Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-01 / 34. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 34-ik szám. Csütörtök, május 1. BEKESM EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám : 7. Szerkesztőség : Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem' részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EliOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Negyedévre 3 kor. ElSflzetni bármikor lehet évnegyeden belül i». Egyes szára ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova k hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak ufs?za. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JQZSE.F. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Tizenegyezer falu legfontosabb ugye. Békéscsaba, ápril. 30. Magyarország tizenötezer városa és községéből mintegy négyezer község és városnak határa van eddig tagositva. Tizenegyezer községben és városban pedig ugy gazdálkodnak még ma is, hogy egyik kis földüktől a másikhoz szaladoznak olyan szorgos dolog időben, amikor a régi példaszó szerint, ha száz keze lenne a munkásembernek, az is kevés lenne. Hogy milyen kétségbeejtő állapotok vannak, csak egy-két példát soroljunk fel; Mezőváron, Beregmegyében Gaál István gazdálkodónak tiz dűlőben tizenhat darabban van a földje. A legnagyobb parcellája 154 négyszögöl. A legkisebb tiz négyszögöl. Karasznyán Tirbák Tamás gazdának két és fél hold birtoka 32 darabban van. Egyik földje a másiktól napjáróra. Már most képzeljük el Tirbák gazdát, hogyan képes harminckét helyre szaladozni kapálni, kaszálni, a termést behordani? Megőrülni való állapot. De épen ilyen helyzete van Felber Pál birtokosnak, aki Erdőd községben lakik Szatmármegyében. Negyvenkilenc holdja van, tehát elég szép darab egy tagban. Csakhogy nem egy tagban van, hanem tizenkét dűlőben és ötvenkét darabban. A legnagyobb parcellája két hold. De -- örök szégyenére rendezetlen birtokviszonyainknak — van tizenkét négyszögöles parcellája is. Hagyjuk ezeket a kiáltó példákat. Mindaddig minálunk kisbirtokon az okszerű gazdálkodás ki van zárva, amig a tagositási munkálatokat nagyobb erővel meg nem indítjuk. Az ujabb törvény kétségkívül hozott e részben kedvezéseket, nem olyan bonyolult már a tagositási munkálat kérvényezése, a közbirtokosság szavazása, a birói szemle, értékelés és szétosztás, mint az előbbi törvényben ; de még ma is, jóllehet a tagósitóknak sok kedvezményt nyújt az uj törvény — nem valami gyors tempóban folynak a munkák. A mult esztendőben mindössze 74 községben ment végbe a tagosítás. A múlttal szemben mindenesetre lényeges haladás ez is, mert hiszen a múltban alig egy-két tagosítás történt, de mi az, mikor tizenegyezer községben kellene a munkálatokat végrehajtani. Most ujabban ezeknek a birtokrendezési ügyeknek gyorsabb tempóban való véghezvitelét célozza a földmivelésügyi miniszternek a közhatóságokhoz intézett legújabb rendelete. Ebben a miniszter közli az érdekeltekkel, hogy a jövőben a tagositási munkálatok megindítására nem kell ötszáz koronát birói letétbe helyezni. Nem kell abban az esetben, ha a megyebeli gazdasági egylet a közszükséget igazolja. Eddig a birói letét csupán arra kellett, hogy az amúgy is elfoglalt biróságot önző magánérdekből fakadó kérvényekkel ne zaklassák és a tagosítás ügyében csak olyan helyről jöjjenek instanciák, ahol a dolog megérett és a közbirtokosság többsége a tagosítást akarja. A gazdasági egyleteknek e birtokrendezési ügyekbe való bevonása szerencsés gondolat. Mert ha tényleg szivükön viselik vármegyéjük gazdasági érdekeit, lehetetlen, hogy beérjék azzal, hogy adott esetben írásban igazolják a tagosítás közszükségét. A gazdasági egyleteknek ilyen félmunkával megállaniok nem lehet. Ellenkezőleg azt képzeljük, hogy a gazdasági egyletek a kérdés nagy horderejét felismerve, a legélénkebben fognak közrehatni abban, hogy a tagosítás az egész vármegyében gyors tempóval keresztülvitessék. A gazdasági egyleteknek hivatását