volna az egész montenegrói kérdést elintézni, még mielőtt Nikita Szkutariba bevonult volna. De szinte maguk adtak okot arra, hogy a csöppnyi ország ne vegye komolyan a hatalmak flottatüntetését, ne ijedjen meg a blokádtól és azt tegye, amit akar. Ha eddig nem tudott, vagy nem akart igazán érvényt szerezni a kimondott határozatnak, alig hihető, hogy huszonnégy óra alatt másként határozna. A monarchia tehát maga fogja kezébe venni Skutari ügyét. Hadi problémának, a monarchia fegyveres túlerejét tekintve, ez se jelentene nagy dolgot. A fegyveres beavatkozás azonban sajátságos helyzetet teremthet. A monarchia lépése ellen a nagyhatalmaknak nem lehet szavuk, hiszen a monarchia tulajdonképen Európa akaratának szerez érvényt. Nem lehet szava ellene Oroszországnak, amely eddig benn volt az európai koncertben és amely ismételten hirül adatta, hogy Szkutari nem lehet Montenegróé és hogy Szkutari az önálló Albániához fog tartozni. Eddig még hangoztathatta Oroszországnak azt az álláspontot, hogy a nagyhatalmak akaratát békés uton hajthassák végre; erélyesen, de ugy, hogy Montenegrónak ne fájjon. Miután pedig Montenegró provokálta a Iegerélyesebb módot: mondhatja-e Oroszország, hogy csak addig pártolta a Montenegró ellen tett lépéseket, amig biztos volt benne, hogy Montenegrónak nem kell azokra hederiten ? Elméletben tehát, ha a monarchia be is vonul Montenegróba és Albániába, ez nem jelenti a nagyobb európai kavarodás veszedelmét. Sajnos, bár Olaszország is velünk tart, a diplomáciában, az államok egymásközötti ügyeinek elintézésénél a valóság nem mindig követi az elmélet utait. El lehetünk készülve, hogy amilyen nagy húsvéti örömet okozott a szlávok között Skutari meghóditása, a monarchia fenyítő akciójának hirére ugyanoly általános felriadás lesz a szlávok között és lehet, hogy seregestül szállanak a segélykiáltások, a hivó szózatok Szentpétervár felé, hogy a veszélybe jutott kis szláv államot mentse meg a monarchia karmai közül. Hogy Oroszország, amely nem sietett Szerbia mellé, mikor azDurazzót akarta, szolgálatkészebb lesz-e Montenegróval szemben Skutari miatt — bajos elhinni. Bizonyosat azonban a külpolitikában ma nehezebb jövendölni, mint bármikor. Elborultan, a legnehezebb körülmények között nézünk a háború közeledő lehetőségének elébe, de ugy kell tekintenünk, mint kikerülhetetlen sorsot, amelyet Európa mért ránk. Lehet: büntetésből, amiért olyan birkatürelmüek voltunk, lehet: azért, hogy gyöngítsen és megpuhítson bennünket. Mí, amig lehetett és amig az anyagi erőnk birta, mérhetetlen áldozatokkal tértünk ki a háború elől. A gyulai kir. törvényszék és a csődök. Zúgolódnak az ügyvédek. Konfliktus a törvényszék és egy ügyvéd közt. Minden fiskális ugy vágyik egy jó, zsiros csőd után, mint a sivatag tikkadt vándora az oázis után. Mert hát nem is megvetendő jövedelemforrás egy jó csöd. Szegény fiskálisokat tesz gazdag fiskálisokká. Csabán is nem egy fiskális köszönheti mai gazdagsága alapját egykét zsiros csődnek. Nagy városokban gyakran lehet találkozni, különösen a mai általános nyomorúságban, adósságok tengerében fu'dokló, a lehető legszerényebb vifzonyok között, mellékulcii kis korcsmákban étkező ügyvédekkel, akik egyszerre csak megváltoznak, elegánsan