fogja képezni, hogy minél szélesebb körben ismertessék, terjesszék azt a körültekintő és világosan megirt könyvecskét, mely a tagosításról ennek minden részéről szól és amelyet a földmivelésügyi kormány mindenkinek ingyen megküld. Ismertetnie keil a gazdasági egyletnek az 1908 : VII. és XXXIX. törvénycikket. Különösen ismertetnie kell azt a részét, amely a gazdaközönségnek segítséget nyújt a tagositási költségek előlegezésével. Tudvalevő dolog, hogy a birtokrendezésnek ez az elodázhatatlan kérdése épen a legkisebb egzisztenciákat érdekli. És hogy épen azért oly lassú e részben minden meginduló kezdés, mert a leggyámoltalanabb emberek tájékozatlan és erőtlen kezdéséről van a legtöbbször szó. Nemes szociális érdekű munkásság tere kínálkozik a gazdasági egyletek számára, ha erélyesen és a nép iránt való szeretettel veszik ezt a dolgot a kezükbe és felvilágosítják a népet, mily sok gazdasági munkát vesztegetnek el hiába s mennyi időt rabolnak el a sürgős mezőgazdálkodás idején épen azzal, hogy jóformán egész napjuk egyik parcellától a másikhoz való jutásban telik el. Alig van szebb tere a gazdasági egyletek munkásságának, mint e részben odahatni, hogy a dirib-darab birtokok tagosittassanak. A birói letét megszüntetése mindenesetre lényeges könnyítés. Ahogy az uj törvény egyszerűsítette a bonyolult jogi formákat és ahogy a méltányosság alapjára helyezkedett a tagositási költségek előlegezésével, annak hét éves részletekben való visszafizetésével, azt mindenesetre ismertetni kell, mert ez megkönnyítette azlérdekelt közbirtokosságnak törekvését, hogy a maradi gazdálkodás senyvesztő nyomorúságából ők is a haladás útjára térhessenek. A földmivelésügyi miniszternek mostani intézkedése hihetőleg egy kiáltó mulasztás gyors megszüntetésére szolgál. De a dolog nem miniszteri rendeleten múlik, hanem a kisemberek nagy baja iránt fogékony szivek indulatján. Ha a gazdasági egylet és a nép hivatott vezetőiben nem lesz meg az a lelkes vágy, hogy a népet az okszerű gazdálkodás bevezetésével a jólét sokat Ígérgetett korszakába bevezessék, akkor minden miniszteri rendelkezés csak irott malaszt. Nagy okunk van hinni, hogy a gazdasági egyesületek ezt a csöndes nem zajütő, de áldásos munkát egész Ielkességgel fogják a jövőben végezni. Háború előtt. -Fővárosi levél. — Nagyon könnyen megeshetik, hogy mire ezek a sorok napvilágot látnak, a monarchia már átnyújtotta az ultimátumot Nikitának, ennek az arcátlan potrohosnak, aki elvakultságában packázni merészel nemcsak a monarchiával, hanem, mondhatni, az egész világgal. Ideje már, hogy felhagyjon a monarchia eddig tanúsított békés magatartásával, amelyet eddig csodált ós nagyrabecsült a civilizált világ, de amely most már tekintélyét határozottan csökkentené, sőt egyenesen nevetségessé tenné. Követ nem dobhat ránk senki, még akkor sem, ha elpusztítjuk Montenegrót a Mmm\ Közlöny tárcáin Kispál Gyuri. Kispálnénak levele jött Boszniából, Gyanús levél, német levél; — a fiától A jegyző ur ötször hatszor megforgatta, Hol letette, hol felvette Mig valahogy kiolvasta. S aznap éjjel a Kispálné jajszavára, Csakhogy a föld meg nem indult szánalmába — Kispál Gyuri ha ezt látná a sírjából ; Külön halna meg a szive, Szegény anyja fájdalmától! S aznap éjjel valaki a\ templom sorba' Nagy önvádtól majd a lelkét kizokogta. Könny se marad, fény is alig a szemében. — Kispál Gyuri ha ezt látná, Feltámadna örömében ! Szabolcska Mihály. A végzetes láda Irta: Delvallé A. (A cselekmény színhelye Páris egyik külvárosának főutcáján levő szép háznak a negyedik emelete. Délutáni három óra.) Mari, a szakácsné az első emeletről, harminckilenc óves és százharminc kiló sulyu, mint ahogy minden nap megtette, ma is fölment a szobácskájába, hogy körülnézzen. Po3ztó cipőjében, — a nagysága ideges ós migrénes, nara tűrheti a zajt, — szinte végig „lebeg" a folyosón. " Abban a pillanatban, amikor fölnyitja a szobácskája ajtaját, nem minden izgatottság nélkül látja, hogy már más