kiöltözködnek, hódiló pillantásokat vetnek a város szépeire, akikre azelőtt rá se mertek nézni, elsőrangú éttermekbe járnak stb., egyszóval a szó szoros értelmében urakká válnak. Ezekre szinte önkéntelenül is rámondják az ismerősök : — Persze, csőd . . . Egr jó C3Őd . . . Országszerte bevett szokás, hogy a csődöket a törvényszékek adják ki a sorrendben az ügyvédeknek. Az öregebb ügyvédek hamarabb jutnak C3ődhöz, mint a fiatalok. Nem lenne semmi baj, ha a törvényszékek ehhez az általános elvhez feltétlenül ragaszkodnának. Akkor sohasem merülne fel az ügyvédek részéről panasz. Csakhogy, mint mindenütt, a csődök odaítélésénél is érvényesül a protekció, vagy ha nem is az, a rokonszenv ós ellenszenv. Gyakran megesik, hogy a törvényszékek átugorják a sorrendet, mellőznek idősebb fiskálisokat és a zsiros csődöt fiataloknak juttatják. A törvényszéknek ilyen eljárása ellen rendesen nagy szokott lenni az ügyvédek zúgolódása. Ilyen zúgolódás támadt például Csabán a Frisch és Dénes csőd miatt, amelyet a törvényszék idősebb és még csőddel nem foglalkozó ügyvédek mellőzésével egyik fiatal csabai ügyvédnek juttatott. Gyulán pedig alapos konfliktusa támadt dr. S i m o n k a Györgynak, a szerepléséről ismert fiskálisnak a törvényszékkel ugyancsak csőd miatt. Dr. Simonkának, bár már elég régi ügyvéd, még eddig nem volt csődje. A töreényszéken azonban nem nagyon szeFel Irigylitek a felhők madarát, Mert az felülről messze földre lát. Bátran repül föl, messzi, messzire fl föld porához mi sem köti le. fi léleknek is vannak szárnyai, Ő is madárként tudna szállani, fiz égig menne édes-örömest, De hát a földhöz láncolja, — test. Csak egyedül a költő képzelet Tépheti el e nyűgző kötelet Csak a költői lélek szállhat el, fi hitvány rögtől, fel, magasra fel ... . Gyorsabban szárnyal, mint a sasmadár, Előtte nincsen semmi akadály. Tul, tul repül a csillagzat körén, S szárnycsattogása egy egy költemény! Az élet iskolája Hazánk egyik vezető kulturembere mondta a minapában, hogy nálunk még az iskola nagyban és egészben, lent és fent annyira az ideálizmus, az absztrakt elmélet, az általános szép és jó szolgálatában áll, hogy annak, aki az iskolából az életbe lép, ugy tűnik fel, mintha egy uj és más, sokszor hamis, de legtöbbször rosszabb ós sivárabb életbe lépne át. Az élet acélozó ereje, bölcs realitása, emberi józansága hiányzik még az iskolából. Öszzefoglalva ezt a kétségtelen mély értelemre és nem csekély tapasztalatra támaszkodó megállapítást, ugy fejezhetnők ki rövideD, hogy nálunk az iskola nem nevel az életre és hogy mindabból, amit az iskolákban megtanultunk, még hiányzik az, ami az élet iskolájának sikeres bevégzéséhez szükséges. Volt idő, nem is olyan nagyon régen, mikor az iskoláztatás mikéntje, rendszere ós ennek végrehajtása speciális paedagógusok kisájátithatatlan ós féltékenyen őrzött tere voK Azt is ugy tartoíták, hogy ez a tér az, amelybe illetéktelen betolakodásszámba megy, ha más emberfia, mint „szakszerűen" képzett paedagogus beleüti az orrát ós a szent felháborodás izzó gyűlölettel fogadta mindazokat, akik csak szerény javaslattal, vagy véleménnyel mertek előállani. Hála a korfelfogásnak — mert csak ezzel a névvel lehet megjelölni azt a transzformáló