valaki néz itt körül. Mari valóságos mintaképe a rendnek ós pontosságnak. Biztosan tudja, hogy ma reggel bezárta az ajtót; azonkívül Mari nagyon bátor — harminckilenc óves ós százharminc kilós — s a félelmet egyáltalán nem ismeri. Lassan besurran: — no lám ! A szoba végében egy ember van, akinek a felső teste valósággal elmerült egy óriási ládában, amelynek a tetejét cripőjóvel támasztja meg ; a lába alig éri a földet ós a test mozdulatain látni, hogy a két kéz mint turkál a láda mélyében. Egy tőr, amely a láda mellett levő széken fekszik, bizonysága volt annak, hogy a hívatlan vendég nem ijedne meg attól, hogy több is legyen, mint egy egyszerű tolvaj. Tolvaj (magában): Valóságos kiskereskedés van itt! Mari (aki két nagy lépéssel a ládához ért, fö ült annak tetejére): Hopp ! Tolvaj : Jaj, a hátam ! Mari (izgatottan) : Kérem, ne zavartassa magát, C3ak folytassa a munkáját! Tolvaj (tiszteletteljesen): Igazán restellem, hogy igy kell önt üdvözölnöm. M^ri: Oh, kérem, nem tesz semmit. Tolvaj : Szörnyen zavarban vagyok; nagyságos asszonyom, nem ülne le szivesebben egy székre ? Mari (élénken): Kisasszony vagyok, ha szabad kérnom. Tolvaj : Bocsánat, gondolhattam volna! Mari: Miért ? Tolvaj: Mert egy asszony . . . nem tudna olyan kegyetlen lenni nemünk egy képviselője iránt. Mari: Talán valami mulasztást követtem el ? Tolvaj: Nem éppen ... Az ön szavai kíméletesek ... de nem a . . . súlya! Mari: Pedig én vagyok a legkönynyebb az egész családunkban! Tolvaj: Gratulálok, gratulálok! . . . Jaj, jaj! Mari: Mi baj ? . .. Talán megszúrta magát ? Tolvaj: Ne nevettesen meg kérem ... hát töri a csontjaimat. Mari (bölcsen): Bizony a földön minden mulandó. Tolvaj: Ezt a csonotokat illetőleg még nem tudtam. Mari: Valószínűleg még nagyon fiatal s nem vette komolyan az életet! Tolvaj: Huszonöt éves vagyok. Mari: Az iskolában alighanem jó tanuló volt, de hogy is hívják . . . ? Tolvaj: Charlot de la Butte vagyok. Mari: Igy hát a nemességhez tartozik ! Es már régebben működik . . . igy . . . másoknál? Tolvaj: Nem régen . . . Még csak kezdő vagyok. Mari: Hát a kezdet nem valami nagyon szerencsés. Tolvaj (szomorúan) : Fájdalom. Mari (anyailag): Da hogy is tehet iiyet! Délután jön! Ebéd előtt nem leit volna itt, akkor a konyhában van dolgom . . . Tolvaj: Ha tudtam volna. Mari: Az ember mindig tanul! Sohasem hittem, volna, hogy a ládám még egérfogó is lehet. (Jobban eligazodik a ládán). A tolvaj kísérletet tesz, hogy meg szabaduljon, elveszti az egyensúlyt s egy pillanatig a levegőben lóg a két lába. Mari: Mi az, talán most tanul úszni ? Tolvaj (megint lenn van a lába): Hogy tud tréfálni! ... Da mondja csak, még sokáig akar igy itt tartani ? Már nem is látok! Mari: Hozhatok falán egy lámpát? Tolvaj (dühösen): Hej, ha megfoghatnám ! Mari: Azt elhiszem ! Da hát egyelőre én fogtam meg önt. Nem gondolja ? Tolvaj; Azt gondolom, hogy ön kitűnően ért a lopás mesterségéhez, különben nem lehetne olyan kövér ! Mari (gúnyosan): Igaz, hát azt megtalálta-e, amit oly nagyon keresett ? Semmi válasz. Mari (aggodalmasan): Nem halija ? Még mindig semmi válasz. Mari (még aggodalmasabban) : Hallja e Charlot ur, talált-e valamit a ládában ? (Csend. Ravaszul mosolyog ós fölemelkedik egy keveset.) Tolvaj : Hopp! Mari (teljes súlyával újra ránehezedik a ládára): Csak nyugodtan gyermekem! Marin nem lehet olyan könynyen kifogni! Azt hittem, már meg is halt! Hát nem ! ? Tolvaj (szörnyen nyöszörögve) : Jaj, jaj! Mari: Mi az. Villám? Gondoltam, egész nap olyan fülledt volt a levegő ! Tolvaj: Ördögbe is, most meg be, leesett az órám a ládába ! Mari: Az órája ? Tolvaj: Igen, az órám, nem is a magáé, hiszen ez itt mind csak lim-lom. Mari: (meréz hazugsággal) Hiszen csak nem vagyok huncut, hogy értéktárgyakat ide tegyek! . . . Meglelte ? Tolvaj: (kurtán) Mit ? Mari: Hát az óráját 1 Tolvaj: (tompa hangon) Dehogy leltem! Meg se tudok már mozdulni, olyan merev vagyok .... finom kronométer ! Mari: Arany ? Tolvaj: Csak nem is réz ?