evolúciót, amely mindenütt küzdve diadalra jutott — ma már tényként állapithatjuk meg, hogy nemcsak általános humanisztikus irányok, hanem a gyakorlati szaktudomány kipróbált eredményei is rést ütöttek ezen a merev elzárkózottságon és tananyagban épen ugy mint rendszerben, az élet nagy problémái kezdenek érvényesülni a tanitás terén. Az élet nagy problémái — ismételjük, az életnek kaleidoszkopszerüen, mesterkéltség nélkül, merő véletlenből kialakult helyzetei kényszerítő erővel lépnek fel abban a tekintetben, hogy legalább az alapfogalmait, a tájékozódást adja meg mindannak az iskola, ami az embert az életre életképessé teszi. Vallási, ethikai, szociológiai, művelődési gyakorlati irányban egyaránt. Azt az acélozó erőt, amely vaskövetkezetességgel lefektetett alapokon az emberi lelket és akaratot az élettel való megküzdésre képsssé teszi; azt a bölcs realitást, amely helyzetek felismeréséből egyéni arravalóság szerint létező viszonyok között öntudatosan cselekedni képes ; azt a emberi józanságot, amelyet akár a felizgatott fantázia, akár téveszméken alapuló ferde beállítás az élet komoly, nagy feladataival szemben önmérsékletre és önbeismerésre fektetett kiegyenlítő erőt jelenti. Mert vajmi ritkán és az embertársak előtt szerencse fiaiként ismeretesek azok, akik az élet ökölcsapásait sohasem érezték s csak a bársonypuha kéz simogatásában volt részük ; akik külső jelenségekből következtetve — saját magukkal azt akarják elhitetni, hogy „burokban" születtek s a sár is arannyá vált kezük között, kiket hir, dicsőség, rang, és társadalmi állás az átlag fölé emélt, akikre vonatkozólag az a közmegbizonyosodás, hogy az élet iskoláját anélkül járták végig, hogy tandíjként keserűséget, csalódást és kiábrándulást fizettek volna. Az élet iskoláját befogadó képességre képes lélekkel, erős ÖDfegyelmezettséggel, a kitartás rettenthetetlenségével ós az illúziók sutba dobásával kezdték meg azok, akik céltudatosan küzdöttek a sikerért ós minden egyéni gyengeségen, lelki hangulaton keresztülgázolva értek célhoz. Ami különbség való és ábránd között van, azt ők nemcsak felismerték, hanem saját érdekükben értékesítették is; ami az abstrak elmélet és a gyakorlati életre valóság között van, azt ők életükben alkalmazták is és ez uj, más, sokszor ha nem hamis, de rosszabb és sivárabb világ nézetüket a maguk érdekében hasznosították. Szóval élelmesek voltak. Az iskolában sajnos mindezekből nem tanultunk semmit. Es ezért van, hogy oly sokan vannak nálunk a pályatévesztett existenciák. Nagy Zoltín. Becsületszó. Irta: Jean Juliién. Abban a pillanatban, amikor befejeztem a cikkemet a „Journal de St.Petersbourg" részére, lélekszakadva rohant ba hozzám Médóric barátom. A karjaival hadonászott, minlha valami láthatatlan ellenséggel szemben védekeznék, egy székre vetette magát ós oly mélyen sóhajtott fel, hogy akaratlanul elmosolyodtam. — Ne nevess barátom, — mondta Médéric - rémes, borzalmas! Ha láttad vo'na Lachainette barátunkat, akkor bizonyára te is azon gondolkoznál, hogyan lehelne őt megmenteni. A legrosszabb balgaságok elkövetésére képes szegény! — Házasodni készül? — Kérlek, ne tréfálj. Öngyilkos akar lenni. Már talán meg is tette volna, ha ma véletlenül nem látogatok el hozzá.